Bezár!
2019. november 15., péntek, Albert, Lipót, Hajnalka napja van.
Vakbarát/mobil
Látogatottság
RSS
Fórum
CSS váltás
Friss hírek
22:40 Szükségállapotot hirdetett az olasz kormány Velencében22:28 Marad az enyhe idő22:01 15 éves ázsiai lövöldözött egy kaliforniai iskolában, halott is van21:44 Csúcson a "német" judeokrácia: egyetlen szó miatt zárták ki az AfD-s parlamenti bizottsági elnököt21:36 Most éppen a lengyel törvényalkotásba pofázik bele az EP21:11 Bolívia "átmeneti elnöke" elismerte Venezuela "ideiglenes elnökét"20:45 Tizenhárom év fegyházra ítéltek egy erőszaktevő szörnyeteget20:03 "Elképesztő szuperfegyverek készülnek a titokban megvásárolt magyar fegyvergyárban"19:48 Afgán, marokkói és tunéziai embercsempészt ítéltek el Zalaegerszegen19:22 Katonai kutyák tépték szét az osztrák hadsereg egyik altisztjét19:00 Újabb bátorítás az ellenőrökre támadóknak: a késsel fenyegetés is csak felfüggesztettet ér18:36 Pályák, bérlemények, hely- és időpontfoglalások kezelése gyorsan, egyszerűen, online (x)18:22 Moszkva is elismerte bolíviai elnöknek az önjelölt szenátort18:02 A Harcos őszi kínálata (x)17:54 Ritkán látott képek egy szovjet atombunkerből
24 óra legolvasottabbjai

Tanulmányok, Extra ::

Ilkei Csaba: Titkos szervezetek a nemzetközi magántőke globális rendszerében

Reklám

Sohasem volt aktuálisabb, mint ma az a tanulmány, melyet Dr. Ilkei Csaba tudományos kutató tollából közöltünk 2010. június 29-én Cecil Rhodes öröksége: a Round Table a kis nemzetek ellenében uralja a globális világot címmel.
Ebben a szerző bemutatta a nemzetközi magánvagyonokra épülő titkos szervezetek globális hálózatát, annak kialakulását és mai szerepvállalását, benne olyan háttér intézményekkel, melyek ma vezető hírként szerepelnek a világsajtóban: IMF, CFR, RIIA, FED, EU, ECB, stb.
A nemzetközi hitelválság eseményeinek hatására Dr. Ilkei Csaba most frissítette, bővítette, aktualizálta tanulmányát. (Ennek során felhasználta Dr. Drábik Jánossal készített televíziós műsor sorozatának anyagát, s kettőjük azzal kapcsolatos írásait.)
Titkos szervezetek a nemzetközi magántőke globális rendszerében
A politika egyre inkább a látszatok világa. Semmi sem az, aminek mutatja magát. A megtévesztő kirakatok mögött kettéválik a valóság és annak médiatükre. Fecseg a felszín, és hallgat a mély. A láthatatlan háttérhatalom bábfigurákat mozgat: felemel és elsüllyeszt; legnagyobb fegyverével: a pénzzel mindent és mindenkit meg tud venni.
A világot ma egészen mások irányítják, mint ahogy azt a színfalak mögé nem látók elképzelik.
Egy demokráciában - többpártrendszer és szabadságjogok közepette - épp úgy tönkre lehet tenni egy országot, mint az egypárti diktatúrában, a kollektivizmus szabványos keretei között. Csak meg kell fogadni a dinasztiaalapító Rothschild bankár fő tanítását: "Adjátok kezembe egy ország pénzügyeit, s nem érdekel, kik hozzák a törvényeket a parlamentben!" Azaz: egy ország közpénzrendszerét meg kell szereznie a nemzetközi vagyonokra épülő magánpénzrendszernek. Ez utóbbinak az a jellemzője, hogy bankjai hitel és kamat pénz-mechanizmusa olyan uzsorajövedelmet biztosít, amellyel adósságfüggésbe lehet taszítani egész népeket, azok gazdaságát, ellenőrzés alá helyezhetők kormányok, látszatdemokráciájuk és bábként mozgatott intézményeik, valamint tömegtájékoztatási eszközeik.
A Nemzetközi Pénzügyi Közösség magánpénzrendszere az uzsoracivilizáció programját igyekszik rokonszenvesen becsomagolni: a szegénység leküzdését, jólétet és biztonságot ígér a világ népeinek. A jelszavak: globalizáció, liberalizáció, dereguláció, privatizáció. Az erősek szabadságának korlátlan növelése a tőke és a szabadpiac korlátozatlan uralmához vezet, az egyenlőtlenségek sorához, a versenyképtelenek tömeges elszegényedéséhez, testi, lelki és szellemi nyomorához. Akik a munkán és az értékteremtő termelőtevékenységen alapuló közpénzrendszer visszaállítását szorgalmazzák, és felelősen gondolkodnak a nemzetek közösségeinek jövőjéről, azok ma könnyen megkapják a populista jelzőt, ha pedig ugyanezt a másik oldalon teszik, akkor ők a szociális bozótharcos jelzőt kapják.
Pedig a gazdaság nem lehet öncélú, az van az emberért és nem fordítva. Bármely gazdaság erkölcsi mércéje az: hogyan boldogulnak benne az önhibájukon kívül versenyképtelenek, az elesettek, a gyerekek, az öregek, a betegek, a szegények. Szolidaritás és társadalmi igazságosság nélkül a gazdasági növekedés önmagában csak keveseket boldogít. Ám a pénz diktatúrája éppen ezen kevesek törekvéseit emeli a kis nemzetek fölé, amelyek egyre kiszolgáltatottabbak és megalázottabbak a centralizált erőforrások és magánvagyonok árnyékában.

Abraham Lincoln
Abraham Lincoln
(1809-1865), az USA 16. elnöke, a rabszolgaság eltörlője mondta a korporációs hatalom veszélyéről:
"Olyan válság közeledését látom, amely megbénít, és arra késztet, hogy remegve aggódjak hazám biztonságáért. A háború eredményeként a korporációk kerültek hatalomra, és ezt a korrupció korszaka követi a legmagasabb szinteken. A pénzhatalom mindent maga alá gyűr, hogy meghosszabbítsa uralmát, kihasználja az emberek hiszékenységét, egészen addig, amíg a vagyon néhány kézben halmozódik fel, és a köztársaság elpusztul."
A korporációs rendszer működésének alapvető szabályai:
a., a profit magánosítása
b., a költségeket át kell hárítani
c., ellenőrzés alá kell vonni a tájékoztatási rendszert (titkosítás)
d.,a politikai hatalmat centralizálni kell (a fő feladat, hogy az állami intézmények helyébe a magántulajdonban lévő korporációk és azok titkos szervezetei lépjenek)
e., a gazdasági hatalmat is centralizálni kell
f., el kell hárítani minden korlátozást a szabadpiaci kereskedelem elől
Az eladósítás elpusztítja a demokráciát!
A nemzetközi pénzkartell hitelek nyújtásával vagy megtagadásával meg tudja határozni népek és kormányok sorsát - ezért nem beszélhetünk sem szabadságról, sem nemzeti önrendelkezésről. A mesterséges ködösítés, félretájékoztatás, a tudatosan előidézett káosz eredményeként az emberek többsége ma még nem képes a bonyolult pénzviszonyokban kiismerni magát.
Az eladósítás - a hatalom átvétele. A társadalom szükségleteire termelő ökonómiával (közgazdasággal) szemben Arisztotelész krematisztikának (pénzgazdaságnak) nevezte a pénzuralmi rendszert. Lehetővé teszi a világot uraló nemzetközi pénzkartell számára, hogy a magánpénz-monopóliumára támaszkodva tetszése szerint szabályozza a forgalomban lévő pénz mennyiségét, ezáltal a saját ellenőrzése alatt centralizálja a világ termelővagyonát és erőforrásait. Ennek a felmérhetetlen hatalomnak az egyedüli forrása az, hogy tudatlan, illetve megvásárolt politikusokkal legalizálni tudta a pénzhamisítás monopóliumát a maga számára.
A világot egészen mások irányítják
1912-ben, az Egyesült Államok 26. elnöke, Theodore Roosevelt (1858-1919) egy választási gyűlésen a következőket mondta:
"A látható kormányok mögött trónol egy láthatatlan kormány, amely nem tartozik hűséggel a népnek, és nem ismer felelősséget. Az államférfi feladata ennek a láthatatlan kormánynak a megsemmisítése, a korrupt üzlet és a korrupt politika közti szövetség széttörése."
Caroll Quigley amerikai egyetemi tanár, a washingtoni Georgetown Egyetem, a Princeton Egyetem és a bostoni Harvard Egyetem professzora, a globális pénzhatalom titkainak egyik legjobb ismerője ezt írja a globális háttérhatalom nemzetközi hálózatának céljairól:
"..ez nem kevesebb, mint létrehozni a pénzügyi ellenőrzés olyan magánkézben lévő világrendszerét, amely képes uralni valamennyi ország politikai rendszerét és a világgazdaság egészét. Ezt a rendszert a világ központi bankjai feudális módon kontrollálják, összhangban azokkal a titkos megállapodásokkal, amelyeket a rendszeresen tartott magántalálkozókon és konferenciákon elfogadnak."
A háttérerők létezéséről Benjámin Disraeli angol államférfi, író, brit miniszterelnök (1804-1881) ezt mondta 1856. július 14-én a brit alsóházban:
“Van egy hatalom Olaszországban, amelyről alig teszünk említést ebben a házban... a titkos társaságokra gondolok... Nincs értelme tagadni, mert lehetetlen eltitkolni, hogy Európa nagy részét - egész Olasz- és Franciaországot, valamint Németország nagy részét, hogy más országokat ne említsünk, - titkos társaságok egész hálózata vonja be, ahogyan a föld felszínét behálózzák a vasútvonalak. És melyek a céljaik? Nem is kísérlik elrejteni. Nem akarnak alkotmányos kormányzatot; nem akarnak megreformált intézményeket... a föld tulajdonát akarják, elűzni a jelenlegi birtokosokat, és véget vetni az egyházi intézményeknek. Néhányuk ennél is tovább megy...“
Ugyancsak Disraeli mondotta az 1848-as európai forradalmakat követően:
"A világot egészen más személyek kormányozzák, mint ahogy azt a kulisszák mögé nem látók képzelik. Az a hatalmas forradalom, amely jelenleg van készülőben Németországban, jelentősebb reformot fog jelenteni, mint az első.”
Thomas Woodrow Wilson (1856-1924), aki nemcsak az Egyesült Államok 28. elnöke (1913-1921), hanem tekintélyes történész, egyetemi tanár és a Princeton Egyetem elnöke is volt, félreérthetetlenül célzott egy hatalmas és jól szervezett hálózat létezésére, amely ellenőrzése alatt tartja a gazdasági-társadalmi folyamatokat. 1913 decemberében ő írta ugyan alá a Federal Reserve System (az Egyesült Államok pénzrendszerét kézben tartó magánkartell, amely ellátja a központi bank szerepét) engedélyezéséről szóló törvényt, de már 1916-ban így foglalja össze Amerika pénzügyi-gazdasági helyzetéről a véleményét:
"Ezt a nagy ipari nemzetet most már a pénzhitel rendszere ellenőrzi. A hitelek nyújtása központosítva lett. Ezáltal az ország növekedése, és valamennyi tevékenység ellenőrzése néhány ember kezébe ment át. A legrosszabb uralom alá kerültünk, kormányzatunk egyike a civilizált világ leginkább ellenőrzött és dominált kormányzatának. Ez a kormány többé nem a választók szabad döntésének, hanem befolyásos csoportok véleményének és kényszerének megfelelően cselekszik."
Ezeket mondta 1920-ban, amikor már tudta, hogy nem pályázza meg újabb négy évre az elnökséget:
“Az Egyesült Államok kereskedelmének és iparának még a legnagyobbjai is félnek valakitől, félnek valamitől. Tudják, hogy létezik valahol egy hatalom, amely olyan szervezett, kifinomult és mindenre figyelő, olyan összefonódott és mindent átható hogy jobban teszik, ha nem beszélnek hangosan, amikor elítélőleg nyilatkoznak róla.“

