Kétségtelen ugyan, hogy álomlátások, víziók, telepatikus megérzések, tér- és időbeli ihletvelátások, fény- és szellemjelenések, csodálatos gyógyulások sőt levitációs tünemények és más fizikális »csodák« nem csak a vallások nagy extatikusainál és önsanyargatóinál mutatkoztak, hanem ahogyan ma megnyilvánulnak ezek a jelenségek köznapi embereknél és sok, a »szentség« fogalmától még távoleső médiumnál, úgy bizonyára előfordultak ilyesmik már a régi nem szent embereknél is. De a vallások szentjei körül lefolyt ilyen jelenségek maradtak meg legjobban az emberek emlékezetében, nemcsak azért, mert a tisztább lelki élet és a test háttérbe szorítása folytán mégis csak az ily egyéneknél fordulhattak elő a legszebb módon és a leggyakrabban hasonló tünemények, hanem azért is, mert mindenütt a vallások írástudói jegyezték fel és gyűjtötték össze legszorgalmasabban az ezekre vonatkozó adatokat.

Már pogánykorbeli hagyományaink is azt bizonyítják, hogy a magyarságban mindig nagyon erős volt a vallásos élet s ezzel karöltve számos okkult jelenség volt ismeretessé. Lényegükben ugyanilyen, de a megváltozott vallásos fogalmakhoz képest változott formájú okkult jelenségek mutatkoznak keresztény szentjeink élettörténetében is. Sokan csodáknak, azaz Isten közvetlen beavatkozásainak tekintik a szentek életében előfordult misztikus jelenségeket. Mi tudjuk, hogy a nagy természetben semmi sem lehet természetfeletti es ezek a csodák nem voltak egyebek, mint ismeretlen, magasabb természeti erők megnyilvánulásai, amilyenek mindig voltak és mindig is lesznek.

Távol áll azonban tőlem, hogy ezzel kisebbíteni akarjam a keresztény szentek magasztosságát és kedvességét. Szentségüket én nem ezekben a jelenségekben látom, hanem a krisztusi szeretet tökéletes megértésében és követésében. És magam is meghatva tekintek fel a magyar szentek gyönyörű seregére, különösen az árpádháziakra, akik bizonyságot szolgáltattak arról, hogy a magyar lélek nem méltatlan a turulmadár ősi szimbólumához: tud magasan szállani és a Nap felé röpülni.
Nem tudom, van-e még egy olyan királyi családja az emberiségnek, mely annyi szentet tudna felmutatni, mint felejthetetlen Árpádjaink. Uralkodásuknak, sajnos, igen rövid ideje alatt, háromszáz éven át, nem kevesebb, mint 15 Árpád-vért avatott szentté vagy boldoggá az egyház. Ebből hat férfiú: szent István, szent Imre, szent László, boldog Salamon, továbbá a külföldre származott Árpád-vérbeliek közül szent Kálmán vértanú és szent Lajos francia püspök. Az előbbi egy Margit nevű magyar hercegnő fia volt, az utóbbinak anyja: Mária, V. István leánya. A többi kilenc: nő. Egytől-egyig, testileg is, lelkileg is a legbájosabb nő, akik a külföldiekben ezt a szállóigét keltették: »ha élő angyalokat akartok látni, menjetek Magyarországba.« Talán valamennyi között a legkedvesebb volt türingiai szent Erzsébet asszony, II. Endre leánya, mindjárt utána sorakoznak IV. Béla gyönyörű leányai: boldog (de a magyar köztudat szerint: szent) Margit, boldog Jolántha és szent Kinga. Erzsébet leányát, Gertrudot is boldoggá avatták. III. Béla unokája: Ágnes, szintén a »boldogok« közé tartozik, ugyanígy V. István leánya: Erzsébet, Árpádházbeli volt portugáliai szent Erzsébet is, II. Endre unokája; s az utolsó árpádházi király leányát, Erzsébetet szintén a szentek közé sorozzák.

