Mielőtt Trump vagy Biden politikáját megvizsgálnánk, valamit muszáj elöljáróban leszögeznünk. Legnagyobb valószínűség szerint a demokraták valóban csaltak, s ezt úgy mondom, hogy jelen sorok írója nem különösebben szimpatizál Trumppal. Ahhoz, hogy ez az egész "véletlen" legyen, már túl sok árulkodó jel történt. Az összes esetet felsorolni is nehéz lenne, portálunkon viszont megtalálja a legtöbbet, akár itt, vagy akár itt is (ez még csak a mai termés, és még bőven van hátra a napból).

Mikor először meghallottam, hogy levélszavazatokban is lehet voksolni, az első gondolatom az volt, hogy ennél jobb alkalmat keresve sem találhat valaki a csalásra (itt egyébként még nem különítettem el, hogy a demokraták csalnának-e vagy a republikánusok, egyszerűen csak általánosságban értettem). Aztán feltűnt, hogy Biden arra buzdítja híveit, hogy ezt a módját válasszák a szavazásnak, ami azért már elég sok dologra engedett következtetni. Azóta persze beindult az internetes mémgyár is, főleg, mióta kiderült, hogy egyesek még a sírjukból is felkelnek, hogy leadhassák szavazatukat a demokrata vénemberre.

S tudja a kedves olvasó, hogy mi a legrosszabb ebben az egész komédiában? Még csak nem is az, hogy Trump helyett vélhetően Biden lesz az elnök, hanem, hogy ennyire képes a demokrácia, ez telik tőle. Az a demokrácia, melyet rendszeresen az egekig magasztalnak mint a "lehető legtökéletesebb" államformát, és lelkesen "elszállítják" olyan "tájidegen" térségekbe is, ahol semmilyen jogosultsága nincsen, s ahol semmilyen tekintetben nem is tud meghonosodni (lásd "arab tavasz").

Miért kellene bízni bárkinek is egy olyan rendszerben, ahol ilyen szintű, már-már komédiába illő csalásokat lehet különösebb megerőltetés nélkül véghezvinni? Ha egy ígéretesebb világban élnénk, akkor azt mondanám, hogy a történtek hatására végre formálódhatna egy jobbról érkező, demokráciakritikus értelmiség, amely valós erőt is képes felmutatni, de őszintén szólva nincsenek illúzióim. Mint ahogy nincsen illúzióm egy átlagos demokrata szavazó agyi kapacitását illetően sem. Mégis milyen alternatívát látnak egy 78 éves szenilis emberben? S itt nem arról van szó, hogy néha elfelejt szavakat, ez bárkivel előfordulhat (sokszor velem is), de aki nem emlékszik rá, hogy 5 éve meghalt az egyik fia, ott már azért komolyabb gondok vannak egy kis memóriazavarnál. Persze erre mondhatjuk azt, hogy egy demokrata nem (csak) azért szavaz oda, ahova, mert XY a jelölt, hanem magáért az eszmeiségért, amit képviselnek. Úgy látszik, ma már nem követelmény, hogy egy eszmét – legyen az jó vagy rossz – olyan embernek kell képviselni a vezetői poszton, akit állhatatosnak és erősnek látnak a tervei véghezvitelében.

Vélhetően egyébként a demokratákat segítő sötét háttérhatalmak nem szánnak különösebben fontos szerepet Bidennek (sőt, elképzelhető, hogy abban reménykednek, hogy minél előbb meg is hal), bábként igyekszik játszani a szerepét, aztán nagyjából ennyi. Ha valakire érdemes lesz hosszútávon is figyelni, az inkább Biden négere és alelnökjelöltje, Kamala Harris.

A 78 éves öregember és a négere mögött persze ott áll a mindent behálózó teljes techdiktatúra is, amely egyre leplezetlenebbül mutatja ki foga fehérjét. A (közösségi) médiát úgy hiszem nem kell bemutatni, a "másként gondolkodókat" ért sérelmeket az idők végezetéig lehetne sorolni. A választások idején sem szűntek meg cenzúrázni, így került törlésre egy szavazat-újraszámlázásért küzdő Facebook-csoport (hogy ők pontosan mit vagy kit "sértenek" ezzel, az rejtély), vagy éppen így kapcsolták le sajtótájékoztatója közben Donald Trumpot, mert nem tetszett a tévéadóknak a mondanivalója. Amerikai választásoktól teljesen függetlenül, de igen csúnya világ elég nézünk, ahol a techdiktatúra fogja megmondani, mit gondolj, ha pedig nem azt gondolod, akkor szó szerint kitöröl az éterből.

A demokrácia persze nem haldoklik. Mindig is halott volt. Egy frankensteini szörny, amit az angolszász típusú kétpólusú politikai rendszer csak még reménytelenebbé és elviselhetetlenebbé tesz. Nem meglepő, hogy sem a demokrata, sem pedig a republikánus oldal nem fogadható el számunkra. De ez már a következő rész tárgya lesz.

Ábrahám Barnabás – Kuruc.info