A vérvád

Minthogy a Talmud szerint a nemzsidók nem kedves gyermekei az Istennek (Zebahim 45b.), sőt még. a sírjaik is tisztátalanok (Ahoda zara 39a.), míg ők, a jámborok, tekintélyesebbek még szolgálattevő angyaloknál is. (Suitltecli'in 92a.) Természetes dolog, hogy a goj haszontalan, gonosz, megvetendő s kíméletet nem érdemel. A Talmud azon mondását:
 
"Szabad a hitehagyottat megölni" (Pesachim 122b. Tosephot) gyakran alkalmazták a keresztényekre, amiről számtalan történelmi faktum tanúskodik. A Sanhedrin 79a. lapján pedig azt olvassuk, hogy ha valaki egy nemzsidót akart megölni és tévedésből zsidót ölt meg, nem büntetendő. Az eszteleneken egyébként is tilos könyörülni. (u. o. 92a.) A Makkoth 7b. lapján is ez áll: "Ha valaki készakarva öl meg egy embert, ki kell őt végezni. kivéve, ha azzal a szándékkal tette, hogy egy nemzsidót öl meg és egy zsidót talált megölni." (Ugyanez áll a Baba kamma 44a. lapján.)

Az Aboda Zara (idegen kultusz) című traktátus valósággal uszít a nemzsidók ellen. Íme egy pár idézet: "Az eretnekeket (bálványozókat), árulókat és lázadókat le kell taszítani és nem felhúzni. Ez azt tanítja, hogy, ha egy lépcső vezet abba a verembe, azt össze kell törni s azt mondani neki: A barmot kell erre keresztülhajtani. Ha létra van abban a veremben, akkor azt el kell venni s azt mondani neki:
 
A fiamat akarom a tetőről lehozni." (26b. lap.) "Ha az ember egy gojt, aki verembe esett, kihúz, akkor megment egy embert a bálványozásra." (20a. Tosephot.) "Megengedett dolog az eretnekeket megölni." (4b. Tosephot.)

Az a klasszikus hely a Talmudban, amely a nemzsidók megölését parancsolja, így szól: "A gójok legjobbikát öld meg!" (Tov sebagojim harog. Aboda Zara 26b. Tosephot. Ven. Soph. 13c.) Raschi
(Ad Exod. 14. Am. 7. kiad. a kel. kiadásban: "Az eretnekek már minden hímezés nélkül nevén nevezi a gyereket: "A keresztények legjobbikát meg kell fojtani."
 
Halljuk mostan a többi nagy talmudistát is. Majmonidnes, a "Sas" így szól:
 
"Tilos a bálványozón megkönyörülni; azért, ha valaki látja őt elveszni, vagy a folyóba merülni, vagy a halál torkában küzdeni: nem szabad megmentenie." (Jad. chás. 1., 30., 1., 40a.) Hogy a keresztényeket is bálványozóknak mondja a Talmud, ezt már föntebb bebizonyítottuk. "Aki az istentelenek vérét ontja, áldozatot mutat be Istennek." (Jalk. Sim. 245c. Bemidb. r. p. 23., 229c.) Ugyancsak az őrjöngő Majmonídes mondja, hogy az V. parancsot úgy kell értelmezni, hogy Izraelből nem szabad megölni senkit; azonban a gojok, a Noé fiai, az eretnekek nem tartoznak Izraelhez. (Jad. chas. 4., 1., 47a.) Noé ivadéka, aki káromkodik, bálványt imád, vagy társát (egy Noachidát) megöli, vagy ennek nejét megbecsteleníti, ment minden büntetéstől, ha azután áttér a zsidó vallásra; de ha izraelitát ölt meg, akkor meg kell halnia. (u. o. 4., 10., 295b.) És, hogy semmi félreértés ne lehessen, így szól a "Sas" Abarbanel kollégájával egyetemben: "Aki egy darabot tagad a zsidó hitből, az eretnek és epikureus és az ember köteles őt gyűlölni, megvetni, kiirtani." (Abarbanel ros. 9a.; Majm. ad Sanhedrin 21b.)
 
Nincs az az ország, vagy nagy város, ahol a zsidók rituális gyilkosságot el ne követtek volna. Az a gyűlölet, amely Üdvözítőnket fölfeszítette, mint hagyomány, mint írásba nem foglalt törvény száll a zsidóknál nemzedékről nemzedékre s a Talmud szelleme őrködik annak szívós megtartása felett.
 
