Laikus és szakértő egyaránt zavarban van, még akkor is, ha csupán arról hall, hogy közpénz tőkepiaci szereplőhöz kerül. A költségvetési gazdálkodást ugyanis nem arra találták ki, hogy közpénzből spekulációs pénz legyen. Feltételezések merültek fel arról, hogy a Quaestor Értékpapír Zrt.-nél a Külgazdasági és Külügyminisztériumnak, valamint a Magyar Nemzeti Kereskedőház Zrt.-nek is voltak ügyfélszámlái, és hogy a kormányszóvivői iroda már készíti is az összesítést, hogy mely minisztériumok tartottak még pénzt értékpapír-kereskedőknél. A minisztérium közlése szerint a kereskedőháznak ("MNKH“) egyetlen értékpapírszámlája volt, és a szerződés szerint azon is csak állampapír lehetett. Tudomásul véve a fenti közlést, aggodalmak akkor is megfogalmazódhatnak abban a tekintetben, hogy a költségvetési gazdálkodás szigora alá vont pénzeszközök miként juthatnak spekulatív ügyleti szereplőhöz. A spekuláció közhaszon, de nem akárhol és akármikor. A fogyasztói háztartás vagy a közület számára általában az a jó, ha elkerülik a spekulatív ügyleteket.

A hírek szerint az MNKH vezetősége 2015. március 5-én döntött arról, hogy kiveszi a tőkéjét a Quaestortól. Mivel az MNB csak öt nappal később, március 10-én jelentette be, hogy részlegesen felfüggeszti a Quaestor Értékpapír-kereskedelmi és Befektetési Zrt. tevékenységét, nem elhessegethető e tekintetben a bennfentes kereskedés gyanúja. Még ha e gyanú nem igazolható is, akkor is baj, hogy nem átlátható az a mechanizmus, amelyben közpénz tőkepiaci szereplőkhöz kerülhet, majd onnét visszavonható. Az átláthatatlanság gazdasági és biztonsági kockázat, és demokratikus és jogállami deficit. További probléma az, hogy ha a közpénz mozgása nem átlátható, nem lehetséges eleget tenni azon alkotmányos követelménynek sem, hogy a közpénz felhasználása legyen nyilvános.

A kincstári körbe tartozó szervezetek, közöttük a minisztériumok fizetési számlái kizárólag a kincstárnál vezethetők. E kötelezettség a hatályos szabályok szerint furcsa módon nem vonatkozik a kincstári körön kívüli számlatulajdonosokra (pl. állami ellenőrzés alatt lévő vállalkozásokra). Van olyan jogértelmezés, hogy állampapírt még az állami vállalatok is csak közvetlenül a kincstártól vehetnek. Az államháztartásról szóló, többször módosított 2011. évi CXCV törvény ("Áht.“) 79. § (3) bekezdése szerint az ún. kincstári körön kívüli számlatulajdonosok (közalapítványok, nonprofit társaságok stb.) átmenetileg szabad pénzeszközeiket a kincstár által értékesített, értékpapírszámlán, értékpapír-letéti számlán nyilvántartott állampapírok vásárlásával hasznosíthatják. E szövegezésből szigorú értelemben véve talán még nem következik az, hogy a Magyar Államkincstár ("MÁK“) által értékesített állampapírokat állami vállalat - miután a MÁK-tól megszerezte - ne helyezhette volna el befektetési szolgáltatónál. Fennmarad mégis a kérdés: közhaszon-e az, hogy az állam állampapír birtoklása során tőkepiaci magánszereplőt iktat közbe?

Költségvetési szerv az Áht. 41. § (4) bekezdése szerint a saját nevében - a külön szabályozott államadósságot keletkeztető ügyletek kivételével - adósságot keletkeztető ügyletet érvényesen nem köthet, továbbá törvényben meghatározott kivétellel értékpapírt nem bocsáthat ki, nem szerezhet meg. Eleve érthetetlen az a szabály, hogy az állami tulajdonú alapítvány vagy társaság révén miért olyan könnyű kikerülni azt a tilalmat, hogy számlát csak a MÁK-nál lehet vezetni, és ha ez már megtörténik, a tilalom alóli kivétel miért nincsen szabályozva. A költségvetési gazdálkodás biztonsága és hatékonysága gazdasági és politikai szempontból is alapvető fontosságú, és ha az állam elhanyagolja a MÁK továbbfejlesztésének feladatát, a kormányzat terhére súlyos mulasztás róható.

A minisztérium közlése szerint nemcsak kincstári körön kívüli számlatulajdonosok tulajdonában lévő állampapírok voltak a Quaestornál, hanem az állami tulajdonosnak az Eximbank tőkeemelésére elkülönített pénze is. Nem világos, hogy ez a pénz miért nem került közvetlenül a kincstártól az Eximbankba. A minisztérium ezt úgy magyarázza, hogy a Quaestornál csak az Eximbank tőkeemeléséhez kapcsolódó értékpapírok technikai nyilvántartását segítő értékpapírszámla-számla volt, és a Buda-Cash bedőlése után ezt a számlát is megszüntették, a legutóbbi magyarázat szerint azért, mert erre a miniszterelnök adott utasítást.

