Több marék gyógyszert szed minden nap a rácsok mögött a Marian Cozma brutális megölése miatt 13 év börtönbüntetésre ítélt Sztojka Iván – írja a Bors.

– Még fű sem terem itt, mióta a tragédia megtörtént, kihalt körülöttünk minden – mutat körbe az enyingi ház kertjében Sztojka Iván egyik rokona. – A gyilkosság óta nem csak Iván bűnhődik, hanem az egész család. Apja belehalt a bánatba, anyukájának pedig napi anyagi gondjai vannak. Persze tudom én, megérdemeljük, ami velünk történik, hiszen szörnyű, amibe Iván belekeveredett. De higgyék el, szenvedünk is rendesen – szomorkodik a Sztojka-rokon.
Sztojka bűnsegédként 13 év börtönt kapott. Büntetése elején még bizakodó volt. Ezt mondta:
– Tanulni nem nagyon szerettem, inkább családunk mezőgazdasági vállalkozásában dolgoztam. Szüleim, feleségem, de még két előző élettársam is rendszeresen meglátogat a börtönben. Csomagokat is kapok tőlük. A feleségemtől két gyerekem van, élettársaimtól egy–egy. Ősszel elkezdem a gimnáziumot. Szigorú a börtönélet, bilincsben mehetek csak ki a cellából, két fegyőr kíséretében, de ezt el kell viselnem. Most többnyire pszichológiai könyveket olvasok, hogy jobban megértsem az embereket – nyilatkozta a Kisalföldnek.
A bezártság azonban szép lassan tönkretette szegénykének az egészségét és az emberi kapcsolatait is.
– Iván a bíróságon is azt vallotta, amit mi is hiszünk, hogy fatális véletlenek sorozata vezetett oda, hogy Raffael Sándor megszúrta a kézilabdázót – mondja a család verzióját a gyilkosságról a rokon. A 2012-ben meghozott jogerős ítélet szerint Sztojka bűnsegéd volt ember­ölésben, emberölés kísérletében és életveszélyt okozó súlyos testi sértésben.
– Ivánnak mindig voltak kisebb balhéi, de soha nem gondoltuk, hogy ilyen ügybe fog keveredni. Apja nem is bírta elviselni a történteket. A börtönben nagyon rosszul érzi magát Iván, az egészsége teljesen odalett. Még szív­infarktusa is volt. Maréknyi gyógyszert kell naponta beszednie, annyira kikészültek az idegei is. Emberi roncs lett belőle, és még mennyi van hátra! Csak remélni tudjuk, hogy az anyukája, Ibolya megéli fia hazajövetelét. Ibolya élete is odalett. Makk- és gesztenyeszedésből van pár forintja. Most is a határban van, késő estig gyűjtögeti a terméseket. Hát így élünk mi, szegényesen – sajnáltatja a kiscsaládot a cigány. Egy Mercedesnek támaszkodva.