Az emberáldozatok első nyomára már Josephus Flaviusnál akadunk, aki elmondja, hogy Antiochus Epiphanes, Syria királya, Krisztus előtt 169-ben, amikor a jeruzsálemi templomot feldúlta, egy rejtett helyiségre bukkant, ahol a zsidók egy görög embert tartogattak, hogy esztendős szokásuk szerint föláldozzák.
 
Dio Cassius, Libro 68. in hist. Trajani pag. 78b. írja, hogy a Kyrene város körül lakó zsidók bizonyos András nevűnek vezetése alatt nekiestek a görögöknek és rómaiaknak, megfojtották őket, a húsukat fölfalták, bőrüket lenyúzták, kifordították a fejüket és beleiket, bekenték magukat vérükkel s a lenyúzott bőrt magukra öltötték.

Cluverius (Epitome hist. hag. 38b.) beszéli, hogy a zsidók 614-ben II. Chosroas perzsa királytól Jeruzsálem elfoglalása után kilencvenezer foglyot vettek meg olcsó pénzen, hogy valamennyiüket a legborzasztóbb módon kivégezzék.
 
Socrates, Egyháztörténelmének VII. könyve 13. fejezetében írja, hogy a Krisztus utáni 418. évben a zsidók Alexandriában egyszer éjfélkor óriási lármát csaptak s a keresztényeket azzal verték fel, hogy ég a Szent Sándor templom! A keresztények riadtan rohantak a templom megmentésére, a zsidók pedig megrohanták őket és felkoncoltak. Ugyanazon könyv 16. fejezetében olvassuk, hogy 419-beu. több szíriai zsidó az Antiochia mellett levő Imnestar faluban ünnepi mulatozásuk után csupa kedvtelésből elfogtak egy keresztény fiút s gúny- és káromló szavak között fölfeszítették.
 
A katolikus egyház április 17-én. ünnepli Szent Rudolf vértanú emlékét, akit a zsidók szintén zsenge korában öltek meg.

A trintárius szerzetesek breviáriumában találjuk a hároméves kis Szent Kristóf történetét, akit a zsidók a XIII. században Toledóban elfogtak és éjjel fölfeszítették, lándzsával átdöfték, a szívét kiszakították és azután másnap, éppen húsvét napján, kitették az utcára.
 
Murer "Helvetia Sancta" című könyvében, valamint Schedel Egyetemes Krónikájában említtetik Norwich Vilmos nevű nemes ifjú, akit a zsidók Angliában 1148 nagypéntekjén kínoztak halálra, s akinek halála után csodák történtek. Ugyanott említtetik Weiszenberg Henrik elszászi fiú, akit a zsidók 1220-ban öltek meg.
1179-ben - amint Turnay Róbert szentmihályi apát, valamint Rigordus és Armoricus is írják - a szent hírben álló Richárd párizsi fiút kínozták a zsidók Pont-Iséreben.
 
Wilson Martyrológiumában említtetik Lincoln Hugó vértanú, egy 8-10 éves gyermek, akit 1215 június végén a zsidók elraboltak és fölfeszítettek. Az elfogott tettesek egyike a gyászoló anya előtt is bevallotta, hogy ők minden évben fölfeszítenek egy keresztény gyermeket.
 
Polyd Virgil I. XVI. fejezetében olvassuk, hogy Anglia Norwich városában 1235-ben szintén nagypénteken felfeszítettek egy keresztény fiút, akit direkt erre a célra egy esztendeig tápláltak.
Tritemius írja, hogy 1236-ban Hagenauban öt fuldai gyermeket temettek el, akiket a zsidók egy malomban éjjel legyilkoltak és vérüket vették.
 
Az Acta Sanetorum augusztusi kötetének 777- 783. lapján olvassuk a hétéves Dominguitto de Val saragossai fiú vértanúságát, akit 1250 augusztus 31-én elrabolták a zsidók szüleitől és fölfeszítették.
Cluverius a már említett művében írja (541. l.), a zsidók Londonban 1257-ben egy keresztény fiút, mint évi áldozatot öltek le.
 
Murner a szintén említett könyvében, valamint Cantipratanus Tamás is írja, hogy a zsidók Pforzheimban 1261-ben megvettek egy vénasszonytól egy hétéves leánykát, földarabolták, a vért lepedőkbe szedték föl, a hulladarabokra köveket kötve azokat a folyóba dobták.
 
