Közeledik 2013. március 15. és március 22., melyek vagy teljesen, vagy erőteljesen nemzeti érzelmű tömegesemények lesznek. Ezeket figyelembe véve, valamint levonva a 2006-os események tapasztalatait, szeretnék néhány gyakorlatias tanácsot adni a nemzeti oldal iránt elkötelezett magyar férfiaknak és nőknek, fiúknak és lányoknak azzal kapcsolatban, hogy mi a teendő, ha a balsorsuk a kormány embereivel és erőszakszervezeteivel hozza össze őket. 

Akinek túl hosszú az anyag, használjon könyvjelzőt, és több nekifutással olvassa végig. Az anyag végén van egy rövid összefoglaló, azonban annak a használatát megkönnyíti az, ha Ön legalább egyszer veszi a fáradságot, hogy a teljes anyagot végigolvassa. 

A kormányzat ellenérdeke 

Miért nem tanítják a szabadságjogok gyakorlását az iskolákban? Nos, ki is tartja fenn ezeket az iskolákat? A kormányzat. Ebből egyértelmű, hogy miért nem tanítanak ilyen dolgokat, vagy ha igen, akkor azt miért elnagyolva, gyorsan letudva teszik: a kormányzatnak az az érdeke, hogy az iskolából kikerülő személyek elég tanultak legyenek ahhoz, hogy a rendszert fenntartsák (munka és adófizetés), de annyira már ne legyenek tanultak, hogy gondolkozzanak, mert akkor még képesek lennének kínos kérdéseket feltenni, illetve akadályt gördíteni a kormányzati monstrum elé. 

A kormányzatnak az az érdeke, hogy a kormányzati (állami, önkormányzati) iskolákból szorgalmas, de alapvetően engedelmes személyek kerüljenek ki. 

Mindenki, aki nemzeti jellegű rendezvényen vesz részt, számítson arra, hogy arcát akár láthatóan elhelyezett, akár titkos rendőrségi kamerával fel fogják venni, vagy megpróbálják felvenni. Ezen kívül mindenki számítson arra, hogy már most, vagy a közeljövőben, drónok repkednek, vagy fognak repkedni egy-egy tömegrendezvény résztvevői felett, valószínűleg látó- és hallótávolságon kívül, de azért annyira közel, hogy a drónra szerelt nagyfelbontású kamera és lehallgatóberendezés rögzítse az ottlévőket, illetve az általuk folytatott kommunikációt.

Mindenki számítson arra, hogy a rendőrségi kamerák felvételeit - arcfelismerő program segítségével - átfuttatják azokon a kormányzati és magán adatbázisokon, ahol az emberek arcképe fellelhető. Tipikusan ilyen magán adatbázis a személyiigazolvány-másolatokat tartalmazó, mobiltelefon-előfizetőkkel kapcsolatos, a szolgáltatóknál fellelhető adatbázis. Ezen kívül mindenki tartsa észben, hogy a mobiltelefon még kikapcsolt állapotban is sugároz, tehát a cellainformációk alapján visszakereshető, hogy egy időben ki merre járt. A toronysűrűséget figyelembe véve a pontosság akár néhány tíz vagy néhány méteres pontosságú is lehet. A kormányzati adatbázis pedig a személyi igazolványok, gépjárművezetői jogosítványok, útlevelek, katonai igazolványok, köztisztviselői és közalkalmazotti igazolványok stb. adatbázisát jelenti. 

Elvileg törvény írja elő, hogy egy meghatározott időn belül, a bűnvádi eljárásban fel nem használt felvételt meg kell semmisíteni, azonban az Orbán-Gyurcsány-Bajnai triótól - a tapasztalat alapján - eléggé kevéssé feltételezhető, hogy a törvény betűjét követni fogja, illetve hiába semmisítik meg a felvételeket és az elemzések eredményeit, ha azok másolatát már eleve átadják, vagy nagy valószínűséggel átadják például a Moszad vagy a Serviciul de Informatii Externe (SIE) magyarországi rezidensének. 

Aki eddigi tevékenysége vagy életvitele alapján nyíltan felvállalta a nemzeti oldal ügyét, az - információvédelmi, illetve műveletbiztonsági szempontból, azaz a nemzeti oldal győzelme iránti sikeres tevékenysége szempontjából - semmi újat nem tesz akkor, amikor az n+1. nemzeti szellemű rendezvényen részt vesz, hiszen eddig is tudni lehetett róla, hogy hova húz a szíve. Ennek, azaz a nyílt felvállalásnak is van létjogosultsága, mert a tömeg ösztönösen szeret az erőt felmutató személy(ek) mögé állni.

Aki viszont eddigi tevékenysége és életvitele alapján fedésben tevékenykedett, és így - például korrupt politikusok vagy rendőrök ügyeinek kiszivárogtatásával - támogatja a nemzeti ügyet, helyesebben cselekszik, ha fedését továbbra is megőrzi.

Ha csupán telefonálásra vinné magával, a cellainformációkon keresztül való nyomkövetés miatt nem javasolt, hogy a mobiltelefon Önnél legyen. 

Ha a telefon képes képet vagy filmet rögzíteni, Önnél lehet, mert a felvételt a rendőrség által elkövetett törvénytelenségek bizonyítására fel lehet használni. Ezzel kapcsolatban azonban két dolgot ne felejtsen el:

Először, a felvétel akár visszafelé is elsülhet, mert lehet, hogy saját magát, családtagját vagy barátját helyezteti vád alá, ha az látszik a felvételen, hogy Ön vagy ő bűncselekményt követett el. 

Másodszor, ha a telefon a saját memóriájában rögzíti a felvételt, nem pedig automatikusan, egy külső adathordozóra (pl. távoli szerverre) játssza át a felvételt, és a rendőr a telefont az Önnel szemben alkalmazott testi kényszer alkalmazása közben, „véletlenül” összetöri, akkor a felvétel is megsemmisül. 

Mindenki mérlegelje az előnyöket, illetve a hátrányokat, és utána döntsön!  

Igazoltatás gyalog és kocsival 

Sajnos Magyarország olyan ország, ahol bárkit bármilyen indokkal meg lehet állítani és igazoltatni, például olyan semmitmondó és általános indokkal, mint bűnmegelőzési vagy közbiztonsági intézkedés vagy fokozott közúti ellenőrzés. Ezt a kormányzat hűséges kiszolgálói, a rendőrök arra használják fel, hogy a kormányzattal elégedetlen embereket vegzálják. 

Az igazoltatáskor javasolt ellentevékenység: 

Fel kell tenni a következő kérdés: „Milyen bűncselekménnyel gyanúsít?” Ennek egy továbbfejlesztett változata a „Milyen bűncselekménnyel gyanúsít, [vezetéknév + rendfokozat + azonosítási szám]?”, ahol a konkrét adatokat - szerencsés esetben - a rendőr egyenruhájáról le lehet olvasni. Ha a rendőr azt válaszolja, hogy nem gyanúsítja Önt semmivel, akkor kérdezze meg: ”Akkor távozhatok?”. Ha a válasz igen, távozzon! Ha a válasz nem, térjen vissza az alapkérdésre: „Milyen bűncselekménnyel gyanúsít?”. Ezt a körbe-körbe módszert folytassa addig, amíg eredményes választ nem kap!

