Talán többen kérdezhetnék, miért vetemedek ilyen kijelentésekre, ahelyett, hogy örülnék neki, hogy megkérdezik az embereket arról, hogyan képzelik a nyitást. Erre a válasz pofonegyszerű: mert csak látszólag kérdezik meg őket. Ehhez pedig nem kell mást tennünk, mint elolvasnunk a kérdéseket, amelyekről korábban mi is hírt adtunk.

A teljesség igénye nélkül bogarásszuk csak át.

– szól az egyik kérdés. Ezzel csupán annyi a gond, hogy nem merítette ki az összes válaszadási opciót. S mi van azzal, aki viszont most szeretne feloldást? Nyilván, magam az ésszerű nyitást támogatom, de ha valakinek az a véleménye, hogy most kell feloldani az összes korlátozást, az mit feleljen? Semmit. De van ennél egy sokkal sötétebb vízió.

Egyrészt – homlokterünkben tartva Müller Cecília jóslatát – tudjuk, a járványnak „nem nagyon lesz vége”, tehát teljesen a jövő homályába vész az „egy lépésben lehet megtenni” lehetőség. Másrészt a fokozatos lépések sem igazából biztatóak. Mert aztán azokat fokozatosan vissza is lehet majd szigorítani. Szeretném egyébként, ha nem lenne igazam, de nagy „csodákra” nem számítok márciusban és áprilisban sem, a konzultáció kérdéseit látva nem gondolom, hogy ezek a fokozatos enyhítések olyan jelentősek lesznek.

És aztán az örök slágertéma, a védettséget igazoló okmány kérdése.

– hangzik a kérdés.

Mivel látjuk, az oltások hogyan haladnak, ebből további következtetéseket lehet levonni. Most az egy dolog, ha valaki úgy dönt, rá nem veszélyes a vírus, és nem akarja magát beoltatni, az ő jogainak a csorbítása is finoman szólva aggályos, de ha valaki be szeretné magát oltatni, de egész egyszerűen hónapok alatt sem kerül sorra, ő ugyan miért hibás?

Feltéve, mert még ez is hipotetikus egyelőre, a kocsmákban és a vendéglőkben, a sporteseményeken csupa nyugdíjast (természetesen ez nem az ő hibájuk) fogunk látni egy jó ideig, mert a többiek nem tehetik be a lábukat? Teljesen feleslegesen és mesterségesen szülne komoly és mély konfliktusokat különböző társadalmi csoportok között.

De ha már itt tartunk, mi lesz a gyerekekkel? Jelen információim birtokában őket nem fogják oltani, tehát, ha lesz egy védettséget igazoló okmány, amivel ide-oda beléphetünk, akkor egy gyereknapra vajon elmehetnek a gyerekek is? A pónilovas körhintákon mi, szülők fogjuk vidáman róni a köröket, míg gyermekeink otthon lesznek?

Érezzük nyilván az iróniát, de így, egy esztendő távlatából talán már nem kell mindent bugyuta képzelgésnek tartani. Ez most nyilván csak egy személyes szál, de még a novemberi totális lezárások előtt 5 éves kisfiammal szerettem volna ellátogatni egy magyar válogatott mérkőzésre, régóta ígértem neki, de mint tudjuk, ebből nem lehetett semmi. Pár napon múlott. Ha teszem azt, nekem mondjuk volna védettséget igazoló okmányom, mint beoltott (mint ahogy egyébként nem vagyok az), neki pedig nem, akkor ő nem jöhetne be a stadionba?

Szóval nagyon úgy tűnik, ez így igencsak döcögősen fog menni, ha egyáltalán fog. A társadalomnak kell komolyabb nyomást helyeznie a kormányra, ha eredményeket szeretnénk. A balliberális ellenzéki pártoknak nem igazán van koncepciójuk az ügyben, egymásnak ellentmondó kijelentések röpködnek, a nemzeti ellenzék a Mi Hazánk Mozgalom vezetésével viszont következetesen a fokozatos és ésszerű nyitás mellett van mint egyetlen valódi lezárásellenes párt.

Lantos János – Kuruc.info

Korábban írtuk: Lehetne válaszolni a kormány koronakonzultációjának kérdéseire - ha lennének valódi válaszlehetőségek