A Bavaria Sancta II. r. 315. lapján olvassuk, hogy 1282-ben Münchenben egy rosszhírű nő ellopott egy fiút s eladta a zsidóknak, akik annak egész testét összeszurkálták és a legkegyetlenebb módon megölték.
Murner idézett művében, valamint Raderus és Aventinus is említenek két fiút, akit a zsidók 1268-ban Münchenben agyonkínoztak, amiért a feldühödött nép 180 zsidóra rágyújtotta a zsinagógát.
Az Acta Sanctorum áprilisi II. kötete 697-740. lapjain olvassuk Wernher oberweseli fiú vértanúságát, akit a zsidók 1287-ben öltek meg.

Az Annales Colmarienses említi Konstanza városban 1292-ben egy keresztény fiúnak megöletését.
Tenzel Thüringiában, Weiszenseeben, említi 1303-ban egy fiú meggyilkolását.

1385-ben Prágában öltek meg a zsidók egy fiút, szintén húsvétra.

Sartorius írja, hogy 1331-ben Überlingenben majdnem 300 zsidót égettek el egy házban, mert egy keresztény fiú meggyilkolásán rajtakapták őket.
 
Raderus az idézett Bavaria Sancta című könyve 333. lapján írja, hogy Münchenben 1345-ben egy Henrik nevű fiút úgy öltek meg a zsidók, hogy 60 szúrással az ereit mind fölnyitották.
 
Ziegler "Tägl. Schauplatz" című könyve 396. lapján olvassuk, hogy Meiningenben 1349-ben a zsidók elhatározták, hogy a templomban összegyűlt keresztényeket megtámadják és megölik. Szerencsére tudomásra jutott az aljas összeesküvés.

Az Acta Sanctorum áprilisi kötetének 838. lapján olvassuk azoknak az ártatlan gyermekeknek névsorát, akiket a zsidók Lengyelországban 1602-ben megöltek.
 
1401-ben Dieszenhofenben, Svájcban megölték Lory Konrád nevű fiút s a vérét 3 forintért adták el.
1407-ben Krakkóban öltek meg egy fiút, mire nagy zsidóüldözés tört ki.

Spina Alfonz Fortalicium Fidei című könyvében (1452. évben) szintén részletesen leírja egy gyermeknek szúrásokkal való rituális megölését.

Ugyanabból a forrásból olvassuk az Anconában. 1453-ban egy zsidó orvos által végrehajtott gyilkosságot, amit egy kutya árult el, amely az áldozat levágott fejével kiosont.
 
Ugyanaz a szerző említ még hasonló gyilkosságot Almancában 1454-ban, amikor az áldozat szívét elégették s a hamvát borban megitták. Ugyancsak ő említ egy hétéves gyermeket, akit a zsidók Turinban 1457-ben szétdaraboltak és föllakmároztak. 1457-ben Spina szülővárosában ismét egy gyermeket akartak a zsidók megölni, azonban nem jól dugták be a száját és rémes kiáltásaira a járókelők betörték a kaput.
 
Az 1442. év nagypéntekjén - mint azt Leonhard őrgróf által eskü alatt kihallgatott 25 tanú vallotta, a Linz vidéki zsidók ellopták Pöck Tamásnak 3 éves Orsolya nevű leányát, szúrásokkal a vérét lecsapolták s a hullát a vízbe dobták. (A tetteseket azután fölakasztották, illetve elégették.)

Pinius János, a Bollandisták júliusi III. kötetében a 462. lapon leírja Oxner András innsbrucki keresztény fiúnak vértanúságát, akit saját keresztapja adott el anyja távollétében a zsidóknak.

Tamás barbari pátriárka beszéli, hogy az 1470. évben Károly őrgróf egy keresztény gyermek leölése miatt több zsidót máglyára ítélt.
 
1475-ben Trientben megölték Cerdo Simon nevű 29 hónapos gyermeket, akit egy zsidó orvossal lopattak el és fogókkal, tűkkel, késekkel végeztek ki, a vérét pedig eltették maceszba. (A hullát a csatornában találták meg s a tetteseket borzalmasan végezték ki.)

1476-ban Regensburgban - miként Eck János dr. az Ingolstadtban, 1542-ben megjelent "Judenbüchlein" című könyvében írja - tizenhét zsidót fogtak el, mert nyolc keresztény gyermeket gyilkoltak meg, akiknek csontjait az egyik zsidó házában megtalálták. (A "szép Mária" kápolnában vannak eltemetve s a falba vésett fölirat máig tanúskodik a gyilkosságról.)
 