Ha a rendőr meg tudja nevezni a konkrét okot, azt jegyezze meg! Ha nem tudja megnevezni, vagy ha kifogásokat hoz fel, vagy kitér a válasz elől („Parancsba kaptuk.” vagy „Ne kérdezősködjön!”), vagy nem is válaszol, azt is jegyezzük meg! Ez utóbbi esetekben ugyanis megtudtuk, hogy b@szogató igazoltatásról van szó, ami mind nekünk, mind ügyvédünknek jól fog jönni. A rendőr néven, rendfokozaton és/vagy azonosítási számon nevezése azért hasznos, mert ezzel a rendőr elveszti azt a státusát, hogy ő egy távoli és megfoghatatlan hatalom félistene, és olyan emberré válik, akinek a cselekedetei személyhez köthetők, azaz személyes felelősséget kell vállalnia. Nem véletlen, hogy 2006-ban maszkban, azonosítási szám nélkül tevékenykedtek, hogy elkerüljék az egyéni, személyes felelősségre vonást.

A személyi igazolvány átadása után hallgasson, azaz egyetlen kérdésre se válaszoljon! 

Tanulságképpen nézze meg az alábbi filmet, amit ugyan az USA-ban készült, de a benne lévő tanulságok Magyarországra is érvényesek:

Aki nem beszél angolul, az se keseredjen el! Hadd foglaljam össze a felvétel tanulságait:

Először, teljesen mindegy, hogy Ön milyen szívhez szólóan tud beszélni, hogy milyen nagy formátumú szónokként tudja előadni magát, nincs olyan, hogy a rendőr meghatódik, és szabadon fogja Önt engedni. Ha a rendőrnek alapos gyanúja van, hogy Ön bűncselekményt követett el, akkor őrizetbe fogja venni, ha nincs, akkor szabadon fogja engedni. Azzal, hogy Ön beszédbe elegyedik vele, azt kockáztatja, hogy esetleg saját magát gyanúsítja meg.

Másodszor, a rendőr is ember, és előfordulhat, hogy rosszul mondja vissza azt, amit Öntől hallott. Erre szolgált példaként az a kísérlet, hogy a felolvasott cikkel kapcsolatban, az utólagos visszakérdezés után, a hallgatóságból sokan azt állították, hogy a cikkben három lelőtt emberről van szó, holott szó sem volt lőfegyverrel elkövetett bűncselekményről, mert a cikkben csak az szerepelt, hogy három ember sérelmére emberölést követtek el. Mivel azonban a cikkben olyan szófordulatok szerepeltek, mint pl. „bandaháborúra utaló öldöklés”, sokan ezt automatikusan lőfegyveres elkövetésként értelmezték és jegyezték meg.

Harmadszor, az igazoltatás, illetve a kihallgatás stresszhelyzet. Könnyen előfordulhat, hogy Ön az adrenalinhullám hatására hosszú monológba kezd, és a monológjába óhatatlanul becsúszik egy füllentés vagy tévedés, ami lehet, hogy nem is kapcsolódik szorosan az ügyhöz, de felhasználható Ön ellen. A rendőrség, illetve az ügyészség azt az egy darabkát fogja felhasználni a bíróság előtt, azzal fogja bizonyítani, hogy Ön hazug, hitelét vesztett ember. 

Negyedszer, lehet, hogy Ön ártatlan, még csak nem is füllent vagy takargat, azonban az intézkedés során, illetve a kihallgatáson tett vallomását a rendőrség úgy fogja felhasználni, hogy az a vád ügyét segítse elő. A felvételen az alábbi példa szerepel:

Ön ezt mondja a kihallgatás során: „Nem tudom, hogy miről beszél. Nem öltem meg Jones-t, és nem tudom, hogy ki tette. Annak a helyszínnek a közelében sem voltam. Nincs lőfegyverem, soha életemben nem is volt lőfegyverem. Azt sem tudom, hogy hogyan kell lőfegyvert használni. Persze az igaz, hogy soha nem kedveltem a fickót, de végül is, ki kedvelte? Nem öltem meg. Életemben senki sem bántottam, és ilyen dolgot sohasem tennék.”

Hogy fog ez visszajönni a bírósági tárgyalás során?

Ügyész: „[Brooks] biztos úr, volt valami, ami a gyanúsított kihallgatása során felkeltette a figyelmét, hogy a gyanúsított lehet az elkövető?”

Rendőr: „Igen. Bevallotta, hogy sohasem kedvelte a fickót.” 

A fenti előadás tanulsága, amit Önnek meg kell értenie, az az, hogy Önnek sem az utcai rendőrségi eljárás, sem a kihallgatás során semmi előnye nem származik abból, ha beszél, különösen nem, ha a racionális gondolkodást elhomályosító, érzelmektől vezérelt hadarásba és fecsegésbe kezd. Legyen az az alapvető hozzáállása, hogy rendőri / ügyészi eljáráskor hallgat! 

Ezen kívül legyen Önnél toll és papír, amire az alábbiakat írja fel: időpont, helyszín, a rendőr adatai (név, rendfokozat, azonosítási szám), az intézkedés célja (konkrét megnevezés, vagy kitérő válasz, vagy a válasz megtagadása)! Ha a rendőr elveszi ezeket Öntől, akkor próbálja a vonatkozó adatokat válogatva memorizálni (arc, név, helyszín, egyéb körülmények stb.)! 

Ha Ön gépjárművel közlekedik, és megállítják, az eljárása ugyanaz legyen: „Milyen bűncselekménnyel gyanúsít?” stb. Ha a rendőr át akarja kutatni a gépjárművet (pl. bele akar nézni a csomagtartóba), tegye fel a következő kérdést: „Van kutatási végzése?” Ha a rendőr tovább erősködik, Ön mondja a következőket: „Nem járulok hozzá, hogy átkutassa a járművemet, de nem állok ellent.”

Fogság az őrizetbe vétel után 

Mi történik akkor, ha az embert a rendőrség őrizetbe veszi? Mi történik a fogságban? 

A fogság stresszhelyzet. 

Először, az ember kikerül a természetes közegéből, és egy új, addig nem tapasztalt környezetbe kerül. Amíg nem alkalmazkodik az új színekhez, szagokhoz, élményekhez, idegenül fogja magát érezni.

Másodszor, az őrizetbe vétel idején adrenalinhullám önti el az embert, ami később lecsendesedik. Ekkor - ez lehet akár már a rabomobilban, azaz az őrizetbe vetteket a helyszínről elszállító rabszállító kocsiban - a tapasztalatlan, azaz az első őrizetbe vételét megélő fogolynál beüt a pánik, általában ilyen formában: „Mit tettem?! Mi lesz a családommal? Mit fognak szólni a szomszédok, ha megtudják, hogy >>bűnöző<< vagyok? Mit fog szólni a főnököm, ha nem megyek munkába - mivel fogom megindokolni a távollétemet?”

Harmadszor, az őrizetesek fogdájában új szabályokhoz kell hozzászokni. A fogolytól elveszik a nála lévő dolgokat. A fogolytól elveszik övét és cipőfűzőjét, aminek hatására elég esetlenül fog mozogni. A fogolytól ujjlenyomatot vesznek, átvizsgálják meztelen testét, hogy nem rejteget-e tiltott tárgyat, tehát behatolnak privát szférájába. A cellát nem egyszerűen másokkal, hanem idegenekkel kell megosztania, akikkel egy viszonylag szűk helyiségben kell akár huzamosabb ideig együtt tartózkodnia, így például mások jelenlétében kell biológiai szükségleteit elvégeznie.

