Mire Utah állam – egyébként meglehetősen Trump-ellenes – szenátora, Mitt Romney azt twittelte, hogy szörnyű hiba lenne a közvetlen beavatkozás, hiszen az USA rengeteg fegyvert adott el Szaúd-Arábiának, melyekkel a királyság meg tudja magát védeni. Ha pedig Rijád válaszcsapásra szánja el magát az olajlétesítményei elleni, valószínűleg iráni hátterű cirkálórakéta-csapások miatt, akkor a 2012-es republikánus elnökjelölt szerint az Egyesült Államoknak készen kell állnia szövetségese közvetett támogatására.

A szenátus egyik demokrata tagja is úgy vélte, lehet, hogy Irán túlment azon a bizonyos határon, és katonai eszközökkel kéne helyre tenni. A Connecticut állambeli Chris Coons így fogalmazott: "Irán a terrorizmus egyik legveszélyesebb állami szintű támogatója. Könnyen lehet, hogy a mostani támadás lesz az, ami katonai választ tesz szükségessé, ha ezt a hírszerzés is szükségesnek látja."

Coons Bloomberg által idézett felvetése saját pártján belül is heves elutasításban részesült, ami nem kis részben annak köszönhető, hogy Szaúd-Arábia népszerűsége a Hasogdzsi-gyilkosságnak, Trump választási kampányának támogatása, illetve az elhúzódó és egyre nagyobb és véresebb blamázsnak tűnő jemeni intervenciónak köszönhetően a demokrata döntéshozók és még inkább a demokrata választók körében a mélypontra süllyedt, és egyre erősebbek azok a hangok, miszerint lazítani kéne a monarchia iránti feltétlen lojalitáson.

A Washington Post szerint a kongresszusban az is megrökönyödést keltett, hogy Brian Hook, a külügyminisztérium Iránnal foglalkozó különleges megbízottja azt bírta mondani, hogy "a szaúdiak ezt a támadást a saját 9/11-ükként élik meg".

Hiszen a 2001. szeptember 11-i terrortámadás 19 elkövetője közül 15 szaúdi volt.

A katonai intervenció szempontjából nyilván az amerikai fegyveres erők felett szinte korlátlan hatalommal rendelkező elnök döntése a mérvadó. Márpedig annak ellenére, hogy Donald Trump a támadást követően még azzal fickóskodott, hogy az amerikai hadsereg és flotta “csőre töltve” várja a fejleményeket, később leszögezte, hogy nem akar háborút Iránnal, és "nincs is ok a sietségre".

Ráadásul akármilyen fenyegető is lehet az Egyesült Államoknak a tény, hogy Irán ilyen kis energiabefektetéssel ilyen nagy káoszt tudott okozni, mégsem amerikai tulajdont ért támadás - nem így júniusban, amikor egy amerikai felderítő drónt lőtt le a Forradalmi Gárda, de Trump akkor sem avatkozott be. Az sem elhanyagolható szempont, hogy Irán összes szabotázsakciójánál gondosan ügyelt arra, hogy emberéletben ne essen kár.

(Index nyomán)