Első rész: Szláv bábok a globalista sakktáblán: zsidók, oligarchák, és egy testvérharc tanulságai (I. rész)
A felforgatásokban világszerte élen járó álcivil szervezetek, illetve azok kapcsolatrendszere kormányokkal, vállalatokkal, politikai elitekkel egy fontos része mindannak, ami most Ukrajnában zajlik. Bár egy már kitaposott úton járnak, mindennek a vizsgálata ezen konkrét folyamat kapcsán újból kiváló alkalmat ad nekünk arra, hogy megfigyeljük, hatalmi blokkok vagy nemzetközi körök miként fecskendezik mérgüket egy térségbe, átformálva azt saját érdekeik mentén. Az átlagos ukrán egy évtizede még azt hihette, hogy békés, demokratikus, európai országban él, ma pedig háború van, és nagyhatalmak csatatere lett hazája.
A 2013/14-es maidani események nem a semmiből pottyantak ki, hanem egy hosszabb aknamunka szárba szökkenése volt mindaz. A híres amerikai oknyomozó újságíró, Robert Parry rámutat Oliver Stone és Igor Lopatonok 2016-os filmjében (Ukraine on Fire, 31:45-nél), miként is működik mindez:
Nemzeti Alapítvány a Demokráciáért (National Endowment for Democracy, NED) alapítói a zsidó Allen Weinstein és Carl Gershman. A NED a maidani eseményekben is alaposan részt vett. Az orosz kormány és állami média a NED-et rendszeresen – és helyesen – ellenséges szervezetként jellemezte, majd 2015-ben azzal vádolták őket, hogy részük volt a maidani eseményekben, és „nemkívánatos” szervezetként az első „civil szervezet” volt, amit betiltottak az ún. „nemkívánatos szervezetekre” vonatkozó új törvény segítségével. 2019-ben Kína is hasonlóan vádolta meg szervezetet a hongkongi események segítésével, és hogy az az USA hírszerzési szerve, majd büntetést is kiszabtak rájuk.
Ahogy Kerry Bolton, új-zélandi író és elemző is bemutatta, a NED régóta és mélyen belefúródott Ukrajna szervezetébe: „A NED a kezdetektől fogva ott volt [Ukrajnában] a civil társadalom aktív gyökereinek ápolásában az 1980-as években” – írta Gershman pár éve. Mint a zsidó vezető kifejtette 2015-ben, a cél Ukrajnával Oroszország tradicionista hatalmának megbuktatása, és beolvasztása a globalista-neoliberális levesbe:
A mézes-mázas fogalmazást átlépve, itt természetesen a deviáns-posztmodern fajkevert népesség kialakításáról van szó (amit Amerika mára már „képvisel” – pedig ott se volt mindig így), ellenben az öntudatos nemzettel. Ahogy Bolton rámutat, a NED évi több millió dollárt költ Ukrajnában aktivisták képzésére és egyéb társadalomformáló műveletekre. Nem világos, hogy mindez bele van-e számolva abba az összegbe, amit az amerikai kormány egyik hivatalos oldalán is említettek 2013-ban: „Több mint 5 milliárd dollárt fektettünk bele [1991 óta], hogy segítsük Ukrajnát ezekben [a liberalizálódásban] és más célokban, amelyek egy biztonságos, virágzó és demokratikus Ukrajnát fognak biztosítani.”
Gershman szerint „Ukrajna a legnagyobb díj”, és ha sikerül az országot beolvasztani a globalista masszába, „Putyin nemcsak a közeli külföldön, hanem Oroszországban is vesztésre állhat”, mert „Ukrajna döntése, hogy csatlakozik Európához, felgyorsítja a Putyin által képviselt orosz imperializmus ideológiájának bukását”.
De vannak olyan civil szervezetek [NGO-k], melyeket kormányszervek pénzelnek, és inkább annak a kormánynak a céljait szolgálják, semmint azon emberek érdekeit, akikért elvileg dolgoznak. Egy dolog, amit láthattunk az 1980-as években, hogy addigra a hírszerző ügynökségek többnyire hitelüket vesztették olyan botrányok miatt, melyeket az 1970-es évekre már megismertünk [Irán, 1953; Kongó, 1961; Indonézia, 1965; Guatemala, 1954; Kuba, 1961; Brazília, 1964; Chile, 1973 stb.]. Így a Reagan-kormányzat beiktatásával megjelent az az elképzelés, hogy ahelyett, hogy a CIA, ami hagyományosan a célországokba ment volna, és finanszírozta volna a médiát, a nem kormányzati szervezeteket, különböző politikai műveleteket, ezt lényegében egy új szervezetnek, a Nemzeti Alapítvány a Demokráciáért nevű, 1983-ban létrehozott szervezetnek adták ki, ami nagyjából azt csinálta, amit az ügynökség korábban. Elment az adott országba, és különböző politikai csoportokat támogatott, aktivistákat képzett, újságírókkal, üzleti csoportokkal foglalkozott, és megpróbálta előmozdítani az USA külpolitikai érdekeit, néha az ottani kormány, a célkormány érdekeivel szemben. Ezen túlmenően pedig azok pénzügyi és egyéb logisztikai segítséget kapnak a Nemzeti Alapítvány a Demokráciáért szervezettől és más amerikai ügynökségektől, amelyek segítenek nekik aktivisták képzésében, újságírókkal való kapcsolattartásban, hogy a saját oldalukat kedvezőbb színben tüntessék fel. Olyan dolgokon dolgoznak, mint például, hogy miként generáljanak népszerűséget, hogy miként terjeszkedjenek, és hogy miként használják mindezt fel arra, hogy támogatást szerezzenek az ügyüknek.
Nemzeti Alapítvány a Demokráciáért (National Endowment for Democracy, NED) alapítói a zsidó Allen Weinstein és Carl Gershman. A NED a maidani eseményekben is alaposan részt vett. Az orosz kormány és állami média a NED-et rendszeresen – és helyesen – ellenséges szervezetként jellemezte, majd 2015-ben azzal vádolták őket, hogy részük volt a maidani eseményekben, és „nemkívánatos” szervezetként az első „civil szervezet” volt, amit betiltottak az ún. „nemkívánatos szervezetekre” vonatkozó új törvény segítségével. 2019-ben Kína is hasonlóan vádolta meg szervezetet a hongkongi események segítésével, és hogy az az USA hírszerzési szerve, majd büntetést is kiszabtak rájuk.
Ahogy Kerry Bolton, új-zélandi író és elemző is bemutatta, a NED régóta és mélyen belefúródott Ukrajna szervezetébe: „A NED a kezdetektől fogva ott volt [Ukrajnában] a civil társadalom aktív gyökereinek ápolásában az 1980-as években” – írta Gershman pár éve. Mint a zsidó vezető kifejtette 2015-ben, a cél Ukrajnával Oroszország tradicionista hatalmának megbuktatása, és beolvasztása a globalista-neoliberális levesbe:
Ukrajna nélkül Oroszország megszűnik birodalom lenni, ahogy Zbigniew Brzezinski gyakran mondta. Lehetséges, hogy a jelenlegi válságból Oroszország egy normálisabb országgá, sőt demokráciává válik, ahol a központi kérdés már nem Nagy-Oroszország hatalmának kiterjesztése, hanem a nép jólétének biztosítása lesz.
A békésebb és demokratikusabb világot akaró emberek számára tehát a stratégiai cél egy olyan Oroszország, ami Ukrajnához hasonlóan demokratikus, és Európa része akar lenni. Jelenleg egy ilyen forgatókönyv nagyon valószínűtlennek tűnik. De ha Ukrajna sikerrel jár, akkor van lehetőség egy jobb kimenetelre. Ezért van az, hogy Ukrajna küzdelme a demokráciáért, a függetlenségért és a területi integritásért az egész világra hatással van. És ezért van az USA-nak komoly érdeke a sikerében. Azzal, hogy Ukrajna mellett állunk, nem pusztán támogatjuk a küzdelmet. Megvédjük saját nemzetbiztonságunkat is, és előmozdítjuk az emberi szabadság értékeit, amelyeket Amerika, minden bajával együtt, továbbra is képvisel.
A békésebb és demokratikusabb világot akaró emberek számára tehát a stratégiai cél egy olyan Oroszország, ami Ukrajnához hasonlóan demokratikus, és Európa része akar lenni. Jelenleg egy ilyen forgatókönyv nagyon valószínűtlennek tűnik. De ha Ukrajna sikerrel jár, akkor van lehetőség egy jobb kimenetelre. Ezért van az, hogy Ukrajna küzdelme a demokráciáért, a függetlenségért és a területi integritásért az egész világra hatással van. És ezért van az USA-nak komoly érdeke a sikerében. Azzal, hogy Ukrajna mellett állunk, nem pusztán támogatjuk a küzdelmet. Megvédjük saját nemzetbiztonságunkat is, és előmozdítjuk az emberi szabadság értékeit, amelyeket Amerika, minden bajával együtt, továbbra is képvisel.
A mézes-mázas fogalmazást átlépve, itt természetesen a deviáns-posztmodern fajkevert népesség kialakításáról van szó (amit Amerika mára már „képvisel” – pedig ott se volt mindig így), ellenben az öntudatos nemzettel. Ahogy Bolton rámutat, a NED évi több millió dollárt költ Ukrajnában aktivisták képzésére és egyéb társadalomformáló műveletekre. Nem világos, hogy mindez bele van-e számolva abba az összegbe, amit az amerikai kormány egyik hivatalos oldalán is említettek 2013-ban: „Több mint 5 milliárd dollárt fektettünk bele [1991 óta], hogy segítsük Ukrajnát ezekben [a liberalizálódásban] és más célokban, amelyek egy biztonságos, virágzó és demokratikus Ukrajnát fognak biztosítani.”
