Nem minden arany, ami fénylik. Ez a helyzet a szabadság jelszavával is. Az elmúlt 250 év egyik alapvető tanulsága: a „szabadságra” hivatkozva sok százezer hős áldozta ugyan életét, ugyanakkor a „feltörekvő polgárság” ezzel a nagyszerű jelszóval terelte zászlaja alá a „népeket” a feudális nemesség és az egyház elleni küzdelemben. De persze a marxista mozgalomban is hangzatos szónoklatokat tartottak a „szabadságról”, miközben a hatalomra jutott kommunisták milliókat küldtek vesztőhelyre és munkatáborokba. Az USA a „szabadság világítótornyaként” vívott meg háborúkat a Föld legkülönbözőbb pontjain, bombázott, gyilkolt és döntött meg a terjeszkedésének útjában álló kormányokat. A „szabadság védelmére” hivatkozva dobtak atombombát Japánra, gyilkolták tömegesen a német polgári lakosságot a második világháború idején, és gyűrték le a nemzetiszocializmus és fasiszmus „fenevadját”. Napjainkban is a „szabadságról” szónokolnak a nyugati világ gazdasági-politikai „elitjét” alkotó liberálisok, miközben a nyilvánosság fórumairól szigorúan tiltják a nekik nem tetsző véleményeket, sőt ellehetetlenítik, immár be is börtönzik a máskéntgondolkodókat. És persze el kellene hinnünk a nyugati világ urainak, hogy a „szabadság nevében” fegyverzik fel állig az ukrán bábállamot, és vívják háborújukat Oroszország térdre kényszerítése céljából.

A „feltörekvő polgárságból” lett „megnevezhetetlen háttérhatalom” manapság a „szabadságra” hivatkozva ádáz harcot folytat a nemi, nemzeti és keresztény identitás elpusztítása céljából. A „szabad oktatás” követelése pontosan ennek a harcnak az egyik legfontosabb fegyvere. Ennek a szépen csengő, de velejéig hamis jelszónak az örve alatt akarják becsempészni az iskolákba a genderideológiát és az LMBTQ-mozgalom zagyva eszméit és képviselőit, ennek a jelszónak a jegyében kívánják kigyomlálni a történelem és irodalom tananyagból az úgymond „korszerűtlen”, „idejétmúlt”, a „mai gyerekek számára érthetetlen” vagy pedig „rasszista”, „homofób” „nőellenes” szellemiségű alkotásokat. Természetesen a „szabad oktatás” a demonstrációkat szervező liberális háttéremberek, valamint a tüntető „hasznos idióták” számára „szabad tankönyvválasztást”, valamint a nemzeti alaptanterv követelményeinek jelentős lazítását jelenti. Csakhogy a liberálisok úgynevezett szabadságának – mint azt az elmúlt évtizedekben megtanulhattuk – szigorú határai vannak. A „szabad oktatás” és a „szabad tankönyvválasztás” aligha teszi lehetővé, hogy egy tanár bemutassa például a holokausztrevizionista történészek érveit, vagy ismertesse Marschalkó Lajos, esetleg Milotay István valamelyik könyvét. És még mennyi, de mennyi olyan vers, regény, novella, tanulmány van, amely napjaink cenzorainak tiltólistáján szerepel!

A cél semmi más, mint a nemzeti és keresztény hagyományok teljes megsemmisítése! Mert, hogy mi számít „idejétmúltnak”, „érthetetlennek” vagy éppen „rasszistának”, „antiszemitának” és „homofóbnak”, azt természetesen majd valahol, valakik eldöntik. Hogy kik döntik el? Ezt a kérdést valamilyen rejtélyes oknál fogva nem teszik fel a „tiltakozó pedagógusok”. Jól ismert a liberális menetrend: miután bevezetnék a „szabad oktatást” és az attól elválaszthatatlan „szabad tankönyvválasztást”, felcsattanna a fülsüketítő kórus, mely tudtunkra adná, melyek azok a „gyűlölet felkeltésére alkalmas” irodalmi alkotások, melyeknek az iskolai oktatásban semmiképpen nem lehet helye! Egyetlen olyan kötelező olvasmány sem maradna, amely bátorságra, férfias helytállásra, hősiességre, hazaszeretetre, erkölcsös életvitelre, a keresztény hagyományok tiszteletére neveli az ifjúságot! A gyerekek többé nem olvasnák a Toldit, Az egri csillagokat, a János vitézt, a Bánk bánt, A kőszívű ember fiait, de nagy költőink hazafias költeményeit sem. A tananyagba nem is oly rég beemelt Herczeg Ferenc és Wass Albert műveit is egészen biztosan indexre helyeznék, számos más alkotónkkal együtt. De vajon a Himnusz, vagy éppen Az ember tragédiája megmaradna-e a tantervben az „eltörléskultúra” már javában szerveződő magyarországi híveinek hatalmi pozíciókba juttatása esetén? Ne legyen pillanatnyi kétségünk: a „szabad oktatás” nemcsak a magyar irodalom gyönyörű műveit ítélné feledésre, de megkezdődne a történelemtankönyvek átírása is a „tényellenőrök” útmutatásainak megfelelően, és megindulna a hajsza a még megmaradt „fasiszta, gyűlöletkeltő, rasszista és homofób” tanárok után is!

A „szabad oktatás” világában alighanem szintén tiltólistára kerülő kiváló költőnk, Reményik Sándor Templom és iskola című nagyszerű költeményében szívhez szólóan fogalmaz: „A nagyapáink, nagyanyáink / Szemükbe biztatás vagy vád: / Ne hagyjátok a templomot, / A templomot és az iskolát!” A templomot sajnos már elengedtük. Az oktatás területén is jó ideje zajlik a harc (egyházak államosítása, kommunista szellemű tantervek és nevelés, majd a rendszerváltást követő liberális térfoglalás, Magyar Bálint majd Hiller haver ámokfutása, stb.), de még azért nem sikerült teljes diadalt aratni a nemzetállamok felszámolásán ügyködő erőknek. Most azonban, a káoszba süllyedő világ zűrzavarában, ahogy minden más fronton, az oktatás területén is rohamra indulnak. Meg kellene állítanunk őket!

(A szerző olvasónk.)

Pankotai Lili is "ideológiamentesen" ült fel a gendervonatra: A slam poetry nyomorúsága