A pánik megfékezésére javasolt ellentevékenység: 

A tanult és begyakorolt dolgok végigfuttatása. Ha az ember tudja, hogy mi miért történik, az megnyugtatóan ha rá. Nincs itt a világvége, még akkor sem, ha abban a pillanatban ez úgy tűnik. Lehet, hogy most az ég felhős, meg villámlik és mennydörög, de mögöttük kék az ég, és süt a nap.

A következő lépések végiggondolása fejben: Megnevezték már, hogy mivel gyanúsítanak? Mi is a nemzeti elkötelezettségű ügyvédi iroda telefonszáma, mi az ügyvédem neve? Egyébként meg nincs más dolgom, mint hallgatni, azaz semmit nem mondani, semmit nem aláírni!

Alapvető jogok 

Meggondolatlanul fórumozó és kommentáló emberek, indulattól vezérelve, dühödten szokták követelni, hogy nem kell annyit „jogászkodni”, azaz a jogokat vissza kell nyesni. Kész szerencse, hogy ezek az emberek nem tagjai az Országgyűlésnek.

Nézzük, hogy Önnek milyen jogai vannak! 

Az ártatlanság vélelme 

Mindenkire úgy kell tekinteni, hogy ártatlan, egészen addig, amíg tisztességes bírósági eljárás során, józan kétséget kizáróan, be nem bizonyítják ennek ellenkezőjét. 

Ez azt jelenti, hogy nem Önnek kell bizonyítania az ártatlanságát, hanem a vádnak (a rendőrnek, az ügyésznek) az Ön bűnösségét. 

A vád megismerésének a joga 

Törvényi előírás, hogy az őrizetbe vett személyt vagy meg kell vádolni, vagy szabadon kell engedni. Amikor Önt az első kihallgatásra viszik, az első kérdése ez legyen: „Milyen bűncselekménnyel gyanúsítanak?” 

Ha a kihallgató azt mondja, hogy nem gyanúsítják semmivel, akkor így válaszoljon: „Akkor távozhatok?”. Ha a válasz igen, távozzon! Ha a válasz nem, akkor térjen vissza az előző kérdésre: „Milyen bűncselekményekkel gyanúsítanak?” Addig járja körbe a kérdést, amíg egyértelmű választ nem kap! Ha a sokadik próbálkozásra sem kap, akkor valószínű, hogy önkényesen, jogalap nélkül vették őrizetbe. Ezt memorizálja, és adja tovább ügyvédjének! 

Ha a kihallgató kitér a válasz elől („Még most gépelik, de addig is beszéljünk, mert gondolom, Ön is szeretne minél előbb hazamenni, ezért ne húzzuk az ügyet… Megkínálhatom vízzel vagy kávéval?”), vagy ha nem válaszol, azt is jegyezze meg, de egyetlen szót se szóljon! Figyelem! Ezt senki se értelmezze úgy, hogy azelőtt nyugodtan fecseghet! A hatósággal kapcsolatban az ember alapvető hozzáállása az legyen, hogy csöndben van, hallgat, viszont figyel és memorizál.

A hallgatás joga 

Senki sem kötelezhető arra, hogy saját maga ellen tanúskodjon, hogy saját magát vádolja meg bűncselekmény elkövetésével. 

Az Ön első számú, legjobb ügyvédjét úgy hívják, hogy Kussovics. Azt hiszem, értjük egymást. 

Az ügyvédhez való jog 

Mindenkinek joga van, hogy védelmét hozzáértő személy (ügyvéd) lássa el, akivel bármikor négyszemközt konzultálhat. Ha valakinek nincs pénze ahhoz, hogy ügyvédet fogadjon, joga van kirendelt, ingyenes ügyvédhez.

Ha Önt nemzeti érzelmű rendezvényen való részvétel miatt a rendőrség vagy az ügyészség vegzálja, azt javaslom, hogy kérje olyan nemzeti elkötelezettségű ügyvédi és jogsegélyiroda segítségét, melynek tagjai nemcsak jogi diplomával, hanem országgyűlési mentelmi joggal is rendelkeznek. Figyelem! Lényegtelen, hogy Ön mennyire ért egyet a képviselői mentelmi joggal - ebből most ne csináljon lelkiismereti kérdést! Egy mentelmi joggal is rendelkező ügyvéd sokkal szabadabban mozog, mint egy átlagos, kirendelt ügyvéd.

Javaslatok: 

Az első kihallgatás során mondja ki: „Beszélni akarok az ügyvédemmel!”. Ezután egy szót se szóljon! Ha további kihallgatásokra kerül sor, de az ügyvéd nincs jelen, ne mondjon egy szót sem! Ha úgy érzi, hogy a kihallgató szándékosan szabotálja azt, hogy Ön ügyvédhez jusson, nyújtson be írásos panaszt! 

Nézzen utána, majd memorizálja a nemzeti érzelmű ügyvédi és jogsegély-iroda nevét és telefonszámát, valamint annak az ügyvédnek a nevét, akivel beszélni akar. Az első kihallgatás előtt csak annyit mondjon: „Beszélni akarok [X. Y.-nal], a [Z] ügyvédi irodától!” Természetesen ehhez X.Y., valamint Z nevét már tudnia kell, úgyhogy ne üljön a babérjain, hanem nézzen utána! 

Ha az ügyvéddel való négyszemközti tanácskozás során a kormányzat embere (rendőr, fegyőr stb.) jelen, azaz hallótávolságon belül van, tiltakozzon azon az alapon, hogy ez sérti a megfelelő védelemhez való jogát! 

Ha tárgyalásra kerül a sor, indítványozza, hogy az ügyvédje mellett foglalhasson helyet, anélkül, hogy a kormányzat embere (rendőr, fegyőr stb.) ott álljon vagy üljön Ön mellett, és belehallgasson a bizalmas beszélgetésükbe. Ha a bíró elutasítja az indítványt, indítványozza, hogy magát az indítványt és az elutasítást is vegyék jegyzőkönyvbe! 

A törvénytelenül szerzett bizonyíték felhasználásának tilalma 

Csak a törvényesen szerzett bizonyíték használható fel; a törvénytelenül beszerzett (pl. kínzással kicsikart) bizonyítékokat a bíróság elveti.

A hatóság szereti, ha a gyanúsított meggondolatlanul fecseg, bevallja „bűnét”, mert az nagyban megkönnyíti a munkáját: lehet, hogy az ügyben semmit sem tudtak volna bizonyítani, de mivel az óvatlan gyanúsított meggondolatlanul fecsegett, esetleg beugrott a hatóság üres fenyegetéseinek, saját maga alatt fűrészelte el az ágat. 

A kihallgatási módszer lehet pusztán fizikai, pusztán lelki, illetve kombinált módszer. A hatékonyságot figyelembe véve ez utóbbinak, azaz a kombinált módszernek az alkalmazása a leggyakoribb. A hangsúly a különböző kihallgatási módszerek változtatásán és kombinálásán van, hogy a kihallgatott személynek ne legyen fix támpontja, azaz, hogy állandóan stressz alatt legyen.

Ha a foglyok csoportot alkotnak, akkor a tagokat elválasztják egymástól.

Ha a fogolyról feltételezik, hogy fizikai jellegű kihallgatásra számít, akkor inkább lelki vonalon kezdik puhítani.

Ha a fogolyról azt feltételezik, hogy lelki jellegű kihallgatásra számít, akkor inkább fizikai vonalon kezdik puhítani.

Lehet, hogy a kihallgatás ordítozással, asztalcsapkodással és letegezéssel, de az is lehet, hogy helykínálással, italkínálással és udvarias formában kezdődik. Lehet, hogy hirtelen az egyik stílusból a másikba megy át. A kihallgató ugyanis még a kihallgatás előtt áttanulmányozza az Ön aktáját, az Ön testbeszédét, és az alapján választ kihallgatási módszert, amit az Ön reakciója alapján vagy fenntart, vagy változtat.

Magyarországon kevéssé elterjedt a hagyományos értelemben vett kínzás. 

Először, a magyar jogrend, még ha nem is a legtökéletesebb, de többé-kevésbé követi azt a civilizált jogrendet, mely szerint a kínzással szerzett bizonyítékok semmisek. Figyelem! Nem azt akarom mondani, hogy akár 2006-ban, akár máskor nem történtek súlyos jogsértések, hanem arra próbálok rámutatni, hogy a törvények arra kényszerítik rá a magyar hatóságokat, hogy a harmadik világban alkalmazott kihallgatási módszereket ne alkalmazzák. Ettől még külsérelmi nyomokat nem vagy kevéssé hagyó módszerek (pl. telefonkönyvvel való ütlegelés), illetve a hagyományos fizikai módszer (kínzás) alkalmazása olyan helyen, ahol külső tanúk nincsenek, illetve az elkövető hatósági személyt nem lehet azonosítani (maszk viselése, azonosítási szám hiánya), előfordulnak.

Másodszor, túlságosan elterjedtek az olyan eszközök és felületek, melyekkel az átlagember országos vagy akár nemzetközi szintű hírt tud létrehozni. Ilyen eszközök és felületek a digitális fényképezők, kamerák és telefonok, illetve az internet. Elég egy törvénytelen hatósági intézkedés, és a kék-zöld foltos, megtépázott gyanúsított képe, néhány percen belül bárki számára elérhető lesz. Nem véletlen, hogy a 2006-os felvételeken a „droidok” így figyelmeztették egymást: „Vigyázz, kamera!”

Harmadszor, a nemzeti érzelmű országgyűlési képviselőknek - képviselői tisztségükből eredően - felhatalmazásuk van arra, hogy a rendőrség és az ügyészség intézményeit felkeressék, ott információt kérjenek, az aktákba belenézzenek, tehát a hatóságok körmére tudnak nézni.

A hatóság keresi annak a módját, hogy hogyan okozhat fájdalmat, de legalább is testi kellemetlenséget (diszkomfortot) úgy, hogy az még ne lépje át azt a határt, amit a törvények, illetve a bírósági döntések már kínzásnak neveznek.

Az alvásmegvonás kínzás, tehát közvetlenül nem alkalmazható. Vannak azonban olyan helyzetek, amikor az alvással kapcsolatos ismereteket a hatóság felhasználja saját céljára. Az alábbi módszereket általában hajnalban alkalmazzák, mert akkor van az ember a legmélyebb álomban, akkor regenerálódik az agy.

A, Az emberre, a saját otthonában rátörik az ajtót, és kutatást tartanak, illetve őrizetbe veszik. Ezzel egyrészről sokkhatást váltanak ki, hiszen a saját házában, a saját várában mindenki királynak érzi magát, mindenki biztonságban érzi magát. A másik ok az, hogy az álmából felvert embernek időre van szüksége arra, hogy összeszedje magát, és az agya forogni kezdjen. Sajnos Magyarország olyan ország, ahol nem csak bíró, hanem ügyész vagy rendőr is aláírhat kutatási végzést, azaz ez utóbbi személy, saját magát hatalmazhatja fel.

B, A foglyot - helyhiányra vagy biztonsági okra való hivatkozás ürügyén - egy távoli büntetésvégrehajtási intézetbe szállítják, hogy egyrészről távol legyen az ügyvédjétől, illetve, másfelől, hogy amikor eljön a tárgyalás napja, a bíróságra való átszállítás hosszadalmas volta miatt, hajnalban kelljen kelnie.

C, A cellában - az öngyilkosság megakadályozása, vagy hasonló ürügyre való hivatkozás alapján - folyamatosan égetik a lámpát, ami megnehezíti az alvást és pihenést.

D, A cellában - váratlan biztonsági ellenőrzésre, vagy hasonló ürügyre való hivatkozás alapján - körletátkutatást rendelnek el. Előfordul, hogy véletlenszerűen kihagynak egy-egy napot, illetve, hogy változtatják az időpontot (éjjel 11, hajnali 3 stb.), hogy a fogoly ne tudja, mikor mi fog történni, ezért álmatlanul forgolódjon és kifáradjon.

Javasolt ellentevékenység: 

Egyetlen kérdésre se válaszoljon! (Lásd „Kussovics ügyvéd”.) 

Ha mindez a lakásában történik, akkor próbálja összeszedni magát, és tegye fel a következő kérdést: „Van kutatási végzésük?”, illetve mondja azt, hogy „Nem járulok hozzá, hogy átkutassák a tulajdonomat, de nem állok ellent.”. Akár adnak a kutatási végzésből egy másolatot, akár nem, akár van náluk, akár nincs, kezdjen memorizálni: ki van ott, mit tesznek stb. 

Az adrenalinhullám miatt lehet, hogy az Ön hangja elcsuklik vagy magasabb lesz, ráadásul ostobán fogja érezni magát, amint alsóneműben ott álldogál, miközben a hatóság emberei felforgatják a lakást. Biztos, hogy ezt a hatóság emberei ki is akarják használni. Szedje össze magát, és a tanult dolgok, illetve a begyakorlás alapján cselekedjen!

A cellában olyan mértékben felemelik, vagy éppen ellenkezőleg, lecsökkentik a hőmérsékletet, de pokrócot nem adnak, ami még nem számít kínzásnak, azonban megnehezíti az alvást és a pihenést. 

Ha tudják vagy sejtik, hogy Ön irtózik az ízeltlábúaktól, akkor szándékosan olyan cellában helyezik el, ahol pókok vagy rovarok (pl. csótányok) szaladgálnak a falon.

A kényszertesthelyzet kínzás, azonban előfordulhat, hogy azt olyan módon próbálják meg Ön ellen alkalmazni, ami még a törvényesség határán belül marad.

A megbilincselt, illetve a gyorskötözővel megkötözött kéz, különösen, ha az ember kezeit a háta mögött rögzítették, igen kellemetlen tud lenni. Mivel lehet, hogy ezt nem percekig, hanem hosszú órákig kell viselnie, próbáljon úgy elhelyezkedni, hogy a csuklóizmai viszonylag ernyedt állapotban legyenek, azaz a kényszerítő eszköz ne vágjon bele a húsába! Fokozottan ügyeljen arra, hogy hova lép, mert ha megbotlik, egyrészt nehéz lesz a zuhanását fékeznie, másrészről a bilincs miatt zsibbadt kezével nem is biztos, hogy arra képes lesz. A legfontosabb az önuralom megőrzése, a relaxáció, mert ha frusztráltságában rángatni kezdi a kényszerítő eszközt, az csak még több fájdalmat fog okozni.

A betonon, illetve egyéb kemény felületen való, hosszú térdelés fokozott igénybevételnek teszi ki a térdkalácsot, illetve az alatta levő idegeket.

Előfordulhat, hogy rejtett kényszertesthelyzetet fognak Önnel szemben alkalmazni. Ilyen lehet, hogy a kihallgatáskor olyan székre ültetik, ami kényelmetlen (pl. az első két lába némileg rövidebb, így Önnek állandóan feszítenie kell a lábizmait, hogy le ne csússzon róla), vagy ami idegesíti (pl. az egyik székláb szándékosan rövidebb, hogy a szék ide-oda billegjen).

