A félreértések elkerülése végett elöljáróban pontosítanunk kell a Die Welt kifogásolt, félreérthető - az izraeli sajtó által félre is értett - megállapítását: Fischer Iván és az izraeli Daniel Barenboim soha nem ült a Berlini Filharmonikus Zenekar "főnöki karosszékében", tehát ők ketten nem voltak a német zenekar vezető karmesterei (Chefdirigent), s ezért ebben a minőségben Kirill Petrenko lesz az első zsidó. Fischer Iván és Daniel Barenboim viszont többször is dirigálta a Berlini Filharmonikus Zenekart. A Die Welt minden rosszindulat és antiszemitizmus nélkül csupán tényt közölt, s valószínűleg ez az oka annak, hogy az ilyenkor szokásos elhatárolódások és elítélések ellenére sem törölte a német napilap a Kirill Petrenko és a másik két zenész zsidóságára vonatkozó közlést.

Az izraeli kormány és a Zsidó Ügynökség által politikai célok elérése érdekében működtetett Antiszemitizmus Elleni Küzdelem Összehangolásának Fóruma című heccportál azonban további súlyos antiszemita kitételt is talált a Die Welt beszámolójában: "Nem idegen tőle (mármint Kirill Petrenkótól - H. J.) az, amit a férfiak művelni szoktak, tanúsítja a Bayreuthi Ünnepi Játékok egyik énekesnője", idézi a német lapot a zsidó heccportál, majd az "olvasók sokaságának felháborodására" hivatkozva leszögezi: "Ez egy igen elterjedt antiszemita fogást közvetítő beszámoló, amelynek lényege az, hogy a zsidók hatalomra vágyók és szoknyavadászok."

Nagyobb baj az, hogy a Die Welt az oroszországi Omszkban született zsidó Kirill Petrenkót a Berlini Filharmonikus Zenekar hetedik vezető karmesterének írja, pedig ő már a tizenegyedik. A világhírű berlini zenekar vezető karmesteri tisztségét az 1902-ben elhunyt Ludwig Ritter von Brennertől kezdve olyan személyiségek töltötték be, mint például Hans von Bülow (Liszt Ferenc veje), a Moson vármegyei Lébény-Szentmiklóson született, magát mindig magyarnak valló Nikisch Artúr, Wilhelm Furtwängler vagy Herbert von Karajan.

Az Észak-német Rádió (NDR) honlapján is szerettük volna megnézni, hogy pontosan mit írtak Kirill Petrenko zsidóságára és alacsony termetére vonatkozólag, ám a mérges tiltakozások és elhatárolódások nyomán ezek a megjegyzések már törölve lettek. A "súlyos antiszemita" esetről a héber nyelvű sajtóban az izraeli Jediot Áháronot számolt be, amelyet átvett a fentebb már említett Antiszemitizmus Elleni Küzdelem Összehangolásának Fóruma című izraeli kormányzati heccportál is. Így aztán az eredeti szöveg pánikszerű törlése miatt kizárólag az említett héber médiákra, illetve az Észak-német Rádióállomás honlapját idéző, az ott leírttól elhatárolódó, azt elítélő Die Frankfurter Allgemeine Zeitungra (FAZ) vagyunk utalva.

A Kirill Petrenkót jellemző, a FAZ által is idézett szöveg eredetiben így hangzik: „winzigen Gnom, der jüdischen Karikatur“ ("a zsidó karikatúra iciripiciri gnómja"). Az NDR honlapjáról, mint említettük, időközben törölt teljes mondat állítólag ez volt: "A zsidó karikatúra iciripiciri gnómja, olyan mint Alberich, Wagner egyik operahőse." Az említett izraeli lapok megjegyzik: Kirill Petrenko valóban alig éri el a 160 centiméteres testmagasságot. Richard Wagner A Nibelung gyűrűje (Der Ring des Nibelungen) című négy operából álló ciklusában szereplő Alberich, a csúf kis törpe már az első opera, A Rajna kincse legelején föltűnik, amint három gyönyörű sellő után vágyakozik. Alberichot a sellők kikosarazzák, de meggondolatlanul elfecsegik neki: aki a Rajna mélyén fekvő aranyból gyűrűt készít magának, az ujjára húzva az egész világot uralhatja. Később sokan Alberich figuráját az antiszemita karikatúrákkal hozták összefüggésbe.

