Az RTL Klub legutóbbi holokausztműsorával kapcsolatos cikkemhez írt hozzászólásában felhívja a figyelmemet Rudolf Hössnek, az auschwitzi koncentrációs tábor egykori parancsnokának a nürnbergi perben tett írásbeli tanúvallomására. Én viszont arra kérném, olvassa el a kérdésről írott cikkemet (Még az auschwitzi parancsnok sem volt tisztában az úgynevezett holokauszttal?) sőt hogy a kép teljesebb legyen, kérném, tanulmányozza át alaposan a Karsaival és Ungváryval folytatott vitámat a kérdésről. Javaslom még Önnek elsősorban Arthur Butz, Jürgen Graf, Germar Rudolf, Robert Faurisson és Carlo Mattogno revizionista történészek könyveinek és tanulmányainak az olvasását.

Ami pedig Rudolf Höss vallomását illeti, röviden csak annyit, hogy Jürgen Graf egyik írásában elmondja: az auschwitzi láger parancsnokának vallomásaiban összesen 45 képtelen, lehetetlen, illetve erősen valószínűtlen állítást talált. Egy Rupert Butler nevű angol szerző A halál légiói című, 1983-ban megjelent könyvében a Höss kihallgatását végző zsidó származású tiszt beszámolójára hivatkozva leírja, milyen szörnyű kínzások révén kényszerítették rá Auschwitz egykori parancsnokát az eléje tett „vallomás” aláírására. (Rupert Butler: Legions of Death Arrows Book Limited, 1983., 235. old. Ezen kívül érdemes elolvasni magának Hössnek a naplójegyzeteit, melyet 1958-ban adtak ki: Rudolf Höss, auschwitzi parancsnok, önéletrajzi beszámoló, szerk. Martin Broszat, Deutsche Verlagsanstalt Stuttgart, 1958, S. 145-146.) ) Rudolf Höss erőszakkal kicsikart vallomásában, majd a krakkói börtönben írt feljegyzéseiben (Nürnbergből ugyanis Krakkóba szállították, hogy a lengyel hatóságok ítélkezzenek felette, és végül Auschwitzban akasztották föl 1947 áprilisában) például azt állította, hogy 1943. november végégig (amíg az auschwitzi tábor parancsnoka volt) 3 millió ember halt meg a táborban, akik közül 2,5 milliót elgázosítottak. A mai hivatalos felfogás azonban az, hogy 1,1 millió ember vesztette életét Auschwitzban. (Van, aki 1,5 millióig is elmegy, de egyre inkább az 1,1 millió a hivatalos adat.) Vagyis Rudof Höss mértéktelenül eltúlozta a parancsnoksága alatt a táborban meggyilkolt foglyok számát. (Ne feledjük, 1943 novembere után is folytatódtak az állítólagos elgázosítások, sőt, 1944 tavaszán kezdődött el a magyarországi zsidók deportálása, akik közül a hivatalos álláspont szerint közel 400 ezer vesztette életét Auschwitzban.)

Ezen kívül Höss a krakkói börtönben írt „vallomásában” azt írta, hogy 1941 júniusában meglátogatta a treblinkai megsemmisítő tábort, ami képtelenség, tekintve, hogy Treblinkát 1942. június 23-án nyitották meg. Rudolf Höss ezek szerint tehát meglátogatott egy tábort egy évvel azelőtt, hogy az létezett volna. A lágerparancsnok továbbá olyan kiemelkedően fontos eseménynek az időpontját is rosszul adta meg, mint a Himmlerrel történt találkozója. (Ahol pedig a megsemmisítésre vonatkozó parancsot állítólag megkapta. Erre vonatkozóan lásd a Még az auschwitzi tábor parancsnoka sem volt tisztában az úgynevezett holokauszttal? című cikkemet.)

Rudolf Höss a nürnbergi per során tett vallomásában úgy emlékezett, hogy 1941 nyarán három úgynevezett „megsemmisítő tábor” is létezett a megszállt Lengyelország területén, holott a mai hivatalos álláspont szerint ekkor még egyáltalán nem működtek sehol ilyesfajta létesítmények. Erről nem tudott volna épp az auschwitzi tábor parancsnoka, amikor Himmler állítólag őt bízta meg a „megsemmisítés” legfontosabb központjának kiépítésével? Höss szerint ugyanis 1941 nyarán már „három megsemmisítő tábor is volt a Lengyel Főkormányzóság területén, mégpedig Belzek, Treblinka és Wolzek”. Wolzekről ráadásul senki soha még csak nem is hallott. (Belzek nevére is rosszul emlékeztek azok, akik a vallomását megírták, mert az valójában Belzec.) Belzec egyébként 1941 legvégén, Sobibor 1942 legelején, Treblinka 1942 nyarán kezdte meg működését. Minderről az auschwitzi láger parancsnoka nem tudott volna?

Nem folytatom a Höss vallomásaiban fellelhető ellentmondások és képtelenségek bemutatását. Csak szeretném hangsúlyozni, hogy a nürnbergi per során – és más, az úgynevezett „háborús bűnösök” elleni eljárások során is – a foglyokat megkínozták, megzsarolták, és így csikartak ki belőlük hamis vallomásokat. A nemzeti szocialista politikai és katonai vezetők vallomásaira alapozni a második világháború és benne a holokauszt történelmének megírását éppen olyan, mintha mondjuk valaki Mindszenty József vagy Rajk László „beismerő vallomásai” alapján akarná bemutatni a kommunizmus történetét. (Mint ismeretes, mindketten és számos más koncepciós per vádlottja minden képtelenséget beismert, a „valutaüzérkedéstől” kezdve az „imperialista hatalmak javára történő kémkedésig”.)

Érdeklődését köszönve,

tisztelettel,