Franklin Delano Roosevelt
Franklin Delano Roosevelt (1882-1945) - aki 1933-tól 1945-ig volt az Egyesült Államok 32. elnöke - úgy vélte, hogy “A politikában semmi sem történik véletlenül. Ha valami megtörténik, biztosak lehetünk abban, hogy az így lett eltervezve.“
Az 1930-as évek elején dúló világgazdasági válság idején jegyezték fel tőle a következőket:
"Amerikában 60 család ellenőrzi az egész ország vagyonát… A lakosság egyharmadának nincs elfogadható lakása, ruházata és alultáplált... A Közmunka Hivatal programjain részvevők 20%-a nagyfokú alultápláltság következtében nem képes végig dolgozni egy munkanapot… Szándékomban áll kiűzni a pénzváltókat a templomból."
Roosevelt tisztában volt vele, hogyha nem képes a nemzetközi pénzvilág modern templomából (FED) kiszorítani - megfegyelmezni, befolyásolni - azokat, akik a pénz visszatartásával, a hitelek megvonásával és más pénzügyi manipulációkkal tartósan megbénították az egyébként egészséges gazdasági életet, akkor nem tud véget vetni a gazdasági válságnak. Hamarosan rájött azonban, hogy a pénzhatalommal szemben tehetetlen.
Arnold Toynbee brit történelemfilozófus, a London School of Economics tanára, aki 40 éven át, 1925-től 1965-ig a tekintélyes Royal Institute of International Affairs (RIIA)igazgatója volt, annak a meggyőződésének adott hangot, hogy
“A jövő pénzembere a világot átfogó irányítási rendszer egyik kulcsszereplője lesz, függetlenül attól, hogy visel-e valamilyen hivatalos címet vagy sem. Az üzletemberek következő nemzedékének a többsége az új világrend kialakításával és fenntartásával lesz elfoglalva, amely az egyetlen alternatívának tűnik a népirtással szemben.“
Pierre Quesnay, aki 1926-ban a Francia Nemzeti Bank vezérigazgatója volt, főnökének, a Bank kormányzójának, Emil Moreau-nak, a megbízásából tárgyalásokat folytatott Londonban Montague Normannel, a Bank of England, az Angol Nemzeti Bank akkori elnökével. Visszatérve Párizsba többek között ezeket jelentette:
"Az Angol Bank elnöke számára a XX. század legnagyobb feladata a világ gazdasági és pénzügyi megszervezése. Nézetei szerint a politikusok és a politikai intézmények nem képesek elvégezni ezt a feladatot. Csak a központi bankok, amelyek egyidejűleg függetlenek a kormányoktól és a magán pénzintézetektől, alkalmasak ennek a feladatnak a megoldására. Ezért kampányt folytat a teljesen autonóm központi bankok érdekében, amelyek irányítják a saját pénzügyi piacaikat és közös megegyezéssel osztják fel maguk között a hatalmat. Ezt úgy tudják sikeresen megvalósítani, ha a politikai szférától elvéve ők döntenek minden olyan kérdésben, amely lényeges az adott ország pénzügyi biztonsága, a hitelek szétosztása és az árak mozgása tekintetében. Így elejét tudják venni, hogy a belső politikai küzdelmek kárt okozzanak a nemzetek gazdasági fejlődésének."
Norman tehát egy olyan világrendszert akart, amelyben a nemzetek pénzügyi szuverenitása megszűnik, ahol a központi bankok a politikától függetlenül maguk dönthetnek a nemzetek legfontosabb pénzügyi kérdéseiben.
Wright Patman, aki az amerikai képviselőház bank és pénzügyi albizottságának a vezetője volt, állapította meg a washingtoni kongresszus tagjai számára 1964-ben készült jelentésében:
"Az Egyesült Államoknak ma gyakorlatilag két kormánya van… Az egyik alkotmányos előírásoknak megfelelően jön létre, a másik kormány a független, ellenőrizetlen és a tevékenységét nem egyeztető Federal Reserve System, (A Szövetségi Tartalék Rendszer, az Egyesült Államok magántulajdonban lévő jegybankja, a FED), amely a pénz feletti hatalmat gyakorolja, noha ez hatalom a Kongresszust illeti meg az alkotmány előírásai szerint."
Tehát sem a demokratikusan megválasztott és politikai felelősséggel tartozó elnökök, törvényhozók, sem a pénzügyminiszterek nem irányíthatják a pénzügyeket. Ezekben az igen fontos és minden polgárt érintő kérdésekben magánszemélyek döntenek a politikai felelősségre vonás minden lehetősége nélkül. Vagyis a gazdasági-pénzügyi szféra az ellenőrizetlen hatalommal rendelkező pénzvagyon tulajdonosok magán kormányzása alá került.
Ezek után bocsássuk előre a témánkat meghatározó fogalmakat és alaptételeket (nem lehet elégszer ismételni őket):
- A HÁLÓZAT - Carol Quigley nevezte így - a globális pénzhatalmat gyakorlók csoportja által koordinált stratégia alapján működtetett formális és informális szervezetek hálózata. Célja: a globális pénzuralmi diktatúra megvalósítása - ha kell, erőszakos eszközökkel - az egy központból irányított világállam létrehozásáért.
- Míg a felszínen a nemzeteket megosztó és gyengítő többpártrendszerű álságos demokráciák manipulált nyilvánossága előtt versengenek egymással a bábként mozgatott politikusok, addig a nemzetközi magántőke láthatatlan és titkos szervezeteiben néhány kiválasztott a pénz és a tömegtájékoztatás feletti ellenőrzés jogának megszerzésével eldönti a kis nemzetek sorsát, mindenekelőtt az uzsorakamatra adott hitelekkel és az ellenőrizhetetlen, kiszámíthatatlan nemzetközi szervezetekbe kényszerítés könyörtelen diktátumaival. A nemzetek feletti „kerekasztaloknál” aztán a globális hálózatok megbízottaival találják szemben magukat a kis nemzetek becsapott képviselői, akik csapdába kerülve birka módon szavazzák meg nemzetük szuverenitásának feladását, hazájuk hosszú távú gazdasági-pénzügyi eladósítását. (Lásd a lisszaboni szerződés valódi tartalmát és hatását.)
- A globalizáció: a tőke és a szabadpiac korlátozatlan uralmából származó - társadalmi, gazdasági, kulturális, szociális és más - egyenlőtlenségek sora, amely következményeiben emberellenes, közérdekellenes, az életet piaci kérdéssé silányítja, s elosztási viszonyaival mélyen sérti a társadalmi igazságosságot, kiszolgáltatva és megalázva a peremre szorult, lecsúszott versenyképtelen tömegeket.
- A világkormány: a hatalomgyakorlás privatizált formája. Integrálja és aláveti az egyes államok hatalmi elitjét. A pénzbirodalmi kontroll kiterjed a nemzetállamok kormányaira, törvényhozó és végrehajtó szerveire. A hatalom privatizálása azt jelenti - mutat rá Drábik János -, hogy az "egy ember, egy szavazat" elven létrejövő számbeli többséget kiszorítja a gazdasági és pénzügyi erőfölényen alapuló többség, így a szervezett magánhatalom a közhatalom fölé kerekedik, s a közvélemény befolyásolásával, tudatos megtévesztésével érvényesíti akaratát. A nagyobb érdekérvényesítési többség mindenkor felülkerekedik a demokratikus számbeli többségen!
- A piac: a szervezett pénzügyi hatalom szolgáltató intézménye.
- A globális pénzrendszer: bankok, pénzügyi szervezetek, pénzügyi konzultációs szervezetek, kockázat- és hitelminősítő intézetek, tőzsdék, biztosítók, befektetési alapok, nyugdíjalapok, pénzfedezeti alapok, multi- és transznacionális vállalatok. Univerzális, nemzetek feletti intézmények: Világbank, Nemzetközi Valutaalap, az amerikai Federal Reserve System (FED), a frankfurti Európai Központi Bank, a bázeli Nemzetközi Fizetések Bankja, a londoni Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank, a Gazdasági Együttműködés és Fejlesztés Szervezete, az Általános Vámtarifa-és Kereskedelmi Egyezmény (GATT) helyébe lépett Világkereskedelmi Szervezet (WTO), az Észak-amerikai Szabadkereskedelmi Szerződés Szervezete, az Amerika-közi Fejlesztési Bank.
Az 1848-49-es szabadságharc igazi oka
Kevesen tudják, hogy az 1948-49-es magyar polgári forradalom és szabadságharc igazi oka az önálló magyar pénzrendszer megteremtése volt.
Az 1848-as európai forradalmi megmozdulásokat az a nemzetek feletti pénzkartell szervezte és mozgatta, amely tervei végrehajtására felhasználta saját alapítású szabadkőművességét: az illuminátusokat és az azok irányítása alá került párisi Grand Orient szabadkőműves páholyt. A pénzkartell legfőbb ellenfele az abszolutizmus volt, a dinasztikus és katolikus dunai monarchia.
A békés forradalom sohasem változott volna át fegyveres harccá, ha a pénzhatalom akkori irányítói, jelesül: a Rothschild-tulajdonban lévő Osztrák Nemzeti Bank nem robbantja ki a fegyveres konfliktust a bécsi udvar és az önálló közpénzrendszert követelő magyar kormány között. A magyar fejlődés legfőbb akadálya akkor is a pénz és a hitel hiánya volt, akárcsak ma.
Szabadságharcaink valós történetét csak a nemzetközi összefüggések és a háttérhatalmak titkos történetén keresztül ismerhetjük meg.
Az 1789-es francia forradalom anarchiába torkollott. 1830-ban, amikor a szabadkőművesség eltávolította a trónról X. Károlyt, már a szocializmus szót használták annak a politikai-kormányzati formának a megjelölésére, amellyel a jövőben kísérletezni akarnak. Párizsban 1835-ben megalakult az "Igazak Szövetsége". Ezt - mert túl pacifista volt - a Grand Orient átalakította Kommunisták Szövetségévé 1840-ben. A radikálisok vezetője egy 32-es fokozatú Grand Orient szabadkőműves, Karl Marx lett, aki Németországból jött Párizsba, majd onnan Londonba ment, ahol haláláig, 1883-ig élt.
Miként hatott mindez a magyarországi helyzetre? Miért mondhatjuk azt, hogy 1848-ban Európa-szerte a Grand Orient koordinálta a politikai megmozdulásokat? (Németországban is az Igazak Szövetségének egyik vezetője: Bernard Oppenheim, a dúsgazdag német pénzarisztokrácia egyik tagja diktálta az eseményeket.)
1848. február 28-án kitört az újabb francia forradalom, megfosztotta trónjától Lajos Fülöpöt, megszületett a második köztársaság, a Grand Orienthez tartozó Louis Napóleonnal. Rómában is köztársaság alakult, fellázadt a bécsi nép, lemondott V. Ferdinánd császár és magyar király a trónról; felkelések törtek ki Dániában, Írországban, Lombardiában, Schleswig-Holsteinben és Velencében. Németországot egy rövid időre egyesítette a frankfurti parlament, az egység a porosz király ellenállásán bukott meg.
A pénzkartell létrehozta saját szabadkőművességét, az illuminátusokat, akik 1782-ben a Wilhelmsbadban megtartott kongresszusukon határozták meg stratégiájukat: a köztársasági államformára való forradalmi áttérést (szemben a dinasztikus, abszolutista, katolikus monarchiákkal), Európa egyesítését egy államban, s a pénzkartell ellenőrzése alatt álló közös pénz-és hitelrendszer kialakítást. A pénzkartell a saját alapítású illuminátus páholya révén irányította a többi szabadkőműves páholyt.
1848. március 6-án, amikor megdőlt az orleansi monarchia, a párisi ideiglenes kormány 11 tagja közül 9 a Grand Orienthez tartozó szabadkőműves volt. A Nemzetgyűlés is szabadkőműves irányítás alá került. A Prieure de Sion akkori nagymestere Victor Hugo volt. A Nemzetgyűlés Bonaparte Napóleon unokaöccsét, a Grand Orienthez tartozó szabadkőművest: Charles Louis Napóleon Bonaparte-t (1808-1873) választotta elnökévé, - apja feltehetően Nathan Mayer Rothschild volt, a pénzdinasztia-alapító öt fiának egyike -, aki később III. Napóleon néven Franciaország császára lett.
[A Grand Orient 1851 decemberében államcsínnyel abszolút hatalomhoz juttatta Louis Napóleont. Ám ő nem engedelmeskedett többé a szabadkőműveseknek, és III. Napóleon néven császárrá kiáltotta ki magát. Olyan diktatórikus rendszert vezetett be, amelyet időszakonként népszavazással erősítettek meg a polgárok. Napóleon épp annak a Grand Orientnek lett az ellensége, amely hatalomra segítette.]
A magyar pénzügyi szuverenitás megteremtésének útja:
a., Az 1825-ös magyar reform-országgyűlés nem járult hozzá, hogy a magyar pénzügyeket egy osztrák magánbank intézze (a Rothschild-ház bécsi ága), miközben a pénzveréshez szükséges nemesfém Magyarországról került Bécsbe. De a pénz nemcsak nemesfém, hanem adók és kamatok formájában is folyamatosan áramlott ki az országból. A Széchenyi szorgalmazta magyar hitelszervezet is az ő kezébe került.
b., 1848. március 3.: a pozsonyi országgyűlésen Kossuth Lajos, Pest megye követe követelte a magyar pénzügyi szuverenitás megteremtését.(De sürgette az alkotmányos rend bevezetését is az abszolutizmus helyébe: Bécsben új alkotmányt, Pesten új Nemzeti Bankot!)
c., V. Ferdinánd 1848. április 11-én szentesítette a magyar követelések nagy részét, kivéve az önálló pénzügyeket. Az Osztrák Nemzeti Bank visszavonta hiteleit, nem váltotta be a váltókat.
Kossuth pénzügyminiszter hozzáfogott a bankjegynyomda felállításához, a nemesfém-fedezet ellenőrzéséhez. Április 19-én megtiltotta az arany és ezüst külföldre vitelét.
d., Az ONB ekkor azt kérte a császártól, hogy katonai erővel akadályozza meg a független magyar pénz kibocsátását. Ezért utasította a császár Jellasics horvát bánt a támadásra.

Kossuth Lajos
e.,
Kossuth 1848. június 17-én egy 18 pontos megállapodást kötött a Pesti Kereskedelmi Bankkal: 5 millió forint értékű arany és ezüst ellenében a bank kibocsáthat 12 és fél millió forintnyi bankjegyet. Lépéseket tett a kormány ellenőrzése alatt álló Nemzeti Bank létrehozására és a kamatlábak csökkentésére. 1848 augusztusában, a költségvetési vitában a következőket mondta:
"Azon nézetben vagyok, hogy ameddig befolyásom lesz Magyarország ügyeibe, a banknak nem akarom azon hatalmat adni a kezébe, hogy ő szabályozza Magyarország pénzügyeit. Őt csak eszközül, s mintegy tisztviselőül akarom használni bizonyos határok között. Ez okból nem ő bocsátja ki a pénzt, hanem csak kezeli bizonyos jutalomért..."
f., Amikor az uralkodó kétségbe vonta Magyarország jogát a pénzügyi önállósághoz, Deákkal az élén 100 tagú küldöttség ment az áprilisi törvényekkel az udvarba, de megalázóan elutasították őket, mire Batthyány lemondott. A kormány a nádor mellé bizottmányt rendelt. Az országgyűlés engedélyezte Kossuthnak, (szeptember 12.), hogy az ország védelme érdekében 5 forintos pénzjegyet bocsásson ki. A király szeptember 28-i manifesztumában: - "Magyarország népeihez" - nyíltan megtagadta a magyar pénzügyi törvények jóváhagyását, mondván: félti alattvalóit a fedezetlen papírpénztől.
g., Szeptember 29-én Jellasics vereséget szenvedett Pákozdnál. A bécsi polgárság elűzte a császárt, aki Olmützbe menekült. Kinevezte Windisgratzet főparancsnoknak, aki leverte a bécsi lázadást. November 6-án a király parancsot adott a magyarok leverésére is. A magyar haderő felszerelésére az országgyűlés jóváhagyásával 100 és 1000 forintos bankjegyeket hozott forgalomba. A harctéri sikerek hallatán a Kossuth-bankók árfolyama emelkedett, a kudarcok hírére csökkent. A fémpénz eltűnt a forgalomból.
h.,A pénzjegynyomda gépeit, a papírt és a nyomdászokat vasúton vitték Szolnokig, majd onnan szekerekkel Debrecenbe. Kossuth utasítást adott a nemesfémfedezet elszállítására, de ezt a Kereskedelmi Banknál dolgozó, igazgatói posztot betöltő Wodianer Sámuel megakadályozta. Ő Rothschild megbízottja volt, aki Kossuth bizalmába férkőzött. (Széchenyi István terveit - pl. az önálló hitelszervezetet, a gazdasági egyenjogúságot, stb. - is a Rothschildok keresztezték.)
i., És mégis: nemesfémfedezet nélkül is a Kossuth-bankók megtartják értéküket, nincs infláció, nem kell külföldről magas kamatozású hiteleket felvenni: ez a pénzügyi szabadságharc győzelme! Eredményeit csak katonai, rendőri és adminisztratív eszközökkel tudták megsemmisíteni. Windisgraetz és Welden táborszernagy után Haynau táborszernagy következik 1849. május 30-án. Haynau édesanyja a Rothschild-ház alapítójának lánya. Haynau rendeletben kötelezi a lakosságot az osztrák kormány által kibocsátott kincstári utalványok névértéken történő elfogadására.
j., Havas József, a Kereskedelmi Bank igazgatósági elnöke - akivel Kossuth a bankjegykibocsátásról tárgyalt - a bécsi körök bizalmi embere volt. (Hangsúlyosan ismétlem: Kossuth pénzügyi tanácsadója, akit miniszteri bankárnak is kinevezett: Wodiáner Sámuel egyenesen a Rothschildok megbízottja volt.)
[1849. július 5-én Görgey főserege Vácnál megütközik az inváziós orosz erő előcsapataival. A kormány azzal próbálja feltartóztatni az orosz főerőt, hogy felajánlja a magyar koronát a cári család valamelyik tagjának Rűdiger gróf lovassági tábornokon keresztül. De már késő volt.]
k., Kossuth amerikai útja során lett szabadkőműves. 1852-ben vették fel a 133-as számú páholyba, majd a központi páholy és a Nagypáholy ünnepelte. Segéd, mester. Olaszországban csatlakozott Mazzinihez, a magas rangú illuminátushoz, aki egyesek szerint Adam Weishaupt utóda az illuminátus rend élén. Az olasz karbonárik a francia Grand Orient irányzathoz tartoztak. Magyarok harcoltak a 33-as fokozatú Grand Orient szabadkőműves karbonari vezér, Garibaldi tábornok seregében. A karbonárik megszállóknak tekintették az osztrákokat Észak-Olaszországban. A Grand Orient irányzatú szabadkőművesek számára a magyar szabadságharc az ő 1848-as nagy forradalmi megmozdulásaiknak az utolsó hősies fejezetét jelentette.
l., A pénzkartell, a Grand Orient hálózat legnagyobb ellenfelei a dinasztikus, katolikus, abszolutista rendszerek voltak. Eltávolításuk eszmei és politikai eszközei: a felvilágosodás, a humanizmus, a modernizáció, a "szabadság, egyenlőség, testvériség", a forradalom, a szocializmus, a kommunizmus, a világszabadság érdekében indított szellemi és politikai mozgalmak. A nemzetközi pénzkartellnek saját fegyveres ereje nem volt, céljai elérésére a pénzt és titkos hálózatát használta fel, valamint más államok hadseregeit. 1848-ban Magyarország hős volt a Grand Orient szemében, mert Ausztria ellen lépett fel.
m., Ma ismét időszerű a pénzügyi szabadságharc. Kossuth bebizonyította, hogy meg lehet teremteni a bizalmat az állam által kibocsátott közpénz iránt. Eladósodás és kamatfizetés nélkül sikeresen lehet vele működtetni a gazdaságot.
Miért kell a titkosság?
1990-től az olcsó állami közpénzt kiszorította a Nyugatról érkező magánpénz, áttértek a hitellevél formájában történő pénzkibocsátásra. Az államok eladósításával és kamat formájában történő megsarcolásával más népek termelő vagyonát saját tulajdonává tette a nemzetközi pénzkartell.
(Közpénzrendszer esetén a demokratikus közhatalom bocsátja ki a pénzt és adja oda használatra polgárainak kamatmentesen vagy alacsony kamatozású közhitel formájában.)
1989-ben a több mint 120 milliárd dollárra becsült vagyon eladásáért csupán 5 milliárd folyt be az MNB-hez. 11 milliárd dollár kamatot kellett fizetni 1 milliárd dollár tőkebevonásért, ahogyan ez a Nemzeti Bank hivatalos kiadványa szerint 1973 és 1989 között történt, az eladósodás 1990 és 2002 között megháromszorozódott.
Az Európai Unió a nemzetközi pénzoligarchia uralmi rendjének egyik regionális alrendszere. Benne nem a nemzeti önrendelkezést fenntartó együttműködésről, a Kelet-Közép-Európai Konföderációról van szó.
A magyar nép ismét válaszút előtt áll: örökös eladósodottság, az önrendelkezés elvesztése és a magyar nemzet fogyása vagy közpénzrendszer, önrendelkezés, létbiztonság és harmónia, a nemzet gyarapodása lélekben és szaporulatban.
Egy 1996-os közvélemény-kutatás szerint az amerikaiak 74 százaléka - azaz négy polgárból három - azt hiszi, hogy az Egyesült Államok kormánya rendszeresen folytat titkos és összeesküvés-jellegű tevékenységet. Miért, mi ennek a tényleges alapja? Milyen titkos szervezetek működnek az Egyesült Államokban?
Illuminátusok: egy több kötetes mű Németországban annak bizonyításával próbálkozik, hogy minden valaha felfedett összeesküvés mindössze az illuminátusok álcázására szolgált, akik mögött valójában a Rothschild család áll, akik háborúba kergették a nemzeteket és bábjukat, Hitlert is, és arra kényszerítették őket, hogy adósodjanak el az ő bankjaiknál.*
Kirobbantották a francia forradalmat, beszivárogtak a katolikus egyházba, amelyben már 800 évvel ezelőtt is megjelentek zsidó papok és püspökök.

