A terület továbbra is Szerbia szerves része marad, de lehetősége nyílik szabadon pályáznia uniós támogatásért, illetve maga határozhatja meg és ellenőrizheti az ezúton szerzett források helybeli hasznosítását.

Bár a Vajdaság az egész ország összterületének mindössze negyedét teszi ki, mindazonáltal a teljes GDP 40 százalékét itt állítják elő, infrastrukturális és egyéb szempontból is ez az ország legfejlettebb régiója. A lakosság 65-70 százaléka szerb, a magyarok aránya ma már nem több 13-15 százaléknál, 1-3 százalékban más nemzetiségek is lakják (szlovákok, horvátok, románok).

Borisz Tadics miniszterelnök pártja, a Demokrata Párt (DS) nyilvánvalóan a Szerbia uniós céljait segíteni vagy gátolni tudó Magyarországnak és a helyi magyarságnak tett azzal gesztust, hogy visszaadott valamit az egykori autonómiából, ugyanakkor az is nyilvánvaló, hogy a DS igencsak rá van utalva a Vajdasági lakosság politikai támogatására. Az itteni Európa-párti választói közeg juttatta és tartja a DS-t hatalmon, és ez döntötte el a vitát a 2009 májusában tartott választásokat követő, a választások eredményét megkérdőjelező zavargások idején is. Ez életbevágó Tadics és a DS számára, mely fej-fej melletti küzdelmet vív a Közép-Szerbiában erőteljes pozíciókat birtokló szélsőséges nacionalistákkal.

A Moszkvához húzó szerb nacionalisták vitatják a Vajdaságnak visszajuttatott autonómiát, melyet épp úgy egyfajta nyugati összeesküvésnek tekintenek, mint Szerbia egykori NATO-bombázását vagy a Tadics által követett uniós integrációs politikát.

Borisz Tadics nagy gondja, hogy a szélsőséges nacionalisták paranoiája nem feltétlenül alaptalan. Bár az EU nem szeretné, ha folytatódnék Szerbia felbomlása apróbb területekre, ám ezt néhány szomszédja - Magyarország vezetésével - nem feltétlenül ellenezné.