Tiszabura kapcsán szeretném felhívni az olvasók figyelmét egy érdekes riportra, amely a Jászkunság című folyóirat 1976. évi harmadik (szeptemberi) számában jelent meg.
A közel fél évszázados riportot Bistey András Nemcsak Tiszabura Gondjai címmel az Ezredvég című folyóirat újra közölte a XIX. évfolyam 10. számában, 2009. októberében. Itt érhető el.
Zoom
Illusztráció: Fortepan
Íme 12 válogatott idézet a fenti riportból:
  • Tiszaburán a magyar lakosság száma 1970 és 1975 között évente harminceggyel csökkent, a cigányok száma ugyanezen idő alatt évente negyvenkilenccel növekedett, és 1975-re elérte a 966 főt.
  • Miért nem alkalmazzák a törvényeket ugyanúgy a cigányokra, mint a magyar emberekre? Ha magyar ember engedély nélkül épít házat, akkor megbírságolják, és ha ugyanezt cigány csinálja (toldalékot épít a házához engedély nélkül), nem indítanak ellene eljárást.
  • A cigányprobléma belátása szerint az elkövetkezendőkben tovább fog növekedni, ha hathatósabb intézkedések nem születnek.
  • Ha a születések számát vesszük figyelembe, nálunk nem néger-, hanem cigánykérdés lesz.
  • Nagyon sok idegen cigány van a faluban, és a rendőrség is gyakrabban látogathatná a telepet, mert ezek nincsenek bejelentve.
  • Tiszaburán 1975-ben összeírták a cigány lakosságot. Az összeírás szerint a községben 966 cigány lakos élt 161 családban.
  • Tiszaburán az iskolában jóval magasabb a cigányok aránya a községbeli 33 százaléknál: az alsó tagozatban 64, a felsőben 46 százalék... Abban az évben ugyanis, nagy viták után, külön cigányosztályokat szerveztek az iskolában.
  • Egy felmérés során például kiderült, hogy a cigány családokban egy ágyon 3-7 gyerek alszik.
  • A pedagógusoknak, nevelőmunkájuk során olyan általános magatartás- és életmódbeli szabályokra is meg kell tanítaniuk a cigány gyerekek nagy részét, amelyeket más gyermekek már otthon megtanulnak. Az egyik osztályban például mosakodási bemutatót tartottak. Másnap a pedagógus kérdésére 20 gyerek közül 8 válaszolt úgy, hogy otthon is mosakodott, ahogyan az iskolában tanulta.
  • Szinte egyöntetű vélemény szerint a községben az elmúlt évhez képest romlott a közbiztonság... Tavaly összesen 99 szabálysértési ügy volt a községben, 5 érintett magyarokat. Az idén április első hetéig 51, ebből 7 esetben magyarok ellen indult eljárás.
  • A bálokon egyébként olyan rend alakult ki, hogy a zenekar előtt a cigányok táncolnak, a terem másik végében a magyarok. Egymást nemigen kérik föl.
  • Tiszabura kivétel – mondhatnánk, hiszen nem sok olyan község van, ahol a cigány lakosság aránya meghaladja a 33 százalékot. Ez a község azonban megérdemli a figyelmet, hiszen nemsokára talán már más települések is ugyanilyen gondokkal szembesülnek.
A Kádár-korszakban készült riportból világosan kiderül, hogy az elmúlt 50 évben semmit nem javult a településen élő cigányok szociális, gazdasági, egészségi, oktatási és társadalmi helyzete. Hogy ez miért van? Talán önvizsgálatot kellene tartania a helyi cigányságnak, és nem a többségi társadalomban kellene keresni a hibát, és a magyarságot tenni felelőssé minden rosszért.
Arról nem is szólva, hogy napjainkban jó pár település van az országban, ahol a cigányság aránya meghaladta a 33%-ot, miközben a magyarság kiszorul ősi életteréből, és folyamatosan csökken a létszáma a Kárpát-medencében.
Tiszabura valóban megérdemelte volna a figyelmet mint elrettentő példa. 2024-ben már nemcsak települések, hanem egész országrészek szembesülnek azokkal a bizonyos gondokkal, amikkel Tiszaburán találkoztunk 1976-ban.
Azon pedig már meg sem lepődünk, hogy a Kádár-korszakban milyen nyíltan és őszintén lehetett beszélni a cigánykérdésről, míg napjaink liberális demokráciájában azonnal szájzárat raknak azokra, akik igaz szólásra nyitják ajkaikat.
Tóth Máté
történész
Korábban írtuk: Tiszaburai "pezsgés"