Egy teljesen laikus ember a maga tiszta őszinteségével valószínűleg csak annyit kérdezne, hogy ennek a Jakab Péternek mégis mi baja van, persze a szociális hülyítés mindig is népszerű fegyvere volt a baloldalnak. Ennek a fegyvernek a gátlástalansága általában azzal áll összefüggésben, hogy az adott politikai alakulat a baloldali skálán mennyire van balra. Hogy a Jakab Péter-féle élelmiszeres performanszok nyomán a Jobbik bizonyos szempontból előzi a DK-t a szociális demagógia területén, az egészen biztos. Ez pedig azért különösen fájó, mert a populista, áljobboldali Fidesz áltevékenységei nyomán bőven vannak hazánkban ilyen jellegű problémák, amelyeket a Jakab-féle önjelölt elmeroggyantak nevetségessé tesznek. Sőt, ami azt illeti, az önmagát a "legtökéletesebbnek" gondoló, félmegoldásokkal kormányzó Fidesznek úgy kellenek (pontosabban kellenének) az ilyen akciók, mint egy falat kenyér párizsi. Ahogy elnézem az egyre unalmasabb és egysíkúbb kormánypárti médiát, napokra elég munícióval töltötte fel őket a Jobbik elnöke, hogy saját magukat és a kormányzást fényezhessék, azonban ezt is jobbára olyan eszközökkel teszik (erről majd később), amelyek alapján látszik, hogy képtelenek élni az efféle ziccerekkel.

Mindazonáltal jelen sorok írója kíváncsi lenne, hogy ezzel a kommunikációval Jakab kiket igyekszik megszólítani. Jobban mondva, van-e olyan tömeges réteg Magyarországon, akiket Jakab, és csak ő tud megszólítani ilyen akciókkal? Az egyetlen ok, hogy baloldali szövetségesei még nem falták fel a Jobbikot, az azért van, mert mindenki úgy gondolja, hogy kétségkívül vannak ilyenek, méghozzá százalékban mérve a parlamenti küszöb felett. A rossz hír az, hogy a közös indulás miatt erre a kérdésre sosem kapunk megnyugtató választ, mint ahogy arra sem, hogy a megcélzott rétegek mekkora része lát át a féktelen demagógián. Ugyanis ahhoz kétség sem férhet, hogy tényleg vannak olyan magyar családok az országban, akiknek hó végén (közepén?) tényleg csak ilyen élelmiszerre jut pénz, s ha ebbe belegondolunk, akkor teljesen érthető a "NER-elit" elleni egyre izzóbb gyűlölet. Csakhogy egy valamit nem szabad elfelejteni, s őszintén reméljük, hogy az érintettek sem felejtik el: ha egy ilyen alakulatot Lenin-fiúkra cserél az ember, abból semmi jó nem fog származni. Habár, itt jegyzem meg halkan, hogy ez is nézőpont kérdése. Tudta Ön, hogy sosem született volna meg a Horthy-rendszer a Tanácsköztársaság nélkül...? Csakhogy akkoriban még volt egy öntudatos, valódi elit, akik képesek voltak fityiszt mutatni az ódon, pókhálós, "korabeli NER-nek", és a szociális problémákra demagóg, proletár módon építő, jobbára deklasszált zsidó elemekből álló kommunistáknak egyaránt. De hozhatnánk más példát is. A két világháború közötti Németországban a lelkes, barnainges hazafiak pont az ilyen kártevők gyűléseire látogattak el szívesen, természetesen szigorúan "békés célzattal és eszközökkel". Ma vajon lenne ilyen számottevő réteg?

Egyébként Jakab facebookos akciói már a címükben is nevetségesek. Értem én, hogy szegénység, de pénztelenség ide vagy oda, szerintem nincs élő ember a Földön, akinek a pirosarany, az arányaiban a legkevesebb húst tartalmazó párizsi nevű gasztronómiai merénylet és az egyszerű (még csak nem is sós!) kifli lenne a kedvence, maximum csak erre telik. Kétlem tehát, hogy Jakab Péter kivétel lenne, ami egyáltalán nem probléma, csak ne állítsa az ellenkezőjét. Mert, ha azt mondja, hogy ő ezt jobban szereti egy közepesen átsütött marha steaknél, akkor egészen biztosan hazudik. S akkor az átlagon felüli fizetéséről és a még szintén aznap közzétett májkrémes kenyeréről szót sem ejtettünk.

Egyetlen szerencséje van Jakabnak. Hogy a Fidesz-média képtelen rá, hogy jól kezelje az esetet, és akarva akaratlanul a Lenin-fiú malmára hajtja a fizet. Magyarul, ahelyett, hogy szembesülne a valóban létező szociális problémákkal és ezeken próbálna valóban javítani, inkább azon rugózik, hogy Jakab "nem jó keresztény", mert böjt alatt húst evett, majd összehasonlítják vele a "böjtöt tartó" Szentkirályi Alexandrát, hogy "bezzeg ő aztán micsoda jól csinálja a dolgokat". Ezzel nem a böjt szakrális jellegét akarom csorbítani, hanem azt, hogy 2021 Magyarországán ez a kommunikáció aligha fog sikereket elérni.

Eközben Szabó Tímea is Jakab Péter gasztronómiai percein szocializálódik, hátha csurran-cseppen valami (a pirosaranyon kívül) a mérhetetlen Párbeszédnek is.

Ugyanitt pedig megjegyeznénk, hogy a proletár mint kétségkívül negatív jelző egyáltalán nem anyagi, hanem szellemi állapotot jelent. De erről majd máskor!

Ábrahám Barnabás – Kuruc.info