Szeretnék ezúton is kellemes ünnepeket kívánni minden nemzeti érzelmű magyar testvéremnek, és a kuruc.info szerkesztői csapatának azért a sok áldozatos munkáért, amely nélkül a hamarosan elérkező felszabadulásunk tudom, hogy sosem jöhetne létre. Ezért is van annyira útban a hírportál bizonyos köröknek.

Szóval, a "Talpra állhat-e még a kereszténység?" című íráshoz szeretnék hozzászólni.

Már régebben is említettem néhány levelemben, írásomban, hogy én ateista vagyok. Nem hiszek semmilyen felsőbb hatalomban - a zsidókat kivéve, - de persze a nagyorrúak nem természetfelettiek, másrészt ha hiszek is bennük, és hatalmuk nagyságában, azért még nem fogadom el őket. Viszont annak ellenére, hogy "istentelen" vagyok, maximálisan tiszteletben tartom a hívőket, és magát a keresztény vallást is, bár azért sokszor szoktam kritikával illetni az egyházat. Sokan mondják, hogy a keresztény vallás útmutatása szerint lehet igazán jól, és hasznosan élni, de szerintem nekem nincsen szükségem semmiféle istenre ahhoz, hogy jó legyek embertársaimhoz, segítőkész legyek, és hasznos életet éljek.

A fent említett levéllel teljes mértékben egyet értek. Én is évek óta ezt hajtogatom a környezetemben, hogy a kereszténység kiüresedett, és hiába a Biblia, hiába Jézus, és a több ezer éves múlt, Európa legfőbb vallásának többé nincs üzenete. Sosem értettem azokat az embereket, akik rendszeresen templomba járnak, és ott minden egyes alkalommal ugyanazokat a modern világunkban teljesen haszontalanná vált, semmitmondó frázisokat hallgatják végig, és ha valami nagyon rossz történik velük, vagy a közösséggel, akkor megelégszenek a pap azon szavainak hallatán, hogy "Isten akarata ez, Ő kívánta így, de imádkozzunk, és akkor majd megoldódik minden!".
Imádkozzunk! Ez a nagy, és hasznos tanács... És attól vajon jobb lesz? Amikor már lassan nyomorog a nemzetünk, körülöttünk minden pusztul, akkor az imádság, és a lelki hit fogja majd megoldani a problémáinkat? Amikor kint a forrongó utcán az agyonpáncélozott külföldi, és "magyar" rendőrállatok, kollaboráns gójok, és zsidó uraik ellenem rohannak állig felfegyverkezve, vajon az imádság majd megállítja őket? Vagy ha mindannyian hiszünk Isten jóakaratában, akkor majd Ő tönkreteszi nekünk a hazug zsidó gazemberek pénzvilágát?

Ha belegondolunk, elképesztő ellentét feszül a régmúlt korok kereszténysége, és a mai kereszténység között. És persze nem csak abban, hogy akkor volt inkvizíció, meg hogy mikor kinek mekkora hatalma volt az egyházon belül, hanem a kereszténység, és ezáltal a nyugati kultúrák védelme érdekében lezajlott háborúk tekintetében is. Mikor például hazánkat a török fenyegette, az egyház hatalmasai arra szólítottak fel mindenkit, akit lehetett, hogy Isten nevében harcoljanak, "az Úr velünk van", és még sorolhatnám. Tehát az egyház akkoriban még védte a saját érdekeit, és a külső ellenségektől is védte Európát, cselekvésre szólított fel az imádkozáson kívül!. A mai egyház semit nem üzen, csak azt, hogy szeressük egymást, meg legyünk szolidárisak a szegényekkel, segítsük a szegényeket, és hasonlók. Csoda, hogy az emberek elfordulnak attól a vallástól, amely saját szavai szerint életre szóló útmutatást ad mindenkinek, de közben egyáltalán semmilyen gyakorlati tanácsot nem ad, nem áll ki a saját, és hívei érdekeiért? Milyen felfogás az, hogy szeressük ellenségeinket, bocsássunk meg azoknak, akik ártottak nekünk, és ha megütik az egyik orcánkat, tartsuk oda a másikat is?
Majd Isten segít!

Persze, segít... Évszázadok teltek el azóta, hogy a kereszténység naggyá vált, és éppen ez az önfeladás, ez a naiv reménykedés, és túlzott derűlátás miatt volt lehetséges az, hogy a zsidók szépen lassan belülről szétrohasszák vallásunkat, hitünket, országainkat, nemzeteinket, és ugyan külső katonai ellenfelek ma már nem fenyegetnek oly nagy számban, de a kiüresedett kereszténység a belső ellenségek, és fenyegető problémák ellen sem akar, és nem is tud támaszt adni.

Ezzel szemben nézzük meg akár a zsidó, akár a muzulmán vallást! A zsidókat önbizalommal árassza el azon hitük, hogy ők az egyedüli emberek a Földön, mindenki más alsóbbrendű, és hogy az ő istenük nem békét, és önfeladást akar tőlük, hanem azt, hogy mindenki mást eltiporva, más nemzetek hulláin építsék fel világbirodalmukat.
A muszlimoknál pedig előírás ugyan a napi ötszöri ima, és az alamizsnaosztás a szegényeknek, de amikor látják vallási vezetőik, hogy oszágukat bármi is fenyegeti, akár zsidók, akár más, ők szólítanak fel először mindenkit a harcra. Nem a toleranciára, szolidaritásra, és megbékélésre, meg alkalmazkodásra, hanem a harcra!!! Ha a muszlimok hozzánk hasonlóan naivak lettek volna évszázadokon át, akkor a muzulmán vallásnak is alig lennének hívői, és ott is mindent a zsidóság irányítana. Persze, hogy egy hitre vágyó ember hamarabb választ egy cselekvésre buzdító vallást, mint egy örökös türelemre, és várakozásra felszólítót, főleg, ha a világ eme nehéz korszakában az élet nagy kérdéseire keresi a választ!

Ha bárkit is megsértettem eme írásommal, elnézést kérek! De szeretném, ha tisztázódna, hogy nekem nem a kereszténységgel, mint vallással, vagy Istennel van bajom, hanem az ő földi helytartóival. Emberekkel van baj, nem Istennel, nem Jézussal. Egyszóval a keresztény egyházra ráférne egy alapos megújulás, és biztosan tudom, hogy akkor néhány évtized alatt sokan újból felfedeznék Istent a szívükben!

Áldott ünnepeket, és egy sokkal boldogabb jövő esztendőt kívánok mindenkinek!
Kitartás!
AntiKommunista-47