Adam Weishaupt
1776, Adam Weishaupt, Ordo Novus Seculorum: az Új Világrend. Az idősebb és az ifjabb Bush, sőt mindkét nagyapa és testvéreik is tagjai a "Koponya és Csontok" rendjének. Mit kellett kezdetben titkolni? Azt, hogy a pénz nem csak csereeszköz, hanem a zsidók a kamatra adott kölcsönnel, s a titkos kamatszedéssel a vagyonképzés eszközévé tették, s így jött létre a gazdaság. Az USA-ban a FED-et (Federal Reserve Bank) még mindig "templomnak" nevezik, nagymestereik úgy beszélnek, mint egy orákulum papjai. Széles körben ismert Alan Greenspan kijelentése:
"Ha megértettek, akkor nem fejeztem ki magam elég pontosan." Azaz: "Semmi sem az, aminek látszik."

Alan Greenspan
Üzleteltek a náci Németországgal is, a General Motors, Du Pont, Opel, Rockefellerek, Coca Cola. Bush nagyapja és dédapja vagyonokat keresett németországi beruházásaikkal. A Koponya és Csontok emberei először anyagilag segítették mind a németországi nácikat, mind a kelet-európai kommunistákat, hogy aztán ismét leszereljék őket a második világháború és az azt követő hidegháború nagy szintézisében.
Miért kell a titkosság? 1992-ben az Irán-kontra ügyet vizsgáló John Kerry (volt demokrata elnökjelölt) a terrorizmus, a kábítószerek és a nemzetközi műveletek bizottságának vezetője nem akarta elhinni, hogy a CIA kábítószert csempészett az országba, s az ezekből az üzletekből származó dollármilliókból finanszírozza saját tevékenységét. A CIA igazgatója válaszolta Kerrynek:
"Igen, uram. Miután az Önök szenátusa sohasem járulna hozzá, hogy megkapjuk azt az összeget, amelyre szükségünk van geopolitikai befolyásunk stabilizálásához összesen 50 országban, kénytelenek vagyunk más bevételi forrás után nézni. A magas profitarány révén a kábítószerüzlet éppoly alkalmas erre, mint a fegyverkereskedelem, mindenekelőtt akkor, ha mindkét szemben álló félnek szállítunk..."
Az önálló nemzetállamok internacionalista ellenzői évtizedek óta visszatérően felteszik a kérdést: miért baj az, hogy kiváló, sikeres pénzügyi szakemberek, összefogva a nagyhatalmak politikusaival, felelősen gondolkodnak és cselekednek az értéket előállítani nem tudó, az érdekeik felismerésére is képtelen, vegetáló és egymásnak eső, törzsi háborúkat folytató népek és népcsoportok sorsáról, szegénységük mérsékléséről és felszámolásáról? Hiába engedik át nekik a gazdasági és politikai hatalmat, nem tudnak mit kezdeni velük, mert nem tudnak értőn és előrelátóan gazdálkodni, képtelenek demokratikus játékszabályokat alkalmazni, s korrupt vezetőik saját meggazdagodásukon túl nem törődnek a tömegek szociális, egészségügyi, oktatási és más problémáival. Amikor baj van, éhínség, háború, zavargás, akkor persze a nagyhatalmakhoz fordulnak, hogy csináljanak rendet, adjanak segélyt, építsék fel, amit saját maguk leromboltak. Akkor miért baj az, ha felelős és tehetős emberek intelligens előrelátással megpróbálják elkerülni a nagy világégéseket? Hogy titkosan? Hát persze, ezeket a kérdéseket nem lehet a tudatlan tömegekkel az utcán és tereken megszavaztatni, a tömeghangulat ellensége az ésszerű és racionális, árnyalt és sok szempontú döntéseknek. (Mi lett a szabadságukat visszanyert afrikai országokkal, mi lett Jugoszlávia népeivel, kinek kell helyreállítani Irakban a békét, a szabadságot, a gazdaságot, mi lett volna Európával a második világháború után az amerikaiak és a pénztőke segítsége nélkül?)
A kérdésre a történelmi folyamatok mélyebb elemzése adja a legmeggyőzőbb választ.
A Komintern és a Kapintern közös forradalma
Hrisztyián Georgijevics Rakovszkíj (eredeti neve: Chaim Rakover), a SZU kommunista pártjának egyik megalapítója, Szovjet-Ukrajna kormányának elnöke, a SZU londoni és párizsi nagykövete. A nemzetközi pénzügyi közösség által irányított háttérhatalom fontos embere. 1938-ban, a sztálini tisztogatások idején őt is bíróság elé állították, de a halálbüntetést sikerült elkerülnie.

Rakovszkij Chaim Rakover
Amikor a Dobrudzsában lévő családi birtok román fennhatóság alá került, román állampolgár lett. Középiskoláit Bulgáriában végezte, majd 1890-ben Svájcba költözött és a berni egyetem orvosi karán tanult. Diákként több éven át szerkesztette a Sozial-Democrat című lapot. Itt ismerkedett meg Engelsszel és Wilhelm Liebknechttel, Plehanovval, Leninnel, Rosa Luxemburggal. Marxista tanulóköröket szervezett. Berlinben folytatta tanulmányait, majd Angliába költözött. A franciaországi Montpellierben fejezte be orvosi tanulmányait. Disszertációjában az orvostudomány és a társadalomtudomány kapcsolatát elemezte.

Trockij
Románia, Szentpétervár, Románia, ismét Szentpétervár, de az orosz hatóságok kiutasítják. Párizsban találkozik Trockijjal, a Grand Orienthez tartozó szabadkőműves forradalmárral. Románia ismét: a Balkáni Szocialista Munkásföderáció titkára. Letartóztatják 1916-ban, 1917 májusáig Jasiban raboskodik, a szabadkőművesek elérik kiszabadítását.
1917-ben belép a bolsevik pártba,1918-ban Petrográdon találkozik a szintén szabadkőműves Leninnel. Az ukrajnai Cseka elnöke, kormányfő, a Katonai Tanács elnöke, a párt központi vezetőségének tagja, londoni nagykövet.
Sztálin ellen a Trockij-féle ellenzék egyik vezéralakja. Elutasította a szocializmus felépítését egy országban, továbbra is a világforradalom híve. Párizsi nagykövet. 1927-ben aláírta a trockista ellenzék azon nyilatkozatát, amelyben felszólították az európai proletariátust a kapitalizmus megdöntésére. Trockijjal együtt kizárták a Komintern VB-ből, majd a XV. pártkongresszus után kizárták a bolsevik pártból is. Asztrahányba száműzték, majd Szibériába. 1934-ben levonta a következtetést abból, hogy Németországban a nemzetiszocializmus és Hitler került hatalomra és ekkor önkritikát gyakorolt.
1934-ben Japánba küldik egy küldöttséggel a Nemzetközi Vöröskereszt tokiói konferenciájára. Egy japán titkosügynök közli vele: az orosz trockista mozgalom céljai egybeesnek a japán kormány céljaival. (Rakovszkíj tájékoztatja a szintén trockista Jurenyev nagykövetet.)
1937 nyarán letartóztatták, 1938 elején bíróság elé állították.
A koncepciós per előkészítése során Rakovszkíjt a Ljubljanka börtönben hallgatta ki Sztálin egyik bizalmasa, Gavril G. Kuzmin tábornok, aki Gabriellként is ismert volt.
A kihallgatás során Rakovszkíj egy meglepő tervet adott elő arról, miként kellene megindítani a II. világháborút úgy, hogy annak ne a SZU legyen a vesztese. Ezt a tervet Sztálin elfogadta, s cserébe nem végeztette ki Rakovszkíjt, később pedig szabadon is engedte. A kihallgatáson jelen volt dr. Josef Landovszkíj orvos, egy eloroszosodott lengyel, aki Moszkvában élt, de Párizsban tanult. A kihallgatás franciául folyt. Mindhárman anyanyelvi szinten tudtak franciául (Gavril Kuzmin alias René Duval).
A kihallgatásról készült jegyzőkönyv a második világháború tényleges forgatókönyve lett. A kihallgatási füzeteket a Leningrád körüli frontvonalon egy kunyhóban találta meg a spanyol önkéntes hadosztály egyik tagja dr. Landovszkij orvos holtteste mellett. Don Mauricio Carlavilla adta ki Madridban Egy vörös őrnagy szimfóniája címmel.
Landovszkíj a kábítószerek emberi szervezetre gyakorolt hatását vizsgálta. Kuzmin egy francia milliomos fia volt (René Duval), akit az NKVD Moszkvába csalt tanulni baloldali érdeklődése ürügyén. Hírszerző lett, tábornok, Sztálin személyes bizalmát élvezte.
Landovszkíj a francia nyelvű hangszalagot oroszra fordította, egy-egy példány Sztálinnak, s Kuzminnak, egyet pedig elrejtett magának.
A pénzhatalom HÁLÓZATA a német hadsereg segítségével akarta visszaszerezni a szovjet állam feletti ellenőrzést attól a Sztálintól, aki nem az ő internacionalista világforradalmi programját hajtotta végre, hanem a szabadkőművesek helyébe a saját maga vezette bolsevik pártot állította, s nem akarta átadni a hatalmat a trockista szabadkőműveseknek.
Az ötágú csillag, amely egész Európát beragyogta a fényével: az öt Rothschild-fivér a bankjaikkal. 2004-ben a Rothschild Ház együttes ellenőrzése alatt álló vagyontömeget 491 409 trillió amerikai dollárra becsülték (1 trillió: 1000 milliárd) A XXI. század elején a világ vagyonának kb. a felét ellenőrzik!
A bankok csaló módon a meglévő tőkének a sokszorosát kölcsönzik ki...
Az első internacionálé megalapítója - ismételjük meg - Adam Weishaupt volt, az illuminátus szabadkőműves páholy vezére.(Az illuminátus nevet a másik keresztényellenes és kommunista összeesküvés korától: a gnosztikától kölcsönözte.) Főnöke a nagy filozófus-bankár: Moses Mendelsohn volt. A szervezet célja: a francia forradalmat tovább kell fejleszteni olyan szociális forradalommá, amelynek célja a kommunizmus létrehozása. Ennek a titkos mozgalomnak a Rothschildok nemcsak kincstárnokai, hanem vezetői is voltak. Kinek engedelmeskedtek az Internacionalé vezetői, Heine és Herzen? Báró Lionel Rothschildnak, akinek egyéniségét Disraeli angol miniszterelnök írta meg regényében. (Főhősét, Szidóniát, Lionel Rothschildról mintázta, aki számtalan kémnek, szabadkőművesnek, titkos forradalmárnak, zsidónak és cigánynak parancsolt.)
Az öt Rothschild-fivér anyja mondta: "Ha a fiaim nem akarnák, nem lenne háború!"
Hogyan és miként emelkedett fel az ismeretlen Trockij a legtekintélyesebb forradalmárok közé? Úgy, hogy felesége, Szedova, annak a Javitovszkijnak a lánya, aki szoros összeköttetésben állt a Warburg bankárokkal, Jacob Schiff vagyonának résztulajdonosaival és rokonaival, vagyis azzal a pénzügyi csoporttal, amely Japánt is pénzelte és Trockijon keresztűl az 1905-ös forradalmat is finanszírozta. De az osztrák trónörökös elleni 1914-es merénylet mögött is ők álltak.
Az októberi forradalom valósága: a bolsevikok átvették a hatalmat, amelyet "Azok" (a zsidók) kiszolgáltattak nekik. Kerenszkij, Lenin és Trockij tettestársa volt Rakovszkíj - jobban mondva "Azoké!"
Rakovszkij Kuzminnak:
"... tudja, ki pénzelte az októberi forradalmat?" "Azok" pénzelték, pontosan azokon a pénzembereken keresztül, akik Japánt és az 1905-ös forradalmat is pénzelték. Jacob Schiff és a Warburg-fivérek, azaz a bankok nagy szövetsége. Köztük az öt Federal Reserve Bank egyike, valamint a Kuhn, Loeb és Társa Bank, amelyben más európai és amerikai bankárok is részt vettek, olyanok, mint Guggenheim, Hanauer és Aschberg, a stockholmi "Nya Banktól".
A német titkosszolgálat élén Max Warburg bankár állt, aki Lenint és társait átutaztatta a háborúban álló Németországban, hogy Helsinkin keresztül Szentpétervárra mehessenek Trockijjal, akit egy kanadai táborból hoztak ki. (A forradalom vezetőinek 90 százaléka ebből a körből nőtt ki.)
Rakovszkíj "Azok"-nak nevezi a nemzetközi pénzhatalom névtelenségbe burkolózó szupertitkos vezetőit, akik irányítják a szabadkőművesség különböző irányzatait, azok pedig a szocialista mozgalomban működőket.
Rakovszkíj: „AZOK”-hoz tartozom: zsidó vagyok
Rakovszkíj :
"ÉN ISMEREM A TITKOT. TERMÉSZETESEN NEM AZÉRT, MERT SZABADKŐMŰVES VAGYOK. AZ KEVÉS LENNE. HANEM AZÉRT, MERT SZÁRMAZÁSILAG "AZOKHOZ" TARTOZOM: ZSIDÓ VAGYOK."
Trockij lett volna Lenin utódja, de a döntő pillanatban, amikor Lenin meghalt, megbetegedett, és hónapokon keresztül képtelen volt bármilyen tevékenységet kifejteni.
A Wall Street olyan reprezentánsai, mint a Rockefellerek és a Warburgok támogatásaikkal hatalomra juttatták Hitlert és a náci pártot. Hjalmar Schacht, aki 1923-tól 1930-ig a Reichsbank elnöke volt a weimari korszakban, majd Hitler hatalomra kerülése után ismét a bank elnöke lett 1939-ig, közben egy ideig gazdasági csúcsminiszter - a Wall Street megbízottja Hitler mellett. Nyíltan vallotta magáról, hogy szabadkőműves. A nürnbergi perben csak tanúként hallgatták ki. Köztiszteletben álló személyként halt meg 1970-ben.
A nemzeti bolsevista rendszert kellett tehát igazi kommunizmussá változtatni. A folyamat végén pedig megszületett az internacionalista-globalista világ.
Rakovszkíj:
"...Hitler, ez a műveletlen, egyszerű ember... egy igen veszélyes gazdasági rendszert hozott létre. A gazdasági elméletek analfabétájaként - csupán a szükségszerűségnek engedelmeskedve - ugyanúgy, ahogy mi a Szovjetunióban csináltuk, kikapcsolta mind a nemzetközi, mind a privát pénzvilágot. Ez azt jelenti, hogy újra kiváltsága van arra, hogy pénzt teremtsen. Kisajátította nemcsak a kézzelfogható pénz, hanem a financiális pénz kibocsátását is. Magához ragadta a hamispénz-gyártás sértetlen gépezetét, és azt most már csak az állam számára működteti. Megelőzött bennünket, mert mi ezt másképp csináltuk. A magánpénzrendszert egy nagy apparátussal, az ún. államkapitalizmussal helyettesítettük."
"Hitler... pénze számára egyetlen biztosítékként csak a németek technikai tehetségét és hatalmas munkaerejét használhatta. A technika és a munka lett az aranyfedezet, ami annyira lényegbevágóan ellenforradalmi, hogy, mint ezt ön is tudja, mintegy varázsütésre megszüntette több mint hatmillió munkás és technikus munkanélküliségét."
"El tudja képzelni, mit jelentene, ha egy sor népet megfertőzne ez a rendszer, akik így gazdaságilag önálló kört képeznének?"
Rakovszkij:
" A maradék kereszténység leverése nélkül lehetetlen győzelemre vinni a kommunizmust. A forradalomnak tizenhat évszázadába került, amíg az első részeredményt el tudta érni, amikor is elő tudta idézni a kereszténység első szakadását: a protestantizmust. Valójában a kereszténység az egyetlen ellenségünk, mert a kereszténység következménye a polgári népeknél kialakult politikai és gazdasági berendezkedés."
Kuzmin:
"Azok" engedélyezték a német terjeszkedést és az újra felfegyverzést. Hitlernek és Sztálinnak egyezményt kellene kötnie és felosztania Lengyelországot."
"Rakovszkij:
"Azok" közül az egyik a rapallói Walther Rathenau volt. Aztán ott volt Lionel Rothschild. Mint egység, a Kuhn, Loeb and Co.bankház a Wall Streeten. E bankházon belül a Schiff család, a Warburg, a Loeb és Khun. Valamennyit házassági kapcsolatok kötik össze egymással. Baruch, Frankfurter, Altschul, Cohen, Benjamin, Straus, Steinhardt, Blum, Rosenman, Lippman, Lehman, Dreyfus, Lamont, Rothschild, Lord Mandel, Morgenthau, Ezechiel, Lasky..."
Összegezés:
A Pénzügyi Internacionálé, amit Rakovszkíj Kapinternek nevezett, azt akarta, hogy Lev Trockíj legyen Szovjet-Oroszország diktátora Sztálin helyett. Ez lehetővé tette volna, hogy a Pénzügyi Internacionalé közvetlenül is a nemzetközi kommunista mozgalom irányítója legyen. De a rendőrzseninek bizonyult Sztálin magához ragadta az abszolút hatalmat. Az ő egyszemélyi diktatúrája azonban már túl sok volt a Pénzügyi Internacionálénak. A Pénzügyi Internacionálé - amely ma nemzetközi pénzügyi közösségnek hívja magát - úgy gondolta, hogy Sztálin annyira a bonapartizmus útjára tért, hogy formálisan is Oroszország cárja lesz. A Pénzügyi Internacionálé szemében Sztálin legnagyobb bűne az volt, hogy a forradalmat (értsd: a nemzetközi bankárok világuralmának szervezett erőszakkal történő elősegítését) alárendelte az államnak ahelyett, hogy az államot állította volna a bankárok világuralmának szolgálatába. De a Pénzügyi Internacionálé attól is tartott, hogy ha Sztálint idő előtt elpusztítja, akkor azzal a kommunizmust - saját találmányát - is mint rendszert elpusztítja.
A pénzdiktatúra és a kommunista diktatúra ikertestvérek.
A pártállami diktatúra uralkodócsoportja az állampolgárok vagyonának elvételével együtt kisajátítja magának az egyes emberek életével való rendelkezést is az emberi jogok és a politikai szabadságjogok önkényes korlátozásával. A társadalom nyíltan a kommunista diktatúráé, ez utóbbi pedig álcázva a nemzetközi bankároké.
A globalizációnak nevezett pénzügyi forradalommal felszámolták a polgári demokráciák szociális piacgazdaságon alapuló jóléti államát, magukhoz ragadva a szuverén nemzetállamoktól a legfontosabb uralmi eszközt: a gazdasági és pénzügyi hatalmat. A kommunista forradalomtól a pénzügyi forradalom vette át a stafétabotot. A világforradalom győzelméhez, a globális pénzdiktatúra világállamához (Rakovszkíj szóhasználatával: a kommunizmushoz) vezető leghatékonyabb eszköz továbbra is a háború. Ez változatlanul megmaradt a történelem mozdonyának. A terrorizmus ellen meghirdetett örök háború is valójában az egy központból irányított világállam mielőbbi létrehozásáért, a globális pénzdiktatúra örök békéjéért folyik.
A Rakovszkíj által Pénzügyi Internacionálénak nevezett háttérhatalom csupán a kétpólusú uralom rendőri változatát cserélte le az uralom pénzügyi módszerekkel gyakorolt, álcázottabb változatára. Így válik érthetővé, hogy miért tudott a korábbi internacionalista-kommunista uralkodó réteg olyan simán átalakulni kozmopolita-globalista vezetőréteggé.
Az ország erőforrásait piócaként elszívó parazita adósságtömegtől a közpénzrendszer visszaállítása nélkül nem lehet megszabadulni, mert ekkora adósság nem fizethető vissza. Az adósságszolgálati terhek, a törlesztés és a kamatfizetés valójában örök szolgaságra kényszeríti a formailag szabad embereket. A magyar adós proletár így soha nem lehet önrendelkezéssel bíró szabad állampolgár, akinek van kellő anyagi bázisa és politikai befolyása ahhoz, hogy érvényt szerezzen saját akaratának.
Ma a világállamot alkotó világrégiók (pl. az Európai Unió, az egész amerikai földrészt tömörítő Amerikai Unió, az EU mintájára Ázsiai és Afrikai Unió) létrehozása és az ENSZ globális kormányzati intézménnyé való alakítása van folyamatban.) A tervezett világállam pénzdiktatúrájának nincs szüksége államokra (sem keleti diktatúrákra, sem nyugati demokráciákra), csak szuverenitás nélküli régiókra. Így már érthető, miért tartotta szükségszerűnek az állam elhalását a marxizmus a kommunizmus világméretű győzelme idején.
Az Európai Unió - a világállam régiója
Az EU-ról egyre inkább nyilvánvaló lett, hogy nem a benne társult népek szükségleteit és érdekeit képviseli, hanem az önös érdekeit hajszoló pénztőke engedelmes kiszolgálója. Az önrendelkezésüket megtartó, szociális piacgazdasággal rendelkező jóléti államok - amelyek azért társultak, hogy egyes termelési és kereskedelmi feladataikat optimálisabban láthassák el - helyét egy nemzetek feletti birodalmi struktúra és bürokrácia foglalta el, amely tervgazdasági technikákkal (kvótarendszerrel), valamint adminisztratív eszközökkel történő újraelosztással kormányoz. Ebben a konstrukcióban nem érvényesül az egyenlő elbánás, a kölcsönösség és a viszonosság, valamint a valódi szolidaritás elve. A nemzetek Európája helyére a pénzvagyonosok önző uralma került.
A nemzetközi pénzügyi közösség vezetői, vagyis "Azok" hozták létre az Európai Uniót a nagy hatalmú Bilderberg csoport segítségével. Irányítását pedig az Európai Üzletemberek Kerekasztala (European Round Table of Industrialists) nevű zárt társaság végzi, amely szintén "Azok" szervezetének tekinthető.