Szent volt tehát az első árpádházi király és szent volt e királyi ház utolsó bájos királyleánya is!
Az alábbiakban úgy írom le a magyar szentek életében vagy halála után tapasztalt jelenségeket, ahogyan azokat régi kódexeinkben és történelmi feljegyzéseinkben találjuk. Nem volt időm annak behatóbb kutatására, hogy a feljegyzett jelenségek közül melyek bizonyíthatók hitelesen és melyek nem. De nem is tartom ezt a kérdést fontosnak. Mert amilyen bizonyos, hogy vannak e leírások között olyanok, amelyeket csak többé-kevésbé naiv legendáknak tarthatunk, oly bizonyos az is, hogy a jelenségek legnagyobb részében rá kell ismernünk a ma is előforduló szenzibilis, ihletvelátás-szerű, szuggesztív vagy mediális tüneményekre. A legmindennapibb és legismertebb okkult jelenség az álomlátás. Szentjeink életében is bőségesen találkozunk ezzel. A XVI. század elejéről származó névtelen karthauzi szerint már szent Istvánt is »szereté Úristen mennyei fénlő csodálatokkal és jelenetekkel…« kitüntetni és: »igen elhatalmazott vala az isteni látásban.« Ihletvelátó álom lehetett az is, mikor István az orgyilkos belopódzása alkalmával álmában hirtelen felkiáltott: »ha Isten velünk, ki ellenünk!«

Boldog Ágnes anyja, mikor áldott állapotban volt, álmában durva kötéllel övezett szőrcsuhát látott, e magyarázat kíséretében: »ez lesz gyermeked égi nászruhája.« Ágnes, mielőtt apácává lett, álmában koronát látott feje felett lebegni, de ez eltűnt, hogy helyet adjon egy égi koronának: a szentségnek. Tipikus volt szent Erzsébet asszony egyik álma: megjelent előtte anyja, a meggyilkolt Gertrud, letérdelt előtte és kérte, imádkozzék érte, hogy megszabadulhasson gyötrelmeitől, mert nagyon bűnös volt életében. Erzsébet erre felébredt, sírt és imádkozott anyjáért. Mikor ima után újra elszenderedett, ismét előtte állott Gertrud és megköszönte imáját, amelynek következtében megszabadult kínjaitól. Egy ízben állítólag »maga Gábor főangyal« jelent meg egy magyar anya álmában, hogy fiának, a boldoggá avatott Csáky Mórnak születését bejelentse.

Az álomlátásoktól alig különböznek azok a látomások, amelyek többé-kevésbé éber állapotban lepik meg a kiválasztottakat. A szentek életírói legalább nem helyeznek súlyt az egyes esetek leírásánál annak megállapítására, hogy egyszerűbb álomlátásokról vagy magasabb, ihletvelátásra valló látomásról van-e szó. Valószínű tehát, hogy a következőkben felsorolt látomások, jelenések, hallomások jó része szintén csak az egyszerűbb álomlátások körébe esik. Megjegyzem, hogy a történelmi eseményekkel kapcsolatos jelenségeket csak a következő fejezetben tárgyalom.

Boldog Özséb (Eusebius) esztergomi kanonokról (1245 táján), a szent Pálról nevezett magyar szerzet alapítójáról mondják, hogy midőn remetéskedett és egy éjjel imádságba merülve Istenhez fohászkodott, egyszerre apró lángocskákat látott az erdőben, melyek előbb a maguk helyén világítottak, majd mozogni kezdtek s végül összefutva tűzgomolyban egyesültek. Benső sugallatból azután megtudta, hogy e lángocskák a hegyekben akkor szerteszóródott egyes remetéket jelentik, akiket egy zárdában kell egyesítenie, így jött létre a pilisszentkereszti kolostor és később, midőn a rend szabályait akvinói Tamás közbenjárására IV. Orbán pápa végre jóváhagyta, a pálosok szerzete. Midőn a magyar eredetű boldog Pált (1221) a domonkosrendiek hazánkba küldték, hogy meghonosítsa nálunk is a rendet, az ország határának átlépése alkalmával a vele jött szent Szádokkal együtt hallomással egybekötött látomása volt. Látták, hogy a »gonosz lelkek« (pogányok) nagyon megzavarodtak eljövetelük miatt és iszonyú zúgást hallottak ily szavak kíséretében: »jaj nekünk, ti minket birtokainktól jöttök megfosztani és tanyáinkból kizavarni!«

