Nem volt ez persze mindig így, de ez az erőszakos kisebbség lépésről lépésre szerezte meg az irányítást a világ nagy újságjai, majd később tévéadói fölött. Mire a gójok fölébredtek, már késő volt. Ennek a harcnak az egyik állomása volt a londoni The Times fölötti irányítás megszerzése. Ennek történetét örökíti meg Douglas Reed a "Controversy of Zion = Küzdelem Cionért" c. művében. Ezt szeretnénk olvasóinkkal megismertetni, előtte azonban néhány szó a szerzőről:

Douglas Reed a II. világháború előtt világszerte közismert publicista és több sikeres könyv szerzője volt. A Times tudósítójaként bejárta a forrongó világ legfontosabb színtereit. Könyveit (Insanity Fair, Disgrace Abounding, Lest We Regret, Somewhere South of Suez) milliók olvasták. 1951-ben jelent meg Far and Wide c. könyve, melyben az USA történetét az általa Európában tapasztaltak alapján új megvilágításba helyezi. A könyv megjelenése után Reed egyik napról a másikra kegyvesztett lett a kiadóknál. Könyvei eltűntek a boltokból, könyvtárakból. Ezután fogott hozzá a "Küzdelem Cionért" megírásához, amit 1956-ban fejezett be. A kézirat ezután 20 évig az íróasztal fiókjában hevert, Reed nem talált rá kiadót.

Nem is csoda, a könyv kendőzetlen őszinteséggel írja meg ennek az erőszakos kisebbségnek a harcát a világ fölötti uralomért, mely küzdelem ideológiai alapját a Talmud adja.

Sajnálatos, hogy magyar nyelven nem hozzáférhető. Magyarul Reednek egy 1938-ban keletkezett írása, a Kiválasztott nép-e a zsidó? olvasható. Reed fő művétől még ma is félnek a cionisták. Épp egy éve tiltotta be egy francia bíróság a könyvet, mivelhogy sérti a munkásosztály és a dolgozó parasztság egy adott vallási közösség érdekeit, és a szocializmus elleni faji gyűlöletet szítanak. A könyv az interneten német és angol nyelven elérhető.

De térjünk vissza a Times esetéhez. Az újságban 1908-ban szerzett fő részesedést Lord Northcliffe (polgári nevén Alfred Harmsworth) sajtómágnás. Northcliffe saját alapítású bulvárlapokkal (Daily Mail és a Daily Mirror) szerzett óriási vagyont és befolyást Angliában az I. világháború előtti években. Istenkáromló, trágár, defetista, hazaáruló cikkeket nem tűrt lapjaiban. A háború alatt patriotizmus, németellenesség jellemezte lapjait.

1920-ban Northcliffe egy írást jelentetett meg a Times-ban a Cion bölcseinek jegyzőkönyveiről evvel a címmel: "A zsidó veszély. Egy nyugtalanító írás. Fontos az igazság kiderítése."

A londoni zsidóságnak lassan kezdett útjába lenni Nortchliffe megvesztegethetetlensége. A tét óriási volt. Sikerül-e Palesztinát megszerezni kizárólagosan a zsidók számára? A kérdés New Yorkban és Londonban fog eldőlni, a londoni döntés pedig nagyban fog függni a sajtó hozzáállásától. A lord 1922-ben személyesen utazott Palesztinába, hogy meggyőződjön az ottani helyzetről. Visszatérte után hangot adott kételyeinek, helyes volt-e az országot a zsidóknak átengedni. Bár Northcliffe saját lapjaiban írhatott a kérdésről, a Times kiadója és kisebbségi tulajdonosa, Wickham Steed, a cionizmus feltétlen kiszolgálója minden eszközzel szabotálta Northcliffe utasítását, hogy tegye közzé vezércikkét, melyben bírálta Balfour cionizmus előtt meghajló politikáját. És most figyeljünk a dátumokra:

Nortcliffe 1922. február 26-án visszatért Londonba, és módfelett fel volt háborodva azon, hogy Wickham Steed megtagadta kérését a vezércikk megjelentetésére. Március 2-ára összehívott egy szerkesztőségi ülést, amelyen erősen bírálta Steed viselkedését. Lemondásra szólította fel, és meg volt lepődve, hogy Steednek esze ágában sem volt ezt tenni, hanem egy ügyvédnél érdeklődött, milyen provokáció igazolhat egy leváltást. Az illető ügyvéd nem volt más mint Northcliffe saját jogtanácsosa! Ő március 7-én azt válaszolta Steednek, "megbízója nem normális, képtelen normálisan dolgozni, és úgy néz ki, nem fog sokáig élni. Ezért azt tanácsolja Steednek, mindenképp ragaszkodjon posztjához!"

Ezután Steed személyesen kereste föl Nortcliffe-t a franciaországi Pau-ban. Majd március 31-én Londonba visszatérve levélben tájékoztatta a Times másik kiadóját, a "lord útban van a teljes megőrülés felé".

Május 3-án Northcliffe egy sajtóvacsorán vett részt Londonban, ahol a legjobb benyomást keltette. Május 11-én beszédet tartott az Empire Press Union előtt, és a hallgatók, akik felültek a suttogó propagandának, meg kellett, hogy állapítsák, Northcliffe teljesen normális.

Ő néhány nappal később táviratilag utasította a Times illetékes igazgatóját, bocsássa el Steedet.

Június 8-án a lord táviratilag kérte Steedet, hogy találkozzanak Párizsban. A találkozó alkalmával közölte a lapkiadóval, hogy ő maga tervezi a lapot a jövőben kiadni.

Június 12-én a két férfi együtt utazott a svájci Evian-les-Bains-ba. Wickham Steed gondoskodott róla, hogy egy orvos is csatlakozzon hozzájuk. Miután Svájcba értek, egy másik orvos bukkant fel, aki kéretlenül és vizsgálat nélkül elmebetegnek nyilvánította Northcliffe-t. Steed erre a diagnózisra hivatkozva táviratilag utasította a Times szerkesztőségét, ne publikáljanak tőle semmit, és utasításait ne kövessék. Június 13-án Steed visszautazott Londonba. A lord 18-án tért vissza, és meg kellett, hogy állapítsa, nem csak a saját lapjai fölötti ellenőrzést vesztette el, hanem a lehetőségtől is megfosztották, hogy beosztottjaival kapcsolatba léphessen. Telefonvezetékét elvágták, irodája elé rendőrt állítottak, aki nem engedte őt oda belépni.

Augusztus 14-én Lord Northcliffe 57 éves korában meghalt, a halál hivatalos oka szívhártyagyulladás volt.

Maga Douglas Reed mint kezdő újságíró találkozott vele a végzetes júniusi napokban. Reed a már őt is elérő suttogó propagandával szemben azt állapította meg, hogy Northcliffe teljesen normális, viszont a lord éreztette a fiatal fiúval, hogy élete veszélyben van, félt attól, hogy megmérgezik.

Mint említettük, Nortcliffe kizárása saját újságjaitól 1922. június 18-án történt. Július 24-én ülésezett a Népszövetség Londonban. Mivelhogy nem kellett félnie a Northcliffe-lapok támadásától, akadálytalanul nyilváníthatta Palesztinát brit mandátumnak, ami azt jelentette, hogy a zsidók ellenállás nélkül áramolhattak Palesztinába.

Az akkori napok eseményeinek a mai napig viseljük következményeit. Ki tudja, lett volna-e II. világháború, Bretton Woods, szeptember 11 stb.

A Times elestével kezdetét vette a sajtó irányításának zsidó kézbe jutása, pontosan úgy, ahogyan az a Cion bölcseinek jegyzőkönyveiben meg van írva. Vele együtt elbukott természetesen a Daily Mail és Daily Mirror is.

Szeged, 2014. október