A Magyar Királyi 2. Honvéd Hadsereg Don menti csatái áldozatainak emlékére a fővárosban, a budavári Mátyás-templomban szentmisét mutatnak be, amelyen részt vesz Benő Tibor vezérkari főnök és Vargha Tamás, a Honvédelmi Minisztérium (HM) parlamenti államtitkára. A megemlékezők onnan átvonulnak a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum díszudvarára, ahol Vargha Tamás mond ünnepi beszédet.

Vargha Tamás köszöntőt mond és koszorút helyez el az esti pákozdi ünnepségen is. Emellett a Fejér megyei településen emléktűzgyújtással és ökumenikus rendezvény keretében a történelmi egyházak helyi vezetői - köztük Spányi Antal katolikus megyés püspök - is megemlékeznek az áttörés során hősi halált halt katonákról.

Országszerte számos más településen is koszorúzást, megemlékezést tartanak, például Szolnokon, Szombathelyen, Szekszárdon, Hódmezővásárhelyen, Pécsen, Zalaegerszegen és Gyöngyösön.

Annak idején a 2. magyar hadsereget német követelésre, kormányközi egyezmény alapján küldték ki a keleti frontra. A frontra kivonuló 207 ezer emberből álló hadsereg fegyverzete és felszerelése hiányos és korszerűtlen volt.

A magyar csapatok 1942. június 28-án kapcsolódtak be a harcokba, július 7-én érték el a Dont. A kifáradt egységek ott védelembe mentek át a Voronyezs és Pavlovszk közötti 208 kilométernyi szakaszon. A szovjet 40. hadsereg 1943. január 12-én, mínusz 30-35 fokos hidegben lendült támadásba az urivi hídfőtől kiindulva, és már aznap 8-12 kilométer mélyen beékelődött a magyar védelembe. Január 16-ára a szovjet támadás három részre szakította a magyar hadsereget. A doni veszteségekről nincsenek pontos adatok. A 2. magyar hadsereg anyagi veszteségei mintegy 70 százalékosak voltak, az áldozatok számát egyes források mintegy 93 500-ra, más források 120 ezerre, illetve 148 ezerre teszik. A sebesültek és a fogságba kerültek pontos száma sem ismeretes.

(MTI)