Gershman szerint „Ukrajna a legnagyobb díj”, és ha sikerül az országot beolvasztani a globalista masszába, „Putyin nemcsak a közeli külföldön, hanem Oroszországban is vesztésre állhat”, mert „Ukrajna döntése, hogy csatlakozik Európához, felgyorsítja a Putyin által képviselt orosz imperializmus ideológiájának bukását”.
 Carl Gershman a NED képviseletében Kijevben, az Ukrán Zsidó Konföderáció, a Zsidó Világkongresszus és az Ukrajnai Zsidó Találkozó szervezésében létrejött, több mint 500 zsidó vezetőt fogadó 2019-es gyűlésen (kép: ukrainianjewishencounter.org) |
Egy másik NGO, ami szerepet játszott, az Egyesült Akcióközpont (United Action Centre), akik önmeghatározásuk szerint: „Tevékenységeink során minden szempontból függetlenek, politikailag pártatlanok vagyunk.” Ennek ellenére, Douglas Valentine, A CIA mint szervezett bűnözés: Hogyan korrumpálják az illegális műveletek Amerikát és a világot? című könyv szerzője rámutat:
A Centre UA az a szervezet, amelyet Pierre Omidyar két évvel ezelőtt társfinanszírozott. A Centre UA egy ernyőszervezet, amely különböző aktivista projektekkel és civil szervezetekkel áll kapcsolatban, amelyek közül az egyik a New Citizen kampány, amely a Financial Times szerint „nagy szerepet játszott a tiltakozás elindításában”.
A Kyivpost szerint a „Centre UA több mint 500 000 dollárt kapott 2012-ben... 54 százalékát a Pact Inc. kapta, egy olyan projekt, amelyet az Egyesült Államok Nemzetközi Fejlesztési Ügynöksége finanszírozott. Közel 36 százalék az Omidyar Networktől, az eBay alapítója, Pierre Omidyar és felesége által létrehozott alapítványtól származott. További adományozók közé tartozik az International Renaissance Foundation, amelynek fő támogatója a milliárdos George Soros, valamint a Nemzeti Alapítvány a Demokráciáért, amelyet nagyrészt az amerikai kongresszus finanszíroz.”
A Kyivpost szerint a „Centre UA több mint 500 000 dollárt kapott 2012-ben... 54 százalékát a Pact Inc. kapta, egy olyan projekt, amelyet az Egyesült Államok Nemzetközi Fejlesztési Ügynöksége finanszírozott. Közel 36 százalék az Omidyar Networktől, az eBay alapítója, Pierre Omidyar és felesége által létrehozott alapítványtól származott. További adományozók közé tartozik az International Renaissance Foundation, amelynek fő támogatója a milliárdos George Soros, valamint a Nemzeti Alapítvány a Demokráciáért, amelyet nagyrészt az amerikai kongresszus finanszíroz.”
Valóban, az iráni származású globalista Omidyar ukrajnai szerepvállalását dokumentumok is igazolják (lásd még itt). George Soros sem maradhat ki a sakkjátékból, amint Stone 2016-os filmjében is hallhatjuk tőle (43:30-nál): „Létrehoztam egy alapítványt Ukrajnában még mielőtt Ukrajna függetlenné vált Oroszországtól, és az alapítvány azóta is működik, és egy fontos szerepet játszott a mostani [maidani] eseményekben.”
Az Atlanti Tanács (Atlantic Council), egy NATO-közeli agytröszt szintén aktív Ukrajnában. Ennek az egyik pénzelője és feje a milliárdos ukrajnai zsidó, Viktor Pincsuk. A The Intercept (ami ironikusan egy Omidyar által pénzelt lap) cikkéből: „Az Atlanti Tanács elindította az »UkraineAlert« elnevezésű kiadványt is, amely naponta jelentet meg cikkeket Oroszország elrettentéséről. Egy nemrégiben megjelent cikk, a »Felmérés: Nyugati közvélemény támogatja Ukrajna erőteljesebb támogatását Oroszországgal szemben«. A cikk azonban nem említi, hogy az alapítvány az Atlanti Tanács egyik nagy támogatója, évente 250 000-499 000 dollárt adományoz, és hogy maga Pincsuk – Ukrajna második leggazdagabb embere – az Atlanti Tanács nemzetközi tanácsadó testületének tagja.”
A FAIR nevű médiafigyelő szervezet összeállításában a Tanács kapcsán ezt olvashatjuk:
A The [Wall Street] Journal (12/22/21) leközölt egy véleményt John Denitől, az Atlanti Tanács kutatójától, ami egy az USA és a szövetséges kormányok által finanszírozott agytröszt, és ami a NATO de facto agytrösztjeként működik. A cikk provokatív címet kapott: „A stratégiai érv az ukrajnai háború megkockáztatása mellett”. Deni érve az volt, hogy a Nyugatnak vissza kellene utasítania a tárgyalásokat Oroszországgal, mert bármelyik lehetséges kimenetel előnyös lenne az amerikai érdekek szempontjából. Ha Putyin alku nélkül meghátrálna, az nagy blamázs lenne. Elveszítené a tekintélyét, belföldön és a világ színpadán egyaránt. De ha Putyin háborúba bocsátkozna, az az USA számára is jó lenne – érvelt a Journal véleménycikke. Először is, nagyobb legitimitást adna a NATO-nak azáltal, hogy „még erősebb oroszellenes konszenzus alakulna ki Európa-szerte”. Másodszor, egy nagyobb támadás „újabb, még gyengítőbb gazdasági szankciókat” indítana el, ami gyengítené az orosz gazdaságot és az Egyesült Államokkal való versengés képességét a globális befolyásért. Harmadszor, egy invázió „valószínűleg gerillaháborút szülne”, ami „elszívná Oroszország hadseregének erejét és morálját, miközben aláásná Putyin úr hazai népszerűségét és csökkentené Oroszország »soft power«-jét globálisan”.
Röviden, a NATO agytrösztjének egy része azt támogatja, hogy az ukrán civileket kockáztassák mint bábukat az USA azon törekvésében, hogy megerősítse pozícióját a világban.
Helyesebben, az ukrán bábfigurákat fel lehet áldozni a globalista sakktáblán az „amerikai” neoliberális rend stratégiai helyezkedésének céljából.
Hasonlót javasolt a RAND is, ami egy „amerikai nonprofit globális politikai agytröszt, amelyet 1948-ban hozta létre a Douglas Aircraft Company, hogy kutatást és elemzést kínáljon az Egyesült Államok fegyveres erőinek. Az Egyesült Államok kormánya és magánalapítványok, vállalatok, egyetemek és magánszemélyek finanszírozzák.” Egy 2019-es tanulmányukban azt javasolják az Egyesült Államoknak, hogy véreztessék ki Oroszországot különböző beáldozható bábfigurák (értsd: országok, nemzetek, emberi életek) segítségével:
Egy másik módja Oroszország kifárasztásának az, hogy drágábbá kell tenni külföldi kötelezettségvállalásait, de ez meglehetősen kockázatosnak bizonyul az Egyesült Államok, valamint szövetségesei és partnerei számára. A Szovjetunióval ellentétben Oroszország nincs túlterjeszkedve földrajzilag. Szíriát leszámítva Ukrajnában és a Kaukázusban a külföldi kötelezettségvállalásai viszonylag kompaktak, Oroszországgal határosak, és olyan helyeken vannak, ahol a helyi lakosság legalább egy része barátságos, és a földrajz katonai előnyöket biztosít Oroszország számára. Az ebben a fejezetben vizsgált intézkedések inkább az oroszországi elleneszkaláció kockázatát hordozzák magukban, amelyre az Egyesült Államok nehezen tudna hatékonyan reagálni.
Az ukrán hadsereg már most is vérezteti Oroszországot a Donbasz térségében (és fordítva). További amerikai katonai felszerelés és tanácsadás nyújtása arra késztetheti Oroszországot, hogy fokozza közvetlen részvételét a konfliktusban, és így az ezért fizetendő árat is. Oroszország válaszul újabb offenzívát indíthat és még több ukrán területet foglalhat el. Miközben ez növelhetné Oroszország költségeit, ez egyben visszaesést jelentene az Egyesült Államok és Ukrajna számára is. [...]
Az ukrán hadsereg már most is vérezteti Oroszországot a Donbasz térségében (és fordítva). További amerikai katonai felszerelés és tanácsadás nyújtása arra késztetheti Oroszországot, hogy fokozza közvetlen részvételét a konfliktusban, és így az ezért fizetendő árat is. Oroszország válaszul újabb offenzívát indíthat és még több ukrán területet foglalhat el. Miközben ez növelhetné Oroszország költségeit, ez egyben visszaesést jelentene az Egyesült Államok és Ukrajna számára is. [...]