Sok látomással van átszőve szent Erzsébet asszony élete. Amikor férje halála után a szegénységbe kellett mennie, »sok égi jelenéssel vigasztalta őt Isten.« Halálos ágyán megjelent neki Jézus, értesítve őt, hogy eljött az idő, mikor szenvedéseinek vége szakad s az örök boldogság trónja vár reá.
Boldog Ágnest halála után ragyogó fény közepette látta megjelenni Erzsébet királyné (VII. Henrik menye) és a térdeihez boruló királynénak megígérte kérése teljesítését: Károly fia (később cseh és német király) halálos betegségéből hirtelen felgyógyult. IV. Béla életét látomás alapján mentette meg egyszer egy merénylettől lánya, szent Kinga. Ugyanennek a gyönyörű leánynak, mikor férjhez erőltették, holott örök szüzességre vágyott, megjelent János evangélista és biztatta: ne féljen, férje bele fog egyezni, hogy szüzességben éljenek egymás mellett.

Az utolsó árpádházi királyleány életéből mesélik, hogy amidőn apácatársnője egyszer azt látta, hogy az imádkozó szüzek ajkáról minden egyes ima után egy-egy gyöngy hullott ki a kezükben tartott csészébe, Erzsébet ajkairól mindannyiszor két nagyobb és drágább gyöngy pergett elő. Egyszer súlyos betegségében megjelent neki szent Erzsébet asszony és biztatta, hogy november 19-én, névünnepén felépül. (Ezen a napon hirtelen jobban lett és fel is kelhetett.) Sűrűn fordulnak elő jövőbelátások is szentjeinknél. Állítólag szent Erzsébet asszony születését is előre megjósolta a misztikus Klingsor von Ungerlant, Endre király híres erdélyi tudósa, »nigromantus és asztrológus«, akit a türingiai udvar egyszer Wartburgba hívott, hogy eldöntse, ki érdemli meg a pálmát a wartburgi dalnokversenyen. Amikor ott volt, egyik éjjel nézte a csillagokat. Kérdezték tőle, mit néz? Ekkor ünnepélyesen felemelkedett és így szólt: »Ezen éjjel, messze keleten, Magyarországban, királyomnak, Endre királynak és feleségének leánya születik, Erzsébet lesz a neve s férje a Wartburg urának fia lesz. Dicsősége elterjed messze földre és szentségének örvendezni fog az egész keresztény világ.« Úgy látszik, maga szent Erzsébet asszony is bírt a jövőbelátás képességével. Mikor megtudta, hogy férjének, Lajosnak, a keresztes háborúba kell mennie, eszméletlenül esett össze. Előre érezte, hogy férjét nem látja többé viszont, aminthogy Lajos tényleg meg is halt még útközben.

Boldog Ágnesnek »az Úr tudttára adta«, hogy nem fog meghalni addig, míg legközelebbi rokonai el nem hunynak. Boldog János, III. Fülöp francia király vértestvére, kit mint az assisi szent Ferenc-rend első magyarországi tartományfőnökét, 1240 körül IX. Gergely pápa küldött hazánkba, előre megjósolta saját halála napját. Nagy Lajosnak is egy boldog Lukács nevű szent barát jósolta meg Mária-Radnán, hogy sikerrel fog járni velencei hadjárata. Ekkor tett ígérete alapján hozta jel aztán Nagy Lajos a pálosoknak szent Pál remete csontjait.

Az időbeli ihletvelátás (jövőbelátás) jelenségéhez közel áll a térbeli ihletvelátás. Ilyenféle az a jelenség is, midőn valaki belelát a mások gondolatvilágába (gondolatolvasás). Szentjeink közül a legbájosabb ilyen lélekbelátás a kis szent Imre hercegről van feljegyezve. Atyja elvitte őt egyszer a pannonhalmi szent benedekrendi monostorba. A kis Imre egyenként megcsókolta az eléje járuló szerzeteseket, de nem egyformán. Némelyeket egyszer, másokat kétszer, többeket négyszer, ötször, sőt egy Mór nevűt hétszer csókolt meg. Atyja csodálkozva kérdezte: miért tett ilyen megkülönböztetéseket. Imre azt felelte, hogy erényességükhöz képest adta a csókokat. Szent István aztán ki is próbálta, igaz-e ez. Érdeklődött a főnöknél s ez meg is erősítette Imre ihletvelátását, mert a fráterek közül egyedül Mór volt »szeplőtelen szűz.« A délutáni áhitatosság alatt István újra megjelent a barátok között, váratlanul. Mindegyik felugrott, megszegvén a szent szilenciumot, hogy hódolattal járuljon a király elé, csak Mór nem vette tudomásul jelenlétét: zavartalanul folytatta imáját. Miután szent István Mórnak még alázatosságát is kipróbálta, azonnal kinevezte pécsi püspöknek. Ez a Mór volt az, ki szent Gellértet is a király figyelmébe ajánlotta. Később őt is szentté avatták.

