Semmilyen. Csak háború utáni vallomások vannak, többségében egyéni „túlélőktől". Ezek a vallomások ellentmondóak, és csak nagyon kevesen állítják, hogy ténylegesen tanúi voltak bármilyen „elgázosításnak". Nincsenek korabeli dokumentumok vagy szilárd tények: nincsenek hamuhegyek, nincsenek krematóriumok, melyek több millió holttestet képesek lennének elégetni, nincs „emberből készült szappan", nincsenek emberbőrből készített lámpaernyők, és nincs hiteles demográfiai statisztika sem.

Széleskörű törvényszéki, demográfiai, elemzői és összehasonlításokon alapuló bizonyítékok alátámasztják ennek a nagyságrendnek a lehetetlenségét. A széles körben ismételt „hatmilliós" nagyságrend felelőtlen túlzás.

Igen. A híres „nácivadász" ezt írta a Stars and Stripes-ban, 1993. január 24-én. Azt is állította, hogy a zsidók „elgázosítása" csak Lengyelországban történt.

Miután a szövetségesek elfoglalták Dachaut, sok amerikai katonát és másokat végigvezettek a táboron, és mutattak nekik egy épületet, amely állítólag „gázkamra" volt. A tömeghírközlés széles körben, de hamisan, továbbra is kiáll amellett, hogy Dachau „gázkamrás" tábor volt.

Nincs. Auschwitzot a szovjetek foglalták el, és a háború után módosították. Egy termet úgy alakítottak ki, hogy nagy „gázkamrának" látszódjék. Miután az amerikai Fred Leuchter, a gázkamraépítés és –tervezés vezető szakértője megvizsgálta ezt és Auschwitz más állítólagos elgázosító helyiségeit, kijelentette, hogy „abszurditás" azt állítani, hogy ezeket kivégzésekre használták, vagy használhatták.

Internáló központ volt, és egy nagyméretű gyárkombinátnak volt a része. Szintetikus üzemanyagot állítottak ott elő, és a rabokat munkaerőként hasznosították.

A búr háború idején (1899-1902) a britek állítottak fel általuk „koncentrációs tábornak" nevezett táborokat Dél-Afrikában, hogy ott tartsák az afrikander nőket és gyermekeket. Hozzávetőlegesen 30 000-en haltak meg ezekben a poklokban, melyek ugyanolyan borzasztóak voltak, mint a II. világháborús német koncentrációstáborok.

Az egyetlen jelentős különbség az volt, hogy a németek annak alapján internálták az embereket, hogy a német háborús erőfeszítések biztonságára tényleges vagy gyanítható veszélyt jelentettek, amíg a Roosevelt-kormány kizárólag faji alapon internálta az embereket.

Úgy tekintették, hogy a zsidók a nemzet biztonságára közvetlen veszélyt jelentenek (a kommunista felforgatók túlnyomórészt zsidók voltak). Bár mindenki, aki gyaníthatóan veszélyeztette a biztonságot – nem csak a zsidók –, ki volt téve az internálás veszélyének.

1933 márciusában a nemzetközi zsidó szervezetek nemzetközi bojkottot hirdettek a német árucikkek ellen.

Igen. Az újságok erről szerte a világon beszámoltak. Például a London Daily Express (1933. március 24.) az első oldalon bejelentette, hogy „Júdea hadat üzen Németországnak".

Évekkel a „haláltábor"-történetek kezdete előtt volt, melyek 1941-42-ben kezdtek feltűnni.

Nagy-Britanniának – 1940. május 11-én.

Egy sem.

Kevesebb, mint hatmillió.

A háborút zsidók milliói élték túl Európában. Több százezer (talán másfélmillió) halt meg a háború alatt különféle okokból, a többi Palesztinába, az Egyesült Államokba és más országokba emigrált. A háború után még több zsidó hagyta el Európát.

Több mint kétmilliónyian menekültek el vagy evakuálták őket az oroszok 1941-1942-ben. Tehát ezek a zsidók sohasem voltak német irányítás alatt.

Talán egymillió (ezek között nem szerepelnek azok, akiket a Szovjetunió felszívott).

Brit katonai rendészek kínozták, mint azt az egyik kínzója később beismerte.

Igen. A kínzást széles körben alkalmazták, hogy hamis „bizonyítékokhoz" juthassanak ezen a hírhedt nürnbergi bíróságon, és más, háború utáni „háborús bűnösök" tárgyalásain.

Segíti a zsidót, mint csoportot, a kritikák ellen. Mint egyfajta szekuláris vallás, érzelmi köteléket biztosít a zsidók és vezetőik között. Hatalmas eszköze ez a zsidó pénzgyűjtő-kampányoknak, és ezzel igazolják az USA Izraelnek küldött segélyeit.