A kormányközeli zsidó szervezet sakkozása aztán így folytatódik:
Meg lehet próbálni meggyőzni Moldovát, hogy szorosabban igazodjon a Nyugathoz, és kiutasítsa a kis orosz békefenntartó erőket, amelyek az országon belüli orosz nyelvű enklávéban vannak. Ez valójában pénzt takarítana meg Oroszországnak, még akkor is, ha ezzel egy megalázó visszavonulást kényszerítene ki. Fehéroroszország Oroszország egyetlen igazi szövetségese. A rendszerváltás sikeres előmozdítása és az ország nyugati irányultságának megváltoztatása valódi csapást jelentene Moszkvára. De az úgynevezett színes forradalom kilátásai Minszkben rosszak, és ha mégis bekövetkezne ilyen, Oroszország katonai beavatkozással megakadályozhatná azt. Ez megint csak kifárasztaná Oroszországot, de általában az Egyesült Államok számára kudarcnak számítana. A legtöbb ilyen intézkedés – akár Európában, akár a Közel-Keleten – azzal a kockázattal jár, hogy orosz reakciót vált ki, amely nagy katonai költségeket róhat az Egyesült Államok szövetségeseire, és nagy politikai költségeket magára az Egyesült Államokra. Az Ukrajnának nyújtott katonai tanácsadás és fegyverellátás növelése a legnagyobb hatású, legmegvalósíthatóbb lehetőség e lehetőségek közül, de minden ilyen kezdeményezést nagyon óvatosan kellene kalibrálni, hogy elkerülhető legyen egy széleskörűen kiterjedt konfliktus. [...]
A kalibrálásuk eredményét most láthatjuk éppen – hogy kikét? A RAND elnök-vezérigazgatója a zsidó Michael D. Rich (eredeti nevén Reich), illetve alelnöke a szintén zsidó Jennifer Gould, a legfőbb pénzelői között pedig megtaláljuk a zsidó Koret Alapítványt, melynek célja a „zsidóság, az USA-Izrael közötti kapcsolatépítés és speciális projektek” támogatása. Ott van még az Open Philanthropy Project, mely a zsidó Dustin Moskovitz és feleségének alapítványa, illetve a Zsidó Közösségi Alap (Jewish Communal Fund).
Ha a RAND-tanulmány pszichopatikus jellege még nem lenne egyértelmű, álljon itt még ez a rész: „A fenti lehetőségekkel kapcsolatos orosz aggodalmakat tovább fokozhatják bombázók rendszeres telepítései európai és ázsiai bázisokra, valamint további taktikai nukleáris fegyverek Európába és Ázsiába történő telepítései.”
Itt érdemes pár szóban kitérni arra, hogy milyen kormánynak is adnak tanácsot pontosan. A The Jerusalem Report 2021. február 22-i számában ezt olvashatja a zsidó közönség: „Joe Biden egy erős, tapasztalt csapatot nevezett ki az új kormányzatába. Köztük van egy minyán és fél [több mint egy tucat] zsidó. Valóban, kíváncsi vagyok, hogy volt-e valaha is ennél zsidóbb amerikai kormányzat...” A Times of Israel is hasonlóan ezzel dicsekszik: „A külügyminisztertől az igazságügyi miniszterig az amerikai zsidóság sokszínű keresztmetszete fog helyet foglalni a leendő elnök kabinetjének asztalán és a kormányzatban máshol is.”
Így amikor az „amerikai kormányról” vagy „Amerikáról” van szó, például az ukrán-orosz ügy kapcsán, hallgassunk kivételesen a zsidó elemzőkre, és értsük azt nyugodtan úgy, hogy egy (dominánsan) „zsidó kormányzat” az, amiről tulajdonképpen beszélünk. Ennek a kormánynak államtitkára Victoria Nuland, aki maga is zsidó, és aki nyakig érintett mind a maidani és a jelenlegi ukrán-orosz eseményekben. Annak idején valakik kiszivárogtattak egy Nuland és Geoffrey Pyatt akkori ukrajnai nagykövet közötti, 2014. február 4-i telefonbeszélgetést, ami rendkívül árulkodó, ebben ugyanis tulajdonképpen szó szerint személyesen válogatják össze a puccs utáni új „ukrán kormányt” (szöveg itt, hangfelvétel itt):
Itt érdemes pár szóban kitérni arra, hogy milyen kormánynak is adnak tanácsot pontosan. A The Jerusalem Report 2021. február 22-i számában ezt olvashatja a zsidó közönség: „Joe Biden egy erős, tapasztalt csapatot nevezett ki az új kormányzatába. Köztük van egy minyán és fél [több mint egy tucat] zsidó. Valóban, kíváncsi vagyok, hogy volt-e valaha is ennél zsidóbb amerikai kormányzat...” A Times of Israel is hasonlóan ezzel dicsekszik: „A külügyminisztertől az igazságügyi miniszterig az amerikai zsidóság sokszínű keresztmetszete fog helyet foglalni a leendő elnök kabinetjének asztalán és a kormányzatban máshol is.”
 A Biden-kormány néhány főbb zsidója |
Így amikor az „amerikai kormányról” vagy „Amerikáról” van szó, például az ukrán-orosz ügy kapcsán, hallgassunk kivételesen a zsidó elemzőkre, és értsük azt nyugodtan úgy, hogy egy (dominánsan) „zsidó kormányzat” az, amiről tulajdonképpen beszélünk. Ennek a kormánynak államtitkára Victoria Nuland, aki maga is zsidó, és aki nyakig érintett mind a maidani és a jelenlegi ukrán-orosz eseményekben. Annak idején valakik kiszivárogtattak egy Nuland és Geoffrey Pyatt akkori ukrajnai nagykövet közötti, 2014. február 4-i telefonbeszélgetést, ami rendkívül árulkodó, ebben ugyanis tulajdonképpen szó szerint személyesen válogatják össze a puccs utáni új „ukrán kormányt” (szöveg itt, hangfelvétel itt):
Nuland: Mit gondolsz?
Pyatt: Szerintem játékban vagyunk. Klicsko [Vitalij Klicsko, a három fő ellenzéki vezető egyike] nyilvánvalóan a bonyolult elektron. Különösen a miniszterelnök-helyettesi kinevezésének bejelentése, és láttad néhány jegyzetemet az ebben a házasságban jelenleg fennálló problémákról, így próbálunk gyorsan tájékozódni arról, hogy ő hogyan áll ehhez a dologhoz. De azt hiszem, hogy az érvelésed, amit neked kell majd elmondanod neki, azt hiszem, hogy ez lesz a következő telefonhívás, amit meg kéne ejtened, pontosan ugyanaz, mint amit Jac [Arszenyij Jacenyuk, egy másik ellenzéki vezető] számára is elmondtál. És örülök, hogy egyfajta helyzetbe hoztad őt azzal kapcsolatban, hogy ő hova illik ebben a forgatókönyvben. És nagyon örülök, hogy azt mondta, amit válaszul mondott.
Nuland: Helyes. Nem hiszem, hogy Klics[kó]nak a kormányban kéne részt vennie. Nem hiszem, hogy ez szükséges, nem hiszem, hogy ez jó ötlet.
Pyatt: Igen. Azt hiszem... ha már nem lesz a kormányban, akkor maradjon ki, és végezze el a politikai házi feladatát, meg ilyenek. Én csak arra gondolok, hogy a folyamat előrehaladásának szempontjából együtt akarjuk tartani a mérsékelt demokratákat. A problémát Tyahnibok [Oleg Tyahnibok, a másik ellenzéki vezető] és az ő emberei jelentik majd, és biztos vagyok benne, hogy ez is része annak, amivel [az elnök Viktor] Janukovics számol ennek kapcsán.
Nuland: Szerintem Jac [Jacenyuk] az a fickó, aki rendelkezik gazdasági tapasztalattal, kormányzati tapasztalattal. Ő az... amire szüksége van, az Klics[ko] és Tyahnibok kívülről. Hetente négyszer kellene beszélnie velük, tudod. Csak azt gondolom, hogy ha Klics[ko] része lesz... ő azon a szinten fog dolgozni Jacenyuknak, ez így nem fog működni.
Pyatt: Igen, nem, szerintem ez így van. Oké, rendben. Jó. Akarod, hogy következő lépésként beszéljünk vele?
Nuland: Én úgy értelmeztem azt a hívást – de te mondd meg, ha nem így van –, hogy a nagy hármas megtartja a saját találkozóját, és hogy Jac[enyuk] ebben a kontextusban felajánl egy... három meg egy, vagy három meg kettő beszélgetést fog felajánlani veled. Te nem így értetted?
Pyatt: Nem. Azt hiszem... Úgy értem, ezt javasolta, de úgy gondolom, ismerve a dinamikát, ami rájuk jellemző, ahol Klicsko volt a főnök, úgy gondolom, hogy eltart egy darabig, amíg megjelenik bármilyen találkozójukon, és valószínűleg már az embereivel beszélget, szóval úgy gondolom, hogy az, hogy közvetlenül őt keresed meg, segít a személyiségkezelésben a hármak között, és esélyt ad arra, hogy gyorsan haladj az ügyekkel, és mögé állíts minket, mielőtt mindannyian leülnek, és ő elmagyarázza, hogy miért nem tetszik neki ez a dolog.
Nuland: Oké, jó. Örülök neki. Miért nem keresed meg őt, és kérdezed meg, hogy előtte vagy utána akar-e beszélni?
Pyatt: Rendben, úgy lesz. Köszönöm. [...]
Pyatt: Szerintem játékban vagyunk. Klicsko [Vitalij Klicsko, a három fő ellenzéki vezető egyike] nyilvánvalóan a bonyolult elektron. Különösen a miniszterelnök-helyettesi kinevezésének bejelentése, és láttad néhány jegyzetemet az ebben a házasságban jelenleg fennálló problémákról, így próbálunk gyorsan tájékozódni arról, hogy ő hogyan áll ehhez a dologhoz. De azt hiszem, hogy az érvelésed, amit neked kell majd elmondanod neki, azt hiszem, hogy ez lesz a következő telefonhívás, amit meg kéne ejtened, pontosan ugyanaz, mint amit Jac [Arszenyij Jacenyuk, egy másik ellenzéki vezető] számára is elmondtál. És örülök, hogy egyfajta helyzetbe hoztad őt azzal kapcsolatban, hogy ő hova illik ebben a forgatókönyvben. És nagyon örülök, hogy azt mondta, amit válaszul mondott.
