Elképesztő élményben lehetett része minden magyar fociszurkolónak és azt gondolom még azoknak is, akik egyébként az év többi napján nem igazán követik ezt a sportágat. Nyilván, nem mindenkit érdekel a labdarúgás, ez így is van rendjén, de egy-egy ilyen eseménynek függetlenül mindentől bármelyik magyar tud és szokott is örülni. Ahogyan 2016-ban a franciaországi Európa-bajnokság alatt lelkesen követte a magyar válogatottat több millió magyar, sok ezren ünnepeltek köztereinken. Jövő nyáron ez újra megadatik!
 Forrás: Origo |
Felesleges ismételni, nem sokan lehetnek, kik ne hallottak volna róla, csapatunk óriási csatában végül is az utolsó percekben megfordítva 2-1 arányban legyűrte Izland legjobbjait, így a jövő évi kontinenstornán ott leszünk a Németországgal, Franciaországgal és Portugáliával fémjelzett csoportban. Erősebb társaságot nem is kaphattunk volna, a legutóbbi két világbajnokság győztese és az Európa-bajnoki címvédő, de ki kell menni, és harcolni szívvel-lélekkel.
A 20. század második felében és a 21. század hajnalán a labdarúgás már néhol túlmutat önmagán, már amennyiben olyan érzelmeket tud kiváltani az emberekből, melyek valójában nem is a fociban gyökereznek. Hatványozottan igaz ez a nemzeti válogatottak összecsapásaira, egy-egy 90 perc alkalmával sok mindent megélünk, ezer más dologra gondolunk, de egy szó, mint száz, ha végül győzünk, éspedig ilyen fontos összecsapáson, minden magyar arra gondol: most bizony jó magyarnak lenni, és büszkék vagyunk hazánkra.
Ilyenkor azért lélekben legalább arra a pár órára összekovácsolódik az egyébként ezerfelé forgácsolt nemzet, és ez jól van így, ezt értékelni kell. A címben megfogalmazott felosztás szerint ők az ünneplők. De akad itt még kategória, a hülyék és a kárörvendők tábora.
A hülyék cím nem túl büszke tulajdonosa ezúttal Fekete-Győr András, a Momentum elnöke lett.
Történt ugyanis, hogy a meccs előtt kiposztolta nagy dérrel-dúrral, hogy mennyire értelmetlen állami pénzeket önteni a magyar labdarúgásba a „szegények adójából”. Egyébként lehet ilyen véleménye valakinek, csak akkor jobban tenné, ha mélyen hallgatna pár órával később, mikor győzelmet arat a magyar csapat, s nem kürtölné világgá, hogy odáig és vissza van az örömtől, mert így egész egyszerűen hülyét csinál magából. Azt is csinált. Ja, és egyébként a Momentum állami támogatása miből van, ha nem a „szegényed adójából”?
 |
A kárörvendők dobogójának legfelsőbb fokára pedig – nem meglepő módon – a románok álltak fel, csak hát ez a kárörvendés visszájára fordult, mi röhöghetünk rajtuk, ugyanis előre ittak a medve bőrére. Azok után, hogy az előző körben Izland megverte Romániát, ugyan sokáig úgy tűnt, egészen pontosan a 88. percig, hogy ezt a mieinkkel is meg tudják tenni, egy román portál örömének adott hangot, hogy a „magyarok is a kanapéról” nézik majd az Eb-t, ahogy ők, s hogy ez legalább némi vigaszt nyújt számukra. Nem nyújtott. Számunkra viszont okozott többletörömöt, hogy ők újra csak pofára estek.
 De nincs azért egyedül |
Úgyhogy szép volt, fiúk, még sok ilyen estét! Hajrá, Magyarország!
Lantos János – Kuruc.info
