Rutinos újságírókként első körben szerettük volna felkeresni a kocsmát, ennek hiányában azonban a kisbolt mellett kezdtünk beszélgetni a helyiekkel.

"A kocsma? Volt kettő is, megszűnt már régen. Iskola sincs már, a régi is ott áll, esik szét" - mondja érdeklődésünkre egy, a környéken még mindig megélhetést jelentő "fóliákban", vagyis a többnyire paprikát termelő gazdaságokban dolgozó férfi. A fiatalok elmennek, külföldön vannak, nincs munkahely, mindenki bejár Szentesre - folytatja. „Ma már csak 30-40 gyerek van, az én időmben még 127-en jártak az általános iskolába. Eladó vagy tíz ház, de nincs, aki megvegye, innen csak elmennek az emberek” - summázta a cseppet sem derűlátó véleményét a férfi.

A faluban sétálva egy középkorú pár kannákkal felszerelkezve érkezik az egykori tűzoltósági szertárhoz. Akkor még csak találgatjuk, mi járatban lehetnek. Később tudjuk csak meg: a faluban ihatatlan a víz. Miután a vízminőség már nem felelt meg az uniós szabványoknak több, mint 300 millióért, uniós pályázati forrásból építették ki Szentesről a vezetéket - hirdeti büszkén a polgármesteri hivatallal szemben egy tábla. A gond csupán az, hogy a csőben folyó víz emberi fogyasztásra nem alkalmas, a helyi vízművek pedig négy éve csak ígérgeti a megoldást.

Így az önkormányzat - jobb híján - lajtoskocsival hordatja a vizet, a helyiek pedig kannákban viszik haza. Minden áldott nap. Négy esztendeje.

A településen a korábbi polgármester, Staberecz Ferenc lemondása miatt kellett kiírni az időközi választást. Öten indulnak a polgármesteri posztjáért, Aradi Imre, Határné Bottány Erika, Varga Lászlóné, a Staberecz előtti polgármester függetlenként, Szél Csaba a Jobbik, Nagyvári László Gábor pedig a Munkáspárt színeiben.

Úgy tudni, Staberecz - aki társadalmi megbízásban vállalta a polgármesterséget - azért mondott le, mert főállású munkáját nem tudta összeegyeztetni a polgármesterséggel.

Szél Csabával Vona Gábor társaságában futunk össze a polgármesteri hivatal előtt - épp a közmunkásoktól érkeznek. A 26 éves jobbikos energikus fiatalember, tele tervekkel. Esze ágában sincs követni a legtöbb kistelepülésen élő fiatal példáját: nem hagyja el szülőfaluját, Itt képzeli el a jövőjét. „Itt szeretnék élni, itt szeretnék családot alapítani” - hangsúlyozza.

Elődjével ellentétben főállásban látná el polgármesteri feladatait, mert úgy véli, egy kistelepülés vezetése az igazán nagy munka. Legfontosabbnak a munkahelyteremtést és a közösségépítést tartja.

"Az emberek reggel felszállnak a buszra, hogy munkába menjenek, s akik nem egy helyre járnak dolgozni, jóformán csak a kisboltban találkoznak egymással" - mondja, hozzátéve: ha megválasztják, sokkal több közösségi programot szervez a faluban.

Vona Gábor azért érkezett a faluba, hogy segítse a jobbikos jelölt kampányát.

"Hál' Istennek azonban alig jutott már nekünk munka. Sok emberrel találkoztunk, de ezek a beszélgetések nem úgy kezdődtek, hogy üdvözlöm, bemutatom a jelöltünket. Itt mindenki előre köszönt Csabának" - számolt be tapasztalatairól a pártelnök.

Vona biztos benne, hogy "Csabát nem fogja felkészületlenül érni a polgármesteri feladat, ha egymásra találnak most vasárnap." Hozzátette: nem elfogultságból mondja, hogy Nagytőke érdeke is Szél győzelme, hiszen az komoly előnyt jelenthet, ha a polgármester "bármikor felhívhat bárkit segítségért az ország második legerősebb pártjából."

„Meglátogattuk a könyvtárat, az önkormányzatot, jártunk az óvodában, a központi konyhán és a közmunkásoknál is. Mindenhol ugyanaz volt a tapasztalat: ennek a településnek jelenleg nincs igazán gazdája” - összegzett Vona.

A pártelnök szerint egy ilyen helyzetben levő kistelepülésen „olyan agilis vezetőre van szükség, aki összefogja a falut.”

A jelek szerint a nagytőkeiek is hasonlóan éreznek. A kisbolt előtt Szél Csaba nevének említésére egyből rávágja egy középkorú férfi: „Az egy hajtós gyerek! Ha kidobják az ajtón, bemászik az ablakon!”