Az elmúlt napokban, mióta kiderült, mit is szándékozik tenni a kormány a védettségi igazolványokkal, ettől a témától volt hangos a magyar közélet. Az alábbiakban a saját véleményemet szedtem rövid pontokba, mert úgy éreztem, ez az az ügy, ami mellett semmilyen szempontból nem lehet elmenni hozzászólás nélkül.
Igyekeztem a dolgok keszekuszasága ellenére következetes maradni, amely az egymásnak sokszor ellentmondó hír- és véleményáradat tengerében jóval nehezebb dolog, mint azt az ember első körben gondolná. Az írással szándékosan vártam pár napot, amíg kellő információmennyiség jut el hozzám, amiből kinyerhetem a saját, vállalható véleményemet. Nem biztos, hogy az szól jót, aki rögtön szól.
1. Először is, gyakran semmilyen logikát nem találni a kormány járványügyi intézkedéseiben, ez meglátszódik a nyitással kapcsolatos elképzelésekben is. Példának okáért engem aztán nem zavart, hogy a szombati nyitás napján akkora embertömeg zsúfolódott össze Budapest belvárosában, amelyet még én sem láttam, pedig ott töltöttem az egyetemista éveim egy markáns részét. Viszont azt már nem értem, ha ezt meg lehetett tenni mindenféle igazolvány (és maszk) nélkül, akkor színházba vagy moziba miért nem szabad menni. Ha már fertőzés, akkor sokkal nagyobb eséllyel terjed egy zsúfolt, szűkebb utcában, legalábbis az én véleményem szerint. Arról meg nem is beszélve, hogy múzeumokban, színházakban, mozikban sokkal könnyebben ellenőrizhető, hogy mindenkin legyen maszk, ha már annyira ragaszkodnak hozzá. Egyébként leszögezném még egyszer, hogy nem a szombati nyitás ténye zavar, hanem a belefektetett logikátlanság.
 Ha ezt így lehet, akkor uszodába miért nem lehet menni, csak igazolvánnyal? (forrás: Telex) |
2. Nézzük bármilyen oldalról, a védettségi igazolványhoz járó előnyök, pontosabban a számos lehetőségtől megfosztott "oltatlanok" iránti szankciók diszkriminatívak. Személy szerint én abban a furcsa helyzetben vagyok, hogy mivel február végén elkaptam a koronavírust, szeptember végéig rendelkezem igazolvánnyal, tehát engem jelenleg "úgy diszkriminálnak, hogy még nem diszkriminálnak" (legalább tartalmas nyaram lehet). Egyébként itt jegyezném meg, hogy szívből utálom a "diszkrimináció" szavunkat és nagyon nem örülök neki, hogy le kell írnom. De sajnos a tények, azok tények. Viszont felháborítónak és szánalmasnak tartom azokat a hibás történeti analógiákat, amelyek bármiféle egyezést keresnek a világháború során "megkülönböztetett" zsidóság és az oltatlanok között. A kettő között még csak fogalmi szinten sincs egyezés (azt leszámítva, hogy ők sem mehettek bizonyos helyekre), arról nem is beszélve, hogy a háború idején jó okkal voltak eltiltva bizonyos tevékenységektől, amelyek főként a szovjetekkel való potenciális együttműködéssel hozhatóak kapcsolatba. Ilyetén köszönöm szépen, de engem "oltatlan" állapotban se hasonlítgassanak semmilyen sárga csillagba bújtatott egyénekhez! Ugyanez vonatkozik arra, amikor diszkrimináció címszóval elhagyják az oltástémát, és hozzákeverik a "faji" vagy a "szexuális kisebbségek" iránti megkülönböztetéseket. Nem kell túltolni a biciklit...
 Hát, ettől nem kaptam nagyobb kedvet... (forrás: Oltass az életért Facebook-oldal) |
3. Ezerrel dübörögnek az oltást népszerűsítő programok, habár amikor megláttam Győzikét a kampányarcok között, a maradék lelkesedésem is elszállt az "oltakozás" irányába. Viszont érdemes meggondolni, hogy az amúgy is padlóra került vendéglátás, turizmus, szórakoztatóipar mennyire tud majd kilábalni a válságból úgy, hogy potenciálisan pont azoknak kellene eltartani, akik nagy számban nem akarnak oltást beadatni, így el sem mehetnek ezekre a helyekre. Láttunk már sok csuda dolgot a világban, de feltételezhetően nem a 80 éves Ilonka nénik fogják a szórakozóhelyek fő bevételi forrását kitermelni, pontosabban lefogyasztani. Így felvetődik a kérdés, hogy mennyiben és mennyi ideig tartható a védettségi igazolványok megkülönböztető szerepe. Egy bizonyos időszakról van csak szó, pár hónapról? Mert akkor végül is még nem nagy a baj. Ha hosszabb időszakról, esetleg évekről, akkor már igen.
 Ezekről az erőltetett, történelmietlen hasonlatokról leszokhatnánk már... (forrás: Facebook) |
4. Végül pedig számos olvasóm, barátom és ismerősöm kérdezett arról, hogy kívánok-e élni az oltással. Hangsúlyozom, hogy senkit nem szeretnék sem meggyőzni, sem lebeszélni az "oltakozásról", minden esetben csupán tényeket közlök, ami alapján mindenki mérlegelhet és kialakíthatja a saját álláspontját. Az oltásokkal nekem igazából egyetlen egy bajom van, de az súlyos. Hosszú távon ugyanis nem tudhatjuk, hogy a sebtében összetákolt vakcinák milyen hatással lesznek az emberi szervezetre, az immunrendszerünk működésére. Ez egy olyan kérdés, amire jelenleg SENKI nem tud megfelelő és megnyugtató választ adni, ez az egyetlen oka a távolmaradásomnak, amely persze más számos részletkérdést is megvilágít (vakcinaüzlet stb.). Ebből következik, hogy oltásellenes sem vagyok, a hosszú évek alatt kifejlesztett és biztonságosan tesztelt védőoltásokkal természetesen semmi bajom nincsen.
Nos, a teljesség igénye nélkül ez a 4 fő pont az, ami alapján sikerült képet alkotnom a kormány legújabb rendelkezéseiről, az oltási igazolványról. Számomra a fő kérdés, hogy a jelenlegi állapotot meddig kívánják fenntartani (egyáltalán fenntartható-e), illetőleg lesznek-e pozitív-negatív irányban komolyabb változások akár most, akár a nyár folyamán. A világ gyorsan változik, a lépést pedig egyre nehezebb tartani.
Ábrahám Barnabás – Kuruc.info
