"Közmunkás akarok lenni!" címmel jelent meg egy tipikusan balliberális hangvételű cikk a Népszabadságban. Kiderül belőle, hogy milyen lelkesen dolgoznak a gyulaji cigányok, és hogy milyen jó a közmunkaprogram. Ezeket a fordulatokat ismerjük már a fideszes sajtóból is, így megkíméljük tőle olvasóinkat, inkább az érdekesebb, mintegy véletlenül megírt részeket emeljük ki belőle. Például azt, hogyan tanítják itt is verekedni a belterjesség miatt nagy számban degenerált cigányokat...
(A szövegrészleteket meghagytuk eredeti formájukban, az alcímeket mi adtuk nekik.)
(...)
65%-ból 90% - két évtized alatt
Az ezerlelkes Tolna megyei településről – amelyet a környéken „elcigányosodott” faluként emlegetnek – már sokan lemondtak. A roma és nem roma lakosság aránya fokozatosan tolódik el a cigányok irányába: tíz-tizenöt éve még 40 százalék volt az arányuk, ma már 65-70 százalék. Évente 20-23 gyerek születik a községben, két-három a nem roma. Ha nem változnak a demográfiai mutatók, két évtizeden belül 80-90 százalék lesz a romák aránya Gyulajon.
– Nem vitás, hogy így egyre nehezebb lesz elérni a célunkat – ismeri el a polgármester. – De ettől még nem mondhatunk le az álmainkról: szeretnénk bebizonyítani magunknak és a nagyvilágnak, hogy képesek vagyunk élhető falut varázsolni egy olyan településből, amelyet sokan a pusztulás szimbólumának tartottak. Dalos Károlyné tízévesen került Gyulajra, amikor erdész édesapját ide helyezték állásba. A hamarosan nyugdíjas korba lépő faluvezető harminc évig dolgozott a helyi iskola gazdasági igazgatójaként, mindenkit név szerint ismer.
Óvodai jelek vezetéknevek helyett
Ami nem könnyű, tekintve, hogy a romák között három vezetéknév van forgalomban, Bogdán, Horváth és Orsós, ez utóbbival több mint négyszázan élnek Gyulajon. Az idősebbeket ragadványnévvel különböztetik meg: főként egykori óvodai jelük alapján. Az Orsós Bözsi vagy Mari nem sokat segít, de Szőlő Bözsiként vagy Szilva Mariként már be tudják azonosítani őket. A legfiatalabbaknál nincs ilyen gond, a romák többsége újabban a gyerekének két utónevet is ad, ebből legalább az egyik idegen hangzású szappanopera-szereplőt idéz.
(...)
A téli alapkompetencia-képzésen huszonketten vettek részt, közülük a legtöbben még a nyolc általánost sem végezték el, a kurzus számukra főként az írás-olvasási alapismeretek felidézését jelentette.
– Töltöttünk ki valamilyen nyomtatványokat, meg mit is csináltunk? Ja, önéletrajzokat írtunk. Azt is elmondták, hogy otthon zárjuk el jól a gyógyszereket a gyerekek elől, nehogy baj legyen – Bogdán János, aki egyébként hat osztályt végzett el, nagyjából ennyire emlékszik az alapkompetencia-képzésből. Szakmája nincs, a helyi közmunkán kívül gyakorlatilag esélye sincs arra, hogy munkahelyet találjon magának.
Az utána jövő generációknak sem terem sok babér a falu határain kívül. A cigány gyerekeknek gyakorlatilag lehetetlen a kitörés. – A mi roma gyerekeink üvegbura alatt élnek: ez egyrészt megvédi őket, másfelől elzárja előlük a felemelkedés lehetőségét – mondja Lacza Zoltánné, a gyulaji általános iskola igazgatója. – Évente 15-16-an végeznek, a tapasztalataink szerint jó, ha egyikük eljut az érettségiig. Négyen-öten szakmát szereznek, ők általában vissza sem jönnek. A többiek vagy el sem mennek, vagy feladják a középiskolát, és hazatérnek. Itt állnak tizenévesen szakma nélkül. Vagy tudunk nekik helyben munkát adni, vagy soha nem fognak dolgozni.
Ha úgy jön létre a szegregáció, hogy a magyarok elmenekülnek, az nem gond
Egyébként arra a kérdésre, hogy mik szeretnének lenni felnőttként, a 10-12 éves gyerekeink hosszú ideig azt mondták: szakács, pincér, eladó. Mostanában viszont a legtöbben azt válaszolják, hogy közmunkások akarnak lenni. Érthető, hiszen egy ideje azt látják odahaza: apa minden reggel felkel, és elindul a közmunkába. Miközben a jogvédő szervezetek harcosan küzdenek a nagyvárosi szegregáció ellen, kevesebb figyelem jut arra, hogy néhány kistelepülésen – mint például Gyulajon – magától létrejött a szegregált általános iskola. Míg a falu lakosságának a 70 százaléka roma, addig a 114 fős iskola diákjainak 98 százaléka cigány származású. A nem roma családok ugyanis áthordják a környező községekbe a gyerekeiket.
