Szakács Árpád éppen egy balkáni családi nyaralásról tartott hazafelé 2018 nyarán, amikor arra lett figyelmes, hogy folyamatosan csörög a telefonja. Nem akarta felvenni, mígnem egy olyan ember hívta, akinek muszáj volt. Ekkor gratulációt kapott: kiderült, hogy Orbán Viktor aznap utalt Szakács cikksorozatára a tusnádfürdői beszédében, és bejelentette, változások jönnek kulturális területen. Szakács emlékszik, a negyvenfokos melegben, a szálloda mellett az utcán hallotta ezt. És egyáltalán nem volt boldog, sőt, ekkor értékelte át a saját szerepét.
Többek között erről beszélt a Magyar Jelen című Mi Hazánk-közeli újság podcastjában Szakács Árpád, a magyar jobboldal egyik legkülönösebb ívet befutó figurája. Szakács néhány évvel ezelőtt még a fideszes médiabirodalom egyik főembere volt, cikksorozata óriási hullámokat váltott ki, a fideszes sajtóvilág nagy öregjei nem győzték magasztalni őt – aztán otthagyta őket, és most Dúró Dóra főtanácsadójaként dolgozik, illetve Kárpátia Stúdió nevű könyvkiadóját működteti - írja a 444, mely összefoglalót közölt a beszélgetésről.
Szakács 2016-ban lett a Mediaworks egyik vezetője, elmondása szerint azért, mert korábban az Axel Springer kiadóvállalatnál tapasztalatokat szerzett a megyei lapok működtetésében. Akkor pedig már tudták, hogy a megyei lapok is hozzájuk fognak kerülni, és kellett egy megbízható ember.
Mennyire volt kézivezérelt ez a médiabirodalom? – kérdezi a műsort vezető Kisberk Szabolcs, aki egyébként a Mi Hazánk sajtófőnöke.
Szakács szerint nem volt kézivezérlés, ugyanakkor voltak „szerkesztői túlkapások”, amik szerinte abból adódtak, hogy egy-egy vezető nem vezetőként viselkedett, hanem meghunyászkodva közelített a saját szakmájához. Szerinte nem voltak nyílt elvárások, de sokan elvárás nélkül is azt érzik, hogy akkor tesznek jót egy politikai rendszernek, ha annak minden hibáját elfedik, semmilyen kritikát nem fogalmaznak meg, dogmaszerűen próbálják visszaigazolni a nagy tervet, amit a pártközpont próbál megvalósítani. Szerinte a bal- és jobboldalon is olyan kritikátlan a médiavilág, ami még húsz éve is elképzelhetetlen lett volna. Még a kommunista diktatúra sajtójában is megjelenhetett a párt irányába némi kritika, ma már ilyen nincs, mondja.
Szakács szerint nem volt kézivezérlés, ugyanakkor voltak „szerkesztői túlkapások”, amik szerinte abból adódtak, hogy egy-egy vezető nem vezetőként viselkedett, hanem meghunyászkodva közelített a saját szakmájához. Szerinte nem voltak nyílt elvárások, de sokan elvárás nélkül is azt érzik, hogy akkor tesznek jót egy politikai rendszernek, ha annak minden hibáját elfedik, semmilyen kritikát nem fogalmaznak meg, dogmaszerűen próbálják visszaigazolni a nagy tervet, amit a pártközpont próbál megvalósítani. Szerinte a bal- és jobboldalon is olyan kritikátlan a médiavilág, ami még húsz éve is elképzelhetetlen lett volna. Még a kommunista diktatúra sajtójában is megjelenhetett a párt irányába némi kritika, ma már ilyen nincs, mondja.
Természetesen szóba kerül a 2018-ban indított, Kinek a kulturális diktatúrája? című cikksorozat, amiért az „Orbán Viktor kultúrharcosa címkét kapta meg a balliberális oldaltól”. Szakács arról írt, hogy szerinte milyen balliberális kulturális hálózat működik még a NER alatt is. A sorozat akkor ért a csúcspontra, amikor az egyik része után kirúgták a Petőfi Irodalmi Múzeum éléről Prőhle Gergelyt. A műsorban Szakács azt mondja, ezt nem tartja eredménynek, Prőhle eltávolítása semmit sem oldott meg, a helyére érkezett ember (nem mondja ki a nevet, de Demeter Szilárdról van szó) „ezerszer rosszabb”. Ha tudja, hogy ez következik, meg se írja a cikket, mondja a műsorban Szakács, „a balliberális kulturális hálózat” pedig szerinte ma még erősebb, mint a cikkek idején.
Volt-e olyan cikk a sorozatban, amit megpróbáltak letiltani? - szól egy kérdés.