A Szovjetunió "Azok" világtörténelmi kísérlete volt.
A nemzetiszocialisták éveken át dollármilliókat kaptak a Cíty of London és a Wall Street vezető pénzembereitől, valamint sok millió márkát a német bankároktól és nagytőkésektől a Wall Street berlini megbízottján, Hjalmar Schachton keresztül. Hitler azonban „hatalmas bűnt” követett el a Pénzügyi Internacionaléval szemben, amikor, megszegve a megállapodást, magához vonta a pénz kibocsátásának előjogát, és nemcsak fizikai formát öltő pénzt bocsátott ki, de ún. számlapénzt is. Így Hitler lényegében támadást intézett a nemzetközi pénzügyi közösség gazdasági hatalmának legfontosabb pillére, a pénzkibocsátás-hitelezés és kamatszedés magánmonopóliuma ellen. Ezért a többi burzsoá állammal együtt az ő rendszerének is pusztulnia kellett.
Rakovszkij tehát úgy látta, hogy újabb nagyszabású háborúra van szükség a nemzetállamok felszámolására, valamint a kereszténység mint vallás- és értékrendszer eltörlésére. A kihallgatáson szó szerint ezt mondta:
"Valójában a kereszténység az egyetlen igazi ellenségünk." De figyelemreméltó az is, amit az illuminátus Rakovszkíj a háborúval kapcsolatban hangsúlyoz:
"Minden őszinte kommunista Lenint utánozza.” A bolsevik bálvány szerint a legnagyobb forradalmi stratégáknak mindig akarniuk kell a háborút. Semmi sem tudja olyan hatékonyan közel hozni a forradalom győzelmét, mint a háború. Ez alapvető marxista-leninista tanítás.
Rakovszkíj:
"Csak egy cél van, egyetlenegy: a kommunizmus győzelme. Nem Moszkva fogja rákényszeríteni ezt a demokratikus államokra, hanem New York. Nem a Komintern (Kommunista Internacionalé), hanem a Kapintern (Kapitalista Internacionalé) a Wall Streeten."
Az Egyesült Államok nyersanyagokkal, fejlett technológiával, s pénzügyi eszközökkel támogatta a Szovjetuniót, hogy fel tudja építeni hatalmas ipari és katonai gépezetét, több mint 11 milliárd dollár értékben szállított a Szovjetuniónak hadianyagokat, bombázó- és vadászrepülőgépeket, légvédelmi fegyvereket, olajfinomító berendezéseket, mozdonyokat, teherjárműveket, komplett gyárakat.
Rakovszkijt nem végezték ki, mint Buharint és társait, hanem húsz év lágerben letöltendő szabadságvesztésre ítélték 1938 márciusában. A Gulág-foglyokból szervezett egyik NKVD-s fekete hadosztály (fekete ruhások voltak) parancsnoka lett. Vagy a fronton halt meg, vagy 1941 nyarán, 68 éves korában nem tisztázott körülmények között a Gulágon vagy börtönben. Eddig egyetlen történésznek sem sikerült bizonyítania, hogy a Rakovszkij-jegyzőkönyvek nem hitelesek.
A történelem titkos erői és a geopolitika
Két történelemformáló erő geopolitikai irányultsága
Atlantizmus és eurázsizmus
Drábik megfogalmazásában:
Az atlantizmus: az individualizmus elsőbbségét érvényesíti, a gazdasági liberalizmust és a protestáns típusú demokráciát testesíti meg; a gazdaság elsőbbségét a politikával szemben. (A tengeri hatalmakból nőtt ki, ma az Egyesült Államok és Nagy-Britannia szimbolizálja.)
 Az eurázsizmus: a nagy eurázsiai népeket a keleti morál szellemében akarta egyesíteni, a nemzeti önállóság és a történelmi idealizmus közösségi szellemében - kontra: demokrácia, főniciai anyagiasság, individualizmus.
(A francia Jean Pervulesco adta át az orosz Alexander Duginnak a bizalmas dokumentumokat a világméretű geopolitikai összeesküvésről.)
Lenin és Sztálin: eurázsista. Az eurázsisták a hadsereget uralták, amelynek hírszerző szolgálata a GRU volt a Kontinentális Rend központja. Megszervezője Lenin megbízásából: Aralov cári tiszt, majd oly hírességek álltak mögötte, mint Tuhacsevszkij, Zsukov, Tyimosenko, Konyev, Stemenko, Ogarkov, Grecsko, Ahromajev, Jazov. Az eurázsisták egyik legnagyobb sikere a Ribentropp-Molotov paktum volt.
Az atlantisták a KGB-t vonták befolyásuk alá (Trockij, Rakovszkij, Jakovlev).
Az Új Világrend totális globalizációjával és a mindent átfogó amerikai univerzalizmussal mindenkor szembesíteni kell a nemzeti szükségleteket, érdekeket és értékeket. Amerika - a nemzetközi pénzügyi világ képviselője - a Szovjetunió felbomlásával behatolt az eurázsiai vákuumba, és azóta igyekszik megszilárdítani geopolitikai pozícióját, megakadályozva új geopolitikai erő létrejöttét.
A központilag kormányzott világállamban nem a választott vezetők irányítanak, hanem a pénzhatalom, amelynek igazi hatalma a pénzrendszer feletti ellenőrzésből ered. A demokrácia csak alibi, üres rituálé, a politikus kiszolgálók mozgatásának bábtechnikája.
Húzzuk alá hangsúlyosan:
A szabadkőművesség szerint nem a nemzeti uralkodó dinasztiáké, nem a születési arisztokráciáé a főhatalom, hanem a szabadkőműves pénzoligarchiák által kiválasztott elité, amely demokratikus technikákkal biztosítja a pénzarisztokrácia önkényes uralmát.
A magán pénzvagyonok rejtőzködő világrendszere a demokratikus államok ellenőrzése alól kivont központi bankok segítségével és titkos megállapodásokkal uralja az egyes államok gazdaságát és politikai rendszerét. A HÁLÓZAT nem tartozik felelősséggel a népnek és a népképviseletnek.

A Nemzetközi Valutaalap
Az Egyesült Államok kincstárának 51 százaléka a Nemzetközi Valutaalap és a Világbank tulajdonában áll. A Világbank és a Nemzetközi Valutaalap a hitelek feltételei közt megkívánja a közművek, a víz-és energiaellátás, a telefonhálózat, az olajvezetékek stb. "privatizációnak" nevezett eladását nemzetközi vállalatoknak.
Thomas Woodrow Wilson-t, a 28. amerikai elnököt 1913 és 1921 között a főtanácsadója, House ezredes mozgatta, akit az Inquiry (Kutatás) titkos kör küldte az elnök mellé (a kör tagjai Rockefeller, Morgan, Warburg, Davis,) tőlük eredt a Federal Reserve System és a Népszövetség létrehozásának gondolata. Sikeresen.
ENSZ, UNESCO, Környezetvédő Világalapítvány, A Világ Erőforrásainak Intézete, a Nem Kormányzati Szervek - ezek az "új House ezredesek". A hidegháború időszakában (1950-70): UNICEF, UNEPTA, Trilateriális Bizottság, stb.
A szabadság átértelmezése a globális környezetvédelmi katasztrófa veszélyével az Új Világrend-ben jelent meg.
Maurice Strong volt az ENSZ környezetvédelmi programjának első főtitkára, a Világgazdasági Fórum társelnöke, a Világ Jövő Társadalma igazgatója, a 72-es stockholmi konferencia, majd a '92-es riói konferencia főtitkára.
Maurice Strongról ma már tudjuk:
"... ő az egyik irányítója a háttérhatalom azon stratégiájának, hogy a környezetvédelemre hivatkozva rákényszerítsék a világ népeire a Nemzetközi Pénzügyi Közösség által kidolgozott világállam-elképzelést, és az ehhez az államhoz tartozó két pólusú társadalmat, amely a világkormányt a háttérből irányító nemzetközi bankárokból, a pénz, a termelő vagyon tényleges tulajdonosaiból, valamint az összes többi emberből áll, akik ezektől a vagyonnal és hatalommal rendelkező emberektől függenek." (Drábik)
A világkormányzat előkészítése 1990 után:
Agenda 21 és a Riói Deklaráció (klímaváltozás, biológiai sokféleség); "A fenntartható fejlődés"; ki felelős a társadalomnak és ki a magánhatalomnak, amely a fenntarthatóság minimumáig hajlandó finanszírozni a védelmet.
1995: a koppenhágai világ-csúcsértekezlet: út a világállam globális kormányzati rendszeréhez.
1995: a Gorbacsov által szervezett "Fórum a világ helyzetéről" San Franciscóban. "Kormányoznunk és szabályoznunk kell az emberi tevékenységet." - Jim Garrison. A fórum felszólította a világ államait: adják át fegyverzetüket az ENSZ-nek, kezdődjön meg a globális adófizetés, a népesedési program a népszaporodás korlátozásáért, a nemzetállamok és a nemzeti határok megszüntetéséért. (!) Együtt jelent meg Gorbacsov, G.Bush és M. Thatcher. Gorbacsov Maurice Stronggal számításba volt véve, mint az ENSZ főtitkára, de ezt 96-ban nem lehetett végrehajtani, mert ebben az időben egy afrikai politikusnak járt a főtitkári tisztség, így jött Kofi Annan.
A krematisztika: a pénzmonopolisták által erőltetett pénzgazdaság, amelyet a magánpénz-monopólium tart uralma alatt, s amely a szabadsággal való visszaélés szabadságát biztosítja a multinacionális vállalat birodalmaknak. A társadalmi szabadságot úgy határozzák meg, mint az állami szabályozástól és a kormányzati korlátozástól való függetlenséget. Az első számú közjónak a szakadatlan gazdasági növekedést tekintik és a pénzben kifejezett hasznot.
Nincs esélyegyenlőség, nincs alulról jövő, önrendelkezést biztosító demokratikus társadalom, nem a termelő gazdaságé az elsőbbség, a társadalom többségének nincs meg az a lehetősége, hogy ellenőrizze a pénzvagyonnal rendelkező kisebbséget.
A Nemzetközi Pénzügyi Közösségnek a korlátlan tulajdonlásról vallott nézete összeegyeztethetetlen az emberiség alapvető és közös érdekeivel.
Egyfajta kiút a neoliberális zsákutcából: a nemzeti érdekeket követő, a Nemzetközi Valutaalap diktátumaival szembeszegülő gazdaságpolitika. Az argentin elnök, Kirchner nem hagyta, hogy a hitelezők szabják meg a feltételeket, hanem ő kötötte ki, hogy csak az adósság 25 százalékát hajlandó kifizetni. Nagy fenyegetőzés fogadta a bejelentést a hitelezők részéről, de végül kénytelenek voltak elfogadni a 25 százalékot. A probléma gyökerét természetesen a kamatos kamat okozta.
Mi a baj a liberalizmussal?
A liberalizmus minden egyes egyén, polgár szabadságáról és autonómiájáról beszél, de ténylegesen csak az erősek, a vagyonosok és ezért hatalmasok korlátlan egyéni szabadságát és autonómiáját segíti érvényesülni a társadalmi, politikai és gazdasági élet gyakorlatában. Korlátozásra pedig nem hajlandó. Akinek van pénze, annak van szabadsága, akinek nincs pénze, annak ténylegesen szabadsága sincsen. Az állam szinte minden újraelosztó, a gyengéket védelmező szociális tevékenységét fel akarják számolni.
Ezért is a közpénzrendszer visszaállítása vagy a magánpénz-monopólium fenntartása jelenti a valódi alternatívák közötti választást.
2005 januárjában csaknem egy időben rendezték meg a brazíliai Porto Alegrében az ötödik Szociális Világfórumot és a svájci Davosban a hagyományos Világgazdasági Fórumot.
Egyik sem tudott mit kezdeni a szegénység és a gazdagság között egyre növekvő szakadékkal.
Porto Alegrében tehetetlenül nyugtázták a köztudott tényt: a nyugati világ pénzarisztokráciája egyre kiszolgáltatottabb helyzetbe hozzá a világ nagyobbik részét. Nagy képmutatás, hogy a demokráciát és az emberi jogokért folytatott harcot használják fel további piaci stratégiai előnyök szerzésére. Pedig a demokrácia csak átlátszó technika a pénzhatalom bábfiguráinak mozgatására. Akik ténylegesen irányítják a világot, azokat senki sem választotta meg, ilyenek a Világbank, a Nemzetközi Valutaalap és a Világkereskedelmi Szervezet, a WTO. Az utóbbiak neoliberális receptje szerint csökkenteni kell az állami kiadásokat, visszafogni a belföldi vásárlóerőt és az így megtakarított összegekkel törleszteni kell az ország adósságát, amiért aztán az újabb hitelekhez juthat. Ez a nemzetközi magánvagyonokra épülő globális pénzoligarchiák és titkos szervezeteik legfőbb eszköze: eladósítás kamattal, uzsorakamattal. A fizetésképtelen kis nemzetállamok szuverenitása, szabadsága, földje és kultúrája ettől kezdve már csak illúzió.
Davosban a nagykapitalista világ gazdasági és politikai elitje szabványosan megtárgyalta a szokásos témákat: szegénység, környezetpusztítás, a harmadik világ országainak reménytelen lecsúszása, a felzárkóztatás esélyeinek romlása. Kivitelezhetetlen bölcs ötletek hangzottak el, morzsák hullottak a kalapokba, s mintha dolgukat jól végezték volna, hazatértek az előkelőségek, s másnap kapitalistaként ott folytatták, ahol abbahagyták: piacvásárlás, elbocsátás, hitelnyújtás, az uzsorakamat behajtása. Ez a globalizáció, amelynek útjából állítólag nincs kitérés.
Nem lehet eléggé realisztikusan és eléggé gyakran hangsúlyozni, hogy a globalizáció nem más, mint a tőke és a szabadpiac korlátozatlan uralmából származó társadalmi, gazdasági, szociális és kulturális egyenlőtlenségek sora, mely következményeiben emberellenes, közérdekellenes, az életet piaci kérdéssé degradálja, elosztási viszonyaival sérti a társadalmi igazságosságot, megalázza a peremre szorult, versenyképtelen tömegeket.