Nuland: Helyes. Nem hiszem, hogy Klics[kó]nak a kormányban kéne részt vennie. Nem hiszem, hogy ez szükséges, nem hiszem, hogy ez jó ötlet.
Pyatt: Igen. Azt hiszem... ha már nem lesz a kormányban, akkor maradjon ki, és végezze el a politikai házi feladatát, meg ilyenek. Én csak arra gondolok, hogy a folyamat előrehaladásának szempontjából együtt akarjuk tartani a mérsékelt demokratákat. A problémát Tyahnibok [Oleg Tyahnibok, a másik ellenzéki vezető] és az ő emberei jelentik majd, és biztos vagyok benne, hogy ez is része annak, amivel [az elnök Viktor] Janukovics számol ennek kapcsán.
Nuland: Szerintem Jac [Jacenyuk] az a fickó, aki rendelkezik gazdasági tapasztalattal, kormányzati tapasztalattal. Ő az... amire szüksége van, az Klics[ko] és Tyahnibok kívülről. Hetente négyszer kellene beszélnie velük, tudod. Csak azt gondolom, hogy ha Klics[ko] része lesz... ő azon a szinten fog dolgozni Jacenyuknak, ez így nem fog működni.
Pyatt: Igen, nem, szerintem ez így van. Oké, rendben. Jó. Akarod, hogy következő lépésként beszéljünk vele?
Nuland: Én úgy értelmeztem azt a hívást – de te mondd meg, ha nem így van –, hogy a nagy hármas megtartja a saját találkozóját, és hogy Jac[enyuk] ebben a kontextusban felajánl egy... három meg egy, vagy három meg kettő beszélgetést fog felajánlani veled. Te nem így értetted?
Pyatt: Nem. Azt hiszem... Úgy értem, ezt javasolta, de úgy gondolom, ismerve a dinamikát, ami rájuk jellemző, ahol Klicsko volt a főnök, úgy gondolom, hogy eltart egy darabig, amíg megjelenik bármilyen találkozójukon, és valószínűleg már az embereivel beszélget, szóval úgy gondolom, hogy az, hogy közvetlenül őt keresed meg, segít a személyiségkezelésben a hármak között, és esélyt ad arra, hogy gyorsan haladj az ügyekkel, és mögé állíts minket, mielőtt mindannyian leülnek, és ő elmagyarázza, hogy miért nem tetszik neki ez a dolog.
Nuland: Oké, jó. Örülök neki. Miért nem keresed meg őt, és kérdezed meg, hogy előtte vagy utána akar-e beszélni?
Pyatt: Rendben, úgy lesz. Köszönöm. [...]
 Vitalij Klicsko (b) és Arszenyij Jacenyuk (j) Victoria Nuland és Geoffrey Pyatt társaságában |
Nuland: Oké. Most már [Robert] Serry és Ban Ki Mun [ENSZ-főtitkár] is beleegyezett, hogy Serry hétfőn vagy kedden bejöjjön. Ez szerintem nagyszerű lenne, hogy segítsen megszilárdítani ezt a dolgot, hogy az ENSZ segítsen megszilárdítani azt, és tudod, bassza meg az EU!
Pyatt: Pontosan. És szerintem tennünk kell valamit, hogy összeálljon ez, mert elég biztosak lehetünk benne, hogy ha a dolog elkezd feljebb emelkedni, az oroszok a színfalak mögött azon fognak dolgozni, hogy megpróbálják megtorpedózni azt. És ismét, a tény, hogy ez most már ki van osztva, még mindig próbálok rájönni, hogy Janukovics miért [kivehetetlen beszédrész] tette ezt. Eközben most is zajlik a Régiók Pártja frakciójának ülése, és biztos vagyok benne, hogy a csoportban jelenleg is élénk vita folyik. De akárhogy is, ha gyorsan cselekszünk, akkor a lekváros oldalunkkal felfelé érhetünk földet ebben az ügyben. Szóval hadd dolgozzak Klicskón, és ha tudnátok... meg akarunk próbálni szerezni valakit, akinek van egy nemzetközi személyisége, aki kijön ide, és segít bábáskodni ezen a dolgon. A másik kérdés az, hogy valamilyen módon közeledjünk Janukovicshoz, de ezt valószínűleg holnap átcsoportosítjuk, amint látjuk, hogy a dolgok hogyan kezdenek a helyükre kerülni.
Nuland: És Geoff, amikor írtam azt a megjegyzést, [az amerikai alelnök nemzetbiztonsági tanácsadója, Jake] Sullivan válaszolt nekem [közvetlenül nekem], és azt mondta, hogy szükséged van [Joe] Bidenre, és én azt mondtam, hogy valószínűleg holnap megoldható egy formális elismerés keretében, és hogy a részletek megmaradjanak. Biden tehát hajlandó.
Pyatt: Oké. Remek. Köszönöm.
Pyatt: Pontosan. És szerintem tennünk kell valamit, hogy összeálljon ez, mert elég biztosak lehetünk benne, hogy ha a dolog elkezd feljebb emelkedni, az oroszok a színfalak mögött azon fognak dolgozni, hogy megpróbálják megtorpedózni azt. És ismét, a tény, hogy ez most már ki van osztva, még mindig próbálok rájönni, hogy Janukovics miért [kivehetetlen beszédrész] tette ezt. Eközben most is zajlik a Régiók Pártja frakciójának ülése, és biztos vagyok benne, hogy a csoportban jelenleg is élénk vita folyik. De akárhogy is, ha gyorsan cselekszünk, akkor a lekváros oldalunkkal felfelé érhetünk földet ebben az ügyben. Szóval hadd dolgozzak Klicskón, és ha tudnátok... meg akarunk próbálni szerezni valakit, akinek van egy nemzetközi személyisége, aki kijön ide, és segít bábáskodni ezen a dolgon. A másik kérdés az, hogy valamilyen módon közeledjünk Janukovicshoz, de ezt valószínűleg holnap átcsoportosítjuk, amint látjuk, hogy a dolgok hogyan kezdenek a helyükre kerülni.
Nuland: És Geoff, amikor írtam azt a megjegyzést, [az amerikai alelnök nemzetbiztonsági tanácsadója, Jake] Sullivan válaszolt nekem [közvetlenül nekem], és azt mondta, hogy szükséged van [Joe] Bidenre, és én azt mondtam, hogy valószínűleg holnap megoldható egy formális elismerés keretében, és hogy a részletek megmaradjanak. Biden tehát hajlandó.
Pyatt: Oké. Remek. Köszönöm.
Így is lett: három héttel később ismeretlenek többtucatnyi embert lőttek agyon, és a puccs beteljesedett, majd, bár – mint már rámutattam – alkotmányellenesen, de Jacenyuk lett az új miniszterelnök. Az akkori alelnök Joe Biden pedig beiktatta drogos és szakirányú képzés vagy tapasztalat nélküli fiát, Hunter Bident a Burisma nevű ukrán energiatársasághoz havi 50 ezer dolláros (több mint 17 millió forintos) fizetésért. Amikor ez kiderült hetekkel a 2020-as amerikai választások előtt (amiben Biden elnökjelöltként vett részt), a nagyobb közösségi oldalak, mint a Twitter vagy Facebook, letiltotta az ezt feltáró cikk megosztását, az Omidyar által fenntartott The Intercept pedig nem volt hajlandó leközölni Glenn Greenwald cikkét a témáról, aki bár homoszexuális és zsidó is, rendelkezik újságírói elvekkel, és a baloldalt – ahogy akár Izraelt is – gyakran bírálja, és aki amúgy a lap társalapítója is volt egykoron.
Zsidók a háttérben és előtérben egyaránt
Mint ismert, Volodimir Zelenszkij, aki maga is zsidó, egy színész-humorista volt eredetileg, méghozzá az ukrajnai zsidó milliárdos Igor Kolomojszkij televíziója által felfuttatva egy olyan sorozattal, amiben az egy jószívű tanárt alakított, akiből váratlanul Ukrajna miniszterelnöke lett.
 Volodimir Zelenszkij (balról a második) a sztárság útján |
A milliárdos, aki a Privatbank fejeként szívta tele magát egy hatalmas vagyonnal, 2017-ben Svájcba, majd Izraelbe menekült, miután az akkori Porosenko-kormány lefoglalta a bankot és nagyszabású csalással vádolta meg, ami szerintük egész Ukrajna gazdaságát veszélyeztette. Az orosz Russia Today cikkéből megtudjuk ennek kapcsán, hogy 2016-ban, amikor már a Krím-félsziget ismét Oroszországhoz tartozott, miként kezelték ezt a hatóságok:
A krími hatóságok húsz, korábban Igor Kolomojszkij ukrán oligarcha tulajdonában lévő vállalkozást fognak eladni. A régió kormánya igyekszik kárpótolni azokat, akik ukrán bankokban, főként a Kolomojszkij PrivatBankjában vesztették el pénzüket. Konsztantyin Bakharev krími házelnök-helyettes szerint az oligarcha vagyonát az év végéig 2 milliárd rubelért (mintegy 30 millió dollárért) fogják értékesíteni. „A pénzt a betétesek védelmi alapjába utalják át a krími lakosok kártalanítására, akiknek az ukrán bankokban elhelyezett betétei meghaladták a 700 000 rubelt (10 500 dollárt)” – mondta.
