3. Múlt héten már terítéken volt a Blizzard videojáték-fejlesztő csapat, ám hoztam még egy hozzájuk kapcsolódó, "felháborító" esetet. A készülő, ám már a bétatesztelés fázisában lévő, Overwatch 2 névre hallgató játékuk ugyanis "gonosz padokat" rejtett az egyik pályán.

A multiplayer-alapú játék New Yorkot mintázó Midtown nevű pálya padjain ugyanis karfák találhatóak az ülőrészen is, amely elsősorban azt hivatott megakadályozni, hogy kiilleszkedett, antiszociális hajléktalanok rajta fetrengjenek a pihenni vágyók kárára (Magyarországon sajnos ez gyakran előfordul).

Még szerencse, hogy a nagyon is beszélő névvel ellátott, számítógépes játékokkal és LMBTQ-témákkal foglalkozó ClearTogether (kíváncsi vagyok, mit szólnának, ha ezt a nevet más kontextusban használná mondjuk egy nemzetiszocialista szervezet) Twitter-oldala "ébren volt" és azonnal felhívta a publikum figyelmét a "kirekesztő" ülőalkalmatosságokra.

A Blizzard persze azonnal fejet hajtott (sokan ezt a körülöttük csúcsosodó botrányok számlájára írják, ám valószínűleg ez csak hab a tortán) a ClearTogether akarata előtt, így megváltoztatták a padok kinézetét, nehogy a hajléktalanok megsértődjenek. A szervezet persze utóbb elbüszkélkedett, hogy az ő nyomásukra döntött így az óriáscég.

Bezzeg a gyerekkorom egyik ékkövét jelentő Warcraft III felújított változatát 2020 elején sikerült olyan hányadék módon kiadni ugyanennek a cégnek, hogy azóta sem orvosolták a tengernyi problémát. De hát ott ugyebár nincsenek sem LMBTQ-emberek, sem hajléktalanok, így "kit érdekel".

2. Rájár a rúd a "földönkívüliekre", ők is érzik a válságot. Anthony Loffredo (ismertebb nevén "Black Alien") vágya az volt, hogy úgy nézzen ki mint egy földönkívüli, ezért mindent meg is tett: két ujját és füleit levágták, nyelvét kettévágták, hogy "villás" legyen (péniszével is ezt tervezi), testét sötét tetoválások borítják.

Kiderült azonban, hogy a maradi világ még nem készült fel Loffredo elfogadására. Miközben ő egyre inkább jól érzi magát a bőrében, az emberek egyre inkább elfordulnak tőle, a leendő munkaadói pedig szintén nem értékelik extrém külsejét.

A férfi saját elmondása szerint "már nem is szeret más emberekkel találkozni". Egy spanyol podcastben így panaszkodott: "Szeretném, hogy úgy néznének rám, mint egy normális fiúra, akinek van munkája, családja van, akinek van barátja, barátnője, meg minden."

Hiába, a világ még nem elég fejlett ahhoz, hogy az Anthony Loffredóhoz hasonló, korszakalkotó úttörőket értékelje. De ami késik, az nem múlik.

1. Botrányt okozott a Habsburg-Lotharingiai János főherceg kútjának lépcsőjét borító szivárványfesték. A Grazban rendezett Pride-vonulás alkalmából úgy döntöttek, hogy "mennyire jó ötlet" lenne lefesteni az emlékmű lépcsőit szivárványos festékkel, ezt a sokat emlegetett Stonewall-lázadás évfordulóján (június 28.) meg is tették, ám később nem tudták eltávolítani azt.

Nagyjából 100 órányi munka árán, 5000 eurós költséggel sikerült úgy kb. eltávolítani a hányadékot, de foltok még így maradtak a lépcsősoron. Graz kulturális hivatala feljelentés tesz az ügyben és felelősségre kívánja vonni a rongálókat, akik között politikusok is vannak, akik részt vettek a kampányban. Az egyik ilyen szocdem résztvevő "néppárti politikai lejáratást" sejt az ügy mögött, lévén tavaly "nem volt ilyen probléma".

Ezzel párhuzamosan az LMBTQ-erők már azért hisztiznek, hogy az ügy "politikai színezetet öltött" és úgyis az ő közösségük lesz a bűnbak, s azt nehezményezik, hogy "a vita rég nem érvekről és tényekről" szól. Az álszenteskedés közepette két kérdés azonban nyitott maradt: mégis milyen színezetet öltsön az ügy, ha nem politikait, továbbá, mégis kik a felelősek, ha nem azok, akik emlékműveket mázolgatnak át? Az LMBTQ-közösségek most ugyanazt művelik, amit a zsidóság művel több évszázad óta. Ha bármilyen retorziót akár csak belebegtetnek velük kapcsolatban, rögtön óbégatni kezdenek az "áldozati szerep" pajzsa mögül.

Jövő héten ismét érkezem az aktuális adag Heti progresszióval, addigra talán sikerül megemészteni a most olvasottakat.

Ábrahám Barnabás – Kuruc.info