1970-es évek vége: Amerikai titkosszolgálati források szerint Reza Pahlavi sah nukleáris fegyver előállítására irányuló program megindítására adott utasítást.

1979: A sah diktatórikus rendszerének megdöntését követően az USA leállítja a dúsított uránium szállítását Iránnak. A forradalmi iszlám kormány elítéli az atomfegyverek használatát és birtoklását.

1984: Nyugatnémet titkosszolgálati forrásokból származó információk szerint Teherán atomfegyverek létrehozására irányuló programja a „végső fázisába érkezett”.

1984: Alan Cranston amerikai szenátor közli, hogy Irán hét éven belül megalkotja első atombombáját.

1992: Egy republikánusokból álló amerikai kongresszusi „vizsgálóbizottság” megállapítja: „98%-os biztonsággal kijelenthető, hogy Irán rendelkezésére állnak azok a feltételek, melyek két vagy három nukleáris bomba előállításához szükségesek”.

1992: Benjamin Netanjahu az izraeli kneszet képviselőjeként kijelenti: Irán 3-5 év múlva nukleáris bombával fog rendelkezni. A fenyegető veszély elhárítása érdekében „nemzetközi frontot kell létrehozni az USA vezetésével” – javasolja Netanjahu.

1992: Simon Peresz izraeli külügyminiszter az egyik francia televíziós társaságnak adott interjújában annak a véleményének ad hangot, hogy 1999-re a perzsa állam atomfegyverekre fog szert tenni. "Irán a legnagyobb fenyegetés és a legsúlyosabb probléma a Közel-Keleten, mivel nukleáris fegyverek előállítására törekszik, és szélsőségesen vallásos szellemiségű hadsereget tart fenn” – jelenti ki Peresz.

1992: Joseph Alpher, a Moszad egyik korábbi ügynöke egy lapinterjúban arról beszél, hogy "Iránt az első számú ellenséggé kell nyilvánítani”, továbbá szerinte az „iráni nukleáris program félelemmel tölti el Izraelt”.

1992: Robert Gates, a CIA akkori igazgatója kijelenti, hogy az iráni nukleáris program 5 év múlva, vagy annál is korábban „súlyos gondok forrása lehet”.

1995: A The New York Times meg nem nevezett amerikai és izraeli tisztségviselőkre hivatkozva közli, hogy Irán „sokkal közelebb áll az atombomba kifejlesztéséhez, mint korábban gondolták”. A cikkből az is kiderül, hogy a perzsa atomprogram 1987-ben kezdődött, az utóbbi időszakban „felgyorsították”, és pakisztáni és orosz szakemberek is segítik az iráni atomtudósok munkáját.

1997: A The Christian Science Monitor jelentése szerint az „amerikai nyomás eredményeképpen módosítások történtek az iráni atomprogram ütemezésében”. „Szakértők úgy vélik, nyolc-tíz éven belül aligha lesz Iránnak nukleáris fegyvere” – olvasható a lapban.

1998: Donald Rumsfeld egy Amerikát fenyegető ballisztikus rakétatámadás lehetőségeit vizsgáló bizottság elnökeként bejelenti a Kongresszusnak, hogy Irán 2003 körül már rendelkezhet interkontinentális rakétával, amely elérheti az Egyesült Államok területét.

1998: A The New York Times egy korábbi titkos ügynökre hivatkozva arról számol be, hogy „Irán nukleáris fegyverek előállítására törekszik, ugyanis senki sem épít 800 mérföld távolságra repülni képes rakétát, amely kizárólag hagyományos robbanófejet hordoz”.

2002: Robert Walpole, a CIA magas rangú tisztségviselője az amerikai szenátus egyik bizottsága előtt azt fejtegeti, hogy az iráni rakétaprogram a vártnál sokkal gyorsabban haladt az elmúlt két évben, és „az észak-koreaiak szintjét is elérte”.

2004: Colin Powell amerikai külügyminiszter (akinek az állítólagos iraki tömegpusztító fegyverek létét igazoló előadása az ENSZ Közgyűlése előtt szintén felejthetetlen marad, mivel minden egyes szava hazugság volt) arról beszél, hogy Iránban nukleáris robbanófejeket helyeznek rakétákra.

2005: Az USA-ban nyilvánosságra kerül egy hozzávetőleg ezer oldalas dokumentum, amely állítólag egy iráni számítógépről származik, és a nukleáris program bizonyos részleteit ecseteli. Iráni részről az ellenséges hírszerző ügynökségek hamisítványának nevezik a „tanulmányt”.