 Zelenszkij (középen) és Kolomojszkij (jobbról második) egyeztet |
Zelenszkij megválasztása után, immár biztonságban érezve magát, Kolomojszkij is visszatért az országba. A The New York Times idézi befolyásáról a zsidó oligarchát:
Kolomojszkij úr visszautasította a Zelenszkij úr kormányára gyakorolt rejtett befolyásáról szóló jelentéseket. De figyelmeztetett, hogy kezdett hinni a magáról alkotott képben, és hogy képes arra, hogy ezt valóra váltsa.
„Ha felveszem a szemüveget, és úgy nézek magamra, mint az egész világ, akkor szörnyetegnek, bábjátékosnak, Zelenszkij urának látom magam, aki apokaliptikus terveket sző” – mondta Kolomojszkij úr. „Elkezdhetem ezt valósággá tenni.”
„Ha felveszem a szemüveget, és úgy nézek magamra, mint az egész világ, akkor szörnyetegnek, bábjátékosnak, Zelenszkij urának látom magam, aki apokaliptikus terveket sző” – mondta Kolomojszkij úr. „Elkezdhetem ezt valósággá tenni.”
Olyan korrupt játszótérré züllött a Maidan utáni Ukrajna, hogy a már említett, másik zsidó milliárdos, Viktor Pincsuk befolyási körébe tartozó Atlanti Tanács cikkezik Zelenszkij oligarchaellenes korábbi választási ígéreteiről:
Annak ellenére, hogy Zelenszkij úgy állította be magát, mint az ország korrupt oligarchikus elitjének a hatalmát megtörni törekvő kívülállót, kampánya nagyban függött Igor Kolomojszkij, Ukrajna vitathatatlanul legellentmondásosabb oligarchájának támogatásától.
A kampány során Zelenszkij Kolomojszkij személyes ügyvédjét nevezte ki kulcsfontosságú tanácsadójának, többször utazott külföldre, hogy az akkor száműzött Kolomojszkijjal tárgyaljon, és élvezte Kolomojszkij médiabirodalmának lelkes támogatását. Nem meglepő, hogy sokan Zelenszkijt Kolomojszkij jelöltjének tekintették.
Az azóta eltelt két évben nem sok minden történt, ami megváltoztatta volna ezt a megítélést, még akkor sem, ha Zelenszkij a „deoligarchizáció” melletti elkötelezettségét felelevenítve igyekszik növelni lankadó népszerűségét.
Kolomojszkijt az év elején korrupciós vádak miatt az Egyesült Államok szankciós listájára tették, de itthon látszólag érinthetetlen maradt. Még nem szerezte vissza az irányítást a Privatbank felett, amelyet 2016-ban államosítottak, miután állítólagos csalás miatt 5,5 milliárd dollár hiányzott a mérlegéből. De Zelenszkijnek nem sikerült visszaszereznie ezeket a vagyontárgyakat sem, ahogyan azt az IMF követelte.
Közben a Kolomojszkij érdekeit veszélyeztetőnek ítélt kormányzati tisztviselőket eltávolították posztjukról, köztük Ruszlan Rjabosapka főügyészt, aki nyomozást folytatott az oligarcha ellen, valamint Jakiv Szmolijt, az Ukrán Nemzeti Bank (NBU) elnökét. Zelenszkij első miniszterelnöke, Olekszij Honcsaruk is áldozatul esett, miután megpróbált lazítani Kolomojszkij az állami tulajdonú villamosenergia-vállalat felett gyakorolt irányításán.
Az elnöknek az oligarchához fűződő személyes kapcsolataira utaló jelek 2021 februárjában ismét napvilágot láttak, amikor Zelenszkij megszegte a Covid-korlátozásokat, hogy születésnapját egy privát partin ünnepelje, amelyet Timur Mindich, Kolomojszkij munkatársának otthonában rendeztek.
A kampány során Zelenszkij Kolomojszkij személyes ügyvédjét nevezte ki kulcsfontosságú tanácsadójának, többször utazott külföldre, hogy az akkor száműzött Kolomojszkijjal tárgyaljon, és élvezte Kolomojszkij médiabirodalmának lelkes támogatását. Nem meglepő, hogy sokan Zelenszkijt Kolomojszkij jelöltjének tekintették.
Az azóta eltelt két évben nem sok minden történt, ami megváltoztatta volna ezt a megítélést, még akkor sem, ha Zelenszkij a „deoligarchizáció” melletti elkötelezettségét felelevenítve igyekszik növelni lankadó népszerűségét.
Kolomojszkijt az év elején korrupciós vádak miatt az Egyesült Államok szankciós listájára tették, de itthon látszólag érinthetetlen maradt. Még nem szerezte vissza az irányítást a Privatbank felett, amelyet 2016-ban államosítottak, miután állítólagos csalás miatt 5,5 milliárd dollár hiányzott a mérlegéből. De Zelenszkijnek nem sikerült visszaszereznie ezeket a vagyontárgyakat sem, ahogyan azt az IMF követelte.
Közben a Kolomojszkij érdekeit veszélyeztetőnek ítélt kormányzati tisztviselőket eltávolították posztjukról, köztük Ruszlan Rjabosapka főügyészt, aki nyomozást folytatott az oligarcha ellen, valamint Jakiv Szmolijt, az Ukrán Nemzeti Bank (NBU) elnökét. Zelenszkij első miniszterelnöke, Olekszij Honcsaruk is áldozatul esett, miután megpróbált lazítani Kolomojszkij az állami tulajdonú villamosenergia-vállalat felett gyakorolt irányításán.
Az elnöknek az oligarchához fűződő személyes kapcsolataira utaló jelek 2021 februárjában ismét napvilágot láttak, amikor Zelenszkij megszegte a Covid-korlátozásokat, hogy születésnapját egy privát partin ünnepelje, amelyet Timur Mindich, Kolomojszkij munkatársának otthonában rendeztek.
A fentiek nem meglepő fejlemények, ismerve az ún. Pandora-iratok alapján, hogy maga Zelenszkij is mennyire korrupt:
Az ICIJ [Oknyomozó Újságírók Nemzetközi Konzorciuma] által megszerzett akták szerint Volodimir Zelenszkij és partnerei 2012-ben offshore cégek hálózatát hozták létre. A Pandora-iratok az ICIJ-hez kiszivárgott dokumentumokon alapulnak, és királyok, elnökök és miniszterelnökök, köztük II. Abdullah jordániai király, Andrej Babis cseh miniszterelnök és Uhuru Kenyatta kenyai elnök offshore ügyleteit tárják fel.
A jelentés megállapításai szerint a Zelenszkij partnereihez tartozó offshore cégek közül kettőt három pazar londoni központi ingatlan megvásárlására használtak.
A jelentés azt is megállapította, hogy Zelenszkij közvetlenül megválasztása előtt az egyik offshore cégben lévő részesedését átruházta legfőbb tanácsadójára, Szerhij Szefirre – aki a múlt hónapban egy lövöldözés célpontja volt.
A jelentés megállapításai szerint a Zelenszkij partnereihez tartozó offshore cégek közül kettőt három pazar londoni központi ingatlan megvásárlására használtak.
A jelentés azt is megállapította, hogy Zelenszkij közvetlenül megválasztása előtt az egyik offshore cégben lévő részesedését átruházta legfőbb tanácsadójára, Szerhij Szefirre – aki a múlt hónapban egy lövöldözés célpontja volt.
Az iratok 38 ukrajnai politikust neveznek meg, ami a legtöbb minden ország közül.
 Igor Kolomojszkij |
Miközben Zelenszkij nem siette el a választási kampányban beígért korrupcióellenességet, addig nem pazarolta az időt, és a vele kritikus három oroszbarát televíziót sikeresen bezáratta. A nyomtatott sajtó sem úszta meg, és a szintén oroszbarát Kyiv Post is be lett tiltva.
„Szemiták által vezetett” ukrán „neonácik”?
Megfigyelhető volt már a maidani eseményekben is a szélsőjobboldali mozgalmak részvétele, mint a Jobb Szektor (Пра́вий се́ктор) vagy a Szvoboda párt. Az odesszai vérengzésben, és az azóta tartó orosz-ukrán háborúban is jelen vannak olyan csoportok, mint az Azov Zászlóalj (Полк Азов), Dnyipro 1 és 2 (ФК Дніпро-1, ФК Дніпро-2) futballhuligán csoportok, és az Aidar Zászlóalj (Айдар). Ezek a csoportok ez elmúlt évtizedek hagyományos nacionalista-
„Szemiták által vezetett” ukrán „neonácik”?
Megfigyelhető volt már a maidani eseményekben is a szélsőjobboldali mozgalmak részvétele, mint a Jobb Szektor (Пра́вий се́ктор) vagy a Szvoboda párt. Az odesszai vérengzésben, és az azóta tartó orosz-ukrán háborúban is jelen vannak olyan csoportok, mint az Azov Zászlóalj (Полк Азов), Dnyipro 1 és 2 (ФК Дніпро-1, ФК Дніпро-2) futballhuligán csoportok, és az Aidar Zászlóalj (Айдар). Ezek a csoportok ez elmúlt évtizedek hagyományos nacionalista-
 Az Egyesült Királyság 3615 darab, összesen 32,7 milliárd forintnyi páncéltörő NLAW rakétát adott Ukrajnának, köztük az Azov tagjainak is (a képen) a declassifieduk.org szerint |
Ami ezen túl érdekes, és itt témába vág, hogy a fent említett szinte mindegyik csoportot a zsidó mágnás Kolomojszkij pénzeli, vagy hozta létre eleve. Mindez közismert. Az al-Dzsazíra cikkéből:
Néhány hónappal azután, hogy visszafoglalták Mariupol stratégiai fontosságú kikötővárost az oroszok által támogatott szakadároktól, az egységet 2014. november 12-én hivatalosan is integrálták az Ukrán Nemzeti Gárdába, és Petro Porosenko akkori elnöktől nagy elismerést kapott.
