Nem szokta a cigány a szántást, szokták volt mondani egykor, amikor még lehetett "politikailag nem korrekt" szólamokat pengetni. Beszédes, hogy az ilyen és ehhez hasonló népi bölcsességek lassan kikopnak, ám változatlanul sokakra találóan hatnak. Legutóbb akkor jutott ez eszembe, amikor a teljes balliberális oldal és a kormánypártok közös vinnyogásba kezdtek (utoljára talán akkor láthattunk ekkora egységet, mikor a szebb napokat megélt Gyöngyösi Márton "zsidózós" kijelentése után közös tüntetést szerveztek Tömegtüntetés a nácizmus ellen címmel, még 2012-ben), hogy korlátozzák őket Facebookon (egyébként a közösségi platform már hónapokkal ezelőtt deklarálta, hogy kevesebb politikai tartalomnak ad teret, nyilván – saját szemszögükből – jó okuk van erre).
Persze a "poklot poklát" megjárt jobboldali radikális réteg csak keserűen felkacagott ezen a bohóckodáson (leginkább ahhoz tudnám hasonlítani, amikor egy veterán katona hallgatja az idegesítő újonc folyamatos nyafogását, ahogy nyafogtak például a kormánypárti megmondóemberek is, ha kaptak egy 24 órás tiltást, vagy eltűnt egy megosztásuk a sok közül), rosszabb esetben dühös lett, ahogy jelen sorok írója is.
 Kép forrása: Wikipédia |
Hogy a Facebooknak mi a célja a "visszafojtással", számomra egyértelmű. Kézivezérléssel akarják irányítani, mely globális, politikai tartalmak kapjanak még nagyobb fölényt, másrészt pedig pénzéhesek, hiszen kellő "ráfordítással", fizetett hirdetések útján továbbra is több emberhez lehet eljutni, erre pedig most még nagyobb szükség van/lesz, komoly pénzösszegek bepumpálása pedig nyilván sem a kormánypártoknak, sem balliberáliséknak nem lesz probléma, a Facebook-törvény pedig (nem úgy a holokauszt) csak addig volt fontos Varga Judit számára, amíg a Facebook nem tejelt az államnak egy afrikai ország éves költségvetésével megfelelő összeget. Ennyit az elvekről.
Ilyetén az ember nyilván legmerészebb álmában sem várja, hogy akármelyik oldal (amely valójában egy, ez ilyen helyzetekben látható a legtisztábban) akár egy nyilatkozat erejéig is kiálljon, hogy a szólásszabadság korlátozása nem az ő "visszafojtásukkal" kezdődik, hanem azzal, amikor egy teljes politikai pártot takarítanak el jó pár prominens vezető oldalával együtt. Noha a Facebook "technikai hibának" titulálta a politikailag korrekt "elit" visszafogását, nincs okunk rá, hogy ezt el is higgyük. Annyit viszont megállapíthatunk, hogy ez esetben tényleg szép öröm az a bizonyos káröröm. Az álszentségük által kiváltott dühöt sokszor helyettesítette nálam a furcsa elégedettség érzése, hogy legalább végre ők is megízlelik, milyen az, amikor a közösségi média alájuk tesz (s ez sajnos még messze nem olyan súlyú büntetés, mint amit a Mi Hazánk kapott korábban - vagy a Kuruc.info még 2013-ban). Egyszerűbben fogalmazva: ha már így alakult, ők is legyenek elhallgattatva és leradírozva! Hogy ebből mi fog megvalósulni a 2022-es választások előestéjére? Majd kiderül.
Persze nem csak ez az egy, mostanában történt esemény tartozik a bohóckodás kategóriába. Járvány téren a szivárványkoalíció nyilvánvalóan már saját maga sem tudja, mit képvisel. Példának okáért a Momentum úgy váltogatja az álláspontját lezárás terén, mint ahogy én az alsónadrágomat szoktam. Hasonló sors jutott az "oltakozás" témakörének is, ugyanis amellett, hogy a balliberálisok (politikai, nem egészségvédelmi alapon) folyamatosan támadták a keleti vakcinákat, Fekete-Győr lazán bevállalt volna egy közös "oltakozási kampányvideót" Orbánékkal, amely persze politikai fogás és "megvalósulatlan álom" maradt. Legyen az oltásokkal kapcsolatban a véleményünk bármi, abban száz százalékig biztosak lehetünk, hogy a magyar ember egészsége egy pillanatig sem fontos nekik.
Ember legyen a talpán, aki képes követni ezt a kaméleontársaságot, s valami azt súgja, hogy hasonló esetekkel lexikonokat tudok majd megtölteni a 2022-es választás napjáig, mint ahogy krumplistészta-szintű megnyilvánulásokkal is. Csak az a baj, hogy Magyarország ennél jóval többet érdemelne. Kormányból és ellenzékből is.
Ábrahám Barnabás – Kuruc.info
