Tanúmeghallgatásokkal folytatódott az Aranykéz utcai robbantás pere a Fővárosi Törvényszéken. Vallomást tett a néhai Boros Tamás nővére, egykori testőrei, valamint a Fenyő-perben egyszer már meghallgatott Sas László is. De a tárgyaláson megszólalt az a férfi is, aki a robbantás utáni pillanatokban a rendőrök szerint látta Rohácot, amint elhagyja a helyszínt. Boros nővére elmondta, tudomása szerint testvére és Portik ellenségek voltak, kölcsönösen fenyegették is egymást. A rossz viszonyt az áldozat állítólag azzal magyarázta, hogy Portik rá akarta tenni a kezét azokra balatoni érdekeltségeire, amiket még az 1997-ben „eltűnt”, majd egy budai garázsban bebetonozva megtalált Szlávy Bulcsútól vett át.

Berkesné Boros Anna hozzátette azt is, hogy tudta, hogy öccsének sok ellensége volt még Portikon kívül, és hogy Boros attól félt, meg fogják ölni. Szerinte Óriás Tamás szeretett volna kiszállni az olajüzletből, de már nem volt rá módja. Nővére kiemelte, az Aranykéz utcai áldozat beszélt neki a vád szerint az őt később likvidáló Jozef Rohácról, akire fivére szintén riválisként tekintett. A szlovák férfi persze tagadta mindezt, mivel „Rohác néven akkoriban még Portik sem ismerte”. A tanú megemlítette, hogy megdöbbent, amikor a merénylet helyszínén meglátta az oda kiérkező, majd a későbbi nyomozást vezető életvédelmis „sztárzsarut”, ugyanis az alezredes mosolygott az ott látottakon.

Portik a tárgyaláson szóba hozta, hogy a sértett testvérének nyomozati vallomásában az is megtalálható, hogy nagyon magas, jelenleg is regnáló politikai vezetőknek lehetett érdekében Boros József Károly eltüntetése. Az energolos ezt kihasználva ismét nekiment Pintérnek, „hiszen a belügyminiszternek volt indoka megöletni Borost”, aki Portik szerint „a kézigránátos robbantásokra utasítást adva megnyerte a Fidesznek a választásokat”, majd „felrobbantatta Boros Tamást az Aranykéz utcában”. Az Energol-vezér erről faggatta volna a tanút is, de a hölgy megdermedve azt mondta, hogy „Pintér nevét nem fogja a szájára venni”. Portik Csicsák Zoltánhoz fordulva hangsúlyozta, hogy „Pintér keze az ügyész úrhoz is el fog érni”. Erre Boros nővére figyelmeztette a volt olajost, hogy „minek beszél ilyeneket, hatszáz évig akar ülni”? A nő vallomása végén odaszólt még Portiknak: „sajnálom, tényleg”. Az egykori marketingigazgató hangsúlyozta, ha vele bármi történik a börtönben, az a „belügyminiszter műve”, hozzáfűzve, hogy „az életéért folyik a harc” és „szeretne élve szabadulni”. A tárgyaláson a bíró többször figyelmeztette a harmadrendű vádlottat a hamis vád következményeire, ami nem kifejezetten hatotta meg Portikot, sőt, kijelentette, hogy az élettársát is megfenyegették, hogy ő soha nem beszélhet Pintérről vagy Tanyi Györgyről. Rohác ügyvédje a tanút arról kérdezte, hogy tudja-e, hogy ki ölte, illetve ölette meg testvérét. A nő úgy válaszolt, van tippje, hogy ki adott megbízást a gyilkosságra, „de az nem Portik” , arra viszont nem volt hajlandó válaszolni, hogy kire gondol, mert féltette saját maga és családja életét. Egyébként a ma szintén meghallgatott Szabó Gusztáv, Fenyő János jó barátja is arról beszélt, hogy mind a Fenyő-merénylet, mind Boros felrobbantása ügyében nagyon magasra vezetnek a szálak.

A mai tárgyaláson Boros egykori testőrei, valamint volt ügyvédje is arról beszélt, hogy az olajos alvilágra terhelő vallomást tevő vállalkozó korántsem volt annyira gazdag, mint amilyen képet festett magáról. Többször megesett, hogy embereit nem fizette ki, de szóba került, hogy a halála előtt „paranoiás” lett, és több ellenségéről is úgy gondolta, hogy az életére is törhet. „Az egész életét félelemben élte” – jelentette ki az áldozat ügyvédje, aki hozzátette, nem tud arról, hogy egykori ügyfelének nézeteltérései lettek volna Portikkal, viszont név szerint említette Tanyit, Radnait és Csüllög Zsigmondot is, akiktől Boros tartott. Elhangzott az is, Boros mellett a halála napján azért nem voltak testőrök, mert emberei előző nap egy születésnapot ünnepeltek és a hosszúra nyúlt éjszakai miatt „elaludtak és elkéstek”. A robbantás kapcsán meghallgatták azt a férfit is, aki autójából látta a gyilkosság után pár perccel a feltételezett merénylőt. A tanú azt mondta, az volt a leggyanúsabb, hogy az alacsony, kopaszodó, világos ruhában lévő férfin a pánik jeleit sem látta, lassan sétált az ellenkező irányba, „jól láthatóan hidegen hagyta az egész”.

A keddi meghallgatásokon felvetődött, hogy a korábban több merényletet túlélő (ezek közül egyet vélhetően maga Boros rendezett meg) üzletember el akarta érni, hogy Budapesten az összes örömlány és strici neki fizessen védelmi pénzt. Erre kísérletet is tett, ám az egyik helyen váratlan ellenállásba ütköztek: Tanyiék több mint százfős, kardokkal, kaszákkal és harci kutyákkal felszerelkezett bandája csúnyán helybenhagyta őket. Boros egyik testőre, M. Krisztián említést tett arról is, hogy főnökük belefolyt a Vizoviczki-Surnyák konfliktusba is, utóbbi oldalán. Sőt, a férfi szerint Boros meg is akarta öletni Vizoviczkit, a gyilkosságra pedig előkészületeket is tettek. De Borosék ugyancsak likvidálták akarták Portik veszprémi emberét, Turi Tibort is. Végül egyik emberölésre sem került sor, de a tanú szerint Turi biztosan tudomást szerzett a tervről. M. Krisztián megemlítette, az éjszakai életben nyílt titok, hogy minden pártnak megvannak a maga rendőrei. Úgy tudja, Boros és Seres a “szocialista rendőrökhöz” húztak, míg a Tanyi-féle kör a “fideszesek embereivel” voltak jóban. Az utolsóként vallomást tevő Sas László arról számolt be, hogy sokáig nagyon jó barátságban volt a sértettel, de kapcsolatuk megromlott, miután Boros szorosabbra fűzte a viszonyt az oroszokkal. Meghallgatása során szót ejtettek Boros titkosított, a rendőrségről idő előtt kikerült 1997-es videovallomásokról is, amelyben a vállalkozó terhelő vallomást tett az olajmaffiára. A tanú azokat maga is látta, illetve úgy tudja, a kazetták kézről kézre jártak az akkori éjszakában. A per december 2-án tanúk meghallgatásával folytatódik.

(Pestisrácok nyomán)