„Ők a legjobb harcosaink” – mondta egy 2014-es díjátadó ünnepségen. „A legjobb önkénteseink.” [...]
2010-ben [az Azov-alapító Andrij] Biletszkij azt mondta, hogy Ukrajna nemzeti célja, hogy „a világ fehér rasszait egy végső keresztes hadjáratban vezesse ... a szemiták vezette Untermenschen [alsóbbrendű fajok] ellen”.
Biletszkijt 2014-ben választották be a parlamentbe. Az Azovot elhagyta, mivel választott tisztségviselők nem lehetnek a hadseregben vagy a rendőrségen. A képviselői mandátumát 2019-ig töltötte be. [...]
Az egységet 2014-ben az ukrán belügyminiszter támogatta, mivel a kormány felismerte, hogy saját hadserege túl gyenge az oroszbarát szeparatisták elleni harchoz, és a félkatonai önkéntes erőkre támaszkodott.
Ezeket az erőket oligarchák – a legismertebb Igor Kolomojszkij, energiamágnás milliárdos, a Dnyipropetrovszka régió akkori kormányzója – magánfinanszírozással működtették.
Az Azov mellett Kolomojszkij más önkéntes zászlóaljakat is finanszírozott, például a Dnyipro 1 és Dnyipro 2, az Aidar és a Donbasz egységeket.
Az Azov egy másik oligarchától is kapott korai finanszírozást és támogatást: Szerhij Tarutától, a donyecki régió milliárdos kormányzójától.
„Ők a legjobb harcosaink” – mondta egy 2014-es díjátadó ünnepségen. „A legjobb önkénteseink.” [...]
2010-ben [az Azov-alapító Andrij] Biletszkij azt mondta, hogy Ukrajna nemzeti célja, hogy „a világ fehér rasszait egy végső keresztes hadjáratban vezesse ... a szemiták vezette Untermenschen [alsóbbrendű fajok] ellen”.
Biletszkijt 2014-ben választották be a parlamentbe. Az Azovot elhagyta, mivel választott tisztségviselők nem lehetnek a hadseregben vagy a rendőrségen. A képviselői mandátumát 2019-ig töltötte be. [...]
Az egységet 2014-ben az ukrán belügyminiszter támogatta, mivel a kormány felismerte, hogy saját hadserege túl gyenge az oroszbarát szeparatisták elleni harchoz, és a félkatonai önkéntes erőkre támaszkodott.
Ezeket az erőket oligarchák – a legismertebb Igor Kolomojszkij, energiamágnás milliárdos, a Dnyipropetrovszka régió akkori kormányzója – magánfinanszírozással működtették.
Az Azov mellett Kolomojszkij más önkéntes zászlóaljakat is finanszírozott, például a Dnyipro 1 és Dnyipro 2, az Aidar és a Donbasz egységeket.
Az Azov egy másik oligarchától is kapott korai finanszírozást és támogatást: Szerhij Tarutától, a donyecki régió milliárdos kormányzójától.
Ezen túl a zsidó pénzember 10 ezer dollár (kb. 3,5 millió forint) fejpénzt is ajánl, azoknak, akik orosz „szabotőröket” és „ügynököket” fognak el. Kolomojszkij a maidani események óta az Azov legfőbb finanszírozója, és egyben azokat saját verőlegényeiként is alkalmazza (amikor éppen nem az orosz testvéreik ellen küldi őket), amint kiderül a Reuters cikkéből:
Felzúdulást okozott a parlamentben az ukrán fővárosban, Kijevben egy csapat fegyveres, harci öltözéket viselő férfi rajtaütése egy állami tulajdonú olajvállalaton pénteken, és mindez Igor Kolomojszkij bankár-milliárdost a figyelem középpontjába állította.
Két parlamenti képviselő azzal vádolta Kolomojszkijt, hogy csütörtökön késő este maszkos férfiakat küldött az UkrTransNafta irodáiba, miután bejelentették, hogy annak elnökét, az 52 éves oligarcha szövetségesét, elbocsátották.
Kolomojszkij, a keleti Dnyipropetrovszk régió kormányzója és Ukrajna egyik leggazdagabb embere, akinek vagyona a Forbes szerint mintegy 3 milliárd dollár, később kijött az épületből, és dühösen összecsapott az újságírókkal.
Széles körben ismert, hogy Kolomojszkij azon önkéntes harcosokból álló zászlóaljak felállításának finanszírozója, amelyek megakadályozták, hogy Dnyipropetrovszk nagyváros a szakadárok kezére kerüljön.
Két parlamenti képviselő azzal vádolta Kolomojszkijt, hogy csütörtökön késő este maszkos férfiakat küldött az UkrTransNafta irodáiba, miután bejelentették, hogy annak elnökét, az 52 éves oligarcha szövetségesét, elbocsátották.
Kolomojszkij, a keleti Dnyipropetrovszk régió kormányzója és Ukrajna egyik leggazdagabb embere, akinek vagyona a Forbes szerint mintegy 3 milliárd dollár, később kijött az épületből, és dühösen összecsapott az újságírókkal.
Széles körben ismert, hogy Kolomojszkij azon önkéntes harcosokból álló zászlóaljak felállításának finanszírozója, amelyek megakadályozták, hogy Dnyipropetrovszk nagyváros a szakadárok kezére kerüljön.
Az Azov mellett egy másik soviniszta csoport, a C14 is hasonlóan kapható erre-arra pénzért. Egy Facebook-bejegyzésben így hirdetik zsoldos szolgáltatásaikat: „A C14 neked dolgozik. Segíts nekünk a felszínen maradni, és mi segítünk Neked. Rendszeres adományozók számára megnyitunk egy kívánságdobozt. Melyik ellenséged életét szeretnéd megnehezíteni? Megpróbáljuk azt elintézni.” A C14 a maidani zavargásokban is részt vett anno, és érdemes tudni, hogy a magyarellenes Szvoboda párt ifjúsági tagozatából alakult ki – ez az a párt, mely szerint a magyarok „megszállva” tartják Kárpátalját, és amely betiltaná nemzetünk himnuszát is.
 A zsidó oligarchák és a zsidó miniszterelnök által konkrétan megszállt ukrán kormány nincs a C14 vagy az Azov ellenére: Jeven Karasz (C14-vezér, a jobb sarokban) és Dmitro Satrovszkij (Azov-vezér, az alsó sor bal szélén) Zelenszkij asztalánál |
Itt érdemes idézni Karasz ez év február eleji egyik beszédének vonatkozó részét is: „Mára már olyan sok fegyvert kaptunk, nem azért, amit egyesek mondanak, hogy »a Nyugat segít rajtunk«, nem azért, mert a legjobbat akarják nekünk, hanem azért, mert mi elvégezzük azokat a feladatokat, amiket a Nyugat kiszabott, mert mi vagyunk az egyetlenek, akik készen állnak arra, hogy ezeket elvégezzék. Mert jól érezzük magunkat. Jól érezzük magunkat, amikor ölünk, és jól érezzük magunkat, amikor harcolunk, ők meg: »ejha, nézzük, mi lesz ebből!«”
Bár az ukránoknak vannak jogos panaszaik az oroszokkal szemben (ez a konfliktus bonyolult), mégis nehéz elképzelni, hogy magukra valamit is adó nemzetiszocialista németek anno osztrák testvéreiket gyilkolták volna amerikai zsidó bankárok pénzéből, vagy hogy magyar hungaristák székelyeket öltek volna zsidóbolsevik pénzből és fegyverrel, miközben azok megvetik lábukat magyar földön. Az ukránoknál most ehhez hasonlót láthatunk.
Szláv egység vagy testvérharc?
Bár az orosz hatalom inkább eurázsiai tradicionista, semmint fehér nacionalista, de egy megbuktatott Oroszország, ami így egy újabb, neoliberális nagyhatalommá válna az új NATO/EU/USA által támogatott vezetéssel, egy komoly veszteség lenne a hagyományos európai fehér civilizáció számára az ezt a rendet szétmarni akaró hatalom elleni harcban. Pont a „szemiták vezette Untermenschek” új Európájának már haladó állapotban lévő projektjét segítik így ezek az ukrán soviniszták, mert fontosabb nekik az oroszellenesség és a testvérharc – és ezzel a NATO/EU akolja –, mint például egy lehetséges pánszláv egység a fajkevert és degenerálódott, hanyatló Nyugat új rendje ellen. Lehetne pedig lehetőség az, hogy az ukrán nacionalizmus elkerüli a soviniszta testvérellenességet, elutasítja a neoliberális rendbe való besorozódást (és lassú halált), kialakítva a környező országokkal egy jó viszonyt, egy szláv blokkot, amivel viszonylag függetlenek maradnak, és a helyi oroszokkal jól bánnak, esetleg azoknak területi autonómiát adnak. Még ha érthető is, ha az ukránok nem akarnak orosz befolyás alá kerülni, jelenleg a választás csak az orosz rend vagy a degenerált, nemzetvesztő fertő. Tekintve, hogy aktívan segítik ennek a fertőnek az erőit, kijelenthetjük, hogy már választottak. Ennek fényében nyilván az is érthető, miért pénzeli őket egy zsidó, és miért kaptak zöld jelzést a neoliberális Nyugattól az utóbbi időben.
