T. Szerkesztőség! Sütő Gábor elvtársról írt jellemzésükben pongyolán, sőt enyhítve írták, hogy a nagykövet úr a Foxi-Maxiként emlegetett Politikai Főiskolán tanított.
A Foxi-Maxi valójában a Marxizmus-Leninizmus Esti Egyetem volt. Budán, a Villányi úton, a megyei városokban pedig rendszerint a megyei pártbizottságok épületében működött. Diplomát többnyire nem adott, mert még főiskolai „akkreditációja” sem volt. Indulása után ugyan volt valami ilyesmi, de tulajdonképpen felsőfokú politikai képzettséget igazolt, ami feltétele volt a középvezetői állások betöltésének. A beceneve természetesen a fentebbi, kötőjeles MLEE formációra utal. A hallgatói jogviszony megszerzéséhez nem volt feltétel a párttagság. Most nem szórakoztatom Önöket azzal, hogy ki mindenki járt oda a mai – mondjuk úgy – konzervatív oldalról. (Pedig érdekelne minket – a szerk.)
Ezzel szemben a Politikai Főiskola a pártelit, az államvezetés, no meg a nomenklatúra képzésének volt a bázisa. Itt nem volt felvételi, csak „beküldés”. (A Foxi-Maxin volt, persze csak amúgy szőrmentén…) Kis elnézéssel pedig azt mondhatjuk, „szabályos” főiskolai (vagy inkább egyetemi) diplomát adott a kenyérjegyeseinek.
Tetszik tudni, így valahogy:
„Ön mától végzett, elvtársunk. Menjen be a mellettünk lévő szobába, és a jobboldali polcokról válasszon magának diplomát. Nehogy a baloldaliból vegyen, ott vannak az orvosi oklevelek! Ahhoz már szemüvegesnek kell lenni!
Evidens tehát, hogy kizárólag vezető funkcióban lévő párttagok vagy abszolút integrált személyek kerülhettek a hallgatói állományba. Ismét csak eltekintek attól, hogy mondjuk a Fővárosi Közgyűlés balszárnyának egyik-másik nagymellényű tagjára ujjal rámutogassak. (Kár – a szerk.)
Tudjuk, hogy a Városligetben lévő Politikai Főiskola örökös igazgatója a gyárilag teljesen hülye, majd szuperszenilis Nemes Dezső volt. Ő írogatott vastag könyveket arról, hogy Matuska Szilveszter biatorbágyi rém felbujtója (Leója) Gömbös Gyula volt. Az nem zavarta Nobel elvtársat, hogy az a bizonyos Leó egy fikció, egy elmekórtani kényszerképzet volt, vitéz jákfai Gömbös Gyula meg egy valóságos magyar királyi hadügyminiszter. Nemesről jártra az a – pártberkekben széltében-hosszában suttogott – vicc, hogy életében csak egyszer járt gyalog, amikor 1945-ben repülőgépen megérkezett a Szovjetunióból, és elbotorkált a reptér bejáratánál várakozó állami kocsijához.
Összegezve tehát, Sütő elvtárs nem a liberális szellemiségű Foxi-Maxin, hanem a dogmatikus-pragmatikus Polfőiskolán tanított.
Mecsoda különbség – mondaná a bölcs rabbi.
Üdvözlettel:
S. Zs. Ö.