Európa „lelkéért” a publicista szerint két hölgy küzd: egyikük Angela Merkel német kancellár, másikuk pedig Marine Le Pen, a francia Nemzeti Front vezére. Igaz, az utóbbi egyelőre nincs hatalmon – lehetséges azonban, hogy a jövőre esedékes francia elnökválasztáson hatalomra kerül. Angela Merkel ugyanakkor esetleg megbukhat a németországi voksoláson. Mindettől függetlenül azonban mégis komoly jelentősége van annak a ténynek, hogy a két hölgy gyökeresen másképpen képzeli el Európa jövőjét – mutat rá cikkében Natalie Nougayrede. Marine Le Pen ugyanis nem hisz a liberális, „nyitott”, migránsok tömegeit befogadó, egységesülő, „nemzetek feletti” Európában. A liberális publicista szerint Le Pen „idegen- és muszlimellenes”, „nacionalista”, akinek nézetei a francia jobboldal „fősodratú” köreiben is „futótűzként terjednek”. Olyannyira, hogy a másik "jobboldali" elnökjelölt-aspiráns, Nicolas Sarkozy sem tudja kivonni magát a hatásuk alól. Angela Merkel ezzel szemben a „liberális” „befogadó” Európa híve, aki hisz a kontinens népeinek egyre szorosabb egységesülésében, és az Európán kívülről érkező milliónyi bevándorló befogadásának szükségességében.

A két hölgy nemigen kedveli egymást – mutat rá a cikkíró, hozzátéve, hogy személyesen soha nem is találkoztak egymással. Le Pen egy alkalommal „császárnőnek” nevezte a német kancellárt, aki szerinte „illegális bevándorlók tömegeivel” kívánja elárasztani Európát. Angela Merkel ezzel szemben nemigen nyilvánított véleményt a francia Nemzeti Front vezérével kapcsolatban (pártjáról viszont annál inkább, lásd pl.:  "Gondoskodni fogok róla, hogy a többi politikai párt mindig erősebb legyen, mint a Nemzeti Front" - a szerk.), de elejtett megjegyzéseiből teljesen egyértelmű, hogy szemében Le Pen és pártja „fenyegetést jelent Európa népei számára”. „Amennyiben Franciaország a szélsőjobboldal mellett állna ki, annak hatása jóval jelentősebb lenne, mint Magyarország illiberális kurzusa” – véli a cikkíró. (Aki vélhetően nincsen teljesen tisztában a Fidesz-kormány kétkulacsosságával.)

Annak ellenére, hogy személyesen nem találkoztak, tavaly az Európai Parlament egyik ülésén egymás közelében foglaltak helyet. A német kancellár asszony látványosan „félrenézett”, amikor Le Pen éles támadást intézett Francois Hollande francia elnök ellen, akit „Németország kancellárhelyettesének” nevezett - olvasható a Guardian cikkében.

A két hölgynek mindamellett egyetlen közös vonása mégis van – hangsúlyozza a cikkíró -, mégpedig az, hogy mindketten mélységesen hisznek politikájuk helyességében. Angela Merkel szilárdan meg van győződve a főként iszlamista bevándorlók befogadásának szükségességében, ezzel szemben Marine Le Pen „Európa iszlamizációjának” veszélyeire figyelmeztet. A publicista szerint Merkel az, aki az eredeti „európai értékek” megőrzéséért küzd, míg Le Pen „le kívánja rombolni” a hagyományos Európát. Nagy tévedés, mert a valóság éppen az ellentéte annak, amit Natalie Nougayrede állít: mert ugyan miféle „európai értékek” fognak érvényesülni az eljövendő európai kalifátusban? Le Pen egyébként a jelenlegi Európával sincs kibékülve: a CNN-nek adott minapi interjújában Franciaországot az Európai Unió „gyarmatának” nevezte. A Nemzeti Front vezére nem csupán üdvözölte az európai uniós tagságról szóló brit népszavazás eredményét, de hatalomra jutása esetén hasonlóképpen meg kívánja kérdezni hazájának polgárait arról, kívánják-e, hogy hazájuk továbbra is az EU tagja maradjon? A Brexit után reményei szerint jönne tehát a „Frexit”. További különbség Merkel és Le Pen politikája között, hogy míg az előbbi szilárdan atlantista álláspontot képvisel, és az USA egyik leghűségesebb szövetségese kíván maradni, addig a francia Nemzeti Front vezére rokonszenvezik Vlagyimir Putyin orosz elnökkel, és a francia-orosz kapcsolatok szorosabbra fűzését kívánja. (Talán kevésbé lényeges különbség kettejük között - utal rá a cikkíró -, hogy Marine Le Pen „modern nőként” kíván megjelenni a közvélemény előtt, ezzel szemben Angela Merkel inkább egy hagyományos női modellt testesít meg.)

A Guardian publicistája rámutat arra, hogy a francia-német kapcsolatok alakulása mindig is alapvetően határozta meg Európa jövőjét. Napjainkban azonban a „Párizs-Berlin-tengely” működése akadozik, de nem elsősorban a francia Nemzeti Front előretörése miatt, hanem főképpen azért, mert a két ország gazdasági teljesítménye között egyre növekszik a különbség – természetesen Németország előnyére és Franciaország kárára.

Noha Angela Merkel személyesen egyelőre nem intézett támadást vetélytársnője ellen, a francia Nemzeti Front előretörésének veszélyeire beszédeiben nem egyszer hívta fel a figyelmet. Le Pen és hívei válaszképpen a francia belügyekbe történő beavatkozással vádolják meg a német kancellár asszonyt. Aki persze jól tenné, ha nem Franciaországra mutogatna, annál is inkább, mivel neki is megvan a „saját Nemzeti Frontja”: éspedig az AfD elnevezésű tömörülés, amely az elmúlt vasárnap Mecklenburg-Elő-Pomerániában rendezett választásokon megelőzte Angela Merkel Kereszténydemokrata Pártját.

A két politikus hölgy közül egyikük fogja meghatározni Európa jövőjét. De vajon melyikük lesz az? – teszi fel a kérdést cikkében Natalie Nougayrede, a Guardian publicistája.

Páger Oszkár - Guardian nyomán