Nos, ami George Floyd halálát illeti (amely egy az egyben elvette a tematizálás minden lehetőségét a koronavírustól), az azt követő tüntetéshullám és orwelli őrület azóta sem állt le. Valószínűsíthető tehát, hogy még hosszú-hosszú ideig születnek majd írások, publicisztikák a témában (portálunkon is), amely teljesen érthető, különösen a fehér civilizáció túlélési esélyeinek tükrében. Persze, amíg mi sasszemmel figyeljük ennek az undorító, vajúdó, abszurd rendszernek a létrejöttét, a partvonalon egyéb, érzékeny veszteségeket is szenvedünk, például a kultúra terén. Ide tartozik az előbb említett Elfújta a szél című klasszikus is, amelyet a HBO Max nemes egyszerűséggel kivett a kínálatából. Nincs is "szebb" a kommunista blokkot idéző szánalmas öncenzúránál!

Igen, az a bizonyos öncenzúra! Ez az a szint, amikor a világunkra törő csürhének már kérnie sem kell valami ostobaságot, magadtól is megteszed azt, önként és dalolva. Amikor tévéadók, világmárkák, "celebek", "híres emberek" adják a lovat a tüntető, erőszakos hordák alá, akkor szembesül leginkább az ember vele, hogy itt valami nagyon-nagyon mélyen, hosszú-hosszú évtizedek óta el van rontva.

Az persze végül ki sem derült, egészen pontosan mi a baj a filmklasszikussal, de hát vigyázni kell, nehogy megsértsen "emberi méltóságában" egyetlen egy "jóravaló" négert is, úgyis olyan hasznos tagjai az amerikai társadalomnak. Az HBO persze kiadott egy panel-közleményt, ahol kijelentik, hogy a film "korának terméke", és "olyan etnikai és faji előítéleteket ábrázol", amelyek helytelenek. Agyvérzés nélkül nem tudom kommentálni, úgyhogy lépjünk is tovább.

Szintén ismert film a 12 év rabszolgaság című kétórás "négerreklám", amelyről a teljesség igénye nélkül csak annyit mondhatunk, hogy már az is csoda volt, hogy nem minden fehér ültetvényest ábrázolt őrjöngő sátánfattyúként. Az írója, John Ridley hirtelen fontosnak tartotta, hogy az HBO Max szedje ki a kínálatából az Elfújta a szélt, ezt a semmitmondó írását pedig le is hozta a szolgalelkű média, ezúttal a Los Angeles Times. Persze egy egészséges társadalomban a hasonló fantaszták agymenéseire csak legyintenének, esetünkben viszont majdnem biztos, hogy a forgatókönyvíró miatt szedték le a kínálatból a filmet. Ridley a szokásos "értéksemlegesség" semmitmondó maszkja mögé rejtőzve bírálja az Elfújta a szélt, amiért az "romantizálja a Konföderációt" (értsd: normálisan mutatja be) és "nemesebbnek" igyekszik bemutatni, mint ami valójában volt. Ridley egyenesen "véres lázadásnak" nevezi a Konföderációt, amiért ezúton is jár a virtuális pofon és a történelem egyes egyaránt.

Persze a dolog itt még nem áll meg, a liberális író tovább folytatja: "a filmen (mármint az Elfújta a szél című filmen) a korabeli Hollywood legnagyobb tehetségei dolgoztak, akik romantizáltak és szentimentalizáltak egy korszakot, amely soha nem volt az, táptalajt nyújtva azoknak, akik az ültetvényes érában nem a gyűlöletet, hanem a nemzeti büszkeséget látják."

Tiszta, egyenes szavak ezek. Egyre inkább mentesek az állandó jelleggel mantrázott liberális hazugságoktól ("én minden véleményt elfogadok, ez nem kettős mérce, semmi hátrány nem éri a jobboldalt", stb-stb.) és csak a rájuk oly' jellemző undorító, negédes stílus miatt nem nevezhetjük színtiszta diktátumnak az egészet.

A Kultúrkampf egyre inkább egyoldalú vihara bizony messzire fújta az Elfújta a szél című filmet is, azt pedig az olvasók képzeletére bízom, hogy visszatér-e valaha a HBO-kínálatba (ha vissza is tér, borítékolhatóan egy agyonmagyarázott verzióval, több, témába vágó liberális film társaságában). Ha pedig tehetek Önöknek egy javaslatot, akkor ezt fogadják meg: addig szerezzék be a filmet, amíg nem tüntetik el mindenhonnan egy életre.

Ábrahám Barnabás – Kuruc.info

Ui.: John Ridley amúgy tudta, hogy a világ első fekete színésznőjének járó Oscar-díjat éppen az Elfújta a szél egyik ikonikus karakterének, a szolgáló Mammy-nak a megformálásáért kapta Hattie McDaniel? Öngól.