A Rockefeller Center
Valódi rendszerváltás akkor lesz Magyarországon, ha a pénzrendszer irányításának életbevágóan fontos közügye ismét a köz - azaz a demokratikus állam és társadalom - ellenőrzése alá kerül, ha áttér az ország a magánpénzrendszerről a közpénzrendszerre. Csak az uzsorajövedelmet biztosító magánpénzteremtés és kamatmechanizmus megszüntetésével lehet beindítani a tartós gazdasági növekedést, felszámolni a munkanélküliséget, az inflációt, és visszaállítani az értékteremtő munka és teljesítmény becsületét. Csak a pénzrendszer demokratizálásával lehet megszabadulni a ránk telepedett pénzmonopólium jelenlegi diktatúrájától, amely a demokratikus formák és látszatok mögé bújó arctalan uralom, de amely ugyanolyan könyörtelenül leigázza és megalázza az embereket, mint a nyílt - fizikai erőszakra - támaszkodó diktatúra.
A felelősséggel gondolkodó, nemzethű magyar értelmiség hosszú évek óta következetesen félti a kis nemzetállamok szuverenitását, szabadságát, földjét és kultúráját a nemzetközi magánvagyonokra épülő pénzoligarchiák hatalmától, amely kormányok felett álló globális hatalom, titkos szervezetek - mindenekelőtt az illuminátus szabadkőművesség - központilag irányított hálózata. Ennek a világhatalomnak legfőbb eszköze a pénz és az eladósítás kamattal, uzsorakamattal, legfőbb ellenfele pedig - egyfelől - a szellemileg és anyagilag független, politikailag cselekvőképes, jól tájékozott egyén és a gazdaságilag önálló, művelt, értékeinek és érdekeinek hatékony képviseletére kész középosztály: az erős nemzetek megtartó gerince. Ez utóbbiakat kell ugyanis kiszolgáltatottá és alattvalóvá tenni, hogy aztán uralkodni lehessen fölöttük. Hogyan? Úgy, hogy bekényszerítik őket antidemokratikus és ellenőrizhetetlen, nemzetek feletti szervezetekbe, így banki, pénzügyi és kereskedelmi szervezetekbe, katonai, rendfenntartó és bírósági szervezetekbe.
A nemzetközi pénzhatalom hálózatának megszervezése

Cecil Rhodes
Hazai történészeknek ritkán jut eszükbe, hogy megemlítsék a mai globális világ szellemi atyját, máig működő titkos szervezetének létrehozóját: Cecil Rhodes-t (1853-1902), aki 1878-ban a fokföldi parlament tagja lett, 1890-ben pedig Dél-Afrika miniszterelnökévé választották. Angol születésű közgazdász, üzletember, bányamágnás, politikus, a brit gyarmatbirodalom híve és kiterjesztője, róla nevezték el Rodéziát (ma Zambia és Zimbabwe), melynek angol helytartója is volt.
Egész életében egy új világrendről, s a világkormányról álmodozott. Addig is, amíg az utóbbi létrejön, gyakorlatilag már annak meghatározói irányítják a világot a színfalak mögött, a nemzetközi magánvagyonokra épülő érdekszövetségek titkos és szervezett hálózata útján. Rhodes úgy gondolta, hogy akik kezében a legtöbb pénz van, azok ellenőrizzék a modern világtársadalmat, tehát a legnagyobb bankok, amelyek titkos társaságot alapítanak: a pénzemberek hálózatát. Amely aztán - szögezzük le nyomban - a nemzeti mivoltot, a nemzetek önállóságát és függetlenségét feláldozza a mindenható világkormány érdekében.
Rhodes egy lelkész tüdőbeteg, gyenge fizikumú fia volt, akit a család a ködös Albionból a melegebb éghajlatú Dél-Afrikába küldött: segítsen bátyja gyapotfarmján. Amikor a gyapotüzlet nem ment, a testvérek a közeli gyémántmezőkön próbáltak szerencsét. Cecil 1880-ban már egyik főrészvényese és titkára a De Beers bányavállalatnak, amely tíz éven belül a világ gyémánttermelésének 90 százalékát ellenőrizte. 1873-tól időnként hazahajózott Angliába, hogy befejezze tanulmányait Oxfordban, ez a '80-as évek közepére sikerült is. Közben befolyásos barátokra tett szert, a brit kolonializmus elszánt híveire, akikkel együtt határozta el egész Dél-Afrika, majd Afrika megszerzését Fokvárostól Kairóig. A fekete kontinens brit civilizációjában vetélytársai voltak a belgák, a németek, a portugálok és a búrok. Rhodes elérte, hogy Becsuánaföld (a mai Botswana) déli része 1885-ben brit gyarmat, északi része pedig protektorátus legyen. 1888-ban olyan megállapodást kötött Lobengulával, a matabele törzs uralkodójával, amely lehetővé tette a britek számára a bányászatot és a letelepedést (a félrevezetett király azt hitte, hogy csak "egy nagy lyukat" ásnak majd a földjén...). Az egyezmény kiaknázására létrehozta a Dél-afrikai Brit Társulatot, amelynek Viktória királynő ünnepélyes chartában biztosított kiváltságokat. Rhodes magánhadserege észak felé nyomult, s megalapította az akkori brit kormányfőről elnevezett Salisburyt. A meghódított területet Rodéziának nevezték el, saját törvényeikkel és kormányukkal, a fellázadt törzseket leverték, jó földjeiket bekebelezték. A De Beers terjeszkedett, ám amikor megnyíltak a belga-kongói és angolai gyémántbányák, a gyémánt ára nagyot esett. A részvényeket csendben felvásárolta Ernst Oppenheimer, s családi vállalkozássá tette a céget. (1923-ban London átvette a társaságtól és koronagyarmattá nyilvánította Rodéziát, önkormányzatot hagyva a telepeseknek.) Amikor Rhodes miniszterelnöksége alatt 1895-ben elvesztette a búrok elleni háborút - bátyját elfogták és bebörtönözték -, lemondásra kényszerült.

Lord Rothschild
Az 1890-es években Rhodes évi egymillió fontot keresett, melyet jórészt titkos terveire költött. A világkormányt célzó titkos szervezet létrehozását szolgálta hét végrendelete 24 és 46 éves kora között. (Mindössze 48 évet élt.) A legismertebb az első: a Titkos társaság hagyaték, s az utolsó, amiben a Rhodes ösztöndíjat alapította. "A Hit megvallása" című végrendelet a Jezsuita Rendet javasolta a titkos társaság mintájaként, de megemlíti a szabadkőműveseket is. A harmadik végrendeletben mindent bankárjára, Lord Rothschildra hagyott, akit később veje, Lord Rosebury váltott. (Megjegyzem: az első titkos szervezetek szellemi atyja a bajor Adam Weishaupt volt, aki 1776. május elsején alapította meg a Felvilágosodás (Illuminati) Rendet, mely a jezsuiták felépítési rendjét vette alapul. Az illuminátusok mintául szolgáltak a francia forradalom és a kommunista forradalom (Marx, Lenin) számára is. Weishauptra pedig szellemi atyja és felettese, Moses Mendelsohn filozófus és bankár volt eredendően nagy hatással.)
1891: Rhodes Társaság, "Rounde Table", Hálózat
A Cecil Rhodes Társaság legbelső magja 1891 márciusában alakult Rhodes pénzén, Rothschild körében, Lord Alfréd Milner gyakorlati irányításával. A cél egyértelmű volt: az Egyesült Államok feletti brit hegemónia helyreállítása után megszerezni a világuralmat és egy, a világ központi bankjai által ellenőrzött modern világtársadalmat létrehozni.
A Rhodes Társaság, (a "HÁLÓZAT") angliai központtal működött, legbelsőbb irányító testületét Round Table-nek nevezték, a más országokban létrehozott helyi szervezeteit pedig Round Table csoportnak. (Ezek ma is működnek, egy "Kerek Asztalnak" tartják az Európai Uniót is.)

A Round Table hálózata (hiányosan)
A Társaság egyik legfontosabb leágazása a New York-i Council on Foreign Relations, a Külkapcsolatok Tanácsa, amelynek belső körét a Skull and Bones Order, a Koponya és Csontok Rendje alkotja, ennek szupertitkos elitjét viszont az Order of the Quest, a Keresés Rendje képezi, amely a kutatók előtt Jason Society néven ismert.
A CFR tagjai a világ legnagyobb bankjai, vezető brókerházai, befektető cégei, multinacionális nagyvállalatai, biztosító társaságai, kereskedelmi kamarái és tömegtájékoztatási óriásai, a tudományos intézetek és az alapítványok irányítói.
A Háromszázak Bizottsága (The Committee of 300) a háttérhatalom központi döntéshozó szerve. (Egyes kutatók azonosítják a „Club of the Isles”-zal.)
Ügyintéző és a személyi kiválasztást végző szerve viszont a londoni Royal Institute of International Affairs, az RIIA, a Királyi Külügyi Intézet;
"Politikai bizottsága", amely a világrégiók közötti együttműködést összehangolja: a Trilaterial Commision, a TC, a Trilaterális Bizottság;
A központi döntések végrehajtásáról pedig a Bilderberg Group (Csoport) gondoskodik, amely nevét az első találkozó színhelyéről kapta: Hotel de Bilderberg, Hollandia, Oostebek, életre hívója pedig a holland Bernhard herceg volt, aki a Royal Dutch Petroleum és a Societe General de Belgique képviselője.
Az elméleti kutatóintézetek munkáját az Oxford közelében lévő Tavistock Intézet, a Tavistock Institute for Human Relations hangolja össze a RIIA útmutatásával, ez az intézmény irányítja például a Római Klubot is, amelynek fiókintézménye az 1993-ban létrehozott Budapest Club.
A kutatóintézetek rangos sorában említhető a Stanford Research Institute, a Massachusetts Institute of Technology, Institute For Policy Studies, RAND Corporation, Hudson Institute, Wharton School of Economics, stb.
De a Tavistock Intézet nevéhez fűződik pl. annak a kísérleti programnak a kidolgozása is, amelynek homályban tartott célja az volt, hogy a hagyományos értékrendszert hordozó kultúrát olyan igénytelen popkultúrával cserélje le, amely elősegíti a tömegek - elsősorban a fiatalok - ízlésromboló manipulálását a rock-drug-sex szubkultúra rafinált eszközeivel. Az itt előkészített program alapján indultak a világ meghódítására az 1960-as évek elején a Beatlesek is. Erre utalt John Lennon, amikor 1962-ben ezeket mondotta Tony Sheridan-nak a hamburgi Starclub-ban:
"Tudom, hogy a Beatles-nek olyan sikere lesz, amilyen eddig még semmilyen más zenekarnak sem volt. Azért tudom ezt ilyen biztosan, mert ezért a sikerért én eladtam a sátánnak a lelkemet."
A londoni Királyi Külügyi Intézet, a RIIA és testvérintézménye a New York-i Külkapcsolatok Tanácsa, a CFR áttételesen - gyakran csak többszörös közvetítéssel - felügyeli az általa kiválasztott főtitkárokon, helyetteseiken és más vezetőkön keresztül az ENSZ, valamint szakosított szervezetei tevékenységét, továbbá meghatározza olyan nemzetközi szervezetek fő stratégiai irányvonalát, mint a NATO, az Európai Unió, a Nemzetközi Valutaalap, a Világbank, a Nemzetközi Fizetések Bankja, a Világkereskedelmi Szervezet. (Itt csak az a figyelemre méltó, hogy a most felsorolt intézményeket kivétel nélkül a Committee of 300, a CFR és a RIIA kezdeményezésére és hathatós közreműködésével hozták létre és mindez kellően dokumentálható.) Ugyanakkor a CFR-t olyan alapítványok pénzelik, amelyeket közvetlenül irányítanak a Bechtel, a Citicorp, a Cummins Engine, a Kimberly-Clark és egy tucat más nagyvállalat és pénzintézet emberei. Igaz, a CFR-t nem a kormány finanszírozza, de olyan szorosan együttműködik vele, hogy igen nehéz megkülönböztetni melyik kormányintézkedés önálló, és melyiket kezdeményezte a CFR.
Érdemes kutatni a különböző szabadkőműves irányzatok (Grand Orient, az angol és az amerikai szabadkőművesség, a Priory of Sion és az Illuminátusság), valamint a pénzhatalom intézményeinek az együttműködését az új világrend kialakításában és egy szinkretikus világvallás elterjesztésében. (Szinkretizmus: különféle vallási, filozófiai irányok felszínes összehangolását célzó irányzat és az így kialakított rendszer.) Ez annál is fontosabb kutatási terület, mert több esetben is bebizonyosodott, hogy az intézményesült pénzhatalom, a titkos társaságok és a különböző szabadkőműves irányzatok legfelsőbb vezetői perszonáluniót alkotnak. Sok hasznos ismerettel gyarapítaná tudásunkat annak kutatása is, hogy milyen a közvetlen és közvetett, nyílt és rejtett kapcsolat a pénzhatalom nemzetközi HÁLÓZATA és a domináns politikai irányzatokat képviselő pártok vezetői között. (Az amerikai Gery Kah kutatási eredményei szerint egyedül a különböző szabadkőműves páholyok archívumaiban több mint két és fél millió dokumentum, továbbá 60 ezer könyv található, amely tartalma miatt közérdeklődésre tarthatna igényt.) Számos jól dokumentált tanulmány tárta már eddig is fel, hogy a HÁLÓZAT milyen direkt és indirekt kapcsolatot tart fenn a legfontosabb országok hírszerző szervezeteivel. Ennek a területnek a kutatása a dolog természeténél fogva igen nehéz, de a valóság megismerése érdekében a tudomány nem mondhat le ennek a területnek a kutatásáról sem. Az említett kapcsolatoknak a felderítése és az archívumok tanulmányozása magyarázatot adhatna többek között arra, hogy a lényeges kérdésekben miért annyira egyező a kevésbé fontos kérdésekben egyébként élesen szemben álló pártok programja Amerikában és másutt is.
Cecil Rhodes elméletének és szellemiségének átültetése a gyakorlatba ma számos „Rhodes scholars” feladata. Amerikában például évente 32 kiválasztott tehetséges diák kap Rhodes ösztöndíjat, hogy Oxfordban tanulhasson, s tanulmányozhassa Rhodes munkáit.
A mai napig kulcsszerepet játszó Külkapcsolatok Tanácsának (CFR) alapításában a Morgan bankház vitte a prímet, de ott volt a többi nagy is: Rockefeller, Kuhn, Loeb, Harriman, Warburg, Schiff, Baruch és a többiek. Közülük végül is a Rockefeller család vette át az ellenőrzést. Az Egyesült Államok legbefolyásosabb testülete szigorúan zárt csoport, melybe csak ajánlással és gondos előzetes kiválasztással kerülhetnek be a meghívottak, itt nyoma sincs a demokratikus kiválasztásnak.
New-Yorkban, a Park Avenue 68 sarkán van egy palota, amelyet Harold Pratt Háznak neveztek: Pratt úr özvegye - egy Standard Oil-örökös - 1945-ben adományozta a Külügyi Kapcsolatok Tanácsának. Azóta innen irányítják a világ ügyeit.
Itt döntöttek arról is, kik közül kerüljenek ki az USA elnökei. De Kissinger is így kiáltott fel visszavonulásakor, a díszvacsorán: "Önök találtak fel engem!" Itt nőtt fel a demokraták közül mindegyik: Kennedy, Averell Harriman, Dean Rusk; a köztársaságiak részéről: Dwight Eisenhower, John Foster Dulles, Robert McNamara, Richard Nixon. S olyan diplomaták, mint Henry Cabot Lodge, John McCloy, John McClosky. A Skull and Bones Order tagja az egész Bush család. A KKT tagjai kerültek a legfontosabb kormányposztokra, hivatalokba mindkét párt kormányzása időszakában - ebben a tekintetben mindkét párt ugyanolyan gyökereket vallhat magáénak. A Központi Hírszerző Ügynökség gyakorlatilag megalakulása óta a Külkapcsolatok Tanácsának ellenőrzése alatt áll.
A CFR privát intézményként meghatározóan befolyásolja a szövetségi kormány működését, mert megalakulásától kezdve annak kulcspozícióit - elnökválasztásról elnökválasztásra egyre növekvő mértékben, de különösen nagy számban 1945 után - a CFR tagjai töltötték és töltik be, olyan szakértők, akiket ez a magánszervezet választott és képzett ki közfeladatok ellátására.

A CFR székháza New Yorkban
A CFR tagja, illetve támogatottja volt Herbert Hoover, Franklin Delano Roosewelt, Dwight Eisenhower, John F. Kennedy, Lyndon B. Johnson, Richard M. Nixon, Gerald R. Ford, James E. Carter, George Bush és Bill Clinton.
Ronald Reagan nem volt tagja a CFR-nek, de több mint 75 CFR-, illetve TC-tagot nevezett ki vezető kormánytisztségekbe. Amikor alelnöke, Bush - aki a CFR-en kívül a Skull and Bones, a Trilateral Commission, a Bilderberg Group és a Comittee of 300 testületi tagja is - követte az elnöki székben, akkor ő már 348 CFR-, illetve TC-tagot helyezett el adminisztrációja kulcspozícióiba. Ez a szám tovább növekedett Bill Clinton elnöksége alatt, aki nemcsak Rhodes-ösztöndíjas volt, de CFR-, TC- és Bilderberg-tag, valamint a “De Molay Order“ örökös tagja is. (A Clinton-kormányzat vezetői pozícióinak túlnyomó többségét már a CFR tagjai töltötték be, beleértve a Fehér Ház, a Pentagon, a CIA és a State Department felső vezetőit is.) Ők ültetik át aztán a gyakorlatba a CFR szakértői által részleteiben kidolgozott politikai programokat.
Ha figyelembe vesszük, hogy ma már a törvényhozás mindkét házában a legbefolyásosabb tisztségek egyre nagyobb részét a CFR föderális szinten kiépült hálózatához tartozó, vele kapcsolatban álló vagy tőle közvetve függő képviselők és szenátorok töltik be, hogy mind a republikánus, mind a demokrata párt gépezete is a befolyásuk alatt áll, hogy a központi bank szerepét betöltő magánkartell, a Federal Reserve System pedig a CFR-t létrehozó pénzemberek tulajdonában van, továbbá, hogy a Szövetségi Legfelsőbb Bíróság tagjainak a fele is a CFR, illetve a mögötte álló befolyásos körök támogatásával került tisztségébe, akkor konkrét formát ölt a pénzhatalom szinte minden döntési központot elérő-befedő sűrű hálózata. A pártgépezetek pl. csaknem korlátlanul finanszírozhatók a privát szervezetek, intézmények által. Ezzel szemben az egyes elnökjelöltségért vagy más választott tisztségért induló személyek csak igen szigorúan meghúzott és ellenőrzött korlátok között támogathatók. Ezért csak a pártgépezet támogatása révén nyílik reális esély a megválasztásra. A pártgépezet viszont a CFR befolyása és hatékony ellenőrzése alatt áll.
Amikor 1913-ban a nemzetközi fináncelitnek sikerült privatizálnia az Egyesült Államok pénzügyeit és létrehoznia a Federal Reserve Systemnek nevezett magánkartellt, akkor még azt is elérte, hogy a “Federal Reserve Act“ kimondja: A FED “Class A“ minősítésű részvénytulajdonosainak neveit ne hozzák nyilvánosságra. Mára azonban már ismeretes, hogy a FED fő részvényesei a következő magánbankok voltak (a jelenlegi tulajdonosai is ők vagy jogutódaik): Rothschild Banks of London and Paris, Lazard Brothers Banks of Paris, Israel Moses Seif Banks of Italy, Warburg Bank of Hamburg and Amsterdam, Lehman Brothers Bank of New York, Kuhn, Loeb Bank of New York, Chase Manhattan of New York és végül Goldman, Sachs Bank of New York.

Federal Reserve System
A KKT tagságának 90 százaléka a Wall Street-i nemzetközi bankházakat képviseli; az 1600 fős szuper elitben ott vannak a gazdasági, pénzügyi, kereskedelmi élet nagymoguljai; a sajtóból például az NBC, CBS, ABC, CNN, UPI televíziók; a New York Times, a Washington Post, a Los Angeles Times, a Knight lapok, a Life, a Business Week, az U.S. News and World Report vezetői, mint tagok.

Thomas Jefferson
Thomas Jefferson
(1743-1826), az Egyesült Államok harmadik elnöke (1801-1809):
"Polgáraink nem látják világosan bajaink igazi okát. Mindennek tulajdonítják, kivéve igazi okozójának: a bankrendszernek. Őszintén hiszem, hogy a bankok veszélyesebbek, mint a fegyverben álló hadseregek. Olyan pénzek elköltése befektetés címén, amit majd unokáinknak kell megfizetniük - nem egyéb, mint nagy tételben szerencsejátékot űzni jövőnk rovására."
A KKT -ben az első tag, aki ellentmondott a szervezet törekvéseinek, Chester Ward tengernagy volt, akit ugyan nem zártak ki, de bíráló szavai után többé nem kapott meghívót. Ward mindenekelőtt azt nem fogadta el, hogy "Nemzeti mivoltunk megszüntetése kell legyen nemzeti célunk." Ward: "... a tagság legtöbbjét áthatja az Egyesült Államok nemzeti függetlensége feladásának vágya." "A mindenható világkormány előtt feláldoznák az USA függetlenségét és nemzeti önállóságát."
"Akár tetszik, akár nem, világkormány lesz!"

James Warburg
James Warburg
bankár 1950. február 17-én a szenátus egyik bizottsága előtt makacs elszántsággal vágta az őt meghallgatók képébe: "Akár tetszik Önöknek, akár nem, világkormány lesz! A kérdés csak az, hogy szépszerével vagy erőszakkal."
Hitler hatalomra jutásának finanszírozását előbb a Warburg irányítása alatt álló Mendelsohn Bank intézte, később a Schroeder Bank. Az utóbbi New York-i jogi képviselőjének üzlettársa volt John Foster Dulles és Allen Dulles. A KKT javaslatára már 1939-ben létre jött a Háború Utáni Ügyek Bizottsága. A Chicago Tribune írta 1950. december 9-én: "A Külügyi Tanács tagjai jóval több mint átlagos befolyással rendelkező emberek. Tekintélyük, vagyonuk, társadalmi helyzetük és képzettségük által nyert előnyüket arra használják fel, hogy csődbe és katonai összeomlásba juttassák az országot." Carol Quigley professzor: "A Round Table néven azonosítható Hálózat egyáltalán nem idegenkedik a kommunistákkal vagy bármely más csoporttal való együttműködéstől." A gyárosok és bankárok osztályharcos ellenségei érdekes módon egyazon szabadkőműves páholyt látogatják, a KKT-nak vannak tagjai nyíltan balos szervezetekből is, ilyen például az Amerikai Fabianus Szocialisták, az Ipari Demokrácia Szocialista Ligája vagy az Egyesült Világszövetség.
A Bilderberg csoport évente egyszer vagy kétszer ülésezik. Az általános ülés utáni megbeszélésre korábban csak baloldali személyek mehettek be. Európa jellegzetes szocialista pártjai mindig fajsúlyosan vannak képviselve. A Tanácsadó Bizottság egy még belsőbb kört jelent. A Group rendszeres támogatója a Rockefeller, a Carnegie és a Ford alapítvány. A tanácskozások általában három napig tartanak.
Amikor az alapító Bernhard herceg megérkezett az 1971. április 23-25-i összejövetelre a New York -i Woodstockba, Laurence Rockefeller egyik szállodájába, előtte - amint erről a Rutland Vermont Herlad című lap tudósított - azt mondta a repülőtéren: a megbeszélések tárgya az Egyesült Államok vezető szerepének megváltoztatása lesz. (Igen, Bernhard, Rothschild és Rockefeller dönti el, hogy az USA milyen szerepet vállaljon a világban!) Az utasításokat Henry Kissinger, az elnök első számú külpolitikai tanácsadója juttatta el Nixonhoz. A woodstocki megbeszélés után nem sokkal Kissinger elutazott Pekingbe, hogy előkészítse Kína felvételét a világ nagy kereskedő nemzeteinek családjába, majd nemzetközi pénzügyi válság tört ki, és a dollár leértékelődött.
A világot egészen mások irányítják, mint ahogy azt a színfalak mögé nem látók elképzelik.
Míg a felszínen a nemzeteket megosztó és gyengítő többpártrendszerű álságos demokráciák manipulált nyilvánossága előtt versengenek egymással a bábként mozgatott politikusok, addig a nemzetközi magántőke láthatatlan és titkos szervezeteiben néhány kiválasztott a pénz és a tömegtájékoztatás feletti ellenőrzés jogának megszerzésével eldönti a kis nemzetek sorsát, mindenekelőtt az uzsorakamatra adott hitelekkel és az ellenőrizhetetlen, kiszámíthatatlan nemzetközi szervezetekbe kényszerítés könyörtelen diktátumaival. A nemzetek feletti „kerekasztaloknál” aztán a globális hálózatok megbízottaival találják szemben magukat a kis nemzetek becsapott képviselői, akik csapdába kerülve birka módon szavazzák meg nemzetük szuverenitásának feladását, hazájuk hosszú távú gazdasági-pénzügyi eladósítását. (Lásd a lisszaboni szerződés valódi tartalmát és hatását.)
A pénzhatalom globális erői ellen küzdő Charles August Lindberg (a híres repülő apja) az amerikai törvényhozásban mondta - egyebek között -: "A földkerekség leggigászibb trösztjét hozták létre... a pénzhatalom láthatatlan kormányzatát. Ha a Wall Street nem játszana ki minket, ha Kendtek, szenátorok és képviselők nem tennék szélhámossággá a Kongresszust és a valóban a népet képviselnék, akkor lenne csak stabilitás. A jelenlegi pénzrendszer a Kongresszus legnagyobb bűne. A banktörvény az utóbbi idők legnagyobb törvényhozási gaztette. A választmányi és pártfőnökök megint csak működésbe léptek és megakadályozták, hogy a népnek haszna legyen a saját kormányából." A szövetségi tartalékrendszer, az Egyesült Államok pénzkibocsátó központi bankja (FED) egy magántulajdonú részvénytársaság. Az általa kibocsátott amerikai dollár hamis mivoltát 1953-ig maga a bank is elismerte, mert a következő felirat volt a bankjegyen: "... törvényes pénzre váltható az Egyesült Államok kincstárában vagy bármely Szövetségi Tartalék Bankban."

Bank of England
A dinasztiaalapító bankár, Mayer Amschel Rothschild meghatározta a mindenkori célt: "Adjátok kezembe egy ország pénzügyeit, és nem érdekel, hogy kik hozzák a törvényeket a parlamentben!" Amikor a dinasztiaalapító meghalt, a Ház londoni ágának vezetését fia Nathan, majd pedig unokája, Lionel vette át. Ellenőrzésük alatt tartották Nagy-Britannia központi bankját, a Bank of Englandot, amely hatalmas kölcsönöket nyújtott az angol és az amerikai kormánynak. Lionel fia, aki ugyancsak a Nathan utónevet kapta, lordi méltósághoz jutott, Ő volt az első Lord Rothschild, aki bekerült a brit törvényhozás második kamarájába, a Lordok Házába 1885-ben. Ő lett egyben a Bank of England kormányzója és közvetve az akkori világ nemzetek feletti pénzügyi szervezetének az irányítója. Ez a hatalom ma nagyobb, mint volt, fokozatosan terjeszkedik, s a Rothschild Family Trust ellenőrzése alatt áll az Egyesült Államok központi bankja, a Federal Reserve System.
A Hálózat háttérhatalma
Cecil Rhodes a Rothschildokkal létrehozta a nemzetek felett uralkodó univerzális intézményeket, a Hálózat háttérhatalmát, amelynek meghatározói a következők:
1., Kimagaslik:
a., a Külkapcsolatok Tanácsa (Council on Foreign Relations: CFR) New Yorkban és a
b., londoni Királyi Külügyi Intézet (Royal Institute of International Affairs: RIIA).
( A CFR egyik igazgatója hosszú éveken át Soros György volt, ő kezdeményezte 2007. május 8-án a Külkapcsolatok Európai Tanácsának létrehozását. Csak a CFR-nek kb. kétszáz testületi, intézményi tagja van.)

