Nyolcvanhét éves korában pénteken reggel elhunyt José Saramago portugál író, színpadi szerző és publicista. A Lisszabontól mintegy 100 kilométerre északra levő Azinhaga kis portugál falu és Lanzarote sziget nevét a világ akkor tanulta meg igazából, amikor Saramago 1998-ban megkapta az irodalmi Nobel-díjat. Az egyik legismertebb portugál 1922-ben született egy José de Suza nevű szegényparaszt fiaként. Kétéves volt, amikor Azinhaga falucskából szülei a jobb és könnyebb megélhetés reményében Lisszabonba költöztek. Apja a fővárosban rendőrként kereste meg a család kenyerét.

Szülei otthonában egyetlen könyv sem volt, s az első kötetet Saramago vásárolta magának 19 éves korában. Géplakatos inasnak adták, kitanulta a szakmát, s egészen az 1950-es évekig munkásként dolgozott. Esténként autodidakta módon tanulmányozta a történelmet, miközben színházi előadásokra és fölolvasásokra is járt. Ekkortól kezdett kéziratokat küldözgetni a fővárosi és a vidéki újságszerkesztőségekbe és kiadókba. Időnként egyes kiadók már lektori munkával is megbízták.

Saramago az irodalmi sikerei kezdetével nagyjából egy időben a politikai küzdelmekbe is bevetette magát. 1969-ben belépett a Portugál Kommunista Pártba. A géplakatosság után a Diário de Notícias című lisszaboni napilap igazgatója lett. Szókimondása és hangoztatott kommunista mivolta miatt a legfelsőbb portugál politikai élet és a katolikus egyház megakadályozta, hogy Saramago az 1993-ban megjelent Jézus Krisztus Evangéliuma című könyvével induljon az Európai Irodalmi Díjért folyó megmérettetésen. Az egész életében forrófejű író erre mérgében végleg eltávozott hazájából, s spanyol újságírónő nejével együtt a Spanyolországhoz tartozó Kanári-szigetek legkisebbjén, Lanzarotén telepedett le.

Lanzarote szigeti otthonában érte a halál rövid szenvedés után 2010. június 18-án reggel. José Saramago fehérvérűségben halt meg, s holttestét szombaton a portugál légierő egyik repülőgépe szállította haza Portugáliába. A lisszaboni kormány nemzeti hősnek kijáró temetésben részesíti, s halála miatt kétnapos gyászt rendelt el.

Saramago legtöbb művét Izraelben Mirjám Tivon ültette át héber nyelvre, így többek között a Kőtutaj, Halálszünet, Jézus Krisztus Evangéliuma, Vakság, A kolostor története és az Eltűnt sziget című regényét. A portugál író azzal vívta ki a cionisták haragját, hogy 2002-ben több neves európai író és parlamenti képviselő társaságában ellátogatott az Izrael által megszállt palesztin területekre, majd az ott szerzett élményeinek hatására kijelentette: „Ezentúl a zsidók nem érdemlik meg a világ rokonszenvét a holokauszt szenvedései miatt”. A nyomaték kedvéért a megszálló izraeli hadsereg tevékenységét a második világháborús német táborokban elkövetett tettekhez hasonlította. Abraham Foxman, a Rágalmazás Elleni Liga elnöke rögtön antiszemitának nyilvánította a portugál írót, mondván: „José Saramago megnyilatkozása a zsidókról uszító, agresszív és nagyfokú tudatlanságról tanúskodik”.

Saramago Lanzarote szigeti otthonában

José Saramago Magyarországon is igen népszerű író. Kőtutaj című regényét már jó egy évtizeddel a Nobel-díja előtt megjelentette magyarul a Magvető Könyvkiadó. 1997-ben látott napvilágot a Lisszabon ostromának históriája című történelmi regénye az Íbisz Kiadónál, majd rá egy esztendőre a Vakság című az Európa Kiadónál. A katolikus egyház haragját kiváltó, s portugálul 1993-ban megjelent Jézus Krisztus Evangéliumát magyarul ugyancsak az Európa Könyvkiadó jelentette meg, 2000-ben.

Magyarországon már közel egy tucat Saramago-könyv jelent meg, amikor a Nobel-díjas portugál író úgy döntött, hogy magyar rajongóit személyes látogatásával is megtiszteli. Az idén tavasszal szándékozott ellátogatni Budapestre, már mindent egyeztetett a vendéglátókkal, de szándékában megakadályozta az ekkor már egyre súlyosbodó betegsége.

Hering József – Kuruc.info