Javasolt ellentevékenység:

Ha úgy akarják Önt cellába zárva hagyni, hogy a kényszerítő eszközt nem akarják eltávolítani, kérje, hogy távolítsák el. Ha nem teszik, ezt az információt adja át az ügyvédjének!

Ha úgy tűnik, hogy órákig fog tartani, amíg Ön sorra kerül, próbáljon ülve, esetleg hason fekve várakozni. A leülésnél, illetve a felállásnál fokozottan figyeljen!

Ha úgy érzi, hogy súlyos egészségügyi gondjai vannak, kérjen orvost! Ha ezt megtagadják, azt közölje ügyvédjével!

Lehet, hogy az alábbiak nevetségesnek tűnnek, de ha az ember odakerül, nem lesznek azok.

Minden ember, aki elérte azt az életkort, hogy a vizeletét és a székletét vissza tudja tartani, érthető módon, nem szívesen kerül olyan helyzetbe, hogy magát és ruházatát összemocskolja. Ezt a szégyenérzetet (is) alkalmazza a hatóság, amikor valamit ki akar kényszeríteni:

A, Önt olyan cellába helyezik, ahol nincs mosdó, és csak bizonyos időközönként, hosszú órákat várakoztatva engedik ki a többi fogollyal a közös mosdóhelyiségbe, ott pedig csak perceket adnak nekik, ráadásul mögöttük állva, sürgetik őket.

B, Önt túlzsúfolt cellába helyezik, ahol kevés a mosdó. Egyrészt várakoznia kell, másrészről a közös mosdóhelyiség higiéniája olyan, amilyen (lásd nyilvános WC-k állapota).

C, Nyíltan nem mondhatják ki, mert az az emberi méltóság alkotmányos jogának megsértése lenne, de a kihallgatáskor a szavakat úgy forgatják, úgy céloznak rá, hogy Ön majd akkor mehet ki a mosdóba, ha megfelelően viselkedik (értsd: bevallja „bűneit”, vagy társai ellen vall).

Javasolt ellentevékenységek:

Ha zavarja, hogy mások Ön mellett állnak, amikor könnyíteni kell magán, próbálja átprogramozni magát, hogy ez ne zavarja! Ha sürgetik, egyrészről ne törődjön vele, másrészről ne kezdjen szópárbajba, mert azzal csak időt pocsékol, ráadásul még fel is idegesíti saját magát!

Relaxáció. Ha az ember nyugodt, akkor a veséje és a bélrendszere kevesebb salakanyagot választ ki, kevesebbet kell a mosdóba mennie.

Kérje, hogy a mosdót korlátlanul, illetve az emberi méltóságnak megfelelően használhassa! Ha elutasítják, közölje, hogy ezt ügyvédjével is meg fogja osztani, és valóban, ossza is meg!

Ha minden kötél szakad, ha nincs más lehetőség, ki kell nevezni egy „célsarkot” a cellában, ahol pokrócot kell leteríteni, ami a test által kiválasztott anyagokat felszívja. Ez azonban tényleg a legvégső megoldás legyen.

Ki vagy mi az a proxy? Olyan személy, aki valakinek a meghosszabbított karja, aki valakinek az érdekében tevékenykedik. A hatóság egy vagy több, egymástól akár független proxy felhasználásával próbálhat Önre vagy fizikai, vagy lelki nyomást gyakorolni úgy, hogy ne lehessen bizonyítani, hogy a hatóság piszkos trükköt alkalmaz.

A, Az Ön társát, barátját vagy családtagját súlyos büntetés kilátásba helyezésével, vagy blöfföléssel megfenyegetik, de mentességet ígérnek neki, ha sikerül Önből olyan bizalmas információt kiszednie, ami a hatóságnak hasznos lehet, amit hang- és képfelvétellel alá lehet támasztani. Az hiszem, az egyértelmű, hogy idegenben ne bízzon, de azt is vegye figyelembe, hogy 100%-ig senkiben ne bízhat! Előfordult már a világtörténelemben, hogy hűnek hitt barát vagy családtag árulta be az adott embert.

B, Önt olyan cellába helyezik, ahol a többi fogoly mind hivatásos és megrögzött bűnöző. Ezután a hatóság - suttogó propaganda keretében - azt hazudja a többi fogolynak, hogy Ön gyermekmolesztálásért van bent, illetve, hogy Ön jó informátor. A közönséges bűnözők két fogolytípust gyűlölnek a legjobban: a gyermekek ellen súlyos bűncselekményt elkövetőket, illetve a besúgókat.

Javasolt ellentevékenység:

Kérje áthelyezését magáncellába, vagy olyan cellába, ahol eléggé megbízható társai vannak! Ezt megteheti akkor is, ha közönséges bűnözők bántalmazták, de azt vegye figyelembe, hogy a konkrét okot, a bántalmazókat akkor sem nevezheti néven, mert az besúgásnak minősül!

A vonatkozó információt ossza meg ügyvédjével, hogy ő lépni tudjon az ügyben!

Monotonitás 

Mivel a fogoly a nap 23 óráját egy viszonylag szűk és ingerszegény környezetben, sőt akár ablaktalan cellában tölti, egy idő után egyrészről kezdi elveszíteni az időérzékét, másrészről - például a napfény hiánya miatt - csüggedés, depresszió lehet rajta úrrá. A fogságban megáll az idő. A fogságban az idő múlásával nő a kilátástalanság, a reményvesztettség, ami hajlamossá teszi az embert arra, hogy bármi áron szabaduljon ebből a stresszhelyzetből, akár még a hamis beismerő vallomás aláírása árán is.

Javasolt ellentevékenység: 

Átgondolás. Van ideje, hogy a vádiratot, illetve az egyéb iratokat többször átolvassa és kielemezze, az azokban lévő lyukakat megtalálja.

Sport. A fekvőtámaszhoz, a guggoláshoz semmilyen felszerelés nem szükséges. A sport nemcsak a testet mozgatja át, hanem segít a feszültség levezetésében, és erősíti az immunrendszert.

Elfoglaltság. Sakk, pasziánsz, regények. Ha nincs kéznél, akkor családtagjaival vagy ügyvédjével hozasson!

Az egyik kihallgató fellépése azt sugallja, hogy fizikai erőszakot fog Önnel szemben alkalmazni, a másiké pedig azt, hogy próbálja őt visszatartani, és tulajdonképpen Önt akarja segíteni, az Ön oldalán áll.

Javasolt ellentevékenység:

Hallgasson (lásd „Kussovics” ügyvéd)! Ezt nem lehet elégszer hangsúlyozni.

Bár nem zárható ki, viszonylag kevés az esélye, hogy hagyományos fizikai kihallgatásra kerülne sor, persze nem a hatóság jósága, hanem a bizonyíték felhasználhatatlansága miatt. Ne dőljön be a kihallgató pózolásának, az üres fenyegetéseknek!

Soha ne feledje, hogy akármilyen nyájas egy rendőr, ő mindig a kormányzattól kapja az illetményét és a nyugdíját, tehát mindig a kormányzathoz hűséges! A rendőr nem Önt, hanem a kormányzatot szolgálja és védi.

