Bár az írásom csak egy rövid áttekintést nyújt, mégis meleg szívvel ajánlom.

A muszlimok szemében a Korán nem egyszerű vallási könyv, hanem isteni alkotás, ami mindig is létezett tökéletes formában. Ez azt jelenti, hogy aki halandó létére azt megpróbálja átírni, vagy abból egyes részeket törölni, az istenkáromlást követ el, melyért halálbüntetés jár.

A Korán 33.21 kimondja, hogy “Bizony, Allah küldöttében (Mohamedben) jó, követendő példára talál az, aki Allahot (az Allahhal találkozást) és az Utolsó Napot reméli, és sokat gondol Allahra.”

A muszlimok szerint ők az emberiség legjobbjai.

A Korán 3.110 kimondja, hogy „Ti (iszlámhívők) a népek legjobbjai vagytok, akiket az emberiség számára valaha a magasba emeltek, élvezitek az al-marufot (az iszlám egyistenhitét, és mindent, amit az iszlám elrendelt) és megtiltjátok az al-munkart (a többistenhitet, a hitetlenséget, és mindent, amit az iszlám tilt), és Allahban hisztek. És ha az Írás népei (a zsidók és a keresztények) hittek volna (Allahban), jobb lett volna nekik; van közöttük néhány, akiknek van hite, de a legtöbbjük al-fasiqun (engedetlen Allahhal szemben; lázadozó Allah parancsolatával szemben).

Ezzel szemben a nem muszlimok alávalóak.

A Korán 98.6 kimondja, hogy „Bizony azok, akik nem hisznek (az iszlám vallásban, a Koránban és Mohamed prófétában) az Írás népei (a zsidók és a keresztények) és az al-mushrikun (többistenhívők, pogányok, bálványimádók, Allah egyistenségében nem hívők) közül, a pokol tüzében fognak lakozni. Ők a teremtmények leghitványabbjai.”

A Korán 5.51 kimondja, hogy „Ó te, aki hiszel (az iszlámban)! Ne fogadd a zsidókat és a keresztényeket aulijának (barátnak, védelmezőnek, segítőnek), mert ők csak egymás barátai. És ha közületek valaki őket annak (barátnak) fogadja, akkor ő bizony egy közülük. Allah bizony nem vezeti azokat az embereket, akik zalimun (többistenhívők, gonosztevők, igazságtalanok).

A Korán 48.29 kimondja, hogy „Mohamed Allah küldötte, és azok, akik vele vannak, kíméletlenek a hitetlenekkel, de könyörületesek egymás között.”

A Korán 9.29 kimondja, hogy „Harcoljatok azok ellen, akik nem hisznek Allahban, sem az Utolsó Napban, és nem tiltják, amit Allah és küldötte (Mohamed próféta) megtiltott, és nem az igaz vallást (az iszlámot) gyakorolják, még ha azok a Könyv népei is (a zsidók, a keresztények, a zoroasztriánusok), amíg azok készséges alázattal meg nem fizetik a dzsizját (a nem muszlimok adóját), és magukat alávetettnek nem érzik.”

Ezt erősíti meg Mohamed próféta, a példakép is.

Bukhari 8 387: „Anas bin Malik elmondta: Allah küldötte azt mondta: >>Megparancsoltatott, hogy harcoljak az emberek ellen, amíg azt nem mondják, hogy senkinek sincs joga arra, hogy istenként imádják, csak Allahnak.<< És ha így szólnak, a mi imáink szerint imádkoznak, arccal a qiblánk felé (az iszlám imádkozási irány felé) fordulnak, és úgy öldökölnek, ahogyan mi öldöklünk, akkor vérük és vagyonuk szent lesz nekünk, és nem fogunk a dolgaikba avatkozni, kivéve törvény szerint, és utolsó ítéletük Allah kezében lesz.”

A muszlimok esetleg megpróbálják becsapni Önt azzal, hogy a Korán egy békés részéből idéznek, például a 109.6-ból “Neked a te vallásod, nekem az én vallásom (az iszlám egyistenhite)."

Ez azonban nem más, mint takija (megtévesztés), ugyanis a muszlimok kihasználják a nem muszlimok iszlámmal kapcsolatos tudatlanságát.

A Korán 2.106 kimondja, hogy „Bármiféle versszakot (kinyilatkoztatást) rontunk is le vagy teszünk elfeledetté, egy jobbat, vagy hozzá hasonlót hozunk. Nem tudod, hogy Allah minden dolgot képes megtenni?” Ez a naskh (lerontás), amikor egy időrendileg későbbi kinyilatkoztatás lerontja, azaz semmissé teszi a korábbit.

Időrendileg a 9.29 (áttérés, dhimmiség/alávetettség, vagy halál) később keletkezett, mint a 2.106 (neked is, nekem is saját vallást), ezért a 9.29 a hatályos.

A Korán 3.28 kimondja, hogy „A hívők (muszlimok) ne fogadjanak hitetleneket (nem muszlimokat) barátul, csak ha általuk veszélyeztetve vannak, és tőlük önmagukat meg akarják védeni.”

Ez a takija (megtévesztés).

Pályafutása kezdetén Mekkában Mohamednek csak kevés követője volt, hiszen az Arábiai-félszigeten főleg pogányok, valamint keresztények és zsidók éltek. Azután persze egy sem maradt közülük… Éppen ezért Mohamed, erőhátrányából adódóan, békés és toleráns kinyilatkozásokat tett. Amikor azonban a székhelyét Medinába tette át, és sikerült nagy sereget és sok követőt toboroznia, a kinyilatkozások hangneme is gyökeres fordulatot vett.

A muszlimok a nyugati világban nyílt csatában nem nyerhetnek, ezért megjátsszák azt, hogy a nem muszlimok oldalán állnak, és békés arcot mutatnak, mert Mohamed próféta, a példakép korai cselekedeteit másolják. Amikor viszont egy-egy városban vagy országban megnövekszik a számuk és az erejük, akkor megjön a hangjuk is, és kimutatják a foguk fehérjét, ami Mohamed próféta, a példakép késői cselekedeteivel vág egybe.

Ha Ön, kedves olvasó, nem akarja, hogy az orránál fogva vezessék, illetve ha kételkedik az itt leírtakban, akkor nyugodtan kutasson – a megjelölt anyag az interneten szabadon elérhető.

Ami pedig a törököket illeti, még száz évvel Hunyadi János halála után is, a török anyák így csitították el az engedetlen török gyerekeket: „Sesini kes! Hunyadi gelijor!” (Elhallgass! Jön Hunyadi!).

És ez nekem sokkal jobban hangzik, mint a müezzin szava.

Frissítés: Az Apologetica Hitvédelemnek köszönhetően alább olvashatók a cikkben hivatkozott Korán-idézetek és szúraszövegek.

- Fanatikus muszlim járőrök zaklatják a londoniakat

- A Talmud titka (avagy a birkaság büntetése)

- Zsidó "imádságok" - egy barbár nép átkai