Boldog Ágnes, mint zárdafőnöknő, gyakran belelátott alárendeltjei gondolatvilágába. Ugyanezt jegyezték fel Margitunkról is. Egyszer meg is feddte egy Petronilla nevű társnőjét, ki Margit távollétében hivatásával ellenkező hiú gondolatokat táplált lelkében. Petronilla elálmélkodott Margit ihletvelátásán és megjavult.
Néhány érdekes telepátikas esemény emlékét is megőrizték szentjeink krónikásai.
Így szent Imre halála órájában Eusebius érsek a távol Palesztinában épp körmenetet tartott, midőn egyszerre angyali éneket hallott a magasban. Egyszerre szózat ütötte meg fülét, mely jelentette, hogy ezek az angyalok most kísérik Imrének, a magyar király fiának lelkét a mennyei hazába. Boldog Ágnes ugyancsak körmenet alkalmával látta, amint unokaöccse, III. Ottó habsburgi Rudolffal való hadakozás közben megsebesült és két vitézre támaszkodott. Rövid idő múlva jött a hír, hogy Ottó éppen ezen a napon és ebben az órában elesett a csatában. Midőn margitszigeti szent királyleányunk meghalt, lelke egy Budától 30 mértföldnyire lakó nemes asszonynak álmában megjelent, aki Margitot nem is ismerte és így szólt hozzá: »Hogy bűneitek bocsánatát megnyerhessétek, siessetek koporsómhoz.« Férje rögtön Budára lovagolt s ott megtudta, hogy szent Margit abban az órában halt meg, melyben nejének megjelent. Ezek után áttérünk a fényjelenségekre, melyek a szubjektív víziókkal szemben objektív okkult tüneményeknek látszanak.

Valóságos, de transzcendens eredetű lehetett az a fény, melyet szent Imre szolgája látott, mikor ura egyszer buzgón könyörgött a templomban. Ez a fény, a szolga tanúsága szerint, elárasztotta az egész templomot és vakító volt. Ugyanily jelenet van feljegyezve szent Lászlóról is. Sajátságos fénytől, ragyogó felhőtől övezve látták ragyogni boldog Ágnest a zárdaszüzek, mialatt imádkozott. Túlvilági fény vezette nyomra az eltűnt boldog Csáky Mór keresőit is. De ezt már az itt következő levitációs jelenségek során tárgyalom. Az okkult irodalom levitáció alatt oly jelenségeket ért, midőn egy tárgy vagy test, a fizikai nehézségi erő ellenére, látszólag minden beavatkozás nélkül, önként felemelkedik és helyét változtatja. Fizikális médiumokkal tartott üléseken számtalanszor tapasztalnak ilyen jelenséget a spiritizmussal foglalkozók. (Magam is tanúságot tehetek néhány ily jelenség mellett). Ilyen levitációs tünemény a szentek testével is gyakran történt. Hogy mi lehet ennek a csodálatos jelenségnek az oka, azt nem tudhatjuk, de úgy látszik, a vallásos extázissal járó rendkívül nagy átszellemiesülés ereje automatikusan megváltoztatja az egyébként is rendesen agyonsanyargatott szentek testének fizikai tulajdonságait, annál valószínűbb ez, mert hiszen az úgynevezett materializációs médiumoknál megállapították már, hogy testüknek anyaga az ideoplasztiának nevezett jelenségek alkalmával részlegesen tényleg átalakul bizonyos szubtilisebb matériává.