Királyi Külügyi Intézet, London
2., Globális pénzrendszer: bankok, pénzügyi szervezetek, pénzügyi konzultációs szervezetek, kockázat- és hitelminősítő intézetek, tőzsdék, biztosítók, befektetési alapok, nyugdíjalapok, pénzfedezeti alapok, múlti- és transznacionális vállalatok.
Univerzális nemzetek feletti intézmények: Világbank, Nemzetközi Valutaalap, az amerikai Federal Reserve System (FED), a frankfurti Európai Központi Bank, a bázeli Nemzetközi Fizetések Bankja, a londoni Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank, a Gazdasági Együttműködés és Fejlesztés Szervezete, az Általános Vámtarifa-és Kereskedelmi Egyezmény ( GATT) helyébe lépett Világkereskedelmi Szervezet (WTO), az Észak-amerikai Szabadkereskedelmi Szerződés Szervezete, az Amerika-közi Fejlesztési Bank.
A City of London pénzügyi csoporthoz tartozik Rothschild-ház, Warburg-ház, Morgan-Greenfels -ház, a Brown-Shipley-bankház, a Schroeder-ház és a Lazzard Freres-bankház, valamennyi a brit központi bank: a Bank of England ernyője alatt. Ismertek a nagy bankár családok: Schiff, Lazard, Carnegie, Harriman és mások. A nemzetközi pénzimpériumot Neo-British Empire-nek, azaz Új-Brit Birodalomnak is nevezik. A nemzetközi pénzügyi közösség ellenőrzi befolyási övezetük gazdasági és monetáris rendszerét, így a pénzkibocsátást, a kamat-és árfolyam szabályozást, a hitelezést, a központi és kereskedelmi bankok irányítását.
A City of London állam az államban, a The Crown (A Korona) pedig a nemzetközi pénzügyi közösség transznacionális pénzbirodalmának független közigazgatási egységként működő fővárosa, ahol a Bank of England működik. A Brit Birodalom egykor két egymástól elkülönült hatalomként működött. Az egyik a tényleges Brit Birodalom: a fehérbőrű lakosság által benépesített gyarmatok a brit uralkodóhoz és a brit kormányhoz tartoztak, így pl. Kanada, Ausztrália, Új-Zéland, Dél-Afrikai Unió (Brit Nemzetközösség). A másik: a koronagyarmatok a színesbőrűek által lakott gyarmatok, így India, Egyiptom, Málta, Ciprus, a közép-afrikai gyarmatok, Szingapúr, Hongkong, Gibraltár, ezeken a brit jogszabályok nem voltak érvényesek. A koronagyarmatokat magántulajdonként birtokolta és igazgatta a Korona a City of Londonból. Az egész Brit Birodalomban nem lehetett hatáskörrel és illetékességgel bíró bíróságot találni, ahol lehetőség lett volna a Korona által hozott döntések megtámadására. A Korona a Brit Birodalom fegyveres erőinek védelme alatt üzletelhetett, ám az így keletkezett vagyon nem brit vagyon volt.
A CFR tagjai Amerika és a világ legnagyobb bankjai (pl. Citibank/Citicorp, Bank of Tokyo, The Chase Manhattan Bank, Bank of Montreal, Bankers Trust Company, Deutsche Bank AG stb), vezető brókerházai (Dow Jones and Company, Inc., J.P. Morgan and Co, Inc., Lazard Fréres and Co, Lehman Brothers, Merrill Lynch International stb.), befektető cégei (The Rockefeller Group, Salomon Brothers Inc., Soros Fund Management, Sierra Capital Management stb.) multinacionális nagyvállalatai (Exxon Corporation, AGIP Petroleum Company, AT and T International, Atlantic Richfield Company, The Boeing Company, Texaco Inc, Xerox Corporation, Siemens Corporation, ITT, IBM, The Coca-Cola Company, PepsiCo, Sony Corporation of America, stb.), biztosító társaságai (MetLife International, Mutual Life Insurrance Company of New York, The Prudentiel Insurance Company of America, stb.), kereskedelmi kamarái (British-American Chamber of Commerce, French-American Chamber of Commerce, stb), tekintélyes intézetei (Institute of International Bankers, Nomura Research Institute America stb.) és tömegtájékoztatási óriásai (Time Warner, Times Mirror, Newsweek, stb.), is a CFR tagságához tartoznak, azaz számos gazdag és nagyhatalmú korporáció is tagja a CFR-nek.
3., Az Európai Unió: a világállam üzleti régiója. Irányítását az Európai Üzletemberek Kerekasztala nevű zárt társaság végzi, valódi neve: European Round Table of Industrialists, amelyet a nemzetközi pénzügyi közösség vezetői hoztak létre a Bilderberg csoport segítségével.
4., Illuminátusság és szabadkőművesség. (Az utóbbi elődje a Templomos Lovagrend.)
Az illuminátus: megvilágosodott elnevezés a babiloniai miszticizmusból származik, a távolbalátás pszichikus képessége, amelyet harmadik szemnek is neveznek. Legfontosabb az Adam Weishaupt alapította bajor illuminátus rend.
Egyik követője, a skót John Robison 1798-ban összegezte az illuminátusok céljait - köztük -: a békés kormányok eltávolítása, a patriotizmus megsemmisítése, a családi szerkezet bomlasztása, a vallások felszámolása, az öröklési jog megszüntetése, a világkormány létrehozása.
Az illuminátus hálózat középpontjában 500 család áll, amely egyesíti vérségi vonalait: Morgan, Astor, DuPont, Bundy, Guggenheim, Oppenheim, Onassis, Kennedy családok és mások; a Nagy Druida Tanács (Tizenhármak Tanácsa) ellenőrzi a volt szocialista országokat.
A szabadkőművesség szerint nem a nemzeti uralkodó dinasztiáké, a születési arisztokráciáé a fő hatalom, hanem a szabadkőműves pénzoligarchiák által kiválasztott elité, amely demokratikus technikákkal biztosítja a pénzarisztokrácia önkényes uralmát, akadályozza a törvényes öröklést, nehogy a tulajdon kikerüljön az ő hatóköréből. Nem a nép és az általa választott, ellenőrzött, demokratikusan működő törvényhozó és végrehajtó hatalom irányít, hanem a titkos és láthatatlan pénzhatalom, amely ereje a pénzrendszer és a közvélemény formálás eszközei feletti ellenőrzésből ered.
A demokratikus játékok, a többpártrendszer versengése számukra csak alibi, üres rituálé. Szabadkőműves páholyok például: a már említett The Order of Skull and Bones, a WASP (White Anglo-Saxon Protestant) fehérbőrű, angolszász születésű és protestáns vallású vezetőréteg; B'nai B'rith, Grand Orient, Priory of Sion, Wolfshead, Scroll and Key stb. Szabadkőműves központok: a londoni City: a Hálózat Vatikánja; Washington, Bázel, Párizs, Genf stb.
Az illuminátusság és a szabadkőművesség mögött ártatlannak tűnő jótékonykodó segélyszervezetek emberbaráti lánca húzódik, akárcsak a különböző nemes lovagrendeké, adakozó cluboké, sejtelmes egyházaké, tudományoskodó nemzetközi tanácsoké, gyanús, de jól hangzó elnevezéssel bíró értelmiségi társaságoké - ne tévesszenek meg senkit, többségük az előzőek udvarához tartozik, azok eszköztárához.
(Újsághír 2009. 2. 9-én.: "A Jeruzsálemi Szuverén Máltai Lovagrend uralkodó nagymestere a Rend nagykeresztjét adományozta az Országházban Gyurcsány Ferenc miniszterelnöknek és Szili Katalin házelnöknek... A Rend nagymestere négynapos hivatalos látogatása során találkozott Sólyom László köztársasági elnökkel, és megbeszélést folytatott Göncz Kinga külügyminiszterrel.")
A nagytőke és intézményei manipulálják, gyengítik és megvesztegetik a civil és nonprofit szervezeteket, felhasználják őket a globalizáció ellenes mozgalmak leszerelésére.
5., Egyetemek, tudományos intézetek, alapítványok, tanulmányi központok, gondolati műhelyek, klubok, fórumok. A kiválasztás, a képzés, a felkészítés, a felépítés és a pozícióba helyezés intézményei. A koordinált hálózat legismertebb intézményei az USA-ban: Harvard, Columbia, New-York University, Princeton, Yale, Stanford, Chicago, Georgetown; Nagy -Britanniában. Oxford, Cambridge, London School of Economics. Carnegie Alapítvány, Hoover Intézet, Stratégiai és Nemzetközi Tanulmányok Központja, Világgazdasági Fórum, stb. Klubok: Rotary, Lion, stb.
6., Sajtó és média, a tudatiparág, az információs monopólium, a filmipar, a nyomdák, a kiadók, az internet, az iskolai tananyagok publikálásának kizárólagossága.
Meghatározó fórumok: New York Times, Washington Post, Newsweek, International Herald Tribune, Time Warner, Times Mirror; CNN, ABC, CBS, NBC; hetilapok, folyóiratok: The Economist, a német Der Spiegel, a francia Le Monde, a Foreign Affairs, a Commentary, a The National Interest; hírügynökségek: Reuters, Associated Press, DPA, France Press.
A tömegek gondolkodásának átformálását, meggyőzését, a nemzeti értékrendek megtörését azonban nem elég újságírókra, programozott és maszkírozott celebekre bízni, szükség van tudósokra, fizetett írókra, a tudatmódosítás laboratóriumi szakembereire, hiszen nem kevesebb a feladat, mint például észrevétlenül gyengíteni egy-egy ország lakói közti összetartozást, erősíteni a szeparatizmust és a bizalmatlanságot, megfosztani őket a tiszta víztől és a tiszta levegőtől, csökkenteni az egészségügyi és oktatási kiadásokat, tönkretenni a kisgazdaságokat, elárasztani a piacot dömpingárukkal, korlátlan előnyben részesíteni a multi- és transznacionális nagyvállalatokat, felgyorsítani a termőföld eladását és elhagyását, a közszolgáltatások privatizálását, az import munkaerő beengedését, korlátlan teret engedni a szórakoztatóipar kábításának, az üzletszerű örömszerzésnek, a racionális gondolkodástól való eltérítés Amerikában már kipróbált kommersz eszközeinek stb. A tömegtájékoztatási intézmények tulajdonosai és a vezető propagandisták a központok legszigorúbb ellenőrzése alatt állnak, s pillanatokon belül lecserélhetők, a fizetett közéleti pályák felépített alanyai szintén egyik napról a másikra helyezhetők a süllyesztőbe.
Abraham Lincoln amerikai elnök utalt arra, hogy az alibi demokráciában már nem "a nép kormányoz a nép által a népért", hanem a pénzoligarchia szolgálatában álló fizetett politikai elit a látszatok fenntartásával. "A pénzhatalom mindent maga alá gyűr, hogy meghosszabbítsa uralmát, kihasználja az emberek hiszékenységét, egészen addig, amíg a vagyon néhány kézben halmozódik fel és a köztársaság elpusztul." A gazdasági globalizáció kiveszi a hatalmat a közjóért felelős kormányok kezéből és a tőkés társaságok kezébe teszi le. Az ember védtelen és tehetetlen eszközzé válik a birodalom szolgálatában, az ellenállókat pedig könnyen fel is áldozzák a rettegés, a megfélemlítés, a gyűlöletkeltés és a bosszú oltárán.
Rhodes beteljesülő életműve
Foglaljuk össze Cecil Rhodes örökségét, életművének kiteljesülését a globális világ folyamataiban:
A globalizáció: a tőke és a szabadpiac korlátozatlan uralmából származó - társadalmi, gazdasági, kulturális, szociális és más - egyenlőtlenségek sora, amely következményeiben emberellenes, közérdekellenes, az életet piaci kérdéssé silányítja, s elosztási viszonyaival mélyen sérti a társadalmi igazságosságot, kiszolgáltatva és megalázva a peremre szorult, lecsúszott versenyképtelen tömegeket.
A világkormány: a hatalomgyakorlás privatizált formája. Integrálja és aláveti az egyes államok hatalmi elitjét. A pénzbirodalmi kontroll kiterjed a nemzetállamok kormányaira, törvényhozó és végrehajtó szerveire. A hatalom privatizálása azt jelenti - mutat rá Drábik -, hogy az "egy ember, egy szavazat" elven létrejövő számbeli többséget kiszorítja a gazdasági és pénzügyi erőfölényen alapuló többség, így a szervezett magánhatalom a közhatalom fölé kerekedik, s a közvélemény befolyásolásával, tudatos megtévesztésével érvényesíti akaratát. A nagyobb érdekérvényesítési többség mindenkor felülkerekedik a demokratikus számbeli többségen!
A piac: a szervezett pénzügyi hatalom szolgáltató intézménye.
A háború: a gazdasági erőforrások és a vagyonok átcsoportosításának eszköze.
A neoliberalizmus: a szabadsággal való visszaélés szabadsága, mely a köztulajdon ellenőrzött és felelősségteljes irányítása helyett a pénztőke korlátlan társadalmi felelőtlenségét teszi elfogadottá az információs monopóliumok útján.
A libertarianizmus: a liberalizmus szélsőséges irányzata, a szabályozatlan piacgazdaság és a maximális egyéni haszon gátlástalan híve, amely eltörölné a jóléti szolgáltatásokat, és privatizálná a közösségi ellátó rendszereket. Minden gazdasági és pénzügyi túlkapás lehetséges, ha az megfelelő haszonnal kecsegtet. Ami profitáló, az a jogrendszer számára akkor is megengedett, ha egyébként nyilvánvalóan erkölcstelen és etikailag elítélendő.
A nemzetközi pénzintézetek és multinacionális nagyvállalatok magánvagyonára épülő pénzoligarchia tehát kormányok felett álló globális hatalom, amely egyúttal - a nyilvánosságot és a demokratikus döntéseket kerülő - titkos szervezetek központilag irányított hálózata is. Ennek a világhatalomnak legfőbb eszköze a pénz és az eladósítás uzsorakamattal. A pénzuralom alapjain terjeszkedő neoliberális világrend leggyakoribb áldozatai a kis nemzetállamok, melyeket antidemokratikusan létrehozott, ellenőrizhetetlen nemzetek feletti szervezetekbe kényszerítenek be, így például banki, pénzügyi és kereskedelmi szervezetekbe. Létrejön a globalizált jog, a nemzetközi igazságszolgáltatás, rendőrség, hadsereg; eltűnnek a korábbi dinasztikus és nemzeti középosztályok, helyükbe új kasztok lépnek: a pénzoligarchia, a gazdasági háttérhatalmat kiszolgáló politikai és államigazgatási osztály, a bérből és fizetésből élők, alkalmazottak, segélyezettek, eltartottak, lecsúszottak.
A folyamat legfőbb finanszírozói a nemzetközi pénzintézetek és bankok, amelyek biztosítják az agymosó médiaháttér intézményeinek működését, bekebelezik a közvélemény-formálás szervezeteit, gondoskodnak az együttműködő helyi uralkodó csoportok megvásárlásáról, a magánérdekeket kiszolgáló technokrata vezetők irányító pozícióba helyezéséről, pártok, politikusok, választási kampányok támogatásáról a birodalmi érdekeknek megfelelően.

Fritch Ratings
A nemzetközi nagytőke gyakorlatilag felügyeletet gyakorol a jegybankok és a kormányok felett, befolyásolni képes a törvényalkotást (törvénygyártás rendelésre), az igazságszolgáltatást, s ellenőrzést kell gyakorolnia - nem győzzük hangsúlyozni - a sajtó és a média világa felett, mert nem tisztán piaci elit, hanem kapcsolatban áll az alvilággal, a maffiákkal, a terroristákkal, a titkos szervezetekkel, a pénzmosás, a korrupció, a feketegazdaság összefonódó erőivel, lásd még fegyverkereskedelem, kábítószertermelők és forgalmazók címszó alatt.
A piac nem önszabályozó, nem teremt semmiféle gazdasági esélyegyenlőséget és demokráciát, csupán az erősebb győzelmét biztosítja a gyengébb felett. A tulajdon, a tőke, a termelés és a szolgáltatások szabad áramlása újratermeli az egyenlőtlenségeket, eldologiasítja az emberi viszonyokat, szembeállítja a társadalom tagjait a megélhetésért vívott napi harcban.
A szociálpolitika például már nem alkotmányos alapjogra épül, hanem az új gazdag elit adakozókedvére. A profit magától sohasem "csorog le" oly mértékben, hogy az egész társadalom jól járjon. A klasszikus kapitalizmus fellendülést hozó időszakával ellentétben, az új kapitalizmus elitje már nem "jó bácsi" módjára viszonyul a vesztesekhez, nem hajlandó eltartani a versenyképteleneket, ellenkezőleg: annak az államnak a lebontásában érdekelt, amely szociális, pénzügyi, környezetvédelmi és más védő hálókat próbál vele szemben szövögetni.
A saját érdekeiket hajszoló pénzpiaci csoportok és a közérdek által vezérelt társadalom híveinek küzdelme egyre reménytelenebb az utóbbiak szempontjából. A kis nemzetállamok mindeddig sikertelen kísérleteket tettek azért, hogy korlátozzák a tőke szabad, de kártékony áramlását, mérsékeljék társadalomellenes hatásait, az elszegényedést, s annak következményeit. A nemzeti önvédelem - a globalizáció kritikai értelmiség és az antiglobalista mozgalmak támogatásával is - a jelszavakban megfogalmazott célok ismételgetésénél tart: esélyegyenlőség, igazságosabb elosztás, a középrétegek megerősítése, a lemaradók felzárkóztatása; érdekegyeztetés, érdekvédelem, jogvédelem; a köz akaratát érvényesíteni tudó, ellenőrzött állam, amely partneri viszonyt ajánl a munkaadóknak és a munkavállalóknak a kölcsönös felelősség alapján stb.

