Emberhez méltatlan körülmények között kénytelen élni önkormányzati bérlakásában egy szegedi férfi. Öt év alatt teljesen elgettósodott a Hunyadi téri ház, melyben lakik: hajléktalanok vackoltak be az alsó szintre, az emeleten pedig két cigány család él, akik ellopnak mindent, ami mozdítható. Neki sikerült tekintélyt kivívnia – nem bántják – szomszédjai azonban már elköltöztek félelmükben.

– Amikor ide jöttem 2005-ben, itt még virágos kert volt – mutat körbe a házhoz tartozó telken Deák Árpád. Ma már a fű is alig nő ki itt a földből: halomban áll a szemét mindenhol. Babakocsitól a heverőig minden van itt, de háztartási szemetet, fekáliás zsebkendőt is kerülgetni kell. Középen nagy halom építőanyag – ennyi maradt a mosókonyhából és a tárolóépületből. Előbb csak a tetőt tüzelték el, aztán az itt élők tavaly lebontották az egészet, és téglánként eladták. A ház alsó szintje pedig gyakorlatilag hulladéklerakóra emlékeztet: derékig áll a szemét a helyiségekben. (Értik már a kedves olvasók, miért kell 410 millió forint közpénzből felújítani a cigányok házait Baranyában? Mert ennyire megbecsülik... - a szerk.)

– Akkor kezdődött minden, amikor az alsó bérlőket kilakoltatták – mesélte a férfi. – A parkettás, cserépkályhás lakásokat feltörték, és illegális lakásfoglalók költöztek be. Mindent feléltek, ami mozdítható volt. Az IKV ekkor kiszedte a nyílászárókat, hogy ne lehessen beköltözni – ezt tartották megoldásnak. Azóta hajléktalanok lakják.

Az emeleten két cigány család él, akik egy másik lakótól lopták az áramot. Amikor az feljelentette őket, betörték az ablakait és minden helyiséget vécének használtak. A nő azóta nem mer itt lakni.

– Mióta az áramlopás kiderült, a lépcsőházban és az udvaron nincs világítás, így zseblámpával kell megközelítenem a lakásomat – mesélte Deák Árpád. Sötétben kerülgeti a földön fekvő hajléktalanokat, illetve a folyosót ellepő emberi ürüléket. – A cigány gyerekek sokszor nem mennek le az udvarra, így házon belül elintézik a dolgukat – magyarázta.

Mindezen körülmények ellenére a férfi még fizet is – ugyanannyi bérleti díjat, mintha egy kulturált házban élne. Már ezt is felháborítónak tartja, azt azonban mindenképp, hogy havi 500 forintot kérnek tőle a közös helyiségek világításáért – mely ugyebár nincs – valamint 2500 forintot takarításért. – Valóban van itt kéthetente egyszer valaki – tette hozzá gyorsan az abszurdnak tűnő szolgáltatással kapcsolatosan – aki annyit tesz, hogy végigönti a lépcsőt egy vödör vízzel.

Deák Árpádnál akkor telt be a pohár, amikor egy fontos levelét nem kapta meg, és ezáltal kiderült: már a postát sem hozzák ki ide. Csak a számlákat kapja meg – az utcáról dobják be az udvarra, a földre. – Tavaly kértem cserelakást, de sokáig azt mondták: a körülmények ezt nem indokolják. Nemrég a 80 négyzetméteres lakásom helyett felajánlottak egy 50 négyzetméterest, azt azonban nem fogadtam el. Erre a lakásra másfél milliót költöttem, felújítottam, mert akkor még azt gondoltam, élhető helyre költöztem. Most arra a jóval kisebbre legalább ugyanennyit kéne.

Az esetet bemutató Délmagyar megkereste a házat kezelő IKV Zrt.-t is az ügyben. Sándorfi László ingatlankezelési koordinátor elmondta: a ház lepusztulását "nem tudják megakadályozni", hiszen "az illegális lakásfoglalóknak is jogaik vannak". – Évekbe telik, mire bírósági úton ki tudjuk rakni őket – vázolta a problémát. – Nemcsak az itt élők, hanem a környékbeliek is "hozzájárultak" ahhoz, hogy az épület ma már nem emlékeztet lakóházra. – Azt viszont, hogy a bérlők ezért mennyit fizetnek, önkormányzati rendelet határozza meg lakóövezetenként. Ebben a környezetet nem veszik figyelembe – tette hozzá. A közös költségekről elmondta: az épületet rendszeresen takarítják – elhordják az összegyűlt szemetet, havat lapátolnak.

– Deák úr egyszer sem fordult hozzánk, hogy kérje a költségek módosítását – hangsúlyozta Sándorfi László. – Tavaly szeptemberben kért először cserelakást, de a felajánlottat nem fogadta el. Panelt bármikor tudnánk adni, de azt nem kér, más, az igényeinek megfelelő pedig egyelőre nincs. Ha változtat az álláspontján, pár héten belül akár költözhet is.

Jól ismeri a ház körülményeit Kalmár Ferenc, a városrész önkormányzati képviselője. Mint elmesélte, a környék hosszú ideig gettónak számított: bűnözők, "romák" lakták illegálisan a romos épületeket. – A Hunyadi téri óvodába a dolgozók már csak csoportosan mertek jönni – mesélte a politikus, aki az ezredfordulón drasztikus lépésre szánta el magát. A jogos bérlőket kiköltöztették, és 2000-ben tíz házat lebontottak. Azóta további 6 ilyen szégyenfoltot tüntettek így el, és a tervek szerint ennek a háznak is ez lesz a sorsa. – Másképp nem megy – magyarázta a képviselő, aki bízik benne, hogy még idén lebonthatják az épületet, és akkor már csak egy gettóház marad a környéken.

(Délmagyar nyomán)