A kard magyar útja - Magyar kardok magyar gyűjtőktől című időszaki tárlat megnyitóján Csorba László, a Budapest Történeti Múzeum főigazgatója elmondta: az augusztus végéig látható kiállításon a nagyközönség 18 különleges, gyönyörű szablyát tekinthet meg.

B. Szabó János történész arról beszélt, hogy a fegyverkiállítás részeként az érdeklődők különleges áttekintést kaphatnak a 16. századtól a századfordulóig terjedő időszak hazai kardkultúrájáról.

A kiállított szablyák közül a legkorábbi a törökellenes harcok idején, a 16. században készült, és Egerben fellelt kard, a legkésőbbi pedig egy 1904-ben készült kardpár - hívta fel a figyelmet Kovács Olivér, a tárlat ötletgazdája, A kard című regény szerzője.

A szablyák megjelenésükben rendkívül egyediek, a díszes kardok között nincsen két teljesen egyforma - hangsúlyozta Kovács Olivér.

A BTM Vármúzeum tájékoztatása szerint a középkori Magyar Királyságban használt kardok - ahogyan a fegyverzet többsége is - a 15.-16. századig nagyjából az általános európai fejlődési trendeket követték. Azonban az egyre fokozódó törökveszély - mely végül az ország két, majd három részre szakadásához vezetett - lényeges átalakulást hozott.

A szablya vált a magyar lovas katonák fegyverévé, hiszen az ívelt pengék vágási tulajdonságai kedvezőbbek, míg a szúrás kevésbé fontos, mivel a nyeregben nem lehet pontos találatokat indítani. A Kárpát-medencében használt szablya hamarosan megjelent Lengyelországban is.

A szablya a huszároknak köszönhetően a magyar lovasok emblematikus fegyvere lett, sőt több is annál: miközben egészen a 20. századig az ívelt kardok maradtak használatban a magyar harcászatban, egyúttal jelképes szerepük lett: a nemesi viselet részévé váltak. A szablya szót nem is igen használták a középkorban: kardnak nevezték őket, míg az egyenes pengéjű, "nyugatos kardokat" legtöbbször tőrnek hívták.

A kiállítás a magyar szablya néhány műalkotásnak is beillő, gyűjteményekben fennmaradt példányát mutatja be a nagyközönségnek. A kiállított példányok a korukban is vagyonokat érő fegyverek, s egyúttal viselőjük társadalmi rangját, gazdagságát érzékeltető tárgyak voltak.

A tárlaton többek között olyan különleges kardok láthatók, mint a "magyar empire díszszablya" Buda és Attila ábrázolásával a 18. századból, egy magyar karabella markolattípusú szablya a 17. századból, a "fringia pengés huszártiszti szablya" a 18. század második feléből, valamint a Szűz Mária alakjával díszített "Madonnás szablya" 19. századi szerelésekkel.

A kard magyar útja - Magyar kardok magyar gyűjtőktől című tárlaton látható szablyák három fegyvergyűjtő: Lőrincz József, Tóth Sándor, valamint Varga János magángyűjteményéből kerültek a BTM Vármúzeum időszaki kiállítására.

(MTI)