Értem, hogy a hazai, úgynevezett balliberális értelmiség, a tiszások, élükön Magyar Péterrel mindent úgy értelmeznek – még mindig –, hogy „Orbán vagy nem Orbán”, s így a vasárnapi szerbiai választások eredménye is kizárólag ezen a fénytörésen keresztül jelenik meg, de talán ennél a világ árnyaltabb. A hazai kormánypárti sajtóban sem igazán sikerül továbbjutni annál, hogy Aleksandar Vučić szövetségese volt Orbán Viktor korábbi magyar miniszterelnöknek, de mintha „elfelejtenének” valamit... Még mindig legalább 184 ezer szempontot.
 Fotó: Szabad Magyar Szó |
Ugyanis a legutóbbi hivatalos szerbiai népszámlálás adatai szerint nagyságrendileg 184 ezer magyar él Szerbiában (nagy többségük, mintegy 182 ezer fő a Vajdaságban). Én sehol nem láttam az örömittas progresszív sajtóban, hogy olyan írás vagy megszólalás született volna, amely az ő szempontjukból vizsgálná a szerbiai választás eredményét. Márpedig nekünk, magyaroknak ez az elsőrendű. Legalábbis azoknak, akik nemzetben, az egységes, oszthatatlan Kárpát-medencei magyarságban gondolkodunk.
Tehát akkor a tények röviden. A magas (közel 70%-os) részvétel mellett a Vajdasági Magyar Szövetség a vártnál gyengébb eredményt ért el, és két mandátumot szerezve ugyan bent marad a belgrádi parlamentben, de a korábbi 6 képviselőjéhez képest jelentősen csökkent a súlya, miközben a választást a tüntetések után az ellenzéki Egyetemista Lista nyerte meg. Bár azt is hozzá kell fűznünk, hogy majdnem 20 párt indult a választáson, és a két nagyon kívül az összes elvérzett, tehát egy ilyen – a magyarhoz valóban hasonló – politikai környezetben ez talpon maradásként értékelhető eredmény.
Nem Vučić védelmében, egyáltalán nem akarok ezen a tengelyen elhelyezkedni, de ténykérdés az is, hogy az elmúlt évtizedben a Vajdasági Magyar Szövetség stratégiai partnere a hatalmon lévő Szerb Haladó Párt volt. Mivel az új felállásban a VMSZ mandátumszáma lecsökkent, a magyar közösség elveszítheti eddigi közvetlen belgrádi érdekérvényesítő pozícióit, illetve a központi forrásokhoz való hozzáférést. De azt is tudni lehet, hogy a most kormányra kerülő Egyetemi Lista jelöltjei közül három vajdasági magyar képviselőjelölt is bejutott.
De ettől függetlenül a délvidéki magyarokkal kapcsolatban konkrét vagy relevánsabb állításuk nem volt. Ami persze nem csoda, más fontos kérdésben sem volt, így gyakorlatilag valóban „zsákbamacska” lehet a történet.
Van azonban egy baljósabb jel is, sokan úgy vélik, hogy az „egyetemiek” (akik listáján az átlagéletkor 50 év felett volt) égisze alatt a régi Demokrata Párt egyes szereplői térnének vissza a hatalomba, márpedig ez nem túlságosan jó emlékű az ottani magyarok számára.
A kampány alatt a Szerb Haladó Párt és a VMSZ azt állította, hogy az új egyetemi mozgalom valójában a 2012 előtt uralkodó, bukott, úgynevezett „sárga elitek” (azért nevezik így őket, mert a demokraták színe a sárga volt) és a régi demokrata technokraták átmentési kísérlete. A teljesség igénye nélkül ki kell emelnünk a 2003/2004-es magyarellenes verési hullámot és az etnikai indíttatású incidensek elbagatellizálását. Ekkor történt a temerini fiúk aránytalanul súlyos elítélése is.
Természetesen még korai lenne bármi biztosat állítani. Azon túl persze, hogy biztosan állíthatjuk: Magyar Péternek és pártjának reakciója nem a délvidéki magyarok szempontjainak megragadásával történt. Ez hiányosságnak lenne nevezhető, ha nem vált volna e néhány hónap alatt is tendenciává. Mert így már „kicsit” kezd több lenni, mint apró hiányosság...
S végezetül, csak hogy hűtsem kicsit a nyugati, progresszív reményeket, éppen most jött szembe velem az alábbi nyilatkozat:
„Tiszteljük Oroszországot mind nagyhatalomként, mind történelmileg fontos partnerünkként, sőt sok esetben védelmezőnkként. E tekintetben [Szerbia külpolitikájában] nem lesz változás“ – mondta Jovo Bakić szociológus, a vasárnapi választáson győzedelmeskedő Egyetemi Lista egyik prominens képviselője.
Lantos János – Kuruc.info