Először is látni kell azt, hogy az Eximbank állami tulajdonban van, a tulajdonosi jogokat pedig a rá vonatkozó törvény (a többször módosított 1994. évi XLII. törvény) szerint a hatáskörrel bíró miniszter gyakorolja [1. § (2) bekezdés]. Mivel a KüKüM központi költségvetési szerv, semmilyen okból - így tőkeemelés céljából sem - vezethet máshol számlát, mint a MÁK-nál. Akkor viszont nem érthető, mit keres egy technikai számla a Quaestornál. További baj az, hogy egy technikai számla mögött valóságos értékpapírszámlának kellene állnia, és a Quaestor nyilván nem nyithat technikai számlát olyan értékpapírra, amely a MÁK-nál van, és nem a Quaestornál.

Egyáltalán nem látható, miként volt lehetséges az, hogy a Questor az állami társaság tőkeemelésére elkülönített pénzzel összefüggésben technikai értékpapírszámla-számlát kezelt. Ilyen számlát pl. szervezett tőkepiacon a központi értékpapírtár, a KELER nyit, használ és zár be mint központi szerződő fél ("KSzF“). Teszi ezt akkor, amikor a teljesítéshez szükséges pénz és értékpapír-fedezet beszedését követően elvégzi a szükséges terheléseket és jóváírásokat a KELER KSzF technikai értékpapír számláján és a klíringtag értékpapír számláin, valamint a KELER KSzF tőzsdei technikai bankszámláján és a klíringtag bankszámláin. Technikai számla egyébként a könyvelésnél használt segédszámla, amely adott gazdasági esemény lekönyvelését követően lenullázódik, megszűnik.

A minisztérium szerint a technikai értékpapír-számla révén gyakorolják a tulajdonosi jogokat az Eximbank felett. E számlán szerintük forgalomképtelen részvények vannak, amelyek előállítása jogszabály alapján történt. Az igaz, hogy egy technikai számlán lévő értékpapír nem forgalomképes, de ez a valóságban nem az értékpapír miatt van, hanem azon tény okán, hogy a papírok technikai számlán vannak, vagyis le vannak ideiglenesen fagyasztva. Az ideiglenes zárolás miatt azonban más jogok, így tulajdonosi jogok sem gyakorolhatók a technikai számlán lévő értékpapírok segítségével, azzal ellentétben, mint amit a minisztérium állít.

Külön említésre érdemesek a nyilvánosság-szabályok. Az Alaptörvény 39. cikk (2) bekezdése szerint a közpénzzel gazdálkodó szervezet köteles a nyilvánosság előtt elszámolni a közpénzre vonatkozó gazdálkodásával. A közpénzt és a nemzeti vagyont továbbá az átláthatóság és a közélet tisztaságának elve szerint kell kezelni.

A közpénzre és a nemzeti vagyonra vonatkozó adatok közérdekű adatok. Az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló, többször módosított 2011. évi CXII. törvény ("Infotörvény") 27. § (3) bekezdése szerint közérdekből nyilvános adatként nem minősül üzleti titoknak - vagyis a nyilvánosság elől nem elzárható - a központi és a helyi önkormányzati költségvetés, illetve az európai uniós támogatás felhasználásával, költségvetést érintő juttatással, kedvezménnyel, az állami és önkormányzati vagyon kezelésével, birtoklásával, használatával, hasznosításával, az azzal való rendelkezéssel, annak megterhelésével, az ilyen vagyont érintő bármilyen jog megszerzésével kapcsolatos adat. A felsoroltak tekintetében tehát a nyilvánosság nem korlátozható, hacsak nem minősített vagy döntést előkészítő adatról van szó.

Az üzleti titok védelmére vonatkozóan bekerült egy passzus az Infotörvénybe. A már idézett 27. § (3) bekezdés második mondata szerint ugyanis a nyilvánosságra hozatal nem eredményezheti az olyan adatokhoz - így különösen a védett ismerethez - való hozzáférést, amelyek megismerése az üzleti tevékenység végzése szempontjából aránytalan sérelmet okozna, feltéve hogy ez nem akadályozza meg a közérdekből nyilvános adat megismerésének lehetőségét. Azon túl, hogy a közpénzzel való gazdálkodás tekintetében az üzleti titok fogalma jószerével értelmezhetetlen (az ugyanis a versenygazdaság kategóriája), e megszorító kitétel az adatokhoz való hozzáférésre vonatkozóan jogbizonytalanságot okoz. Ennek különös jelentősége van most, amikor tisztázni kellene a nyilvánosság előtt azt, hogy miként került közpénz spekulációs szereplők kezére, érte-e kár a közt, ha igen, milyen, és mit lehetne tenni a károkhoz vezető okok felszámolása végett.

(Portfólió)