1480-ban, húsvétkor a velencei tartományban fekvő Mottában öltek meg a zsidók egy gyermeket.
1485-ben Arbues Pétert végezték ki a zsidók által fölheccelt orgyilkosok.

A Bavaria Sancta III. r. 172. lapján olvassuk, hogy 1486-ban Regensburgban hat gyermeket öltek meg a zsidók s egy mély gödörbe temették.
 
1494-ben Nagyszombatban öltek meg a zsidók egy gyermeket, akit összekötöztek, az ereit fölvágták s a hulláját földarabolva elásták. A vallatáskor azt mondták a tettesek, hogy ők a keresztény vért erősítőül használják.

A már említett Eck dr. mondja könyvében, hogy 1503-ban Köln közelében egy istentelen apa eladta négyéves fiát a zsidóknak 10 forintért, akik vérét vették. (A gonosz apa kivégzésénél Eck dr. is jelen volt.)
 
Ugyanabban az évben Krakkóban adta el egy lelketlen asszony gyermekét a zsidóknak.
 
Sartorius idézett művének 52. lapján mondja, hogy Szászországban (Halt) kivégeztek egy zsidót. aki bevallotta, hogy két keresztény gyermeket, rabolt el s maga is részt vett azok kínzatásánál.
 
Bonfinis is beszéli, hogy 1523-ban Magyarországban nagy zsidóüldözés volt két keresztény gyermeknek megöletése miatt.
 
1529 május 31-én Meilinger Gergely magyar bognármester kilencéves fiát lopták el a zsidók; becsukták egy pincébe, összekötözték, szúrásokkal megölték s a hullát kidobták a határba.
 
A Bavaria Sancta 176. lapján olvassuk, hogy Heitingenben 1540-ben Pisenbarter György négyéves fiát a zsidók egy oszlophoz kötötték, három napig kínozták, kezeinek és lábainak ujjait levágták, majd az egész testét kereszt alakban szétvágták s a hulláját kidobtak a kutyáknak.
 
1547-ben a lengyelországi Rawa városban egy Mihály nevű cipész fiacskáját ölték meg a zsidók.
1569-ben, Petrikauban egy kétéves fiút vesznek meg egy lelketlen embertől 2 ezüstmárkáért és megölik.
Münster Sebestyén Cosmographiájában olvassuk, hogy 1571-ben Bragadinust a zsidók elevenen elássák és kegyetlenül megölik.
 
Sartorius idézett művének 53. lapján olvassuk, hogy 1578-ban Berlinben egy zsidót kivégeztek, mert egy keresztény gyermeket vett meg egy koldustól, akit azután a zsidók halálra kínoztak.
 
1579-ben Lublinban egy Erzsébet nevű hétéves kis leányt ölt meg egy Szniercztowicz Joákim nevű zsidó s ugyanakkortájt Zglobicében elloptak egy másik keresztény gyermeket is.
 
1590-ben Szydlowban (Lengyelország) egy parasztgyermeket végeztek ki a zsidók és vérét vették.

1592-ben Wilnában egy Simon nevű hétéves gyermeket a zsidók késekkel és ollókkal kegyetlenül összeszurkáltak ós vagdaltak, úgy, hogy 370 seb volt a testén.
 
1595-ben Gosztynban (Lengyelország) egy asszony azért került a bírák elé, mert három keresztény gyermeket eladott a zsidóknak.
 
1597-ben Szydlow mellett elveszett egy parasztgyermek, akinek tetemét rituális módon megcsonkítva találják meg.

Az Acta Sanctorum áprilisi kötetében az 557. lapon olvassuk, hogy Lublinban 1598-ban szintén egy kegyetlen gyermekgyilkosságot követtek el a zsidók a négyéves Pietrzynin fiún. Ereit fölvágták, aztán megfojtották , s hulláját a csatornába dobtak.
 
1650-ben Csehország Kaaden nevű városában az ötéves Tillich Mátyást ölték meg a zsidók. Az ujjait levágtak s azonkívül hét sebet ejtettek rajta s kerékbe törték. III. Ferdinánd emléket állíttatott a kis vértanúnak.

1695-ben Bécsben egy asszony hulláját halászták ki abból a tóból, amelyben a zsidók a lovaikat úsztattatják. A hulla egy kővel megterhelt zsákba volt kötve s tele volt sebekkel. A nyomozás kiderítette, hogy a zsidók ölték meg.