A Koponya és Csontok Rendje
A politikai elit világszerte politikai játékokat játszik, de a klasszikus ideológiáknál erősebben hat a piaci-üzleti élet logikája, ezért a hatalmi elit a tulajdonjogok alapján különül el - egyesek gazdagsága mások elszegényedéséből származik -, a vagyon feletti korlátlan uralomhoz pedig annak két legfontosabb garanciáját is megteremtette: zavartalan befolyás a jogalkotásban és a jogérvényesítésben.
A hazai politikai választóvonalak aszerint is meghúzhatók: melyik párt miként viszonyul az új kapitalizmushoz, a neoliberális gazdaságpolitikához, a globalizációhoz és annak hatásaihoz: az egyenlőtlenségek és a társadalmi igazságtalanságok növekedéséhez. Ám egyik politikai erő sem határozta meg pontosan és tartósan viszonyát az új kapitalizmushoz.
A négyévenkénti kurzusváltások alkalmával meghirdetett új gazdasági-társadalmi programok ellenére 1990 óta tartósan maradt az uzsoracivilizáció tendenciája - ahogy ezt Drábik megfogalmazza -: termelőgazdaság helyett pénzgazdaság; teljesítmény helyett spekuláció; emberközpontú gazdaság helyett pénzközpontú; ellenőrzött közhatalom helyett ellenőrizetlen magánhatalom; érdemi demokrácia helyett formális és kiüresedett tartalmú demokrácia.
A két tömbre szakadt ország négyévenként ígérgető versennyel és hazugságokkal válaszol a világméretű kihívásokra. Semmi sem drága a hatalom megszerzéséért és megtartásáért. Deák Ferenc, a haza bölcse mondta 1869-ben: "Sem a népnek, sem az országnak nem barátja az, aki elérhetetlen vágyakat ébreszt a könnyen hívők kebelében."
Ha a magánhatalom erősebb, mint az állam
A végkövetkeztetések között az egyik legnyilvánvalóbb az, hogy a világ igazi nagy kérdései, feszültségei és válság helyzetei nem kicsi, önző és jelentéktelen politikai pártok között feszülnek, hanem:
- a szegénység és a gazdagság között,
- a környezetrombolás és a környezetvédelem között,
- a már reménytelenül lecsúszott népek, népcsoportok, társadalmi rétegek és felemelkedésük még megmaradt esélyei között.
A racionális tények világa klasszikus ellentétre vezethető vissza, ám annak megoldása sem pártpolitikai:
* a szabadság az erőseknek kedvez: lehetővé teszi, hogy megkülönböztessék magukat képességeik és teljesítményeik szerint, ez felemelkedésük alapja;
* * az egyenlőség a gyengék menedéke, akik a versenyben alul maradnak; az egyenlőség ennyiben a szabadság korlátozása, de szabadság nélkül nincs társadalmi haladás, egyenlőség nélkül nincs társadalmi igazságosság;
*** a testvériség (szolidaritás) képes megteremteni az előző kettő közötti helyes arányt, a harmóniát, amely biztosíthatja a társadalmi békét. (Ezt rúgták fel a világválság kirobbantói.)
A "Szabadság, egyenlőség, testvériség" elvét gátlástalanul figyelmen kívül hagyták a gazdasági-pénzügyi világválság kirobbantói, s a társadalmi béke megbomlásából sem vonták le a felelősségteljes következtetéseket. A statisztika változatlan: a világ lakosságának a fejlett ipari országokban élő 20 százaléka fogyasztja el a világ erőforrásainak 86 százalékát, míg a világ lakossága 80 százalékának jut az erőforrások maradék 14 százaléka.
Ha a globális pénzkartell közös világstratégiáját végrehajtó magánhatalom titkos és szervezett hálózatáról beszél egy egyetemi hallgató a vizsgáján - korábban a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen, ma utódja tanszékein - akkor leállítják: hagyja a világ-összeesküvési elméleteket. A mindennapi valóság tényleges intézményeiről és bekövetkezett eseményeiről pedig jobb nem beszélni, mert rásütnek valamilyen megbélyegző, minősítő jelzőt.
Az ellenőrző tényleges hatalom mindenütt jelen van és - megtévesztő módon - átmenetileg minden hatalomra esélyes politikai erőt támogat, hogy aztán egyik pillanatról a másikra indoklás nélkül cserben hagyja bármelyiket. Néha az utolsó utáni pillanatig tagad, aztán lelepleződése után beismerés, kritika és bocsánatkérés nélkül vált új szempontú tematizálásra, mintha mi sem történt volna.
Amikor 2008 őszén Amerikában a Long Term Capital Management (LTCM), a hedge foundok (spekulatív kockázati tőkealapok) élén spekulációs szerencsejátékával világraszóló pénzügyi lavinát indított el, egyes hazai szakemberek azt a megtévesztő képet vetítették a lakosság elé, mintha csak egy-két amerikai bankház (Bear Stearns, Lehman Brothers) átmeneti nehézségeiről lenne szó, a FED által korrigálható hibákról, a magyar bankrendszer minden tagja oly szilárd, s kellő tartalékokkal rendelkezik (pl. az MKB a kikezdhetetlen szilárdságú Bayerische Landesbank hátterével), hogy az államnak semmilyen beavatkozó lépésre sem kell készülnie, mert "...Magyarországot a válságnak csak az oldalszele éri el." Soha, senki nem korrigálta a nyilatkozatokat nyilvánosan. A szélsőségesen szabályozatlan, meghaladott neoliberalizmus működőképtelenségének, az államok eladósodásának, a pénzrendszer megbénulásának következményeit egyszerűen áthárították az adófizetőkre.
A nemzetközi pénzoligarchia és hazai kiszolgálói az állam lebontásában érdekeltek - gyenge állam: nagyobb érdekérvényesítő képesség. ("Az állam a legrosszabb tulajdonos!" "A minimális állam" elmélete: legyen olyan gyenge, hogy ne tudjon ellenállni a nemzetközi nagytőkének.)

Soros György
A nemzetközi pénzhatalom HÁLÓZATÁNAK egyik reprezentánsa, a Rothschild-házhoz közel álló Soros György, aki egyben a CFR azon hat igazgatójának az egyike, akiknek megbízatása 1999-ben járt le, A globális nyitott társadalom felé c. írásában elégedetten állapítja meg, hogy: “a globális kapitalista rendszer napjainkban mind kiterjedését, mind intenzitását tekintve lendületes növekedést mutat. Vonzereje az általa nyújtott előnyökben rejlik, no meg abban, hogy keményen bünteti azokat az országokat, amelyek ki akarják vonni belőle magukat.“
Nos, Soros György is egy meglehetősen nagy csoportot jelöl meg (globális kapitalista rendszer) a kollektív cselekvés alanyaként, amelynek saját érdekérvényesítő képessége van, és amely képes keményen megbüntetni a spekuláns tevékenységgel szembeforduló országokat, ha nem akarnak a nekik előírt módon beilleszkedni a kamatszedő uzsoracivilizáció globális rendjébe.
A Nemzetközi Valutaalap, amely a magánbefektetők érdekeinek legfőbb védelmezője és az adós országokba kihelyezett magánhitelek nemzetközi behajtója, lényegében csak annyi kölcsönt nyújt igen kemény feltételekkel a tagállamok adófizetőinek a pénzéből - tehát közpénzekből - az adós országoknak, hogy azok fizetőképessége fennmaradjon, és teljesíteni tudják adósságszolgálati terheiket magánadósaiknak, megóvva a magánbefektetőket attól, hogy akkor is viseljék döntéseik következményeit, ha az nem nagy nyereséggel, hanem veszteséggel jár. A Nemzetközi Valutaalapot a HÁLÓZAT hozta létre. Ma már kizárólag a pénzvagyonnal rendelkezők érdeke ennek az idejétmúlt intézménynek a fenntartása. Az egyes tagállamok, azaz az adófizető polgárok ugyanis nem részesülnek a Valutaalap által nyújtott kölcsönök hasznából, holott ezt a pénzt a tagállamok adták össze.
Franklin Delano Roosevelt, az Egyesült Államok 32. elnöke - az egyetlen, aki két ciklusnál tovább vezette a Fehér Házat, és 1933-1945 között négy terminusra választották meg - az utolsó volt, aki még befolyásmentesen jellemezhette azt a helyzetet, amikor a magánhatalom maga alá gyűri a társadalmat és az őt képviselő demokratikus államot: "Nincs biztonságban egy demokráciának a szabadsága, ha polgárai eltűrik, hogy akkorára nőhessen a magánhatalom, hogy erősebb legyen, mint maga a demokratikus állam."
Végül térjünk vissza az alapító atyákhoz, Thomas Jefferson elnök mához szóló igazságához: "Ha az amerikai nép valaha is megengedi a bankoknak, hogy azok ellenőrizzék a pénz kibocsátását... a bankok és a korporációk tovább növekednek és megfosztják a lakosságot minden vagyonától egészen addig, míg gyermekeik arra ébrednek egy szép napon, hogy otthontalanná váltak azon a földrészen, amelyet apáik megszereztek."
A HÁLÓZAT íratlan alkotmányának a legfőbb rendelkezése, parancsa a homályban maradás, a titkolódzás, a látható intézmények és tevékenységek álcázása, valami másnak való feltüntetése.
Mégis egyre világosabb és nyilvánvalóbb, hogy az egykori szovjet birodalom felbomlásának ugyanaz az oka, mint az 1990 utáni magyar kormányok (Antall-, Boross-, Horn-, Orbán-, Medgyessy-, Gyurcsány-, Bajnai- és ismét Orbán-kormány) monetáris politikájának: igazodás ahhoz az elváráshoz, hogy a legfőbb nemzeti kötelezettség az uzsorakamat miatt létre jött adósság visszafizetése a nemzetközi magánhatalom szervezeteinek, a HÁLÓZAT mindenkori érdekeinek megfelelően.

Orbán és Tom Lantos
Vajon miért felejtik el a választások után kormányra kerülő politikai pártok rögtön választási programjuk jelentős részét, s miért kezdenek pragmatikus megalkuvások sorozatába idegen hatalmak javára?
Nem árulkodó-e a magyar politikai elit igyekezete 1992 óta, amikor is megalakult a Magyar Atlanti Tanács kétszáz taggal (köztük: Jeszenszky Géza külügyminiszter, Bod Péter Ákos MNB-elnök), s Orbán Viktor jelenlegi miniszterelnöknek sem volt hazafiasabb dolga, mint hogy 1996 májusában megszervezze az Új Atlanti Kezdeményezés Magyar Bizottságát, amit követően került sor május 11-12-én Prágában arra a nagyszabású nemzetközi konferenciára, amelyen szervezetté formálódott az az „Új atlanti kezdeményezésnek” nevezett mozgalom, amelyet 1994-ben kezdeményezett a HÁLÓZAT néhány magas rangú képviselője, köztük Henry Kissinger, Zbigniew Brzezinski, Margaret Thatcher és Helmut Schmidt.

Orbán, Köves Shlomó és Metzger főrabbi
A CFR-RIIA típusú kormányzás híveit ma már a magyar politikai, pénzügyi, gazdasági, tudományos és tájékoztatási elit soraiban kell keresnünk. Ők azok, akik a bankok, külföldi befektetők, brókerházak, nagyvállalatok, alapítványok tőkeerős támogatásával, média fölényük érvényesítésével most teljesítik a magánvagyonokra épülő, szervezett nemzetközi pénzvilág végzetes diktátumait, amelyek évtizedekre ássák alá a nemzet legjobb értékeit és hosszú távú érdekeit. A világ kormányzására készülő magánhatalom menthetetlenül maga alá gyűri a közhatalmat, a közéletet, a civil társadalmat. A tömegek leépülése nemcsak anyagi, hanem mélyen morális, szellemi és testi is.

Giuseppe Mazzini
A pénz már a bűnt finanszírozza. Miután a nemzetközi pénzhatalom a különböző szabadkőműves mozgalmak irányítására 1776. május 1-jén Adam Weishaupt vezetésével létre hozta az illuminátus rendet, a maffia az illuminátus rendhez tartozó olasz karbonári mozgalom vezetőjéről, Giuseppe Mazziniről (1805-1872) kapta az elvezését: „Mazzini autorizza furti, incendi e attentanti.” Mazzini a maffia megalapítójaként engedélyezte a lopást, a gyújtogatást és a merényletet. Ma mindez engedélyezett a kis népek ellenében. Megalázóan, könyörtelenül, visszavonhatatlanul.
Napjainkban a globális pénzhatalom irányítói számára a nemzetközi hitelválság jó alkalom arra, hogy beindítsák a tömeges csődöket, a velük járó árverezéseket, a termelői vagyon, a valódi értéket hordozó fizikai vagyontárgyak elvételét korábbi tulajdonosaiktól.
A HÁLÓZAT intenzív ütemben számolja fel azokat a vívmányokat, amelyeket az előző évszázadban a társadalmi igazságosságra törekvő haladó mozgalmaknak a jóléti állam és a szociális piacgazdaság keretei között sikerült kiharcolniuk (mindenki számára elérhető egészségügyi ellátás, esélyegyenlőséget megalapozó iskolarendszer, szavatolt nyugdíjak stb.) Ez a világszinten megszerveződött magánhatalom a köztulajdon privatizálásával, a közérdeket szabályozó rendszerek felszámolásával, a magánérdek korlátlan érvényesítésével el tudta érni, hogy kivonja magát az igazságos közteherviselés alól és példátlan extra profitra tegyen szert.
Mint már szó volt róla: a pénzkartell saját intézményén: a bázeli Nemzetközi Fizetések Bankján (BIS) keresztül irányítja a világ központi bankjait. Ám az Európai Unióban egyenrangú szereplőként irányítja a pénzrendszert az Európai Központi Bank (ECB), valamint a Központi Bankok Európai Rendszere is. Valamennyi az államok feletti pénzkartell intézményeihez tartozik, együtt az IMF-fel, a Világbankkal, a FED-del, a City of London-nal és a WTO-val.
A pénzkartell triumvirátusa - IMF, ECB, EU - nyíltan zsarol, számára az érdemi demokrácia ma már túlhaladott intézmény, annál inkább kívánatosak az alibidemokrácia kiürült formái és technikái. A gyakorlatban kifizetődő a bankok számára a csalás, a bűnözés, ha meg tudja bénítani a rendfenntartó és szabályozó állami hatóságok működését. Tevékenységük alig titkolt mércéje lett: miként, s milyen mértékben lehet egy üzleti megállapodást kamatkötelezettséggel járó eladósítássá átalakítani.
Egy állam, mely feladja saját szuverén pénzrendszerét és csatlakozik az euró zónához, lemond több fontos eszközről, amellyel kezelhető a gazdasági visszaesés. Az egyik: nem tudja többé leértékelni saját nemzeti valutáját, s ily módon versenyképesebbé tenni exportját. A másik: nem tudja monetáris politikáját gazdasági eszközökkel támogatni. Az Európai Unió Stabilitási és Növekedési Paktuma megtiltja tagállamainak, hogy expanzív költségvetési politikával segítsék nemzetgazdaságaik növekedését.
Az „új Keyneseként”ügyködő Soros György nem titkolja, hogy az új világrend ára az állami szuverenitás feladása. A pénzügyi összeomlástól és a gazdasági válságok sorozatától az mentheti meg a világot - írja Soros -, hogy Amerikát fel kell cserélni egy világkormányzattal, amelynek átmenetileg saját világvaluta áll a rendelkezésére az ENSZ keretében. Soros szerint már most el kell ismerni: a világgazdaságban Kína a legfontosabb szereplő, az Egyesült Államok csak másodhegedűs lehet.
Soros György néha fennkölten hangzó kétértelmű megfogalmazásait a világ pénzügyi problémáit megoldó bizonyos reformokról, kooperációkról és homályos receptekről teljesen egyértelművé teszi egy-két izraeli megnyilatkozás. Például: Ovadia Yosef rabbi, Izrael állam volt országos szefárd főrabbija, a kormánykoalícióban résztvevő Shas párt spirituális vezetője 2010. október 16-i búcsúztató hitszónoklatában egyebek között kijelentette:

Ovadia Yosef
„Goyim [non-Jews] were born only to serve us. Without that, they have no place int he world - only to serve the Poeple of Israel. (…) Why are gentiles needed? They will work, they will plow, they will reap. We will sit like an effendi and eat.”
Vagyis: „ A gojok [nem zsidók] azért születtek, hogy minket szolgáljanak. E nélkül nincs helyük a világon - csak azért léteznek, hogy Izrael népe számára végezzenek munkát. (…) Miért van szükség a gojokra? Dolgozni fognak, szántani, aratni. Mi ülünk, mint egy úr, és eszünk.”
Dr. Ilkei Csaba
tudományos kutató
[Felhasznált irodalom:
Ilkei-Drábik televíziós műsor sorozatának témába vágó adás anyagai, s a két szerző ezekkel kapcsolatos írásai.]
* A szerkesztőség megjegyzése: Hitler és a zsidó bankok kapcsolatával a szerző - kérésünkre - a jövőben részletesebben is foglalkozik majd.
Dr. Ilkei Csaba korábbi tanulmányai ide kattintva érhetők el.
Reklám


Friss hírek az elmúlt 24 órából
Kereső
Időkép
Hőtérkép
Legolvasottabb hírek
Dossziék

Készült a Kuruc.info által, minden jog fenntartva © 2006-2019 | Impresszum | Hirdetési ajánlat | Privacy Policy | About Us
CSS váltás feketére CSS váltás fehérre
Hírfolyam Lapszemle ipv6 ready