Az Észak-német Rádió honlapjáról, pontosan a cikk harmadik bekezdése után időközben eltávolították a nagy felháborodást kiváltó szöveget, és helyette most a következő zárójeles megjegyzés olvasható: Ursprüngliche Passage wurde von der Redaktion entfernt. (A szerkesztőség az eredeti szövegrészt eltávolította.) A cikk végén pedig az "állásfoglalás" alcím alatt, az NDR kulturális rovatvezetője, Barbara Mirow a szerkesztőség nevében sajnálatát fejezi ki, amiért Kirill Petrenkót az eredeti szövegben összehasonlították Wagner egyik operafigurájával, Albericchel. A szerkesztőség egyben biztosítja olvasóit, hogy a jövőben ilyesmi nem fordul elő.

Hering J. - Kuruc.info

A cikket némileg árnyalja az, hogy a Berlini Filharmonikusoknál úgy működik - a világ legjobb zenekaráról beszélünk -, hogy a zenekar tagjai választanak karmestert. Az "Istenek alkonya" Herbert von Karajan halálával a német zenei életben is befejeződött, hiszen ha valaki kinyitja még a hetvenes-nyolcvanas évek Deutsche Grammophon katológusát, Karajan, Wilhelm Furtwängler, Karl Böhm, Eugen Jochum és Hans Knappertsbusch nevével találkozik szinte mindenhol, s mellettük olyan magyarokéval, mint például Anda Géza, Vásáry Tamás, Fricsay Ferenc, Várnay Astrid. És akkoriban olyan zsidó karmesterek, mint Solti György vagy Bruno Walter dicsérték és álltak ki Karajan mellett. Vagy éppen Dávid Ojsztrah és Jehudi Menuhin.

Bár Karajan halála után egy olasz, Claudio Abbado következett a Berlini Filharmonikusok élén, aki remek karmester volt, de liberális nézeteket vallott, s egyik célja éppen a karajani örökség lerombolása volt. Az olasz ezt viszonylagos helytállással meg is tette, bár a tradíció kifogott rajta, a berliniek azért őrizték az erőteljes és telt karajani hangzást Abbado karcsú és nem túl elegáns hangzásideálja ellenében. Ezért Abbado fel is állt a karmesteri székből, hogy a most távozott Sir Simon Rattle-nek adja át a helyét, aki aztán tovább rombolta a berliniek jó hírét. Tehát a rombolás belülről kezdődött, hiszen Karajant már a nyolcvanas években üldözni kezdték, s Karajan át is ment Bécsbe, ahonnan szintén a liberális kritika elüldözte egyszer.

Richard Wagnert pedig nem kell dédelgetni, hiszen minden nővel kikezdett, aki szoknyát viselt, s minden pénzt képes volt eltapsikolni. Ugyanakkor a zenetörténet géniusza volt, aki mellett csak Wolfgang Amadeus Mozart, Johann Sebastian Bach, Ludwig van Beethoven, Liszt Ferenc, Pjotr Csajkovszkij, Georg Friedrich Händel és Giuseppe Verdi említhető.

Kirill Petrenkóval nem az a gond, hogy jó zenész-e, hanem leginkább az, hogy mennyire van affinitása a berliniséghez, a németséghez, miután Wagner Ringjét egy benzinkúti balhé szintjére züllesztette egy liberálisan alattomos rendezővel. Egyébként, ahogy sokan megjegyezték, van egyfajta felülreprezentáltság a művészeti életben, de egyet nem szabad elfelejteni: Karajant 1945-ben nácinak minősítették, ami a legsúlyosabb ítélet volt akkor is, mai is, hiszen eltiltották a zenei működéstől. Ennek ellenére Karajan a Bécsi Filharmonikus Zenekar karmestere, az EMI sztárja lett, majd 1955-ben a Berlini Filharmonikus Zenekar állandó karmestere, s röpke másfél évtized alatt az összes jelentős európai zenei központ vezetője, művészeti irányítója, a DG, EMI, DECCA sztárja lett.

Ökölrázás helyett új Karajanok, Böhmök, Jochumok, Fricsayk, Andák, Vásáryk kiképzését kell megkezdeni.