A magyar politikai életben bevett trükk, hogy időről-időre feltűnnek alakok, akik egy-egy (főként önkormányzati) választáson „függetlenként” harangozzák be magukat, valójában viszont egy (vagy akár több) párt befolyása alatt állnak a színfalak mögött. Különösen visszatetsző ez, ha olyan politikus teszi ezt, aki korábban már országos politikai ismeretségre tett szert, mégis függetlenként jelentkezik be egy-egy pozíció várományosaként. Példának okáért ebbe a kategóriába tartozik a szélkakas Mirkóczki Ádám is, aki a múlt héten jelentette be, hogy „függetlenként” indul az egri polgármesteri címért. Egészen pontosan az Egységben a Városért Egyesület a jelölő szervezet, melyet minden ellenzéki párt támogat. A ravasz húzás mögött érezhetünk talán némi önkritikát is. Mirkóczki valószínűleg tudja ugyanis, hogy a végletekig lejáratott Jobbik logóval nem érne el átütő eredményt.
 |
Több mondatot maga Mirkóczki nem igazán érdemel. A recept a régi, s az, hogy a választópolgárok átlátnak-e a szitán, vagy megbíznak egy olyan emberben, aki már többször elismerte, hogy a korábbi, pálfordulás előtti jobbikos kijelentések egyszerű kampányfogások voltak csupán, már csakis rajtuk múlik. Bizonyára nem Mirkóczki lesz az egyetlen példa, aki hasonló trükkel próbál elindulni ősszel.
Azt viszont már érdemesebb megvizsgálni, hogy miért szeretnek rendszeresen a balliberálisok a „független”, vagy éppen a „civil” jelző mögé bújni. Ezzel természetesen nem azt akarjuk kijelenteni, hogy minden feltételt kizáróan mindig ők állnak a kifejezések mögött, csupán azt, hogy az ilyen szavak hallatán e sorok írója is mindig gyanút fog, vajon mi állhat a háttérben?
A civil szervezetek esetében kétség kívül egyfajta legitimálási szándék állhat a háttérben. A harmadik világbeli jövevények Európába utaztatását nagyrészt „civil” szervezetek végzik. Mi adhat ennél nagyobb létjogosultságot a bevándorlásnak? Ha maga az európai, civil lakosság óhaja ez, akkor hogy merészeli bárki is megkérdőjelezni azt? Persze arról nem beszélnek, hogy milyen úton-módon s kik támogatják ezeket a szervezeteket, de ez már egy másik lapra tartozik.
Belpolitikai szempontból a független jóval beszédesebb kifejezés. Hogy is hihetnénk el, hogy - a kistelepülések önkormányzatait kivéve, ahova talán tényleg nem ér el a nagypolitika keze - bárki kormányozhat függetlenként mondjuk egy Eger méretű várost? Különösen a mostani viharos körülmények között. Ráadásul tenné ezt úgy, hogy minden ellenzéki párt (a Mi Hazánkat leszámítva) felsorakozott a jelölt mögé. A „független” sajnos ez esetben nem jelent mást, mint egy újabb elkeseredett és nevetséges baloldali kísérletet a kormánypárti hegemóniával szemben.
 |
Józan ésszel átgondolva is halálra vannak ítélve az efféle próbálkozások. Hiszen ha nyer is egy-egy ilyen jelölt, hogy fog tudni irányítani egy várost, ahol ennyi, a háttérből támogató párt akarja majd ráerőltetni az elképzeléseit? Abban az esetben pedig, ha az adott „független” jelölt mögé egyetlen egy párt bújik meg, a választók teljes átveréséről beszélhetünk. Miért nem vállalják ez esetben a pártlogót az érintettek? Szégyellik talán? Mondjuk, ha igen, az teljességgel érthető is a részemről.
„Egy település problémái nem az országos nagypolitika részei, nem pártérdekek mentén kell értelmezni azokat” - halljuk gyakorta ezt az érvet. Fából vaskarika, ugyanis akarva-akaratlanul ki vannak téve a települések a nagypolitika történéseinek is.
Ezen pontokat figyelembe véve számomra továbbra is értelmezhetetlen, miért szándékoznak a függetlenség álarca mögé bújni a bukott baloldali pártok és a meghasonlott Jobbik. Mint az imént említettem, ha ezt szégyenből, illetve abbéli belátásból teszik, hogy pártjuk már leszerepelt a magyar választók előtt, akkor mélységesen megértem őket. A megértés persze nem jelent egyetértést. Nem lenne jobb inkább, ha végre eltűnnének a történelem süllyesztőjében, a helyüket pedig átvenné egy tiszta, nemzeti érdekek mentén politizáló, jobboldali ellenzék?
A végére pedig egy apró önreflexió. A cikk elején említettem, hogy a jelenség főként önkormányzati választásokra igaz. Szeretnék ellentétes példát is hozni a teljesség kedvéért. Legyen mondjuk a múlt áprilisban az országgyűlésbe bejutott „nagyon független” Mellár Tamás, aki óriási nagy függetlenségében pár hónappal később be is ette magát a Párbeszéd frakciójába, hogy az ne omoljon idejekorán össze.
A baloldal a történelem folyamán sosem az egyenességéről volt híres, így van ez manapság is. Hogy mire ösztönzöm a magyar választót? Az éberségre, s hogy lássanak át az évszázadokon átívelő trükkökön.
Ábrahám Barnabás - Kuruc.info
Kapcsolódó:
