A devizahitel-válság kirobbanásakor meghozott reformokról, azok okairól és hatásairól kérdezték Draskovics Tibor volt igazságügyi és rendészeti minisztert az Országgyűlés végrehajtási visszaéléseket feltáró vizsgálóbizottsága előtti meghallgatásán szerdán Budapesten.
A Gyurcsány-kormány időszakának végén és a Bajnai-kormány ideje alatt - 2008 és 2009 között - kormányzati pozíciót betöltő politikus expozéjában közölte: számos új intézkedést vezettek be, miután a globális pénzügyi válság hatására erősödő svájci frank miatt jelentősen megemelkedtek a lakossági hiteltörlesztő-részletek. Ezek szerinte egyszerre szolgálták a hitelezőket és az adósokat, ugyanis elsősorban a végrehajtási eljárásokkal, árveréseket érintő korábbi visszásságok megszüntetését és a fizetési meghagyások érvényesítésének felgyorsítását segítették elő.
A részletekről szólva kitért rá: elektronikus árverési rendszert vezettek be, ugyanis sok kifogás érkezett, miszerint az árveréseken hiányzik a transzparencia, visszaélésekre nyílik mód, és felmerült, hogy "előre lezsírozott vevők" vásárolnak végrehajtás alatt lévő értéktárgyakat, ingatlanokat.
Mint mondta, azzal pedig, hogy a fizetési meghagyásos eljárás kikerült a bíróságok hatásköréből, és a közjegyzőkhöz került át, továbbá az eljárás elektronikus, országosan egységes és részben automatizált rendszerré vált, a pénzkövetelések gyorsabb érvényesítése valósult meg. Ez szerinte az adósok érdeke is volt, mert vita esetén egyszerűbbé, gyorsabbá vált a jogorvoslat, de a kamatok sem halmozódtak hónapokig azzal, hogy a néhány napra rövidült az érvényesítési idő.
Göngyösi István (Tisza) alelnök azon kérdésére, hogy a végrehajtási díjakat, költségeket érintően elemzés történt-e minisztersége idején, illetve azok milyen mértékben növelték az adósok költségét, elmondta: emlékei szerint nem volt ilyen vizsgálat.
Válaszában ugyanakkor, ahogy meghallgatása során még több alkalommal is megjegyezte: "jogállamban a tartozásokat meg kell fizetni", az államnak pedig biztosítania kell, hogy a hitelezők megkapják a pénzüket. Felhívta a figyelmet: minden végrehajtási ügy azzal kezdődik, hogy az adós nem fizet, ami elindít egy költséges folyamatot. Ez utóbbit is az adósnak kell fizetnie, mert nem tartotta be a hitelezővel kötött megállapodását. A helyzetet árnyalja szerinte, hogy a nemfizető adósok helyzete ma sem teljes mértékben rendezett, utalt ezzel a társadalom pénzügyi fegyelmezetlenségére is egyben. Mindazonáltal elismerte, hogy szerződések be nem tartásából eredő díjtételek mértékeinek arányosságáról lehetett, illetve lehet vitatkozni.
Nacsa Lőrinc (KDNP) arról kérdezte, hogy miért nem hozott a kormány annak idején a hiteleseket segítő fogyasztóvédelmi intézkedéseket, és miért nem hívták fel a figyelmet a devizahitelek veszélyeire. A korábbi tárcavezető - arra hivatkozva, hogy a bizottsági ülés támája témája a végrehajtások ügye - elmondta: a devizahitelezés a "nem helyes monetáris politika miatt" kialakult magas forintkamatok miatt indult el tömeges méretekben, egyben visszautasította azokat a vádakat, hogy nem tettek közzé figyelemfelhívásokat a devizahitelek veszélyeire. Utólag az a véleménye, tette hozzá, hogy szükség lett volna "több szabályra", hogy kevesebben vegyenek fel "ilyen-olyan hiteleket".
Szerinte viszont érdemes figyelembe venni azt a pozitív hozadékot is, hogy a hiteleknek köszönhetően sok százezer család jutott új, vagy a korábbinál jobb otthonhoz. Ezzel együtt elismerte: a különböző kormányoknak vannak felelősségeik abban, hogy hosszú távú fizetőképesség birtokában nem lévő igénylők is hozzájutottak ezekhez a kölcsönökhöz.
Draskovics Tibor közölte: 2008-ban és 2009-ben a devizaárfolyamok drasztikus változását senki sem látta előre, ahogy ma sem tudja senki, merre, hogyan mozognak egyes devizák a jövőben. Elismerte ugyanakkor, hogy amikor elindult a hitelek bedőlésének folyamata, valóban érdemes lett volna védelmi intézkedéseket kidolgozni a nehezen fizető vagy törleszteni képtelen adósok számára. Mindez ugyanakkor a mindenkori a pénzügyi és szociális kérdésekkel foglalkozó tárcák feladata – közölte, kiemelve hogy ő nem e területen, hanem igazságügyi miniszterként dolgozott a kormányban.
Arra a felvetésre, hogy a végrehajtási rendszer viszont az ő tárcájához tartozott, így tudnia kellett tömeges panaszokról, azt mondta: nem jutottak el hozzá tömeges panaszok, a szakterületek illetékesei foglalkozhattak ilyen ügyekkel, és kínálhattak megoldásokat problémákra. A végrehajtási eljárásokat vitató adósok előtt voltak jogorvoslati lehetőségek, hiszen bírósághoz vagy a kamarához fordulhattak, de ezek számáról, eredményességéről nincs információja – fűzte hozzá.
A végrehajtási rendszert érintő társadalmi elégedetlenségek azt mutatják, hogy a rendszer sem 2009-ben, sem azt követően nem működött jól, mindezt azonban számokkal nem tudja alátámasztani – mondta.
(MTI nyomán)








