Ungváry Krisztiánra, az ismert történészre mostanában rájár a rúd. Nem is olyan rég egykori mentora mondott róla "érdekes" gondolatokat, most pedig az előbb említett PestiSrácok "buktatta le". Értem én, hogy uborkaszezon van (habár a 2020-as év eléggé átformálta az "uborkaszezon" fogalmát), de azért valakiről nem is egy, hanem rögtön több cikket írni azért, mert eladott egy SA-egyenruhát, elég gáz.

Miért ne lehetne üzletelni vele? A két világháború közötti és második világháborús tárgyak mindig is nagy népszerűségnek örvendtek az emberek körében, magam is lelkes könyv- és folyóiratgyűjtő vagyok. Megsúgom, hogy ehhez még arra sincs feltétlenül szükség, hogy valaki nemzetiszocialistának vallja magát. Sok olyan ember létezik, akit világnézettől függetlenül érdekel a korszak. Magyarul, amit a PestiSrácok Ungváryval kapcsolatban sugall, egyszerűen nem állja meg a helyét, az erről íródott cikk láttán pedig bármelyik korabeli SZDSZ-es megnyalta volna mind a tíz ujját. Ungváry egy SA-egyenruha eladásától még ugyanaz a balliberális "sztártörténész" marad, aki el akarja bonttatni a hegyvidéki Turul-szobrot. Persze a lakájmédia azt már "ügyesen" eltussolja, hogy az egész hisztit a fideszes Pokorni Zoltán kezdte.

Nos, ez az Ungváry körül kialakult műbalhé ihlette a publicisztikai műfaj két "úttörő gyöngyszemét". Az egyik valami zavaros "náci coming out", amit nagyon-nagyon viccesre akartak megírni, de Isten a tanúm rá, hogy még akkor sem nevetnék egyetlen "poénján" sem, ha semleges szemszögből nézném az egészet. A másik pedig a már említett egyenruhás írás, de erről majd később.

Az Ungváryt ért "botrány" biztosította a táptalajt, de a srácok természetesen már továbbgondolták a dolgokat. Amolyan igazi megfelelési kényszeres, simulékonyan polkorrekt, nagypolgáriasan hüledező stílusban. Tudja jól a kedves olvasó, ez az a stílus, amikor mindent elkövetnek, hogy a "mértékadó" társadalom számára, a marxizmus mögött egyenlőségjellel szerepeljen a nemzetiszocializmus is, Hitlert pedig kötelezően úgy kell lefesteni, mint a patás ördögöt, akitől minden "jóravaló embernek" rettegni kell, vagy el kell ítélni. Nagyjából itt be is fejezhetném a cikkem, hiszen az írások egy eleve hibás tézisre (Ungváry eladott SA-egyenruhája) épülnek, de van itt még egy-két gondolat, amit csak-csak érdemes körbejárni, ha már képes voltam virtuális tollat ragadni.

Először is, a "náci egyenruhás" cikkben már megint idecitálják szerencsétlen Jobbikot, két mondattal agyonnyomva mindent, amit az elmúlt években a lelketlen pártról összehordtak. Már a "László-ügyre" íródott Novák Katalin-féle levélben is szóvá tettem, hogy egy fenékkel két lovat nem lehet megülni. Most akkor "újabban a liberálisok Hitlerben is felfedezték a született antiorbánistát, ami tulajdonképpen nem is meglepő, hiszen egyre több időt töltenek jobbikos társaságában" – ahogy a PestiSrácok írja – vagy a Jobbik egy "elbuzult", liberális formáció, akik örömmel szabadultak meg világnézetüktől némi aprópénz miatt? Döntsük már el! Gyanítom amúgy, hogy ez a szánalmas kétlaki játék nem csak nekem tűnik fel (illetőleg miután ezt jó sok ember elolvassa, már biztosan nem).

Persze aztán hamar kilóg a lóláb. A névtelenségbe burkolózó író rögvest tudatja velünk, hogy "felnőttként egyformán undorodik mindkét bandától" (mármint a kommunistáktól és a nemzetiszocialistáktól), majd a címben feltett kérdést is elég egyszerű módon oldja fel. Hugo Boss ruhája tehát azért áll jól a liberálisokon, mert "eleve ilyen söpredékre tervezték őket" (mondjuk ez a logika megbukik azon a ponton, hogy a cikk szerzőjének nem lenne jó a ruha).

