Az imént említett fásultság persze nem csak Magyarországra igaz, hanem egész Európára. Több más országgal összehasonlítva itthon még ildomosabb a helyzet, mint akár Szlovákiában, vagy jó néhány Nyugat-európai államban. A teljes, az élelmiszerboltok kivételével mindent érintő lezárás és kijárási tilalom az őrület egy olyan foka, amely még a maximális biztonság elve alapján is teljes zsákutca. A gazdasági teljesítőképesség teljes visszavágása ugyanúgy az emberek jólétét és boldogságát veszélyezteti, mint egy valóban veszélyes vírus féktelen pusztítása. De valóban erről van itt szó? Noha nyilvánvalóan senki nem szeretné a saját bőrén megtapasztalni, milyen koronavírusosnak lenni, azért mégsem egy pestissel vagy kolerával állunk szemben, hiába próbálnak sokan – kis túlzással – párhuzamot vonni köztük. A logikus, a józan észre apelláló védekezés helyett előtérbe került az egyes politikusok, alkalmi megmondóemberek, "celebek", "sztárorvosok" által mesterségesen szított és elhintett félelem, bizalmatlanság, őrület. Pedig a képlet ennél sokkal egyszerűbb is lehetne, de nyilván ez egyáltalán nem érdekük azoknak, akik fenntartják ezt a helyzetet. A felesleges pánikkeltés helyett az alapvető higiéniai szempontok betartása (rendszeres és alapos kézmosás, saját környezetünk tisztántartása, koszos kézzel nem nyalogatjuk a kezünket, szedjük a vitaminokat stb.) már sokat lendít(ene) előre a megbetegedés kiküszöbölésében, de végtére is a tömött járműveken, nagy tömegben való maszkhasználat is indokolt lehet, amíg VALÓBAN tart a járvány. Mert, ugye eredetileg is így kezdődött ez az egész tavaly márciusban (mondjuk abban eleve van valami végtelenül szomorú, hogy 2020-ban embereket kellett megtanítani kezet mosni), amikor még senki nem sejthette pontosan, mi is a célja ennek az egésznek, és milyen veszélyes maga a vírus.

Csodálni való, hogy ilyen cikk egyáltalán megjelenhetett a kvázi "mainstream" médiában, de érdemes egy pillantást vetni rá. Dióhéjban a következőről van szó: Ron DeSantis, Florida republikánus kormányzója nem záratta le az államot, a lakosokat pedig arra kérte, hogy használják józan eszüket a védekezés során. Ezzel szemben a demokrata Gavin Newsom már máshogy állt a kérdéshez, és szintén kormányzóként California lezárása mellett döntött. A megannyi érdekes statisztikával teletűzdelt írás végül arra a következtésre jutott, hogy a lakosság arányszámát figyelembe véve nincs markáns különbség a két állam megbetegedési, illetőleg halálozási statisztikáiban, az utolsó három hónapban legalábbis egészen biztosan nem. Ha tehát a kezdeti, relatíve ismeretlen szakaszban még indokolt is volt az óvatosság és a lezárás, ennek most már valóban semmi értelme nincsen, és a józan védekezés felelőssége mellett fokozatosan "újra kellene indítani" az életet.

Noha a vendéglátósok tiltakozása Lengyelországban messze nagyobb sikereket ért el, azért itthon is ébredeznek az emberek. A kérdés egyértelmű: tudnak, illetőleg tudunk-e bármi sikert elérni a kormányzattal szemben a lezárásokat illetően, illetve nem erodálja-e tovább a kormánypártok népszerűségét a "bezártság"? A kormányzati "segítség" persze szokás szerint ismételten többszörös idézőjelben értendő, s ha egy adott vállalkozás életben is marad, azt kizárólag hitelekkel képes elérni. Ezzel szemben a multinacionális, globális hátterű érdekeltségek töretlenül ívelnek felfelé. Ilyetén a "senkit nem hagyunk az út szélén" kormánypárti jelszót valahol félúton feláldozták az alaptalan rettegés és a globális érdekcsoportok oltárán.

A Mi Hazánk Mozgalom történelmi jelentőségű előrelépést tett, amikor oltalmába vette a vendéglátás szektor problémáit (a rendszeres testmozgást elősegítő konditermekről nem is beszélve) és egyedüli pártként képviseli a szerencsétlenül járt családokat, miközben a két nagy politikai pólus az egymásra való sárdobálással, a káosz és a kilátástalanság minél hosszabb fenntartásával van elfoglalva. Hovatovább a radikális jobboldali párt ezzel azt is vállalta, hogy a hivatásos rettegők, a megvezetett tömegek, a saját érdekeit szem előtt tartó politikai alakulatok céltáblája legyen. Talán senki sem gondolta volna, hogy éppen a koronavírus és az ebből fakadó gazdasági problémák fogják megmutatni, mekkora szükség van a harmadik útra Magyarországon (is). Elég a lezárásokból! Szívjunk friss levegőt!

Ábrahám Barnabás – Kuruc.info