Ez a hatalom messzebb tekint a jövőbe, és több mindenre rálát. Jelenleg Oroszország gyengítése, a háború kiterjesztése és elhúzása nekik hasznos – akkor is, ha ukrán civilek hullanak, ahogy a közel-keleti stratégiai rendezkedések keretében meg az ottani civilek hullottak. Mint megtudtuk a zsidó Madeleine Albright akkori amerikai ENSZ-nagykövettől, leendő külügyminisztertől a félmilliónyi ott meghalt gyerek kapcsán, még 1996-ban: „Szerintem ez egy nagyon nehéz választás, de az ár, szerintünk megérte.” A NATO-s Atlanti Tanács mosdatja például az Azovot, ezzel is segítve őket oroszellenes harcukban (a zsidó-globalista hatalmas fegyverarzenál mellett, amit kapnak), de ugyanígy mosdatták ezek az erők a szíriai „mérsékelt lázadókat” is, akiket szintén ágyútöltelékként használtak globalista stratégiai harcaikhoz (és ahol valószínűleg az oroszok segítsége mentette meg Szíriát a bukástól – ezt sem felejti nekik el az ellenséges hatalom). A Facebook, ahol eddig tiltva volt az Azov, immár feloldotta a tiltást, és dicsőíthető a csoport (mert oroszellenes harcot vívnak) – hovatovább: immár az „orosz megszállók” elleni erőszakra való felszólítást is engedélyezik.
Szomorú mindez, mert amúgy lenne sok gond, amivel ukrán nacionalisták foglalkozhatnának: például a kb. 76 ezer, többnyire nem fehér, indiai és néger vendégdiák (akik sok esetben maradni akarnak majd). Az izraeli haszid zsidók körében például hagyomány az ukrajnai szexturizmus, és a török szexturizmus és emberkereskedelem is közismert (a zsidók és törökök általi szexrabszolgaság ráadásul hosszú múltra tekint a térségben), amivel szintén kezdhetének valamit a férfiak, de szégyenszemre a feminista FEMEN az, ami ezzel a gonddal foglalkozik. Például: „Egy tanulmány kimutatta, hogy a szexuális szolgáltatásokat nyújtó ukrán nők 11%-a 12 és 15 év közötti. Néhány regisztrált esetben a prostitúcióban részt vevő ukrán lányok életkora mindössze 10 év volt.” (Ez az oroszoknál is komoly gond.)
Szomorú mindez, mert amúgy lenne sok gond, amivel ukrán nacionalisták foglalkozhatnának: például a kb. 76 ezer, többnyire nem fehér, indiai és néger vendégdiák (akik sok esetben maradni akarnak majd). Az izraeli haszid zsidók körében például hagyomány az ukrajnai szexturizmus, és a török szexturizmus és emberkereskedelem is közismert (a zsidók és törökök általi szexrabszolgaság ráadásul hosszú múltra tekint a térségben), amivel szintén kezdhetének valamit a férfiak, de szégyenszemre a feminista FEMEN az, ami ezzel a gonddal foglalkozik. Például: „Egy tanulmány kimutatta, hogy a szexuális szolgáltatásokat nyújtó ukrán nők 11%-a 12 és 15 év közötti. Néhány regisztrált esetben a prostitúcióban részt vevő ukrán lányok életkora mindössze 10 év volt.” (Ez az oroszoknál is komoly gond.)
 „Ukrán menekültek” – A soviniszták által segített Maidan utáni Ukrajna már a nemzetvesztő „nyugatiasodás” útján halad |
Jogos ukrán aggály lehet, hogy Putyin be akarja kebelezni Ukrajnát. Ez az egyesek által vélt szándék azon alapszik, hogy az orosz elnök tett megjegyzéseket arra, miszerint az ukránok tulajdonképpen oroszok, és hogy egy ilyen egyesülés elkerülhetetlen idővel (lásd: Revealing Ukraine, 16:20-tól): „Alapvetően úgy gondolom, hogy az orosz és az ukrán tulajdonképpen egy nép. Igazából ez egy nemzet. Nos, nézze, amikor ezek a területek, amik Ukrajna alapját képezik, Oroszországhoz voltak csatolva, mindez csak három régió volt. A kijevi régió, az északi régió és a déli. Senki sem tartotta magát másnak, mint orosznak. Mert min alapult mindez? Vallásos hovatartozáson.” Majd hozzáteszi:
Nos, tisztában vagyok vele, hogy idővel Oroszország ezen részének kialakult az identitása, és az embereknek ehhez meg van a joga. Később az Orosz Birodalom bomlasztására lettek használva. De alapvetően, és történelmileg, és ugyanabban a vallásban, rendelkezünk nagyon sok kapcsolódási ponttal. Családi kötelékekkel. Közeliekkel. Ez gyakorlatilag egy nemzet. Ugyanakkor, ha az Ukrajnában élő emberek egy jelentős része úgy érzi, hogy küzdenie kell, kihangsúlyozva identitásukat, és küzdeniük kell ezért, akkor Oroszországban ezt nem ellenzi senki. Én sem. Szem előtt kell tartanunk, hogy sok mindenben egyezünk. Felhasználhatjuk mindezt egy versenyképes előnyként bizonyos integrációs folyamatokban. Ez egy világos tény. De a jelenlegi kormány egyértelműen nem akarja ezt. De szerintem a józan ész uralkodik majd. Eljutunk majd arra a pontra, amit leírtam. Az egyesülés elkerülhetetlen.
A független Ukrajna elfogadását alátámasztani látszik, hogy Viktor Medvedcsuk, a Moszkva-barát Ellenzéki Platform – Az Életért párt vezetője szerint azonban az orosz és ukrán két külön nemzet, és egy önálló szomszédos országot képzel el, ami nem ellenséges az oroszokkal, Putyin pedig őt ezzel együtt támogatja, amint a filmből kiderül. Nem csupán támogatja politikailag, de személyes barátok is: Putyin Medvedcsuk lányának keresztapja. (Medvedcsukot a film óta nemrég letartóztatták, hazaárulással és a terrorizmus támogatásával vádolják, de állítólag megszökött a házi őrizetből.) Ez is azt mutatja, hogy Putyin nem ellenzi a független Ukrajna lehetőségét, nem feltétlenül bekebelezni akarja azt, amint egyesek vélik. Legalábbis még 2019-ben nem, de erre utal az is, hogy a jelenlegi háborús orosz követelések szerint Ukrajna megmaradhatna semleges országként, ha – amellett, hogy elfelejti a NATO/EU-csatlakozást – lemond a Krím-félszigetről, és elismeri Donbasz függetlenségét (korábban annyit szerettek volna, ha legalább az ottani oroszok autonómiát kapnak, de ezek szerint az már nem elég). Hogy ennek híján mi lesz, majd kiderül.
Valóban, genetikai kutatások rámutattak már, hogy bár közeli rokonok persze, az ukránok elkülöníthetők az oroszoktól, ahogy más szláv népek is egymástól, valamilyen szinten. Bár „túlnyomórészt közös apai ági felmenőkkel” rendelkeznek (Balanovsky et al., 2008), mégis kirajzolódnak különbségek (Utevska et al., 2015). Mindemellett kulturálisan is már valamelyest elkülönülnek az oroszoktól. Nem csoda ez, elég ha felidézzük, milyen borzalmakon esett át az ukrán nép csak a 20. század alatt a német-szovjet présbe szorítva: de ott volt még a holodomor, Csernobil stb. Kiérdemelték nehézségek hosszas sorával, hogy nemzet legyenek, s mint olyan, megérdemelnek egy területet (akár önállóan, akár az Orosz Birodalom autonóm részeként). Mivel azonban nagyon sokszor változtak már a határaik, kérdés, melyik terület ukrán, melyik orosz – vagy, ha már itt tartunk: melyik magyar.
Kondicionálás és képmutatás
Érdemes megjegyezni, hogy a jelenlegi amerikai-atlantista ellenszenv az oroszok ellen jelentős mértékben helyezkedik az elmúlt kb. 6 év nagyszabású oroszellenes hisztériájának alapzatára. Donald Trump 2016-os elnökké választásával a sokkolt és magukból kikelt demokraták egyik mindent elsöprő összeesküvés-elmélete volt, hogy oroszok segítették hatalomra Trumpot, és hogy (egy prostituáltakra vizelő pornográf videó segítségével) zsarolják, s ezzel így irányítják őt. Ez utóbbi volt az ún. Steele-dosszié, és az egész hisztérikus elméletet ma már úgy ismerjük – a híres Watergate-botrány után szabadon –, hogy Russiagate. A Russiagate a fősodrat minden szintjét átitatta, és hatása máig tart, bár mára már végérvényesen megcáfolódott az eleve nevetséges, komoly alap nélküli elmélet, és kiderült az is, hogy a Demokrata Párt keze volt a dologban. Mindez azonban normalizálta az oroszellenességet, és az „orosz befolyás”, „orosz ügynökök”, a szinte minden mögött álló „Oroszország” mindennapos vádakká és szitokszavakká váltak (a zsidó befolyás és Izrael-lobbi továbbra is érinthetetlen, ami eleve mutatja, kik is rendelkeznek valódi befolyással...). Az „orosz” a „rossz” és „romlott” szinonímái lettek a köznyelvben. Ma pedig már szinte minden területen betiltanak és eltávolítanak mindenféle orosz dolgot, Dosztojevszkijtől Csajkovszkijig, vagy karmestertől opera-énekesnőig, orosz filmektől a vakcinákig. A napokban pedig az EU a Google-től kérte, hogy cenzúrázzák az orosz tartalmakat, amihez még a DuckDuckGo is csatlakozik, akik elvileg egy szabadabb keresőmotor lennének.