Hemzsegnek a degenerált purdék a belterjesség miatt
– Van, aki nem is indokolja meg, aki mégis, az bevallja, hogy a cigányok miatt viszi el a gyerekeit – mondja az igazgatónő. – A kifogások egy része puszta előítélet, deaz is tény, hogy a cigány családok kultúrája, viselkedése teljesen más, ráadásul a roma gyerekek ötöde sajátos nevelési igényű (SNI), másik húsz százalékuk beilleszkedési, tanulási és magatartási gondokkal küzd (BTM). Az öröklött problémák egyik oka az, hogy a gyulaji beás cigányok szinte csak egymás között házasodnak. A családfakutatás során kiderült, hogy szinte az összes gyulaji roma attól a négy családtól eredeztethető, amelyeket még az 1800-as évek elején az Esterházyak telepítettek le a faluban.
Mivel a cigány gyerekek egymás között vannak az általános iskolában, nem találkoznak a hátrányos megkülönböztetés szinte semmilyen formájával. Lacza Zoltánné szerint azonban épp emiatt válnak védtelenné, amikor elkerülnek a faluból: jóval nehezebben viselik a származásuk miatti megaláztatásokat, mint azok a sorstársaik, akik integrált iskolában nőttek föl. A kudarcok mellett az is visszahozza őket Gyulajra, hogy már 15-16 évesen párkapcsolatban élnek, és mielőbb családot akarnak alapítani.
Százmilliók iskolára, holott senki sem akar tanulni - a magyar intézményeknek meg filléreket adnak
A kistérségben feszültséget okoz, hogy a hátrányos helyzetű „roma iskola” az elmúlt években a különböző pályázatokon jóval több fejlesztési forráshoz jutott, mint a környékbeli intézmények. Az iskolát 141 millió forintból újították föl, az óvoda 118 millió forintos bővítése és rekonstrukciója szeptemberre fejeződik be. A pedagógusellátottság felemás helyzetét jól jellemzi, hogy a 17 fős tantestületből csak hárman élnek Gyulajon, a többiek bejárók, sőt van hat „utazó tanár” is, ők az alacsony óraszámú tantárgyukat több környékbeli településen is oktatják. Ugyanakkor a sok SNI-s és BTM-es diák miatt két-két gyógy- és fejlesztőpedagógus, valamint egy pszichopedagógus is foglalkozik a gyerekekkel.
"Alapvetően védekezési technika" - a cigányok pedig arról híresek, hogy mindig védekeznek (pl. idős magyar asszonyok ellen)
Hosszú távon csak az elhivatott pedagógusok maradnak meg egy szegregált iskolában. Közéjük tartozik Szőts Gábor is, aki egyrészt testnevelést tanít, másfelől felügyeli a műfüves focipálya használatát, valamint aikido- és grapplingalapú mozgásfejlesztést oktat a cigány gyerekeknek. Volt, aki megszólta: miért akarja erőszakra nevelni a romákat. – Pont arról van szó, hogy megtanítom nekik, miként kezeljék az agressziót – magyarázza. – Ez egy alapvetően védekezési technika, a győzelmet a másik fél leszorítása jelenti. Önfegyelemre nevel, az én diákjaim senkit sem fognak megtámadni az utcán.
 |
(...)
"Most annak örüljünk, hogy végre méltóztatnak dolgozni?"
A nem romák között akadnak néhányan, akik nem nézik jó szemmel a változásokat. Beszéltünk olyan helybelivel, akit bosszant, hogy a különböző programok, fejlesztések főként a cigány lakosságot célozzák. – Most annak örüljünk, hogy végre méltóztatnak dolgozni? Hát ez a világ rendje, nem? Ott tartunk, mint Kádár alatt, akkor is azért volt rend a faluban, mert a romáknak is el kellett menniük melózni. Ez nem fejlődés. Visszatértünk a hetvenes évekbe – fakadt ki egy ősz hajú nyugdíjas.
Frissítés: olvasónk írja:
Tisztelt Szerkesztőség!
Én Gyulajtól pár km-re lakom, és sajnos igaz, amit leírtak. Az ember nem hagyhat kint egy biciklit (leláncolva) a bolt előtt, különben ellopják!
Mellesleg épült ott egy műfüves focipálya milliárdokból (a kb. 700 fős faluban...), persze EU-s pénzből.
Az emberek nagy része lopásból él. Hallottam egyszer, hogy egy gazdának lerobbant a traktora a szántón. Estefele volt, nem tudták megjavítani, se hazahúzni, ezért ott kellett hagyni. Mivel, mint már mondtam, mindenki lop, ezért külön biztonsági szolgálatot bérelt fel.
