Ebben a furcsa kijelentésben pedig egy csepp szarkazmus sem volt – minden komoly. Vagyis a harcok egy hete, amelynek során az ukrán fegyveres erők nagy része már megsemmisült, és a kijevi rezsim elvesztette az irányítást Ukrajna területének kb. 40% – a felett, nem tudta visszarántani az ukránok jelentős részét a “párhuzamos valóságból”.

Azok, akik még hisznek az "agresszor" közeli vereségében, azokat megnyugtatják a Nyugat szankciói Oroszország ellen, és “Európa gyors segítsége a kijevi rezsimnek”. Azok, akik egy kicsit reálisabban gondolkoznak, a nyugati fegyverekben és a 16 ezer, Európa által toborzott önkéntesben és a NATO-erők által Ukrajna feletti légtér tervezett blokkolásában bíznak.

A minap azonban meglehetősen kegyetlen hideg zuhany érte a reménykedőket. Először is, Ukrajna "nagy barátja", Victoria Nuland [az amerikai külügyminisztérium politikai ügyekért felelős államtitkára], hirtelen bejelentette, hogy a “harcok befejezése után fel lehet majd oldani az Oroszország elleni szankciókat”, amelyet Kijev "megalázó kijelentésnek" tekintett.

Nem sokkal ezután üzenetet kaptak Washingtonból, hogy jobb, ha nem számítanak a "repüléstilalmi zóna" bevezetésére Ukrajna felett, amely közvetlen hadüzenetnek tekinthető Moszkva ellen, és a világot a harmadik világháború szélére sodorhatja.

Ezenkívül Zelenszkij irodájának bennfentesei szerint az Egyesült Államok radikálisan csökkentette a kijevi rezsimnek és az ukrán hadseregnek továbbított hírszerzési információk áramlását. Washington ezt úgy magyarázta, hogy korlátozott a képessége arra, hogy valós időben információkat gyűjtsön Ukrajnáról, mivel nincsenek embereik és drónjaik a helyszínen. Ami kissé furcsán hangzik, hiszen a világűrben keringő kémműholdak egy kolibrit is meg tudnak különböztetni egy verébtől.

Bár ennek oka inkább az, hogy az amerikaiak a harcok során nem tapasztaltak különösebb célszerűséget az operatív szintű információk átadásában, mivel az eltérő ukrán katonai formációk, amelyek állóháborúra és lokális ellenállásra váltottak, egyszerűen nem képesek használni őket. És ha ez így van, akkor minek zavarni őket, újra és újra megmutatva, hogy gondok vannak? Hadd haljanak meg a győzelembe vetett hittel.

Washington gyorsan váltogatja retorikáját. Tavaly év végén még megpróbálták az Ukrajnával kapcsolatos felelősség teljes terhét “európai partnereikre” hárítani. Csakhogy az amerikai elképzelések egy része valójában már megvalósult: Oroszország kapcsolatai az EU-val romokban hevernek, Ukrajna káoszba zuhant, és Moszkva ellen nagy tartalékot készítettek elő Ukrajna területén a helyzet "afganizációjára". Ennek ellenére még most is, amikor a harcok már láthatóan hamarosan véget érnek Ukrajna területén, a robbanások, a lövöldözések és a fosztogatások folytatódnak az ukrán városokban.

Az "Oroszországgal kapcsolatos amerikai retorika hanyatlása" (Zelenszkij irodájának egyik forrása szerint) összefüggésben lehet azzal, hogy megpróbálják megvizsgálni Oroszország készségét az korábban a NATO-nak átadott alapvető biztonsági követelmények feloldására és kompromisszumokra ezekben a kérdésekben. Mindenesetre ma úgy tűnik, hogy Ukrajna már kijátszott kártyának bizonyult, amelynek maradék értéke kizárólag az Oroszországgal való konfrontáció síkjában és még megmaradt lehetőségeiben rejlik.

“Habár a NATO és Európa nem örül ennek” – Stoltenberg főtitkár ismét megerősítette, hogy a szövetség nem hajlandó harcolni Oroszországgal Ukrajna függetlenségéért –, ám “megnyugtatta Kijevet, hogy a NATO arra számít, hogy az ukrajnai helyzet rosszabbodni fog az elkövetkező napokban". Vajon kinek a számára?

Emmanuel Macron ugyanezt mondta Vlagyimir Putyinnal folytatott beszélgetés után. Ezen kijelentés után Franciaországban olyan önkénteseket vettek őrizetbe, akik arra készültek, hogy Ukrajnába távozzanak, mert részt akartak venni az ott zajló harcokban. Később London is pedig figyelmeztette az “Ukrajna iránt rajongó" polgárait, hogy ugyanezért büntetőeljárás alá is vonhatják őket.

Ezzel egyidejűleg Olaf Scholz német kancellár kijelentette, hogy “Ukrajna és Grúzia NATO-csatlakozásának megtagadása helyes döntés volt, és Ukrajna, Grúzia és Moldova EU-csatlakozása nem az a kérdés, amelyről most tárgyalni kell, mert meg kell állítani a harcokat Ukrajnában”.

Ezenkívül Scholz jelezte, hogy továbbra is tárgyalni fog az Orosz Föderáció elnökével és Zelenszkij elnökkel, amely kijelentést Kijevben különösen sérelmesnek tekintettek, mivel a kancellár "nemcsak egyenlően kezeli a konfliktusban részt vevő feleket, hanem Putyint még előrébb is helyezte a felsorolásban."

A “kijevi csapat” általános szomorú hangulatát a történtek miatt Zelenszkij elnöki irodájának vezető tanácsadója, Mihail Podolyak fejezte ki legjobban: "itt az ideje, hogy a Nyugat is felelős legyen a háború befejezéséért Ukrajna területén."

Eközben az Egyesült Államok, a NATO és az EU "retorikájának hanyatlása " annak is köszönhető, hogy az Oroszország elleni “pokoli nyugati intézkedések”, mind a valósak, mind a blöffök, eddig nem érték el a kívánt eredményeket, és nem kényszerítették Moszkvát céljainak feladására.

Viszont a világot egy nagy háború lehetőségének szélére sodorták. Mivel Oroszország “nem kapcsolta ki a motort, a Nyugatnak kellett kikapcsolnia a sajátját”. Ma az európai vezetők többek között azon sürgölődnek, hogy megtalálják a lehetséges módszereket a saját szankcióik által okozott károk minimalizálására.

Ennek reményében nemcsak az orosz vállalkozások képviselőivel folytatott színfalak mögötti tárgyalásokban bíznak , hanem a legmagasabb szintű kapcsolatokat újra felmelegítik. Ez a kérdés volt a fő téma Macron, Scholz és Erdogan számára a napokban Putyinnal folytatott sürgős telefonbeszélgetések során.

Korábban írtuk: Németországban még a zöld külügyminiszter sem tartja lehetségesnek Ukrajna azonnali EU-csatlakozását