A magyar szentek között különösen sok a levitáns. Így már szent Istvánról mondja az Érdy kódex: »Oly igen elhatalmazott vala kedég az isteni látásban, hogy mikoron ajojtatus imádságában volt, elragadtatok néha lelkében, néha test szerént és felemeltetött az feldszintről ő szentséges érdemének miatta.«
Ugyancsak az Érdy kódex szerint szent László is, midőn egy éjjel a váradi monostorban imádkozott, künn maradt szolgája szemtanúsága szerint, megdicsőült testben felemelkedett, mialatt teste nagy fényességben úszott. Egy ízben, Krisztus mennybemenetele ünnepén, két apácatársnője köréből, ima közben hirtelen »kiragadtatott« boldog Ágnes (ki nagy testi sanyargatásokat is végzett) és csak egy óra múlva termett ismét közöttük, kérdezősködéseikre kitérő mosollyal válaszolva. Boldog Ilona, veszprémi apáca, szent Margitunk nevelőnője, életrajzírói szerint imádkozás alatt szintén nem egyszer felemelkedett a levegőbe. Szűz szent Margitunkról ezt írja egyik életrajzírója, Zalka János: »szellemi életének gyúpontja Krisztus volt, ő körülötte forogtak gondolatai, tőle nyert táplálékot szívének szeretete, hozzá irányozvák minden vágyai, hozzá vonatott a sóvárgás által, mint valamely delejességi vagyis mágnesi erő által egész lelkülete. E benső szellemi élet következménye volt, hogy többször vallásos kiragadtatásba (extázisba) jött s a földről bizonyos távolságra felemelkedett egész teste.« Boldog Egyed, esztergomi szent Ferenc-rendi szerzetes fráternél, ki csupán kenyéren, vízen és némi főzeléken élt, szerzetes társai ismételten megfigyelték, hogy »ima közben elragadtatott és testét túlvilági erő a föld fölé emelte.«
Egyszer ebéd előtt a gvárdián bement a konyhába s mivel még semmi sem volt készen, keresni kezdte Egyedet, mert ő volt a szakács. Végre megtalálta a tálaló szobában. Úgy látszott, hogy önkívületi állapotban van, testét fényes légkör övezte s oly magasan emelkedett fel a földről, hogy a gvárdián nem bírta elérni. Véget érvén elragadtatása, csodás módon az ebédet a szokott időben, pontosan és ízletesen elkészítve tálalta fel a kolostor lakóinak. Ha már ez is bizonyos szellemi segítésre, médiumságra vall, az életrajzíró következő sorai még inkább arra mutatnak, hogy Egyed médium volt: »Kilenc napi betegeskedés után, bár azelőtt egy betűt sem tudott másképp, mint magyarul, tiszta latinsággal búcsúzott el társaitól, jelezvén nekik, hogy szent Ferenc, szent Antal és szent Bernát jöttek el érte.«
Végül itt van boldog Csáky Mór egészen különleges esete. Egyik útjában megszállott egy Benedek nevű embernél. Ez, hallván szent hírét, egy éjjel belesett szobájába. Nagy meglepetésére az ágyat és a szobát üresen találta. A külső kapu zárva. Ekkor észreveszi, hogy a közeli templom ablakai világosak. Odamegy, ennek kapuja is zárva. Elmegy a plébánoshoz a kulcsért Mikor a plébánossal együtt belépnek a templomba, íme ott térdel Mór elragadtatásban, az oltár előtt, míg körülötte csodás égi fény sugárzik. Csáky Mór testének tehát a zárt ajtókon át, szubtilissá finomult állapotban lehetett csak a templomba jutnia.

A levitáción kívül még más fizikális manifesztációkról is hírt adnak a szentek életírói. Mintha a természet szellemeinek is parancsolni tudtak volna.

