A túra első megállója Pirity Mátyás emléktáblájánál volt, mely annak a szentesi születésű repülőhadnagynak állít emléket, aki a finn-szovjet téli háborúban a finnek mellett harcolt önkéntesként a szovjet agresszióval szemben. Ő nem kapcsolódik Szentes 1944-es ostromának a történetéhez, de a szervezők az ő emlékének az ápolását is magukra vállalták.

A következő állomás a bánomháti temető volt, mely Szentes déli határában, az egykori védgyűrű déli végének közelében található. Ez a temető ad otthont egy olyan tömegsírnak, melyben az ostrom során ezen a helyszínen elesett szentesi huszárok nyugszanak. Ők a 2. Ukrán Front 18. harckocsi hadtestének előrenyomulása során haltak hősi halált. A szovjetek által lecsupaszított és megcsonkított testeket végül a környékbeliek hantolták el a régi temetőben, mely fölé az utókor emelt később egy emlékművet. Ezt a megállót egészítette ki Domján Anikó előadásában Bíró Terézia visszaemlékezése, aki 20 esztendős volt az ostrom idején, és azt családjával a saját otthonukban vészelte át.

A túrázók ezt követően elhaladtak az egykori "berekháti vasútállomás" mellett is, ahol a vásárhelyi bekötőút felől érkező első szovjet páncélostámadást a Bodó Tihamér által parancsnokolt páncéltörő ágyúk verték vissza. A város határába érve áthaladtak a korábbi repülőtéren, amely mára már pusztán egy nagy rét.

Egy pihenőt követően megérkeztek a "kisbarnaki kopjához". Ez a kopjafa pontosan azon a helyen áll, ahol az éppen huszadik születésnapját megélő fiatal páncélos hadnagy, vitéz kisbarnaki Farkas Ferenc áldozta életét, hogy legénységét megmentse. Említésre méltó, hogy az ő leszármazottai is részt vettek a túrán.

A túra folytatásának egy része vasúti töltésen vezetett a Szentes-Csongrád vasúti hídhoz, mely helyszíne volt Vastagh ezredes hősies páncélos rohamának. Ennek köszönhetően sikerült kivetni a szűkebb hídfőbe betörő szovjeteket, ezáltal lehetővé tenni a hídfőben körülzárt honvédek számára a visszavonulást, százak életét mentve meg ezzel. A híd számos kimagasló hőstett színhelye, az itt zajló harcok során mutatott erényei miatt részesült Arany Vitézségi Éremben Bakondy Imre törzsőrmester, illetve - sajnos csak halála után - maga Vastagh ezredes is.

A túra utolsó állomásánál, az egykori huszárlaktanya előtt még megálltak a résztvevők egy rövid tiszteletadásra a szentesi hidat védő légvédelem által 1944 nyarán lelőtt brit gép lengyel személyzetének emlékhelyénél.

A rendezvény végén bográcsban főtt meleg étel várta a megfáradt emlékezőket. Ahogy a korábbi években, úgy idén is teljes érdektelenség kísérte a rendezvényt a városvezetés részéről. A szervezéssel járó kiadásokat, az igényes, színes tájékoztató kiadványokat, a koszorúkat egyéni felajánlásokból, illetve a Gyarapodó Magyarországért Alapítvány támogatásából tudták finanszírozni a szervezők, aki fogadkoznak: a hazáért életüket áldozó helyi hősökre 2017-ben is megemlékeznek.

(Képek és beszámoló az Underhang Blog nyomán)