Mivel a kihallgatás stresszhelyzet, megemelkedik az adrenalin szint, ezért lehet, hogy még az olyan egyszerű kérdésre is, hogy Önt hogyan hívják, csak lassabban, ráadásul elcsukló, vagy vékony hangon tud felelni. Ekkor kinevetik, esetleg meg is sértik (pl. „Most, hogy nem a haverjaid között vagy, már nincs akkora pofád, mi?!”)

Javasolt ellenlépések:

Ne vegye fel a kesztyűt! Hallgasson, de figyeljen!

Tegyük fel, hogy Ön nem követett el semmit, de elveszíti a fejét, amikor a kihallgató ezt mondja: „Tudjuk, hogy abban az időben Ön is a Széchenyi utcában tartózkodott”. Erre Ön felkiált: „Nem igaz, nem voltam ott!”. Önmagában az még nem bűncselekmény, ha az ember a Széchenyi utcában tartózkodik, de az, ha azt állítja, hogy nem volt ott, ellenben a hatóság ennek az ellenkezőjét bizonyítani tudja, az már igen, hiszen most került be a jegyzőkönyvbe, hogy hazudott. Ezt pedig fel fogják Ön ellen használni a bíróságon.

Javasolt ellentevékenység:

Teljesen mindegy, hogy a kihallgató mit állít, hogyan blöfföl, ne mondjon rá semmit! Azért van Önnek ügyvédje, hogy a hatósági blöfföket kiszűrje! Ne nehezítse meg sem saját, sem ügyvédje dolgát azzal, hogy fecsegéssel, saját maga alatt vágja a fát!

Önt szabadon engedik, majd közvetlenül a rendőrség épületéből való kilépéskor, vagy a rákövetkező hajnal során, az Ön lakásába behatolva, Önt újra őrizetbe veszik, mivel a hatóság tudja, hogy aki egyszer megízlelte a szabadságot, aki egyszer már fellélegzett, majd sokkszerű módon visszakerül a fogságba, sokkal hajlamosabb arra, hogy megtörjön.

A rendőrség, a kormány, a hatóság hatalmas és erős monstrumnak, megbonthatatlan akarategységű acélfalnak tűnik, Ön viszont egyedül van, mint a kisujja. 

Javasolt ellentevékenység: 

Hallgasson (lásd „Kussovics” ügyvéd)! Ezt nem lehet elégszer hangsúlyozni. 

Ne úgy tekintsen rájuk, mint távoli intézményre (a rendőrség, a hatóság stb.), hanem mint konkrét arccal, névvel, emberi tulajdonságokkal bíró emberekre. Anélkül, hogy bámulna, nézze meg az adott rendőr arcát, névjegytábláját, ruháját, vagy a helyiségben lévő tárgyakat és növényeket, vagy bármi mást, ami emberközelivé, személyessé teszi. Így már nem egy egész legyőzhetetlen sereg áll Önnel szemben, hanem egyetlenegy kihallgató, aki ember, akárcsak Ön, azaz nem egy távoli, megfoghatatlan félisten.

Hallgasson, de közben figyeljen, hogy a kihallgatók vagy egyéb személyek között milyen a kapcsolat! Próbálja felmérni, hogy ők, a kihallgatók milyen nyomás alatt vannak. Biztos lehet benne, hogy ha egy olyan kiemelt ügyről van szó, ahol „fasisztanácigárdistaszélsőségesrasszistaantiszemita” bűncselekmény a gyanú alapja, akkor az eredmény produkálásának kényszere erős, és ez a kényszer egy egész láncolatot alkot: a cionista megmondóemberek (Zuroff, Metzger stb.) nyomás alatt tartják a miniszterelnököt, aki nyomás alatt tartja a rendőr-főkapitányt, aki nyomás alatt tartja a kihallgatást végző nyomozót / nyomozókat, hogy produkáljon / produkáljanak már eredményt.

Ön minél tovább hallgat, minél makacsabb, minél tovább kitart, annál jobban frusztrálja és amortizálja a kihallgatókat.

A kihallgató tudatalatti befolyásolással arra próbálja rávennie Önt, hogy mindenképpen felelnie kell a kérdésekre, mert az kötelessége, és ha nem beszél, akkor megérdemli a retorziót. A kihallgató épít egyrészt a gyerekkorban Önbe sulykolt és elvárt viselkedésre („Felelj, ha apád / a tanárod kérdez tőled valamit, különben kapsz egy pofont!”), másrészt a felnőttkorban Önbe sulykolt és elvárt viselkedésre („Ha a hatóság megszólítja, engedelmeskedjen!”), harmadfelől a több évszázados - kis túlzással genetikailag kódolt - elvárt magatartásformára („Felelj, paraszt, ha urad szól hozzád! Feleljen, elvtárs, ha a törvény nevében megszólítják!”)

Javasolt ellentevékenység:

Emlékeztesse önmagát, hogy nem egy alárendelt figura, hanem szabad ember, és nem tartozik senkinek semmivel!

Emlékeztesse önmagát, hogy jogai vannak, többek között a hallgatás joga!

A család 

„Nem akarja látni a családját? Nem akar hazamenni?”. Ennek egy további fokozata a gyerektől való megfosztás felvetése: „Ugye tudja, hogy ezért a cselekményéért el fogják Öntől venni a gyerekét, és nevelőotthonba küldik? De ha segít nekem (értsd: bevallja „bűneit”, másokra terhelő vallomást tesz), akkor én is segíthetek Önnek.”

Először, ha a kihallgatónak lenne bizonyítéka, nem alkudozna Önnel. Valószínű, hogy blöfföl, és arra vár, hogy Ön elveszítse a fejét, és bevallja „bűneit”.

Másodszor, semmi garancia nincs arra, hogy ha Ön vall, akkor a kihallgató betartja, amit ígért.

Harmadszor, még semmi sem biztos, hiszen ha nincs semmi bizonyíték, még vádemelésre sem kerül sor, de ha vádemelésre mégis sor kerülne, akkor Önt a tárgyaláson a bíróság fel is mentheti.

A kihallgató azt sugallja, hogy milyen szégyen lesz az Önnek, amikor a lakókörnyezete megtudja, hogy Önnek valamilyen rendőrségi ügye van. Ez a módszer azt veszi alapul, hogy aki ellen a rendőrség eljárást folytat, azt az engedelmes birkák tömege egyből bűnözőnek véli (valami biztos van a füle mögött; nem zörög a haraszt, ha a szél nem fújja stb.)

A kihallgató azt sugallja, hogy az eljárás nagyon hosszú ideig fog elhúzódni, tehát Ön nem fog tudni munkába járni, el fogja veszíteni az állását, másfelől pedig mit fog szólni a munkaadó, ha kiderül, hogy Önnek rendőrségi ügye van - lehet, hogy rögtön elbocsátja?

„Feleslegesen tagad, mert a társai mindent bevallottak, így enyhébb elbírálásban fognak részesülni, mint Ön”. Nagy valószínűséggel blöffről van szó. 

Önt egy kényelmesebb cellába helyezik át, egyéb kedvezményekben részesítik, vagy szabadon engedik, ezzel azt sugallják a még fogságban lévő társainak, hogy Ön „dalolt”. 

„Ugye tudja, hogy a hatályos jogszabályok szerint, ezért halmazati büntetés jár, ami 10 évet jelent?”. Ha erre Ön pánikba esik, akkor jön az „egérút” felajánlása: „Nézze, Önnek is jobb, nekem is kevesebb papírmunka, ha elmondja, hogy hogyan történt.” Ne dőljön be ennek!

Egyrészt lehet, hogy nincs is ilyen jogszabály. 

