Szalay-Bobrovniczky Kristóf honvédelmi miniszter Per Ensem néven alapítványt hozott létre. Az alapító okirat szerint a szervezet célja nem más, mint az alapító és közeli családtagjai anyagi jólétének „generációkon átívelő biztosítása”.

A választott név, a Per Ensem szó szerinti jelentése „kard által”, ami Szalay-Bobrovniczky egyik ősének címeréből származik. A miniszter ezzel kívánja kifejezni a „családi tradíciók és értékek” megőrzésének, továbbörökítésének fontosságát.

Az okirat kimondja, hogy az alapítvány célja a kedvezményezettek anyagi támogatása, többek között egészségügyi szolgáltatások, kulturális és sportprogramok, vadászat, tenisz, vízi- és lovassportok, hajók, lovak, fegyverek, utazások, étkezések, ruházat, lakberendezési tárgyak, járművek, valamint más, az életszínvonal fenntartását vagy növelését szolgáló javak és szolgáltatások finanszírozásán keresztül. Az alapítvány kurátorává Király Andrást nevezték ki, aki Szalay-Bobrovniczky egyik vagyonkezelő cégét is irányítja, a vagyonellenőri feladatokat pedig Seszták Miklós KDNP-s képviselő, korábbi nemzetfejlesztési miniszter lánya látja el.

Az elmúlt években a miniszter vagyonának egy részét arra fordította, hogy visszavásárolja családja egykori birtokait. Ilyen például a Badacsonytomaj és Káptalantóti határában fekvő, 1,4 hektáros terület, amelyet dédapja, Szalay Bálint birtokolt, és ahol 1896-ban felépült a Tölgyes Kúria. Az ingatlant korábban a Badacsony Borászati Szövetkezet használta, majd két pénzügyi szakemberé lett, akiktől Szalay-Bobrovniczky 2023-ban vásárolta vissza. A kúriát és a hozzá tartozó területet 750 millió forintos értéken az alapítványba vitte, így azok kezelése már a Per Ensem feladata.

Az alapítvány különösen érdekes annak fényében, hogy a kormány korábban élesen bírálta a most a Tisza párt színeiben politizáló volt vezérkari főnököt, Ruszin-Szendi Romuluszt, amiért a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal szerint mintegy egymilliárd forintból épült meg a luxusberendezésekkel ellátott szolgálati villája. Az is fontos tény, hogy akkoriban azonban Ruszin-Szendi nem maga döntött a beszerzésekről, azokat más kormányzati szereplők is jóváhagyták. Ez megint csak arra utal, hogy nincs lényegi különbség az ófideszes és újfideszes (Tisza) mentalitás között.

S hogy ez miképpen kapcsolódik a kaszinókhoz? Lássuk. Szalay-Bobrovniczky Kristóf vagyonának jelentős részét a kaszinókoncessziós üzletek alapozták meg, amelyek közvetve a Per Ensem alapítványhoz is kapcsolódnak. A honvédelmi miniszter korábban tulajdonrészt szerzett az öt budapesti kaszinó üzemeltetési jogában, amelyeket még Andy Vajna épített fel, majd Garancsi Istvánnal közösen vitt tovább.

Az LVC Diamond Kft. 2056-ig megkapta a koncessziós jogokat, és ezen keresztül Szalay-Bobrovniczky is hatalmas osztalékhoz jutott. Bár 2022-ben eladta a részesedését, addigra már jelentős vagyon halmozódott fel ebből a forrásból, amelynek egy részét családi birtokok visszavásárlására fordította. Így került például az alapítványába a Badacsonytomaj és Káptalantóti határán fekvő Tölgyes Kúria és a hozzá tartozó 1,4 hektáros terület, amelyet 750 millió forintos értéken vitt be a Per Ensembe.

A kaszinós érdekeltség tehát azért kapcsolódik az alapítványhoz, mert a koncessziós üzletekből származó bevételek biztosították azt a tőkét, amelyből Szalay-Bobrovniczky családi vagyonát gyarapította, majd ennek egy részét az alapítványba helyezte át.

Ami még további fontos kérdés: hogyan szerezte meg korábban Szalay-Bobrovniczky a kaszinókoncessziókat?

Andy Vajna halála után (2019-ben) a koncessziós cég tulajdonjoga átrendeződött. 2020 körül a kaszinóüzemeltetési jogok egy része átkerült olyan üzletemberekhez, akik közel álltak a kormányzathoz. Ekkor jelent meg Szalay-Bobrovniczky Kristóf és Garancsi István mint tulajdonosok. A két üzletember megszerezte az LVC Diamond Kft. többségét, így a fővárosi kaszinók hosszú távú koncessziója hozzájuk került.

A konstrukció lényege az volt, hogy a koncessziót nem új pályázat útján hirdették meg, hanem meghosszabbították és átörökítették a meglévő jogokat, így gyakorlatilag piaci verseny nélkül kerültek Szalay-Bobrovniczkyékhez. Az LVC Diamond Kft. hatalmas profitot termelt: évente több milliárd forint osztalékot fizetett ki a tulajdonosainak, amelyből Szalay-Bobrovniczky is részesült.

Később, amikor honvédelmi miniszter lett, azt közölte, hogy eladta kaszinós részesedését. Addigra azonban a koncessziókból származó bevételek jelentős vagyont biztosítottak számára, amelynek egy részét – mint fentebb is írtam – családi ingatlanok visszavásárlására, majd a Per Ensem alapítványba vitte át. Amolyan igazi, hamisítatlan NER-es történettel állunk tehát szemben...

Lantos János - Kuruc.info