Győri Nemzeti Hírlap, 1941. március 9.
 |
Az alábbi levelet kaptuk:
Visszatérhetnek-e a Jud Süssék:
Kedves Barátom!
A Jud Süss filmről szóló beszámolód nyomán feléd irányult acsarkodásokat kiparírozva, utalsz arra, hogy Süssék mennyire bíznak a világtörténelemnek olyan fordulatában, amely visszahozza a régi „rendet”.
Azt írod ezzel kapcsolatban, hogy a kába agyvelők nem veszik észre, mily feltartózhatatlanul dübörög végig a sors kereke Európán?
Nem mintha nem értenék veled egyet a mai történelmi erőknek ilyen meglátásában, de érdemesnek tartom e mondatnál egy pillanatra megállni s a dolgokat tisztázva, a jövőbe nézni.
Tudjuk és ismerjük valamennyien Süssék gondolatmenetét: a most folyó nagy mérkőzés Anglia vagy Amerika (?) totális győzelmével végződik, a térdre kényszerített náci birodalom mea culpázva esküszik fel a liberális-demokrata eszmékre és diadalmenetben viszi vissza emigránsait, hogy engedelmes és alázatos lélekkel szolgálhasson nékik. Természetes továbbá, hogy a baráti Magyarország, ki eléggé botor volt a tengelyhatalmakhoz kötni sorsát, osztozik ebben a sorsban s egy tollvonással kénytelen lesz eltörölni az utóbbi éveknek sötét reakciós törvényalkotását s a zsidóságot újra az őket megillető pozíciókba visszaültetni. Nem kétséges, hogy repülsz Te is barátom, én is és velünk együtt a jó magyarok mind, mert jogtalanul bitorolunk hivatást és szerepet itt a magyar életben.
 Veit Harlan rendező instruálja Werner Kraust |
Mint jó magyar ember igazodom a hivatalos magyar külpolitikához, őszintén tengelybarát vagyok és nem is tudom elképzelni a lehetőségét egy totális angol győzelemnek.
De... és itt kell nekünk egy pillanatra megállanunk, egy kis meggondolásra...
...tegyük fel, hogy a zsidó remények valóra válnának és Anglia teljes győzelmet arat a német fegyvereken, vajjon itt nálunk visszakényszeríthetik-e a zsidó világot? Hogy Németországban mi történne, kár beszélni róla. Azt hiszem a zsidóságnak nem nagy öröme telne benne.
De nálunk? Fel lehet tételezni annyi tehetetlen balgaságot a magyarságról, hogy visszafordítsa a történelem kerekét, feladja az eddigi eredményeit?
Tudom, hogy nálunk is vannak „magyarok”, akik – Isten tudja, milyen személyes okokból – ma is a régi világhoz ragaszkodnak és hajlandók volnának forradalomba kergetni az országot.
Tévednek azok, akik az utóbbi évek magyar politikájában csak egy politikai párt véletlen érvényesülését, a törvényalkotásban és kormányzati ténykedésekben csak átmeneti jellegű kísérletezéseket, a külföldi példának divatos utánzását látják és nem látják meg mind e mögött a magyarság millióinak öntudatra ébredt élniakarását, amely ma már nem lehet függvénye annak, hogy hogyan mesterkedik Roosevelt, vagy mit csinál Churchill.
Nem lehet függvénye semmiféle külső példának és politikának, mert ez az öntudatra ébredés és élniakarás, tehát az az akarat, hogy ez ország határain belül a magyar sorsot, a magyar érdek és magyar szándék formálja, olyan feszítő és mozgató erővel bír, hogy azt visszafojtani, a robbanás, a forradalom veszélye nélkül nem lehet.
 Kristina Söderbaum, főszereplő |
Ez a dinamikus erő régóta benne izzott a magyarságban, a liberális korszellem hazug világa azonban nem engedte érvényesülni. A „felvilágosodott” ember vak volt arra, hogy a farizeuskodó jelszavak mögé lásson és vakságában jóhiszeműen és őszintén állott a koreszme szolgálatába. Nem is vehette észre azt, hogy nemzeti életét e jelszavak romlásba viszik, mert az emberi „méltóság” féltése mellett elveszejti az emberi „életet”.
E század új koreszméje a szociális gondolat nem az egyesek boldogulását, hanem a milliók megélhetését szolgálja. E koreszme a nacionalizmus új és őszinte fogalmazásával azt keresi, ami a nép és nemzet hasznára és boldogulására van.
Lehetett a liberális koreszme szellemi áramlatát feltartóztatni? Nem! Hiába. fogott össze ellene a szent szövetség, a gondolat úrrá lett országokon, népeken, világrészeken át. Ma ép úgy hiába fognának össze a világ legnagyobb hatalmai, a szociális szellemnek érvényesülését megállítani, a történelem fejlődését visszafordítani bizonyos nem tudnák.
A szociális világnézet pedig a méhében hordozza azt, hogy a társadalom, a nép, a nemzet testét rágó bajok orvoslásához gyökeres eszközökkel, ha kell operáló késsel nyúljon. Ilyen életet és egészséget mentő operációnak látjuk a nemzetek intézkedéseit az úgynevezett zsidókérdés megoldására. Ezek az intézkedések idézhetnek elő egyes esetekben méltánytalanságokat, igazságtalannak látszó egyéni sérelmeket, de a társadalom egészét néző szem éleslátását és az operációt végző kéz biztonságát ezek nem befolyásolhatják.
A magyarság gondolkodása mindig lovagias és emberies. Ok nélkül nem bánt senkit. Nem uralja el a gyűlölet politikai bölcsességét és józan ítéletét.
A zsidóságban viszont nincs meg az államalkotáshoz vagy megtartáshoz szükséges egészséges politikai érzék. Ennek tulajdonítható a „suttogó propaganda” alattomos munkája, vagy az általad említett fenegyerekek fogcsikorgató fenyegetése is.
A fenyegetésekre, a „régi rendre” való felkészülésre pedig csak annyit üzenünk: becsüljék meg a magyar embernek lovagias türelmét, ne éljenek vele vissza és meg ne próbálják a régi liberális, demokrata, szabadkőműves, zsidóvilágnak visszaidézését, mert a magyar türelem is véges és ha elfogy, a józanság mérséklete helyett az indulat feszítő ereje kilendíti a zsidóságot mai sorsából.
Teljes aláírás.
(Kuruc.info)