Igazolja a dollár tízmilliárdokat, melyet Németország jóvátétel címén fizetett Izraelnek és sok más egyéni „túlélőnek". A cionista/izraeli lobbi arra használja, hogy a Közel-Keleten Izrael-barát külpolitikát diktáljon Amerikának, és hogy az amerikai adófizetők pénzét Izraelbe irányítsa, mely évi több milliárd dollárra rúg.

A holokauszt-történet felidézésével igazolják azt az ótestamentumi tézist, hogy a zsidó szent és örökké üldözött „kiválasztott nép".

Elterelte a figyelmet a szovjet háborús uszításról és atrocitásokról, népirtásról a második világháború előtt, alatt és után.

Nagyjából ugyanúgy, ahogy a Szovjetuniónak.

Nincs.

Hidrocianid gázt – Zyklon-B-t –, a kereskedelmi forgalomban lévő rovarirtót, amit Európában széles körben használtak.

A Zyklon-B rovarirtó volt, melyet a ruhák és lakókörletek fertőtlenítésére használtak, hogy a tífuszhordozó tetveket és más rovarokat kiirtsák.

Nem. Ha a nácik mérges gázt szándékoztak volna használni az emberek kiirtására, sokkal hatékonyabb termékek álltak volna rendelkezésre. A Zyklon lassan ható fertőtlenítőszer.

Normális körülmények közt 20 órába. Az egész folyamat nagyon bonyolult és veszélyes. Gázálarcot kell használni, és csak szakképzett technikusokat alkalmaznak.

Nem magyarázható semmivel, mert ha úgy tettek volna, akkor ugyanarra
a sorsra jutottak volna, mint „elgázosított" áldozataik.

De igen. Höss vallomása nyilvánvalóan hamis.

A történetek gázzal töltött bádogdobozok a tetőn lévő lyukon keresztüli bedobásától a zuhanyzórózsán keresztül eljuttatott csővezetékes gázig mindenről szólnak; „gőzkamrákról", áramütést mérő gépekről stb. Milliókról állítják, hogy így ölték meg őket.

Nem lehetett volna titokban tartani. Tény az, hogy nem voltak tömeges
elgázosítások. A megsemmisítés-történetek háborús atrocitáspropagandaként keletkeztek.

Azért nem szálltak szembe, mert nem hitték, hogy meg akarják ölni őket.

Szakértői becslések szerint 300 000 és 500 000 közé tehető.(Időközben előkerült egy a Nemzetközi Vöröskereszt által készített adatsor is, ez 271 ezerre teszi a számot, dokumentum ITT - a szerk.)

Főleg a kiújuló tífuszjárványoktól, melyek a háború sújtotta Európában pusztítottak a háború alatt, valamint az éhínségtől és az orvosi ellátás hiányától a konfliktus utolsó hónapjaiban, amikor a szövetségesek bombázásai valójában minden köz- és vasúti szállítást megbénítottak.

Ez a betegség mindig akkor tűnik fel, amikor egészségtelen körülmények között sok ember van összezsúfolva. Haj- és ruhatetű terjeszti. Ironikus, de ha a németek több Zyklon-B-t használtak volna,
több zsidó élhette volna túl a táborokat.

5 700 000.

Sokkal több, mint amennyihez a németek hozzáfértek, mivel jelentős
tüzelőanyag-hiány volt a háború alatt.

Nem. Oxigénhiány miatt lehetetlen, hogy a lángok az emberi testet teljesen elemésszék ily módon.

Kb. másfél órába, a nagyobb csontok még további feldolgozást igényelnek.

Hogy az ott meghaltak testétől hatékonyan és egészséges módon váljanak meg.

Kb. 430 600-at.

Nem. Már a mindenkori ötven százalékos becslés is nagyvonalú (napi tizenkét óra). A krematóriumkemencéket alaposan és rendszeresen tisztítani kell, ha jelentős terhelés alatt vannak.

Miután minden csontot ledaráltak, kb. egy cipősdoboznyi.

Ez még „megválaszolásra" vár. Hatmillió holttest sok tonna hamut tett
volna ki, és még sincs bizonyíték semmilyen nagy hamulerakóhelyre.

Nem. Valójában ezek a fényképek még csak nyomát sem mutatják az
óriási mennyiségű füstnek, amely állítólag állandóan a tábor fölött lebegett, és a „nyílt gödröknek" sem mutatják bizonyítékát, amelyekben
a hullákat állítólag elégették.