 Megrongált orosz közösségi színház a kanadai Vancouverben (2022. március 4., kép: theparadise.ng) |
Bár sok ilyen eset most az invázióra való reakció, mindennek a Russiagate-hangulatkeltés gazdag táptalajt biztosított, hiszen például senki nem csinálja ugyanezt Szaúd-Arábiával, akik jelenleg is Jemen bombázásával vannak elfoglalva (2015 óta kb. 19 ezer halottal). Szaúd-Arábia Amerikával és Izraellel barátságos ország, kapnak is rengeteg pénzt és fegyvert, így ellenük nincs uszítás. (De ha már képmutatás: az ukrán – valódi – menekültekből nem kér a közel-keleti, katonakorú, többnyire egyedülálló férfiakat tömegesen befogadó Svédország, se az Egyesült Királyság, de Izrael sem. Szintén megjegyzést érdemel, hogy az iszlamista terror kapcsán a „muszlimellenesség”, majd a koronavírus kapcsán az „ázsiaiellenesség” miatt aggódók most nem aggódnak az oroszellenesség miatt...)
A Russiagate élén leghevesebben a zsidó kongresszusi képviselő, Adam Schiff állt. Mint Schiff kijelentette 2020 januárjában: „Az Egyesült Államok segíti Ukrajnát és népét, hogy ott harcolhassunk Oroszország ellen, és ne kelljen itt [Amerikában] harcolnunk Oroszország ellen.” A háború elkerülhető lett volna a Schiff-féle Russiagate-hisztéria és oroszellenesség nélkül, ha a dominánsan zsidó kormány nem ellenséges, és inkább nyomást gyakorol mindkét félre, hogy a minszki megállapodást betartsák, véget vetve a donbaszi háborúnak, de Amerika harcot akar – proxyk segítségével, mint az ukránok jelenleg, akiket hatalmas pénzekkel és fegyverszállítmányokkal „segít”, hogy így „harcolhassanak Oroszország ellen”. A maidani események idején 2013-ban amerikai szenátorok, mint a neokon John McCain személyesen látogatta meg Arszenij Jacenyukot és a szvobodás Oleg Tyahnibokot, de később a puccs utáni kormányt is látogatta még McCain Lindsey Graham társával együtt 2016-ban, amikor világossá tették, hogy „a ti harcotok a mi harcunk”, és hogy 2017 lesz „az offenzíva éve”. „Mind visszatérünk Washingtonba, és előremozdítjuk az Oroszország-ellenes ügyet” – tette hozzá Graham, aki pár nappal ezelőtt már Putyin tulajdonképpeni megölését sugallta: „Az egyetlen módja annak, hogy mindez véget érjen, barátom, az ha valaki kiiktatja ezt a figurát”.
 A magyar- és oroszellenes Oleg Tyahnibok Joe Bidennel 2014. április 22-én (két hónappal a maidani tömegmészárlás után, napokkal az odesszai tömeglincselés előtt) |
Mindeközben Oroszország is rákapcsolt a cenzúrára, és több liberális médiumot záratott be. Nem kizárt, hogy mindezzel idővel az ország méginkább jobbra tolódik politikailag, jobban megszabadulva a nyugati neoliberális befolyástól, politikai és kulturális területen. Az oroszok körében Putyin népszerűsége stabilnak tűnik egyelőre – azok, akik most hangosan ellenzik, zömében eleve ellenezték. Ha hihetünk a felméréseknek, az ukrajnai bevonulás óta Putyin népszerűsége inkább még növekedett is 60 százalékról 71-re. A kormányfüggetlen orosz Levada Központ adatai szerint pedig az oroszok több mint 66 százaléka a NATO-t, Amerikát vagy Ukrajnát okolja a konfliktusért, és csak 4% szerint Oroszország hibája. Érdemes azonban az ilyen adatokat ilyenkor óvatosan kezelni.
Az ukrán színtér zsidó befolyásának elemzése mellett rá kell mutatni azonban, hogy az oroszok sem mentesek mindettől. Bár Putyint annak idején arról ismerhettük meg, hogy (nagyjából) kisöpörte a zsidó oligarchákat, akik megszívták magukat a Szovjetunió bukása után, ma is jelen vannak egyesek. Például az orosz beavatkozás miatt szankcionált 3 oligarchából ketten zsidók voltak: a fivérpár Borisz és Igor Rotenberg. Azóta az oroszországi és izraeli állampolgár Roman Abramovics zsidó milliárdos is felkerült a szankcionáltak listájára, annak ellenére, hogy számos izraeli szervezet kérte: ne büntessék Abramovicsot, mert függenek hatalmas adományaitól, amivel a megszálló telepesmozgalmat vagy a holokausztmúzeumokat támogatja. Ezen túl Putyin nagyon jó viszonyt ápol a Chabád Lubavics, zsidó felsőbbrendűséget valló szektával is. Annyi viszont jelentős különbség, hogy – ellenben Ukrajnával, ahol domináns a befolyásuk – míg Putyin hagy ezen zsidóknak egy bizonyos mozgásteret, nem engedi nekik át az irányítást: Oroszország eurázsiai/szláv hatalom.
Jelenleg úgy tűnik, hogy a globalista blokk terve Ukrajna Afganisztánná tétele: egy éveken át tartó konfliktus, amiben az ágyútöltelék Ukrajna (és, ha mindez tovább fokozódik, esetleg más országok) Oroszország kifárasztására szolgál, mely ugyanakkor, idővel akár belső feszültségeket is eredményezhet, és egy kívülről támogatott „színes forradalommal” puccs is elérhető lehet. A már említett RAND-tanulmányra itt érdemes emlékeztetni ismét, ami kb. ezt vázolja fel. Valóban, az afganizálódás folyamatban van. A Reuters cikkéből megtudjuk, hogy: „Az Európai Unió »tabut döntött« azzal, hogy első alkalommal állapodott meg arról, hogy közösen finanszíroz fegyverszállításokat egy harmadik országnak, hogy segítsen Ukrajnának az orosz invázió elhárításában – jelentette ki Josep Borrell, az EU külügyi vezetője. [...] Az EU 450 millió eurót biztosít fegyverekre Ukrajnának, és 50 millió eurót nem halálos eszközökre az EPF-ből.” Az EPF (Európai Békekeret) a tagállamok pénzéből adódik össze, így magyarok is finanszírozzák mindezt. Lásd még: „Magyarország hozzájárult az Európai Békekeret (EPF) aktiválásához, amely lehetővé teszi, hogy az EU fegyvereket szállítson Ukrajnának...” És persze Magyarország támogatja Ukrajna EU-csatlakozását is. Amint John Mearsheimer politológus megjegyezte: „Az orosz vezetők szemében az EU-bővítés a NATO trójai falova.”
Következtetések
Tanulságként vonhatjuk le a jelenlegi háború kapcsán, hogy az ún. „civil szervezeteket” komolyan kell venni, mert súlyos károkat okozhatnak. Ezek gyakran idegen hatalmak, vállalatok vagy milliárdosok felforgató hadseregei egy modern hadászati stratégiával, betiltásukkal nem kell szégyellősködni. Az „NGO”-k – pénzük, befolyásuk, kiképzett aktivistáik, propagandájuk stb. – nélkül talán nem lett volna Maidan, és nem úgy alakul a helyzet, ami a 2014-ben kezdődött, majd idén februárban elfajult háborúhoz vezetett. Az oligarchák veszélye szintén ismét egyértelmű: zsidó pénzek által finanszírozott osztagok nélkül talán nem alakult volna ki a donbaszi háború, és valószínűleg ma nem lenne Zelenszkij-kormány sem Ukrajnában, így talán ukrán-orosz háború se lenne (ami eleve szorosan köthető a donbaszi helyzethez és a kormányhoz, amint Putyin rendszeresen világossá tette azt két hivatkozott februári beszédében). Nem lenne több száz civil halott, és ki tudja, mit hoz még ez a konfliktus... Régi bölcselet – és mint minden olyan, rendszeresen beigazolódik –, ami szintén tanulság: a jelenleg a Nyugatot zömében uraló degenerált, neoliberális-globalista elit elképesztően álszent, képmutató, hazug és végtelenül aljas. Bármennyi civil „báb” életét feláldozzák a sakktáblájukon.
Egy másik tanulság nekünk magyaroknak mindebből még, hogy az etnikai konfliktusokkal óvatosan kell bánnunk. Sok sérelmünk és jogos panaszunk van szerbekkel, tótokkal, románokkal, vagy akár ukránokkal és több mással szemben, de figyelmesnek kell lennünk, hogy ne használják ki ezen konfliktusainkból adódó ellentéteinket egy hosszútávon károsabb folyamat előidézéséhez azok, akik ezt teszik már évezredek óta. Nehéz néha a nemzeti érdekérvényesítés (és ezzel a szomszédos népekkel való esetleg szükséges szembeszállás), és a faji-civilizációs fennmaradás között okosan navigálni, de fontos. Ha megnyitjuk házunk ajtaját egy sereg patkány előtt, hogy azzal elriasszuk azt, akivel civakodunk éppen, nem békés otthont, hanem egy patkányokkal elárasztott házat kapunk.
Csonthegyi Szilárd – Kuruc.info