Szent László kívánságára szarvas- és bivalycsordák jöttek önként katonái éhező táborába, kardjával pedig a sziklából vizet fakasztott a szomjas katonáknak. Amikor az üldözött kunok aranypénzeket szórtak el, hogy egérutat nyerhessenek, László kavicsokká változtatta azokat. Máskor megint egy szikla vált ketté a menekülő király mögött. Érdekes, hogy szent Kinga is fakasztott vizet egy vízhiánnyal küzködő kolostor részére. Bizonyára csak megérezte a földalatti vízfolyást, mint ahogyan megérzik ezt a forráskutató vesszőjárók szenzitivitásukkal. Szent Zoreard Andrásról, egy Lengyelországból hazánkba jött hittérítőről mesélik, hogy Szkalkán oly szigorú önsanyargatást végzett, hogy egész napi élelme nem volt több egyetlen pálmadiónál. Emiatt rendkívül el is gyengült. Egyszer kissé messzebb ment a barlangjától és a nagy kimerültségtől összeesett. És íme, fényes ábrázatú ifjú jelent meg ekkor néki, feltette őt egy szekérre és visszavitte éles nádszálakkal teletűzdelt faodújába.

A fizikai átváltozásoknak gyönyörű legendáit mutatja türingiai szent Erzsébet élete. Egyszer, a kémkedő Lajos előtt (más forrás szerint atyja előtt, még amikor Magyarországban volt) feltárva kötényét, a szegényeknek vitt kenyerek rózsákká változtak, máskor az ágyába fektetett bélpoklos Krisztus alakját öltötte fel a gyanakvó férj előtt. Lehetséges, hogy a változások nem az anyagban, hanem csak Lajos lelkében történtek meg, valamilyen ismeretlen szuggesztív erő hatása alatt. Egyébként a rózsává változó kenyér legendája nem új, 1000 körül megtörtént ez szent Kaszildánál, egy mór szultán keresztény lányánál, majd beaulieui szent Flóránál és 1261 körül viterbói szent Rózánál, később Regalada Péternél és portugáliai szent Erzsébetnél. Lehetséges tehát, hogy ez az egész legenda csupán kedves mese.
A bélpoklosról szóló legenda sem látszik hitelesnek, ugyanígy az a jelenség sem, midőn szent Erzsébet asszonynak, hogy szegényes ruhái miatt egy díszes vendégsereg előtt szégyenbe ne hozza az urát, »legszebb jácintszínű ruhát« hoztak túlvilági segítőkezek. Még egy érdekes csodáról adnak hírt a legendák Erzsébetnél: egy betegnek egyszer olyan forrásból hozott halat, amelyben sohasem volt hal.
Türingiai Erzsébet leányával, boldog Gertruddal olyan különös eset történt, melyet nem tudok besorozni az ismert okkult jelenségek közé. A szent életű apáca haragos feleket akart egyszer kibékíteni. Imádkozott, majd Jézus nevét említette és ekkor hatalmas oroszlán toppant eléje s szelíden lefeküdt lábai elé. Hűséges szemekkel nézett fel rá, de a haragosokra villámokat szórt szeme, úgy, hogy ezek sietve kibékültek.. Mi lehetett ez? Gertrud szuggesztiója? A haragosok víziója? Vagy egy állati alakban történt lélekjelenés? Avagy puszta legenda az egész?