Megtiltotta a házasságot és a nemi kapcsolatot a németek és a zsidók
között, hasonlóan azokhoz a törvényekhez, amik ma Izraelben vannak
érvényben (És amelyek mindig is érvényben voltak a fajgyűlölő zsidó vallás hívei körében - a szerk.).

Évekkel Hitler Harmadik Birodalma előtt az USA legtöbb állama hatályba léptetett olyan törvényeket, amelyek tiltották a házasságot a különböző fajok között.

A Vöröskereszt delegációjának 1944 szeptemberében tett auschwitzi látogatásakor készült hivatalos jelentésében rámutatott, hogy az internáltaknak engedélyezték, hogy csomagot kapjanak, és hogy a gázkamrákról szóló szóbeszédet nem tudják igazolni.

Ha lett volna terv a megsemmisítésre, a Vatikán helyzeténél fogva minden bizonnyal tudott volna róla. De mivel nem volt, így a Vatikánnak semmi oka nem volt, hogy ellene szóljon, és nem is tette.

Semmilyen.

Hitler kormánya már 1933-ban aláírt egy egyezményt a cionistákkal, amely lehetővé tette, hogy a zsidók Németországból Palesztinába vándoroljanak, és nagymennyiségű tőkét vihessenek magukkal.

Miután túlélte az auschwitzi internálást, a bergen-belseni táborban,
tífusz következtében halt meg, néhány héttel a háború vége előtt.

Nem. A francia dr. Robert Faurisson által összegyűjtött bizonyítékok megállapítják, hogy a híres napló irodalmi kacsa (Mint minden más és későbbi holokausztregény is. Jónéhányról már ki is derült - a szerk.)

A fényképek hamisíthatók, de sokkal könnyebb egyszerűen félrevezető
felirattal ellátni egy fényképet, vagy félrevezető kommentárral bemutatni egy filmet. A lesoványodott hullahalmok nem jelentik, hogy ezeket az embereket „elgázosították" vagy szándékosan halálra éheztették. Valójában a tomboló járvány vagy a háború vége felé jelentkező élelmiszerhiány miatti éhezés tragikus áldozatai voltak. (Mint ahogy egész Európa éhezett a háború végén és az emberek tömegével haltak éhen és járványok következtében mindenütt - a szerk.)

Rafael Lemkin lengyel zsidótól, egy 1944-ben kiadott könyv szerint.

Nem. Az ilyen filmek történelmileg gyengén megalapozott regényszerű
megfilmesítések. Sajnos túlontúl sokan elfogadják ezeket, mint pontos
történelmi bemutatást.

Több tucatot. Még több van kiadás alatt.

Nem nyújtottak be bizonyítékot a jutalomért, de az intézmény ellen 17
millió dolláros kártérítési pert indított egy korábbi auschwitzi táborlakó, Mel Mermelstein, aki azt állította, hogy a jutalom felajánlása alvászavarokhoz vezette és az üzleti élete veszteséget szenvedett, valamint, hogy a felajánlás a „megállapított tények ártalmas tagadását" képviselte.

Kétségtelenül nőtt. Egyre több „főáramlatú" történész ad hangot szkepticizmusának kulcsfontosságú holokauszt-állításokkal kapcsolatosan. A revizionisták is egyre több országban egyre több
hivatalos és félhivatalos támogatásra lelnek.

Ezt a rágalmazást arra tervezték, hogy eltereljék a figyelmet a tényekről és a becsületes vitákról. A tudósok, akik cáfolják a holokauszt-történet állításait, minden fajban és etnikai-vallási csoportban megtalálhatók (a zsidók között is). Nincs összefüggés a „holokauszt"-cáfolás és az antiszemitizmus vagy neonácizmus között. Növekvő számú zsidó tudós nyíltan elismeri a bizonyítékok hiányát a kulcsfontosságú holokauszt-állításokkal kapcsolatosan.

Rágalomhadjáratot indítottak ellenük, elvesztették akadémiai állásukat, nyugdíjukat, tulajdonukat megrongálták, és fizikai erőszakot alkalmaztak velük szemben.

Az IHR-t – egy vezető revizionista történelmi kutató- és kiadóközpontot – háromszor ért bombatámadás. 1984. július 4-én felgyújtották és porig égett. Dolgozói számos halálos fenyegetést kaptak. Az IHR-rel és a holokauszt-revizionistákkal a média túlnyomórészt ellenségesen bánik.

Mert politikai okokból az uralkodó osztály nem akar mélyebb tárgyalásokba bocsátkozni a holokauszt-történetet övező tényekről.

Az Institute for Historical Review, P. O. Box 2739, Newport Beach, CA 92659, széles választékban kínál könyveket, kazettákat, videókat fontos történelmi témákról. Weblapjuk: http://www.ihr.org/