Előbb Ben Zygier, majd Izraelben Ben Alon volt a neve annak az ausztráliai születésű zsidó férfinak, akit valamiért örökre eltüntettek a világ szeme elől az izraeli titkosszolgálatok. Az ABC ausztrál tévé tegnapi szenzációs tényfeltáró riportjából kiderül, hogy a hivatalos izraeli verzió szerint Ben Alon még 2010 végén „öngyilkos lett” a Ramla városban levő hírhedt Ájálon börtön egyik szigorúan őrzött, állandóan bekamerázott magánzárkájában.

Az izraeli parlamentben (kneszet) nem sokkal az ABC riportjának sugárzása után Áhmád Tibi palesztin és Zehává Gálon zsidó képviselő kérdést intézett a belügyminiszterhez: miként fordulhat elő az, hogy a demokratikus Izraelben hat-nyolc hónapon keresztül a külvilágtól hermetikusan elzárva, bírósági ítélet nélkül tarstanak embereket, akik az állandó 24 órás megfigyelés, a bekamerázott magánzárka ellenére képesek öngyilkosságot elkövetni?

Ben Alon izraeli katonaként

A nemzetközi botránnyá dagadó Ben Alon-ügyről Izraelben már az újságírók is sokat tudnak, ám a cenzúra egyelőre mindenkibe belefojtja a szót és az információt. Annyit tudunk, hogy Ben Zygier Ausztráliában született 1976-ban, a melbourne-i zsidó iskolába járt, 2001-ben alijázott, azaz vándorolt ki Izraelbe. Új hazájában megnősült, katonai szolgálatot teljesített, és született két gyermeke. A katonai szolgálat után a Moszád szolgálatába állt, ám 2010 elején egyszerűen eltűnt a barátai és a szerettei szeme elől. Sem az Ausztráliában élő szülei, sem az izraeli házastársa nem hajlandók beszélni.

A nemzetközi, ausztrál nyomás hatására a Ramla városbeli Ájálon börtön hatóságai annyit közöltek, hogy Ben Alon (egyelőre még az előneve sem ismert) a magánzárkában 2010. december 15-én fölakasztotta magát. Ami egyébként elképzelhetetlen, mert az állandóan szigorúan őrzött izraeli magánzárkákban nem lehet öngyilkosságot elkövetni. Mint kiderült, Ben Alon holttestét később a melbourne-i zsidó temetőben temették el.

Ben Alon Moszád-ügynök rossz fát tehetett a tűzre, amiért az izraeli titkosszolgálatok igyekeztek nyom nélkül kivonni a forgalomból, ám ezúttal nem sikerült nekik. Ezekben a percekben ért véget egy televíziós sajtóbeszélgetés, amelynek során Somfalvy Attila, a Jediot Áháronot újságírója a cenzúra jogosságát hangsúlyozó kollégáival szemben kijelentette: „Ebben a történetben nem csak az a szégyen és döbbenetes, hogy Izraelben a cenzúrával elnémítják a sajtót, hanem az is, hogy embereket egyszerűen el lehet tüntetni, magánzárkában tartani hat-nyolc hónapon keresztül bírósági ítélet nélkül”. Mi tesszük hozzá azt, amit Somfalvy Attila Izraelben nyilván nem mert: vajon hány emebert tesznek el láb alól úgy, hogy sosem szerzünk róla tudomást?

Hering József – Kuruc.info