Nem leszünk gyarmat! – mondta Orbán Viktor, március 15-i beszédében. A Kossuth téren csápoló fülkeforradalmárokat nem számítva elég sokan felismerték már, hogy Magyarország gyarmati státusza 1945 óta – az ’56-os szabadságharcot, valamint a 2006. szeptemberi budapesti felkelést nem számítva – napjainkig töretlenül fennáll. Az 1989-90-es ún. rendszerváltás csak elmélyítette ezt az állapotot. EU-s fennhatóság alatt folyik hazánk erőforrásainak eltulajdonítása, és a nemzeti vagyon átjátszása és elrablása után most már a magánvagyonok is sorra kerülnek.
Tények igazolják, hogy a pusztítás visszafordíthatatlan károkat okoz. A KSH 1960-tól rendelkezésre álló adatai döbbenetes képet festenek Magyarország "rendszerváltás" utáni állapotáról.

Ismert adatok: 10 millió fő alatt Magyarország lakossága, elöregedő társadalom, „rokkantak” és segélyezettek, akiket egyre kevesebb dolgozó tart el.

Nem lesz szükség új lakásépítésekre a devizahitelesek lakásainak elárverezése miatt.

A kórházi ágyak számából természetesen nem lehet az egészségügy színvonalára következtetni, az orvosainkról viszont – úgy tűnik – lemondtunk.

Az SZDSZ azért pumpált a főiskolákra és egyetemekre (HR meg kommunikáció szakokra) annyi fiatalt, mert így szerette volna vonzóbbá tenni a privatizációra kiszemelt nemzetstratégiai jelentőségű magyar felsőoktatást. A fiatalok létszámát tovább fogja csökkenteni a Fidesz utólagos tandíjfizetésre és az államilag finanszírozott felsőoktatási helyek radikális csökkentésére irányuló "nem megszorítása".

Sok az eszkimó, kevés a fóka. Egyébként pedig a magyar felnőttek 80%-a egy könyvet sem olvas el egy év alatt. A tévében ráadásul színes képek is vannak.

Eljött a szabadság, oszt’ szült nekünk rendet... A Kádár-kolbásznak meg a közveszélyes munkakerülésnek (KMK) csak volt valami visszatartó ereje. Jól látható, hogy a bűncselekmények és bűnelkövetők száma Kuncze belügyminisztersége alatt tetőzött. Kirívó, hogy az elítéltek száma nem mozog együtt az előbbi mutatókkal. Hiába, no, a liberális tolerancia utat talált a bírói kar köreibe is.

Mi a csuda? Csak nem annyit halmozunk fel (ruházunk be), mint 1978-ban?

Amit senki sem hisz el Bogár Lászlónak: a reáljövedelem és a reálkereset 1978-as szinten van! A „reál” ugyebár azt jelenti, hogy a számszerű (nominális) értékeket az inflációval korrigáljuk. A fogyasztás a kilencvenes évek végéig a reáljövedelem szintje alatt maradt, és csak 2003-tól haladja meg egyre nagyobb mértékben a jövedelemszintet. Ekkor kezdődött meg a lakosság állam által is támogatott iparágszerű eladósítása. 2003-ban még csak 20 milliárd forintnyi, míg 2011-ben már 2800 milliárd forintnyi deviza-lakáshitelt törlesztünk. 287 ezer családot érint az ügy.

1994-ben ébredtek rá a „befektetők”, hogy a legjövedelmezőbb biznisz 3,8 millió magyar háztartástól havonta beszedni a sárga csekkeken a lóvét. Horn Gyula, Suchman Tamás és az SZDSZ szó szerint kiárusították közüzemeinket. Az ún. rendszerváltás tehát tulajdonképpen közüzemi-rendszer váltásnak tekinthető.

Különösen feltűnő a termékfelvásárlási index zuhanása. Persze nem meglepő. Nézzük a tej útját a termelőtől a vásárlóig! A tejtermelőtől 55 forintért veszi literjét a feldolgozó. Tőle a kereskedő 124 forintért veszi meg, majd 250 forintért adja tovább a vásárlónak.

Növénytermesztés. Minden csökken, kivéve az olajos magvak üzletágat. Vajon mi ennek az oka? Nos, Jelenczki István Háború a nemzet ellen című filmjében a kiváló Varga István (a Jobbik által a Magyar Nemzeti Bank felügyelőbizottságába delegált) vállalkozó, üzletember meséli el, hogyan játszotta át a vezetésével pályázó magyar konzorcium ellenében külföldi érdekköröknek a magyar növényolaj-ipar üzletágat az MDF akkori – mezőgazdasági privatizációért felelős – államtitkára, a rágcsáló állagú Raskó György. A „népnemzeti kamikáze kormány” egykori tagja meghatározó figurája annak zöldbárói körnek, akikről Ángyán József államtitkár a lemondása kapcsán írt.

Állattenyésztés. Tragédia. Kifosztásunk, kirablásunk szimbóluma.

Állítólag kétszáz évre elegendő szenünk és száz évre elegendő földgázunk van.

2003-ban tudtunk visszakapaszkodni az 1987-es szintre, azóta megint a 80-as évek elején járunk.

Jó dolog is Forma-1 futamokon "fincsikoktélozni" a gyarmatokon!

 Árut szállítani, fuvarozni, szállítmányozni, mozgatni. Az ám csak a jó üzlet! Mindenki kiveszi a részét belőle, mindenki jól jár, kivéve a vásárlót, a végfelhasználót.
 Ébresztő, Magyarország!
Verőcei Tibor