2006: Amerikai tisztségviselőktől származó információk szerint a perzsa állam elleni csapás elkerülhetetlen, és állítólag tervek is léteznek arra vonatkozóan, hogy taktikai nukleáris fegyverekkel rombolják le az iráni földalatti atomlétesítményeket.

2006. május: „Aggodalommal tölti el a zsidókat, hogy az iráni elnök (Mahmúd Ahmadinezsád) népirtásra szólít föl. Népirtást bomba nélkül is véghez lehet vinni, mint azt a történelemből megtanultuk. De egy atombomba Irán kezében egyenlő lenne egy repülő gázkamrával" - mondta az 1994-ben Nobel-békedíjjal kitüntetett veterán izraeli politikus Izraelben egy európai küldöttséget fogadva.

2007: George W. Bush amerikai elnök arról beszél, hogy ha Irán nukleáris fegyverekre tesz szert, elkerülhetetlen lesz a III. világháború. Dick Cheney alelnök korábban „komoly következményekkel” fenyegette meg Teheránt, amennyiben a perzsa állam nem hagy fel nukleáris programjával.

2007: Alig egy hónappal Bush elnök bejelentését követően a 16 amerikai titkosszolgálat közös jelentése megállapítja, hogy Irán „nagy valószínűséggel” 2003-ban felhagyott az atombomba előállítására irányuló erőfeszítéseivel. Mahmúd Ahmadinezsád iráni elnök nemzete győzelmeként értékeli a jelentést.

2008. június: John Bolton, az Egyesült Államok ENSZ-nagykövete azt jósolja, hogy Izrael 2009. januárja előtt támadást intéz a perzsa állam ellen, kihasználva az új amerikai elnök beiktatása előtti hónapok nyújtotta „lehetőséget”.

2009. május: Az amerikai szenátus külkapcsolatokkal foglalkozó bizottságának jelentése leszögezi: "Nincsen jele annak, hogy az iráni vezetők elrendelték volna a bomba megépítését.”

2009. július: Irán hat hónapon belül rendelkezhet atombombával, és ki is próbálhatja azt - tudta meg német hírszerzési forrásból a Stern. A hamburgi hírmagazin legfrissebb számában a szövetségi hírszerzés, a BND szakértőit idézte, akik a lapnak nyilatkozva úgy vélekedtek, hogy az iráni atombomba kifejlesztését immár nem lehet megakadályozni. Teherán - mint fogalmaztak - a legrövidebb időn, mindössze hat hónapon belül kész a bomba előállítására, és képes arra, hogy Észak-Koreához hasonlóan föld alatti nukleáris kísérletet hajtson végre. Az idézett szakértők szerint az iráni illetékesek most gőzerővel a hordozórakéták kiépítésén munkálkodnak. Mindezt - mint a Stern hozzátette - egyebek között német cégek segítségével teszik.

2009. július: Kétségbe vonják a Nemzetközi Atomenergia-ügynökséggel (NAÜ) kapcsolatban álló diplomaták, hogy Irán hat hónapon belül atombombával rendelkezhet. Erről a hamburgi Stern írt német hírszerzési forrásokra hivatkozva.

2010. augusztus: Jeffrey Goldberg a The Atlantic's című folyóirat szeptemberi számában bemutatja, miként képzeli el az Irán elleni izraeli támadás lefolyását. "Egy nukleáris Irán Hitler óta a legnagyobb fenyegetést jelenti a zsidó nép túlélése szempontjából” – szögezi le a szerző. Goldberg legalább 40 izraeli, amerikai és arab politikussal, valamint katonai vezetővel folytatott beszélgetése nyomán arra a következtetésre jutott, hogy legkésőbb 2011 júliusában bekövetkezik az izraeli csapás az iráni atomlétesítmények ellen. Goldberg idézi Benjamin Netanjahut is, aki úgy véli, „senki nem akarhatja, hogy egy messianisztikus, apokaliptikus szekta atombombával rendelkezzen”.

2010: Amerikai tisztségviselők „kiszivárogtatásai” alapján elterjedt híresztelések szerint az Irán ellen életbe léptetett szankciók miatt a teheráni vezetés kénytelen volt lelassítani a nukleáris programot.

2011: Olyan információk kapnak lábra a nemzetközi sajtóban, melyek arra utalnak, hogy az izraeliek és amerikaiak számítógépes támadásai is komoly nehézségeket okoztak az iráni atomlétesítmények működésében.

2011. január: Meir Dagan, a Moszad éléről történt távozását követően arról beszél, hogy a perzsa állam 2015 előtt nem lesz képes nukleáris fegyvert előállítani. Később Dagan „ostoba ötletnek” nevezi az Irán elleni légicsapás tervét.