Szakács elmondja, egyetlen rész nem jelenhetett meg. Ez arról szólt, hogy Gyürk András Fidesz-kampányfőnök testvére, Gyürk Dorottya szentendrei alpolgármestereként „a legdurvább liberális vircsafttal provokálta a konzervatív közösséget”. Szakács azt mondja, ekkor vált egyértelművé számára, hogy bárkinek nekimehet, de politikusoknak ebben a formában nem, a „Gyürk családnak pedig nem akármilyen érdekérvényesítő képessége van a Fideszben”.
Az írás tartalma végül Schuster Lóránt Csiríz című könyvének függelékében kapott nyilvánosságot.
Hogy miért hagyta ott a jó státusszal, elismerésekkel és pénzzel járó pozíciót? Hivatalosan „a MediaWorks Hungary Zrt. központi nyomtatott szerkesztőségének főszerkesztője” volt ekkor.
Itt meséli el a tusnádfürdői beszédhez kapcsolódó történetet. Ekkor már elmondása szerint régóta vívódott, jó helyen van-e, jó helyre tudja-e csatornázni a benne lévő energiákat.
Amikor meghallotta, hogy Orbán Tusnádfürdőn a cikkeire utalva bejelentette, hogy nagy kulturális változások jönnek, arra jött rá:
semmilyen valódi változás nem lesz, mert ebben a rendszerben csak olyan változásokat jelentenek be előre, amiket gumicsontnak szánnak, a valódiakat nem. Rájött, hogy amit csinál, az egyfajta Hofi-szerep, gőzkieresztő funkciója van, de az általa feltárt dolgok megváltoztatására a legminimálisabb kultúrpolitikai igény sincs.
„Rájöttem, hogy csak egy Hofi-paródia vagyok” – mondja a műsorban Szakács. Ekkor úgy döntött, a sorozatot még befejezi, és a rendszeren belül jó ügyekért fog lobbizni, mert elég nagy befolyása volt, de az eltávolodást innen számítja. Itt megemlíti, a lobbizáshoz jól jött, hogy Orbán kultúrharcosának tartották, ami ellen ő maga sosem tiltakozott.
2018 után már úgy érezte, „minden arany sárrá változik körülötte”. Rengeteg embert segített pozíciókhoz, de azt látta, mindenkit behúz a rendszer, és azok is hátat fordítanak, akik neki köszönhetően jutottak pozícióhoz, és „kiegyeznek a balliberális világ elemeivel”.
Azt mondja, nem volt könnyű kiszállni, mert kiemelten magas pozícióban volt, valódi hatása volt arra, hogy egymillió ember mit olvas. A 2019-es önkormányzati választások után kérte a szerződése megszüntetését. „Nem akarja a belső ügyeket kivinni”, ezért nem mond erről többet, de arra jutott, hogy nem maradhat a rendszeren belül, mert megingott a hite. Végül 2020. novemberig elhúzódott a távozása, de elmondása szerint ha korábban nem mond fel, a Covid ideje alatt „az emberekre nyomott médiaterror” miatt akkor is távozott volna.
Akkor úgy gondolta, visszavonul a médiából, önfenntartó, vegyszermentes kertészkedéssel akart foglalkozni. Amiért mégis visszatért, az „a covidizmus és a médiaterror” volt – úgy látta, a balliberális és jobboldali média ugyanazt a globális célt hirdették, a „covidizmus” terjesztését.
2021 novemberében már Mi Hazánk-gyűlésen mondott oltásellenes beszédet, ez szóba kerül az interjúban is – de ennél már korábban feltűnt a párt környékén, például amikor szabadegyetemük vendégeként zsidóviccel nyitotta az előadását a magyar kultúra ellenségeiről. A 2022-es választás után Dúró Dóra főtanácsadója lett, akit férjével, Novák Előddel együtt régóta ismer, és akiket hiteles politikusnak tekint.
A Kárpátia Stúdió most rendkívül aktív, folyamatosan adják ki a könyveket, amikkel a hazug történelemszemléletet kívánják felszámolni. Kiadnak könyveket például a szabadkőművességről, ez a téma többször szóba is került az interjúban.
„Elindítottál egy vitát a szabadkőművességről, az elmúlt 120 évben nem volt arra példa, hogy erről lehetett beszélni” – mondja egy ponton Kisberk Szabolcs, Szakács Árpád pedig kifejti, fel akarják hívni a figyelmet arra, hogy az országot egykor sírba vivő titkos hálózat ma is jelen van. Örül annak, hogy ez a téma újra bekerült a köztudatba, de csalódás is érte az ügyben. Rendeztek egy konferenciát a szabadkőművességről a Lurdy Házban, elmondása szerint a világon az elsőt ebben a témában, amit nem maguk a szabadkőművesek hoztak össze. Arra számított, óriási médiaérdeklődés lesz, de csak a Demokrata egyik újságírója ment el, ő is magánemberként, és végül csak egy rövid cikket írt az eseményről.
Szakács a műsor végén azt mondja, nem maradhat így örökké ez a hazug világ, ami körbevesz minket, és idézi az Ossian zenekart:
igazság akkor is van, ha egymagad vagy.