Az ózdi gyár főként elektromos kismegszakítókat, áram-védőkapcsolókat és túláramvédelmi megszakítókat gyárt. A bezárás megközelítőleg 1000 munkahelyet érint.

Janiczak Dávid, Ózd jobbikos polgármestere Facebook-bejegyzésében arról ír, hogy a cég hetekig titkolta szándékait és az önkormányzat többszöri, találkozót szorgalmazó kérése ellenére nagyjából a sajtóval egyidőben tájékoztatták a települést a gyár bezárásáról.

Janiczak szerint a leépítések júliusban kezdődnek, és év végéig mindenkit leszámolnak.

Közvetlen több mint 1100 család, közvetetten az egész város sorsáról, az önkormányzat bevételi forrásainak jelentős részéről, a város megtartó képességéről, ingatlanárakról, szolgáltatások és üzletek talpon maradásáról van most szó - írja.

Hozzáteszi: szerda 9 órára rendkívüli megbeszélést kezdeményezett az ABB vezetésével, Riz Gábor országgyűlési képviselővel, Zsigray Árpáddal, a Járási Hivatal vezetőjével és Bárdos Gézával, a Járási Hivatal Foglalkoztatási Osztályának vezetőjével.

A helyzet elemzése után arra fogom kérni Képviselő Urat, hogy mihamarabb üljünk tárgyaló asztalhoz a Kormány illetékeseivel is a helyzet mielőbbi megnyugtató megoldásának érdekében. Ezzel egyidőben újra kapcsolatfelvételt kezdeményezek ismert nagy, magyarországi termelő üzemekkel, Ózd város ajánlására - tette hozzá.

(24)

Bezár az ózdi ABB. Miért?

Tegnap bejelentették, hogy az ózdi ABB (vagy, ahogy talán többen ismerik, az egykori GE) gyár bezár. Derült égből villámcsapásként hatott a sajtóban, drámaként körvonalazták a jelenséget, mindenki meglepődötten vette tudomásul a híreket, pedig semmi meglepetés nem áll a hírek mögött, csupán egy szomorúan magyaros történet, egy hideg fejjel meghozott piaci felvásárlás és egy egyszerű optimalizálás.

Utóbbiról: az ózdi GE gyár megvételével az ABB növekedett, piaci részesedést nyert, majd szépen lassan kivéreztette a magyar céget. A GE nem csupán Magyarországon gyártott, de meglehetősen gavallér lennék, ha azt mondanám, hogy az ózdi üzem hatékonyan termelt. Leegyszerűsítve: sok ember dolgozik itt, ha máshová viszem a termelést és ugyanannyi termék gyártását kevesebb bért kifizetve is meg tudom oldani, akkor... nos, akkor leválasztom a leggyengébb láncszemet. Ez történik most. Az ABB ezt a döntését valószínűleg már a felvásárlás időpontjában meghozta.

A magyaros történetről pedig hazánk gyakorlott, multikultiban szocializálódott embertársaim valamilyen formában már bizonyára rendelkeznek nem kevés tapasztalattal. Elhanyagolt, szó szerint kivéreztetett géppark, minden területen elharapódzott nemtörődömség, szervezetlenség, szakmai kompetencia hiánya, részben ebből fakadóan iszonyat mennyiségű selejt gyártása, kidobása... hosszasan lehetne sorolni az ide vezető okokat, de nagyon hosszú ideje az alapvető ok nem volt más, mint a megfelelő vezetés hiánya.

Régen volt olyan vezetője a gyárnak, aki saját embereitől is bevasalta a teljesítményt, nem érdekelte a kamu. Ez elmúlt. Felelőtlen, átgondolatlan döntések következményét nyögik ma a magukra maradt dolgozók.

Van még a háttérben egy kényes tényező, ez pedig a fizikai dolgozók etnikai összetétele. Meglehetősen nagy arányban dolgoznak cigányok a gyárban, ez Ózd esetén nem meglepő - ugyanakkor a dolgozók közvetlen vezetői sem készültek fel arra, hogy ebben a közegben megfelelően teljesítsenek. Középvezetőként hosszú évek óta alig van köztük, aki megfelelően képes igazgatni a rá bízott embereket. Tanult, vagyis inkább rájuk kényszerített viselkedésmintát követnek, motiválatlanok, fásultak, és talán félnek is. A feladat, amit rájuk szabtak, valóban nem egyszerű.

A munkavállalókkal szemben megütött hangnemet, modort pedig már sokan megénekelték előttem az interneten, ez is megérne egy misét.

Piaci szereplőként az ózdi gyár megbukott, a hosszú kényszerpálya végére ért. Drukkolok a munkavállalóknak, az állam talán a foci mintájára ebben is meglátja a lehetőséget.