Rendkívül sok a szentek által végzett csodás gyógyítás. Majdnem mindenik szentről vagy hamvairól olvashatunk ilyen leírásokat. A kanonizálásnak rendesen egyik feltétele az volt, hogy történtek-e az illető Szent sírjánál gyógyulási csodák? A szenteknek csak jegy szavába, egy érintésébe került, hogy a legsúlyosabb betegek meggyógyuljanak s ugyanez volt a hatása csontjaiknak, ereklyéiknek, köntösüknek is. Oly sok gyógyulásról írnak az életrajzírók s úgy látszik, az egyház is annyira megvizsgálta az ily eseteket, hogy lehetetlenségnek látszik kétségbevonni az esetek hitelességét. A materiális felfogás természetesen csakis a szuggesztióban látja az egyedül lehetséges magyarázatot. De azon kívül, hogy a legsúlyosabb szervi bajokból egyszerű autoszuggesztió útján való kigyógyulás már maga is csodálatos jelenség, hírt adnak a legendák olyan gyógyulásokról is, melyeknél a szuggesztió hipotézisét, nem lehet fenntartani. Szűz szent Margit sírjánál például a krónikások szerint meggyógyult egy kilenchónapos csecsemő is, ki anyja gondatlansága miatt megfagyott. A materialisták ugyan egyszerűen kétségbe vonják az ilyen híradások hitelességét, de azt hiszem, nem tévedek, ha föltételezem, hogy a szent életű, önsanyargató emberek teste és mindaz, ami vele érintkezésbe kerül, bizonyos felsőbbrendű, transzcendens, odikus szubjektummal telítődik, amely, mint valami magasabb és fokozottabb életerő, csodálatos hatásokra lehet képes. Erre mutat szent Kinga egyik gyógyítása, mikor a krakói püspököt, akinek életéről már lemondottak, a távolból gyógyította meg, továbbá Csáky Mór esete, aki egy általa »megáldott« pohár vízzel gyógyította meg szerzetestársát, a súlyosan beteg Krakói Pált. Különösen ez utóbbi eset az odikus magnetizmusra emlékeztet. Hiszen egyik gyógyításánál Jézus is érezte, hogy »egy erő ment el belőle.« Talán a megváltozott testiséggel járó eme rendkívüli életerő képesített egyes szenteket nemcsak gyógyításokra, hanem feltámasztásokra, vagy mondjuk, tetszhalálból való visszahívásra is. Szent Zoreard András a szkalkai remete képes volt feltámasztani egy társai által megölt rablót, ki azután megtért és szolgája maradt. Boldog Jánosról, a szent Ferenc-rend első magyarországi tartományfőnökéről is azt mondja a legenda, hogy két ferencrendi szerzetest és egy kézművest támasztott fel. A szentek testének fizikai megváltozásáról tanúskodnak a kanonizálásuk alkalmával végzett exhumálásoknál mutatkozott jelenségek is.

Szent István koponyáját és utóbb feltalált jobbkezét teljesen épen találták s mikor sírjáról a márványkövet leemelték, az Érdy kódex szerint »nagy, mondhatatlan szép illat származék ki az koporsóból, nem csak azokra, kik ott jelennen valának, de mind az egész városra utcánked, alojtván mintha Paradicsomban volnának.« A test pedig valami rózsaszínű, illatos folyadékban úszott. Szent Gellért testét is épnek, illatozónak találták a tizenhét év múlva történt koporsófelnyitás után. Szkalkai szent Benedek (1010 körül), sokiáig indiai fakír módjára élt egy zoborhegyi barlangban, végül is rablók áldozata lett; holtteste egy évi ázás után, teljesen épen került ki a Vág folyóból. Szent Erzsébet asszony teste, halála után négy évvel, szintén épnek találtatott. A különös jó illatot már halála pillanatában is érezték környezői. Ugyancsak épen találták tizenhét évre halála után boldog Ilona testét is, valamint növendékéét, Margitét, kinek sírjából »a legédesebb illat emelkedett fel, mely is számosaknak esküvel erősített tanúbizonysága szerint nem természetes és mások által okozott illat, hanem csodálatos, rendkívüli tünemény volt.« Ugyanezt írják Erzsébetről, ez utolsó árpádházi király leányról és boldog Csáky Mórról is. Az illattal együtt sokszor angyali éneket vagy zeneszót is hallottak a szentek halála vagy kanonizálása alkalmával. (Transzcendens zenéről nem egyszer tesz említést a spiritiszták adatgyűjteménye is.) Nagyon érdekesek, változatosak, de sokszor bizony a legendaszerűség benyomását keltik a szentek halála után velük kapcsolatba hozott tünemények.

Szent István sírkövét (szent László idejében) csak akkor tudták leemelni, mikor László nagybátyját, Salamont, visegrádi börtönéből szabadon engedték. Hogy így kell eljárni, azt, — a hagyomány szerint — egy, a somlyói erdőben lakó, Charitas nevű »tiszta és kecses« szűz apáca jelentette ki valamilyen látomása alapján. Ugyancsak László idejében történt, hogy egy Konrád nevű gonosz életű németnek a pápa azt a penitenciát szabta, hogy láncokkal a testéhez kovácsolt vaspáncélban járjon egyik szent sírjától a másikig mindaddig, mg valahol a láncok és a páncél le nem pattognak róla. Így került végre szent István sírjához is, hol órák hosszat imádkozott s végül elaludt. István megjelent álmában és szűz szent Imre sírjához utasította, hol a láncok csakugyan lepattogtak róla.