Másrészt lehet, hogy van, de nem biztos, hogy ez a büntetés. 

Végül, de nem utolsó sorban ne feledje, hogy a vádhatóság még semmit sem bizonyított - könnyen lehet, hogy az Ön ellen szóló, egyetlen bizonyíték az Ön rémült fecsegése és bevallása lesz. 

A kihallgató kihasználja, hogy az átlagember nem ismeri alapvető jogait. Lássunk példákat erre a kihallgatási módszerre! 

„A hallgatás a bűnösség jele. Akinek nincs takargatnivalója, az nyugodtan beszélhet.”

Francokat! A hallgatás az Ön joga. Nem Önnek kell nagy szavakkal bizonygatnia az ártatlanságát, hanem éppen ellenkezőleg, a vádhatóságnak kell bizonyítania az Ön bűnösségét, mégpedig józan kétséget kizáró módon. 

„Az kér ügyvédet, aki bűnöző.”

Francokat! Az kér ügyvédet, akit a rendőrség meggyanúsított. 

„Kérhet ügyvédet, de az még hosszú ideig eltarthat… Nem akar inkább mondani valamit? Akkor gyorsabban szabadul.”

Francokat! Éppen most próbálja Önt lépre csalni, információt kicsikarni addig, amíg az ügyvéd oda nem ér. 

„A poligráf (hazugságvizsgáló) mindent tisztázna. Csak az fél tőle, aki bűnös.”

Francokat! A poligráf nem azt vizsgálja, hogy ki hazudik, hanem azt, hogy ki milyen reakciókat vált ki. Mivel egy pszichopatában vagy egy cigányban nem okoz lelkiismereti válságot az, ha hazudik, ezért a pulzusa, verítéke, vagy pupillája nem változik, és átmegy a poligráfos vizsgálaton. Ugyanígy mennek át a titkosügynökök, szerencsejátékosok és egyéb tanult hazudozók a poligráfos vizsgálaton. Ezen kívül szokták még azt a módszert alkalmazni, hogy valamilyen rejtett, külső ingerrel (pl. tenyérbe vájt körömmel) megemelik a reakcióhullámaikat, majd amikor egy kényes kérdéshez érnek, akkor a fájdalmas önstimulást abbahagyják, mire a reakcióhullámaik ellaposodnak, amit a gép úgy érzékel, hogy igazat mondtak.

A poligráfos vizsgálatot nem fogadják el tudományos vizsgálatnak. Ha van Ön ellen megalapozott gyanú, semmit nem ér vele, ha elvállalja és átmegy rajta. Ha viszont elvállalja és elbukik, akkor azt a vádhatóság csatolja az Ön aktájához.

„Rendben, hívhatok ügyvédet, megnézhetem, hogy mi van a bizonyítékokkal, ezeket elintézhetem Önnek, de nem lesz könnyű, mindenesetre én mindent meg fogok tenni… addig is segítsen egy-két kérdés megválaszolásában.”

Francokat! A kihallgató kihasználja, hogy az átlagember nincs tisztában az alapvető jogaival, és úgy állítja be a dolgot, hogy azzal, hogy például ügyvédet hív, vagy hogy Ön elé tárja a bizonyítékokat, szívességet tesz. Ezt azért teszi, hogy Önt arra ösztökélje, hogy ne legyen hálátlan, és viszonozza a szívességet. 

Javasolt ellentevékenység: 

Hallgatás. Ilyen egyszerű a dolog: ha Ön nem mond semmit, az nem lehet Ön ellen felhasználni.

A többi fogollyal való kapcsolattartás 

Vegye figyelembe, hogy a cellákat lehallgathatják, vagy lehallgatják! 

A társakkal, családtagokkal való kapcsolattartás kérdésében egyrészről nézze át a proxymódszerre vonatkozó részt, másfelől tartsa észben a cellák lehallgatására vonatkozó részt! 

Óhatatlan, hogy a napokig, hetekig, hónapokig, vagy évekig elhúzódó fogság alatt az ember szót vált a többi, eredetileg idegen fogollyal. Óhatatlan, hogy egy idő után kezdi elfogadni vagy akár megkedvelni a többi foglyot, akik Önnel - legalább is úgy tűnik - azonos cipőben járnak. Ez az az ok, ami miatt nagyon résen kell lenni. 

Egyrészről nem tudható, hogy az a személy valójában kicsoda. Lehet, hogy valójában nem átlagos fogoly, hanem informátorként tevékenykedő bűnöző, esetleg fedésben lévő nyomozó.

Másfelől a dolgok változhatnak. Lehet, hogy az a fogoly eredetileg valóban az Ön oldalán állt, azonban időközben, titokban, jó ajánlatot kapott (pl. vád elejtése, kedvezménnyel való szabadulás), ha cserébe sikerül Önt rávennie arra, hogy fecsegjen. 

Javasolt ellentevékenység: 

Ne fecsegjen, és 100%-ig senkiben ne bízzon! 

Az ügyének részleteiről kizárólag az ügyvédjével, négyszemközt beszéljen! Elvileg az ilyen beszélgetés a tisztességes védekezéshez való jog alapján, törvényi előírás szerint, mentes a lehallgatástól, azonban két dolgot tartson szem előtt: 

Egyfelől, a hatóság keresi az ürügyet arra, hogy a szabadságjogokat csorbítsa, tehát ebben az esetben, még mielőtt bármit mond az ügyvédjének, kérdezze meg tőle, hogy bármilyen okból, például a szélsőségesség és a terrorizmus elleni harc hatékonyságának növelése ürügyén, van-e olyan jogszabály, fel tud-e mutatni a hatóság olyan hivatalos kifogást, ami miatt az Ön bizalmas beszélgetését le lehet hallgatni, és a bíróságon, fel lehet Ön ellen használni.

Másfelől, lehet, hogy Önt lehallgatják, de nem azért, hogy azt bizonyítékként Ön ellen felhasználják, mert tudják, hogy azt a bíró törvénytelen lehallgatás címén elvetné, hanem azért, hogy információt gyűjtsenek például arról, hogy kik az Ön társai, akik addig még nem kerültek a hatóság látókörébe.

Az őrizetesek fogdája általában elkülönül a jogerősen elítéltek börtönétől és fegyházától, azonban előfordulhat, hogy más megoldás nem lévén, illetve, hogy a túlzsúfoltságot ürügyül használva, valójában a proxymódszert (lásd fent) alkalmazva, Önt jogerősen elítélt, közönséges bűnözőkkel ugyanazon büntetésvégrehajtási körletben helyezik el. Ezzel kapcsolatban szeretnék néhány alapvető, íratlan börtönszabályt megosztani, azon felül, hogy azonnal vegye fel a kapcsolatot ügyvédjével, hogy Önt helyezzék vissza az őrizetesek fogdájába.

Arra mindenképpen számítson, hogy nemzeti érzelmű emberként, esetleg nemzeti érzelmű tetoválásokkal díszítve, nem lesz népszerű, figyelembe véve, hogy az elítéltek 80%+ arányban cigányok. 

És arra is számítson, hogy az alábbi szabályok nem csak a férfi-, hanem a női börtönökre is igazak. 

Ne legyen se puhány, se balhés! 

Amikor egy falkába új egyed kerül, harc alakul ki, mert tisztázni kell, hogy ki hol áll a rangsorban. Ugyanez igaz a börtönre is.