További idézeteket több okból is felesleges kiemelni. A kommunizmus-nemzetiszocializmus egy és ugyanaz elvét izzadságszagúan bizonyítani kívánó írás nem rakta túl magasra a mércét. Még csak érveket sem nagyon hoz fel, miért gondolja így, az egész az "Ungváry-botrányra" és a "Jobbikkal barátkoznak, azért nácik" nevű baromságra van felépítve.

Én viszont készültem normális válaszokkal is (ha már a "srácok" nem voltak képesek rá).

1. Ungváry Krisztián "sztártörténész" nem kétarcú. Balliberális akkor is, ha ír vagy nyilatkozik, és akkor is, ha SA-egyenruhát ad el. Maximum akkor lenne az, ha nyilvánosan megtagadná szinte minden eddigi gondolatát, majd pedig az eladott SA-ruhát visszavásárolva és magára öltve felvonulna az Andrássyn. Eléggé képtelen történet lenne.

2. A liberalizmus és marxizmus a huszadik század legnagyobb világnézeti háborúját vívta a nemzetiszocializmus ellen, így rokonítani őket a gyakorló elmebetegség egyik kifejezetten súlyos válfaja. Persze, köztudott, hogy hasonlóval már próbálkoztak a harmincas évek pókhálós kaszinóiban lebzselő, hideg politikai számításokat végző "csáklyások" is, de a mai korral ellentétben ezek még olyan áldott idők voltak, hogy diskurálhattak azok akármit, ha az országot közben Gömbös Gyula és csapata építette.

3. Sokan gyűjtenek korabeli relikviákat. Nekem például van egy gótbetűs, harmincas évekből származó, Münchenben kiadott díszes könyvem, amelynek az elején akkora horogkereszt van, mint a PestiSrácok két szerzőjének, "Jeszynek" és Ambrózynak a feje együttvéve. Mekkora "botrány"!

4. Ne feledkezzünk meg azért a balliberálisokról sem. László Imre mondatai, vagy éppen az Ungváry-történet sem sarkallta őket semmilyen nyilatkozattételre, amíg ha ez fordított esetben, jobboldali emberrel történt volna, már ők üvöltenének a leghangosabban, hogy az ilyen embernek "nincs helye a közéletben".

Ha a PestiSrácok cikkei az utolsó pontom gondolatfonalára lettek volna felfűzve, az égvilágon semmi baj nem lett volna vele. Csakhogy annyira sikerült nemhogy túltolni, de teljesen más irányba tekerni a biciklit, hogy még a balliberálisokat is sikerült lekőrözni a bringával. Vagy ez egy földalatti verseny talán, hogy ki fekszik jobban a világhódítóknál és ki tudja jobban mocskolni az Európát védő hősöket? Mert akkor nem kétség, hogy éppen kik állnak nyerésre.

Ungváry Krisztián pedig most bőven belekóstolhat abba, milyen célkeresztben lenni. De maradjunk annyiban, hogy én csak magunkat sajnálom. Magunkat, akik még ragaszkodnak a normalitáshoz ebben a közéletnek nevezett posványban. Európa világháborús hősei meg csak forognak a sírjukban...

Ábrahám Barnabás – Kuruc.info

Már szegény Keresztes László Lóránt, az LMP frakcióvezetője homlokán is horogkeresztet látnak... Pedig ez nemcsak kontraproduktív, hanem teljesen fölösleges is - ugyanis a ballibek nevetséges nácizása nélkül is nyilvánvaló (bebizonyították tíz év alatt), hogy nincs náluk nagyobb kiszolgálója az országhódítóknak...

(Azt már csak zárójelben jegyezzük meg - ó, idők, ó, erkölcsök! -, hogy korábban zsidóbérencnek lenni szégyent jelentett, s aki ide süllyedt, az szemlesütve, a társadalom megvetésétől kísérve tette, a prosti srácok viszont büszkén öltik fel nap mint nap a sárga csillagot, hiszen minden ilyen nácizás egyben egy lihegő hűségnyilatkozat is - a szerk.)