A Verzió Nemzetközi Emberi Jogi Dokumentumfilm Fesztiválon (november 22-29.) mutatják majd be a Fanni kertje című dokumentumfilmet. Somogyvári Gergő filmje nagyjából az ellentéteként is értelmezhető a nagysikerű Tobi színeinek: ilyen, ha egy család nem fogadja el, ha az egyik tagja meleg, "ne adj isten", transz. Ez a film pont annyira szól a kirekesztettségről, mint az elfogadásról - lelkendeznek a 444-es héberek.
 |
Mint kiderül, a film egy Fanni nevű, magát nőnek képzelő elmebeteg egy évét követi nyomon, akit a szülei 15 éves korában elzavartak otthonról "transzneműsége" miatt, ezért intézetbe került, de onnan többször megszökött, mígnem egy budapesti hajléktalan, Laci befogadta. Akinek ezek szerint mégis van hajléka: egy mindenféle lemezből összetákolt kalyibában élnek.
"Fanni" néha ugyan elmegy egy-egy hétre szerencsét próbálni, de csaknem öt éven keresztül mindig visszatér Lacihoz, aki "nemcsak elfogadja másságát, de próbál pénzt szerezni Fanni hormonkezelésére és nemátalakító műtétjére is".
Fanni "transzneműsége" miatt nem talál munkát, ezért a mindennapjait nagyjából az teszi ki, hogy élőzős videókat készít a követőinek, vagy ahogy ő hívja, "rajongóinak".
Fanni Lacival való viszonya atyai, nem szexuális jellegű, de ez nem jelenti azt, hogy a szexualitás semmilyen módon nem jelenik meg a dokumentumfilmben, hiszen nagyon is központi kérdése annak. Fannit elsősorban az foglalkoztatja, hogy hogyan alakul át a hormonok hatására a teste, és az, hogy találjon egy lányt, akit szerethet. (Ezek szerint egy olyan férfiról van szó, aki leszbikus nő szeretne lenni...)
Hogy mennyire nem normális ez az állapot, azt az is jelzi, hogy "Fanni" rendszeresen túladagolja magát Xanaxszal, és pánikrohamai is vannak, ami miatt több alkalommal kellett mentőt hívni hozzá.
És hogy mi a film lényege? Bájosan megfogalmazzák az aberrációkért rajongó 444-es nyomorultak:
Fanni története még így sem az ő küzdelmeiről szól, sokkal inkább Laciról, és arról, hogy még a legnagyobb nyomorban élve is képesek lehetünk arra, hogy másokkal szemben elfogadók és megértők legyünk. Somogyvári Gergő pedig ennél nagyobb kontrasztot nem is mutathatott volna: míg Fannit a saját családja kitagadja, sőt még a városból is elkergetik, addig egy hajléktalan férfi úgy fogadja el, ahogy van. És bár nem ismerjük sem Laci, sem a filmben Fanni szerelmeként felbukkanó Aranka társadalmi hátterét, de már csak a korukból is lehet arra következtetni, hogy ők sem melegekkel elfogadó társadalomban éltek korábban. Mégis képesek ezen túllendülni és meglátni Fanniban az embert, akinek segítségre van szüksége.(...)Ahogy a dokumentumfilm elején megjelenő szöveg is jelzi, ez a film egyszerre szól a transzneműségről és a hajléktalanságról, valamint arról a hatalomról, ami ezeket az embereket fel akarja számolni. A film ugyanis utalást tesz két törvényre, amelyet a hasonló sorsú emberek ellen hozott a kormány az utóbbi években. Ezeknek a törvényeknek aztán a gyakorlati következményeit végig követhetjük a filmben.Az Orbán-kormány logikája az, hogy ha megtiltja, hogy az emberek az utcán éljenek, akkor megszűnik a hajléktalanság. Ha megtiltja, hogy emberek nem a biológiai nemüket írják a személyigazolványukba, vagy lefóliázza a könyveket, vagy nem engedi be a 18 év alattiakat a World Press Photo kiállításra, akkor majd nem lesznek melegek. A film éppen azt mutatja be, hogy ezek a csoport igenis megmaradnak, csak még nagyobb nyomorba taszítják őket.
Ezek után vajon lesz olyan olvasónk, aki nem rohan megnézni ezt a csodálatos filmet?...
Frissítés: "prostinak születtem"
"Arra születtem, hogy mindenkit kielégítsek..." - íme egy kis ízelítő abból, amit a 444-es pöcegödör reklámoz (csak erős idegzetűeknek!):
(Ha nem indulnak a videók, itt is megtekinthetők.)
"Fannika új párja - egy hajléktalan/fogatlan öregasszony":
Részletek a "dokumentumfilmből":