A börtönben az ember egy valami nem lehet: puhány. Lehet, hogy Ön nem a legmarkosabb, nem a legvagányabb, de ha az első néhány napban fizikai konfrontációt kezdeményeznek Ön ellen, nem hátrálhat meg, mert akkor a hátralevő időben minden fogoly Önre fog szállni. A börtönben az ember alapvetően vagy főnök („bika”), vagy beosztott („csicska”, illetve „köcsög”). Lehet, hogy az első napok konfrontációját nem Ön nyeri meg, de sem akkor, sem később nem mutatkozhat puhánynak.

Arra is figyeljen, hogy ne essen át a ló másik oldalára, azaz ne kössön bele még az élő fába is! 

Ne bámuljon másokat! 

Akárcsak az állatvilágban, a börtönben a merev bámulás a kihívás jele. 

Ne szóljon bele idegenek dolgába! 

Lehet, hogy első felindultságában segítene a gyengébbnek tűnő idegennek, akit a többi idegen együttes erővel „megfegyelmez” vagy „beavat”, azonban nem javaslom, hogy így tegyen, hiszen nem ismeri az előzményeket. Lehet, hogy egy bandaháborúban foglalna állást. Lehet, hogy egy besúgót vagy egy gyermekmolesztálót védene meg. 

Természetesen ennek az ellenkezője az igaz, ha olyan emberekkel (családtag, barát stb.) van bent, akikkel dac- és védszövetségben van. 

Az egyetlen ok a beleszólásra az lehet, ha józanul sejti, hogy Ön a következő a sorban, például ha az az eset áll fenn, hogy az Ön cellájába bejön egy vagy több fogoly, hogy az Önnel odakerült, Önnek egyébként idegen foglyot „beavassa”. Mivel elképzelhető, hogy ő „beavatása” után az Ön „beavatása” következik, ez más megvilágításba helyezi a dolgot. 

Ne kíváncsiskodjon! 

Senki sem - így gondolom, hogy Ön sem - szereti, ha az elmondottakat az ügyész szájából, a vád bizonyítékaként, a tárgyaláson kell visszahallania. Ezen felül kerülje azt a kérdést, hogy „Te mit követtél el?”, és Ön se válaszoljon, ha Önnek ezt a kérdést teszik fel, hiszen a választ bizonyítékként, beismerésként, fel lehet használni. Ha mindenképpen rá akar erre a témára kérdezni (de inkább kerülje), akkor a „Téged miért hoztak be?”, illetve a „Téged miért ítéltek el?” formát alkalmazza. Az erre adott válasz ugyanis nem beismerés, csupán a vádirat megismétlése.

Ne legyen vamzer (árulkodó, besúgó)! 

Önt meglopták vagy fizikailag bántalmazták? Kérheti áthelyezését más cellába vagy büntetés-végrehajtási intézetbe, de az elkövetőket nem nevezheti néven a hatóságoknak, még akkor sem, ha a hatóság azt mondja, hogy ez az ára az áthelyezésnek.

Először, nincs arra garancia, hogy a hatóság betartja a szavát, sőt lehet, hogy csak beismerő vallomást akar kicsikarni Önből.

Másodszor, lehet, hogy a hatóság betartja a szavát, és az Önt meglopó vagy bántalmazó fogolyra tett vallomásáért cserébe, Önt más cellába vagy büntetés-végrehajtási intézetbe helyezik át, de mi a garancia arra, hogy az a hír, hogy Ön „köpött”, azaz vamzer, ott nem éri utol? Vagy mi a garancia arra, hogy Ön végleg ott marad, és mondjuk egy hét múlva, nem helyezik vissza eredeti körletébe? Semmi.

Ne kérjen szívességet idegenektől! 

A börtönben nincs szívesség: így vagy úgy, de a tartozást mindenkitől behajtják. Ha nem családtagtól, esetleg baráttól kér szívességet, erre számítson! Ne kérjen szívességet, ha tudja, hogy a szívességért sem Ön, sem a kint lévő családja, barátja vagy ügyvédje nem tud, vagy nem akar fizetni. 

Összefoglaló 

Remélem, hogy Ön vette a fáradságot, és a teljes anyagot átolvasta, mert így könnyebben meg tudja érteni és jegyezni az összefoglalót.

Biztosan látott már olyan filmet, ahol a hadifogoly minden kérdésre ugyanazt a választ adja: név, rendfokozat és azonosítási szám. Nos, a hadifogság, illetve a rendőrségi / ügyészségi eljárás alá vonás ugyan két különböző dolog, de egy valami közös bennük: legyen az Ön alapvető tevékenysége a hallgatás és figyelés, kiegészítve egy-két szabványkérdéssel és -válasszal.

„Milyen bűncselekménnyel gyanúsít?”. Ha semmivel, akkor „Szabadon távozhatok?”. Ha igen, távozzon! Ha nem, akkor vissza az első kérdéshez. És így tovább, és így tovább.

Ha a rendőr át akarja kutatni a ruházatot, a gépjárművet, vagy a lakást, akkor a kérdés így hangzik: „Van kutatási végzése?”. Akár van, akár nincs, a javasolt válasz ez legyen: „Nem járulok hozzá, hogy átkutassa a ruházatomat (gépjárművemet, lakásomat stb.), de nem állok ellent.” 

Őrizetbe vétel során, illetve a kihallgatás során csak két dolgot mondjon: „1. Mivel gyanúsítanak? 2. Beszélni szeretnék az ügyvédemmel.”. Ha semmivel nem gyanúsítják, akkor a kérdés: „Szabadon távozhatok?” Ha igen, távozzon! Ha nem, akkor vissza az első kérdéshez. 

Mindegy, hogy akár az utcai igazoltatásról, akár az őrizetbe vétel utáni kihallgatásról van szó, mindegy, hogy akár durván vagy barátságosan, fenyegetések vagy ígérgetések közepette zajlik az eljárás, meg se szólaljon, és semmit ne írjon alá!

Önnek nem arra kell energiát pazarolnia, hogy bosszankodik, hogy az SZDSZ/LMP és a TASZ miért tart előadásokat a cigányoknak a jogaikról, hanem arra kell időt és energiát fordítania, hogy minél több nemzeti érzelmű magyar férfi és nő, fiú és lány megismerje jogait. A megismertetés első lépése a családtagok, a második a barátok felvilágosítása, mert ha Önt közvetlenül nem tudják megtörni, ha Öntől nem jutnak bizonyítékokhoz, biztos, hogy azt közvetett módon, azaz a családtagokon és barátokon keresztül próbálják megtenni.

Mind a testi, mind a lelki tartás fontos, egymást segítő tényező, azonban a tapasztalat azt mutatja, hogy aki lélekben megtörik, sokkal hajlamosabb bevallani „bűneit”, mint aki testben törik meg. Az, hogy Ön miből tud erőt meríteni, azt Önnek kell tudnia. Például, ha Ön keresztény ember, erőt meríthet a mártírok életéből. Például, ha az Ön rokonát málenykij robotra hurcolták vagy hadifogolyként sínylődött, de túlélte és hazajött, erőt meríthet az ő szívósságából és kitartásából. Aki pedig jelenkori, elsőkézből származó börtöntapasztalatról, illetve annak tanulságairól akar többet tudni, olvassa el Budaházy György visszaemlékezését.

Ne feledd, magyar: „Ha ellógod a felkészülést, felkészülhetsz arra, hogy lógva maradsz!”

És azt se feledd, magyar, hogy akármennyire felhős az ég, akármennyire is dörög és villámlik, a felhők mögött mindig kék az ég, és süt a nap! 

(Hidra)