2011. január: Az Amerikai Tudósok Szövetsége az iráni atomprogramról írt jelentésében leszögezi: „nem kérdés”, hogy Teheránnak megvan a technikai képessége egy atombomba előállításához.

2011. február: James Clapper, az amerikai titkosszolgálatok működését felügyelő nemzeti hírszerzési igazgató kongresszusi meghallgatásán arról beszél, hogy „Irán nyitva tartja a nukleáris bomba létrehozásának lehetőségét”, ugyanakkor „nem tudja megmondani, hogy Teherán végül a nukleáris fegyverkezési program folytatása mellett dönt.”

2011. november: A Nemzetközi Atomenergia Ügynökség hivatalosan első ízben ad ki olyan jelentést, melyben a perzsa államot atomfegyver előállítására utaló tevékenységgel vádolja meg. Irán cáfolja a dokumentum megállapításait, hangsúlyozva, hogy a nemzetközi szervezet Izrael és az USA befolyása alá került.

2012. március: Egy iráni katonai létesítményről készített műholdfelvételekből a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség (NAÜ) szakértői arra következtettek, hogy a létesítményben nukleáris fegyverkísérletet hajthattak végre. A bécsi székhelyű ügynökség diplomatái az AP amerikai hírügynökséggel szerda éjszaka azt közölték, hogy a felvételeken teherautók és földgyaluk láthatók, amelyek minden valószínűség szerint egy kísérlet radioaktív nyomait igyekeztek eltüntetni. A NAÜ két diplomatája szerint egy, a nukleáris robbantás beindításához szükséges neutron detonátorral hajthattak végre kísérletet a Teherán közelében, Parcsinban lévő katonai létesítményben. Egy harmadik diplomata mindezt nem erősítette meg, de jelezte, hogy az említett neutron detonátor csakis nukleáris fegyver kifejlesztésére utalhat.

2012. szeptember: Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök - akinek országa évtizedek óta rendelkezik atombombákkal - az ENSZ Közgyűlésén ismét az iráni atomfegyverkezési program veszélyeiről értekezik, és „vörös vonal” meghúzását követeli, melyet az irániak nem léphetnének át.

2018. május: Irán hazudott, és nukleáris fegyver kifejlesztésén dolgozott, s az iráni atomalku hazugságon alapult – állította az izraeli hírszerzés által megszerzett bizonyítékokra hivatkozva Benjámin Netanjahu izraeli miniszterelnök. Az izraeli televíziócsatornák élő adásban közvetítették a kormányfő bejelentését, mely szerint Izraelnek birtokába jutott az iráni titkos atomarchívum. Ennek alapján Teherán hazudott, mert az Amad projekt keretében aombombát próbált előállítani

2021. január: Az izraeli hadsereg hadműveleti tervet dolgozott ki az iráni nukleáris program megakadályozására - jelentette az izraeli katonai rádió szerdán. Aviv Kochavi vezérkari főnök szerint pontos, ütőképes katonai tervet dolgoztak ki, amely lehetővé teszi Izrael számára, hogy meghiúsítsa az iráni nukleáris bomba elkészítéséhez szükséges áttörést. Kochávi emellett felvázolt egy hagyományos harci eszközökkel zajló esetleges összecsapást is, amelyben rengeteg rakéta zúdulna Izrael földjére, és amelyben ennek megakadályozására izraeli támadó rakéták árasztanák el az iráni célpontokat.

Netanjahu 2009 óta tartó kormányzása alatt számos alkalommal került elő az iráni atomfegyverkezés kérdése, amelynek megakadályozását kormányzása kulcskérdésének tekinti. Az izraeli miniszterelnök az akkori amerikai elnökkel, Barack Obamával is szembehelyezkedett, elítélte az Obama által megalkotott atomalkut, mert az szerinte nem szolgálta megfelelően ezt a célt. Ugyanakkor Kochavi elődje, Gadi Ejzenkot vezérkari főnök nem támogatta ebben a kormányfőt, és nyíltan is szembekerült Netanjahuval, amikor kijelentette, hogy Irán betartja a 2015-ös megállapodásban vállalt kötelezettségeit.

2025. június 13: Izrael támadást intéz Irán atomlétesítményei illetve más katonai, stratégiai jelentőségű célpontok ellen, majd atomtudósokat, katonai vezetőket is meggyilkol. Az USA néhány nap múlva szövetségese segítségére siet.

A kérdés mindezek után a következő: vajon a titkosszolgálatok végeznek ennyire csapnivaló munkát, vagy pedig – a „küzdj a megtévesztés eszközével” moszados jelszó jegyében – az iráni iszlám forradalom óta szándékosan keltették és keltik a teljes zűrzavart az állítólagos iráni atomprogram ügyében?