A Párizsban l670-ben megjelent Abbrége du proces fait aux Juifs de Mets című könyv mondja, hogy 1669 szeptember 25-én Glatignyban, Metz közelében, egy hároméves fiút öltek meg a zsidók s a testét szétdarabolva rejtették el.

1675 március 12-én Mieszben (Csehország) egy négyéves gyermeket öltek meg a zsidók.
 
Minsk tartományban 1690-ben egy hatéves gyermeket raboltak el a zsidók, pincébe zárták, megölték S a hulláját az állatoknak dobtak. Földi maradványait a Sluca folyó melletti Szentháromság-zárdában őrzik.
Az Aeta Sanctorum III. kötete 502. lapján találjuk a Häuslein-fiú (Köln) vértanúságát Gelenius Egyed tollából.
A 18. században kevesebb gyilkosságot követtek el a zsidók.

Zach Ignác premontrei kanonok leírja Rinn Andrásnak (Augsburg, 1742) vértanúságát akit a zsidók kétéves korában elcsaltak hazulról. ("Juden seind noch Juden, und nicht um ein Haar besser als sie vor diesem waren")
1823-ban Oroszországban, Witebsk városában gyilkoltak meg a zsidók egy keresztény fiút. A pétervári tanács erre visszamenőleges vizsgálatot rendelt el az előző gyilkosságokra, aminek során 1753-ból stb. hasonló esetek derültek ki.
1803-ban Nürnberg közelében, Buchhofban a kétéves Makkel fiút csalta el egy zsidó s rá 12 napra holtan találták meg a gyermeket. A megvesztegetott piszok hatóság a vizsgálatot kérő apát büntetésekkel fenyegette meg. (Kezdődött már a zsidók uralma!)
 
Dr. Ghíllány "Das Judenthum und die Kritik" című könyvében (Nürnberg, 1844) szintén leír egy ilyen gyermekelcsábítást.
 
1817-ben Wilnában a kis Adamovicz Mariannát ölték meg a zsidók.
 
1823-ban Wieliczben (Oroszország) Jemelien Ivanov másféléves fiát lopták el a zsidók és megölték s a holttestét az erdőbe dobták.

1826-ban Varsóban öltek meg a zsidók egy ismeretlen nevű ötéves keresztény fiút, akinek hulláján száznál több szúrást találtak.

A wilnai kormányzóság hivatalos jelentése szerint 1827-ben Petrowicz Ossyp nevű parasztgyermeket ölték meg a zsidók, szintén számtalan szurkálással.

1836-ban Tarnowban vették vérét a zsidók egy keresztény cselédlánynak.
 
1840 február 15-én Damaszkuszban Tamás-atyát és Ibrahim testvért ölték meg a zsidók. Az agg áldozárt késsel gyilkolták meg, a vérét felfogták, a hullát egy fáskamrába dobták, a ruháit elégették, aztán a tetemét földarabolták és a csatornába dobták. A pasa és a francia konzul vezették a vizsgálatot, akik előtt a zsidók bevallották, hogy a keresztény vér a maceszhoz (fatir) kellett.

1859-ben Oláhország Foksani városában egy ötéves gyermeket öltek meg a zsidók.
A tiszaeszlári és sajóvámosi gyilkosságok még mindnyájunknak emlékezetében vannak. Tudjuk hogy a tetteseket bizonyíték híján mentették föl; de azt is tudjuk, hogy a zsidóknak volt elegendő pénzük a bizonyítékok eltüntetésére.

Hetvenhét esetet soroltunk itt föl. Mint jellemző körülményt föl kell említenünk, hogy ezek a gyilkosságok mindig a maceszsütés előtti napokban történtek s majdnem valamennyi ugyanazon módon hajtódott végre. Minden egyes esetben vérét vették az áldozatnak.
 
Most vegyük még ehhez annak a sok papnak, katonatisztnek, mágnásnak, polgárnak, földművesnek, sőt apácáknak is a számát, akiket Kun Béla, Szamuely, Korvin-Klein és a többi vörös hóhér kivégeztetett! Nemde azt látjuk ezeknek a vértanúknak fölháborító cinizmussal, pokoli kegyetlenséggel végre-hajtott legyilkolásából, hogy a talmudista szellem vad kegyetlenséggel veti reá magát Krisztus híveire, mihelyt csak szabadjára eresztik!