Kevés műfajra tudom így egy az egyben kimondani, mert amit sokszor nem kedvel az ember, abban is lehet szépet-jót találni, de a slam poetryt tényleg, tiszta szívemből utálom.

Egyébként ez mi volt, Lili? Mert annyira rettenetes, hogyha nem írják le, hogy ez slam poetry, még annak sem tudtam volna elképzelni. Nem azért mondom ezt, mert a világnézetünk olyan messze áll egymástól, mint Makó Jeruzsálemtől (mondjuk neked elvileg nincs is világnézeted, mert azt mondtad, hogy „a faszomat bele az ideológiákba”), hanem azért, mert ez tényleg borzasztó volt, az előadott mű és az előadásmód szemszögéből, politikától teljesen függetlenül.

Választ persze sosem kapnék, főleg, mert lehet, hogy maga Pankotai Lili sem tudna rá mit mondani. Elmondta, amit el kellett, most pár napig felkapja őt a balliberális média, aztán mindenki elfelejti az egészet, maximum sörözés közben előjön néha a téma Nagy Blanka meg a Kávéfőzős Luca között félúton. Hogy Lili tisztában van-e ezzel a hálátlan szereppel? Hogy a baloldali politikusok, a saját hangját nem találó ballib média, a noÁr meg a többi pióca örülnek, hogy ismét ellenállósdit játszhatnak egy szerencsétlen diáklányt előretolva? Rejtély. Valószínűleg őt magát sem kell félteni, ha eljutott idáig, de ezek az önjelölt „forradalmárok” általában nem szokták sokáig húzni, mivel nem túl erős alapokra épül fel a pillanatnyi karrierjük. Persze Lili megpróbálhatja majd kiaknázni a pillanatnyi hírnevet, amit megszervezett magának, ebben pedig olyan személyek lehetnek segítségére, mint például Nagy Blanka, akivel kapcsolatban ismeretes, hogy neki is nagyon jól sikerült a politikai karrier, az első leckét pedig már el is küldte Lilinek egy tanmese formájában.

Egyébként nem, még mindig nem az a fő probléma, hogy Pankotai csúnyán beszélt, vagy akinek igen, az ugyanúgy nem látja a fától az erdőt, mint ahogy ezek a szerencsétlen percemberek sem. Azt sem mondom, hogy egy forradalmi hangulatot szimbolizálni akaró előadásba feltétlenül muszáj trágár szavakat tuszkolni, de amennyiben ez nem öncélú, a felforrósodott hangulat és elkeseredettség jegyében végül is érthető, megérthető. Lili slamjében viszont nemcsak valós mondanivalóból van hiány, de még a káromkodások is öncélúak benne, olyan, mintha csak azért ment volna ki a színpadra, hogy trágárkodhasson párat az örökkévalóságnak.

És egyébként is, mi szólt itt az oktatás helyzetéről? Amikor éppen nem káromkodik, akkor is hasonlóan öncélú módon a „saját generációját” festi le, miközben vagy a saját „traumáiról” slammel, vagy pedig közhelyeket pufogtat. De persze megkérdezhetem Lili nyelvén is, hátha úgy érthetőbb: mi a fasz köze van az oktatás gyatra helyzetének ahhoz, hogy kispista nem meri felvállalni, hogy buzi („de a kispista nem meri megmondani, hogy amúgy ezt a fiút szereti a szomszéd faluban”)? Valóban ennyire „fontos” az oktatás helyzete, hogy erre a szintre süllyesztjük? A baloldalnak biztosan.

Pankotai Lili – ha csak fiatalkora ellenére nem kellően gátlástalan és rafkós ahhoz, hogy a pillanatnyi ismeretséget politikai szinten kamatoztassa, de ezen a szinten meg úgyis felzabálnák vagy kihasználnák a nagyobb halak – úgy fog eltűnni a süllyesztőben, mint ahogyan a partvonalról szemlélődő, „dicső” elődei. Azok a múltbéli szabadságharcosok pedig, akiknek hiszi magát, pontosan azért nem tűntek el, mert komolyan vehető tartalom állt a céljaik mögött, ez még akkor is igaz, ha valaki nem szívleli, mondjuk, Petőfit.

Veszélyes vizekre tévedtél, Lili! Ha valóban az oktatási rendszer válsága érdekel, akkor a balliberális percemberek között nem fogod megtalálni a számításodat, kampányanyagnak jó leszel, aztán mehetsz világgá. Rosszabb esetben azt hiszed, hogy ki tudod használni ezt a pillanatnyi „sikert”, de hidd el, nálad öregebb és rutinosabb rókák uralják azt az oldalt, nem sok babér teremne neked ott, ahhoz pedig fiatal vagy, hogy felvedd velük a versenyt, akkor is, ha azt akarod. Ideológiád pedig neked is van, hiába szeretnéd, hogy ne legyen, vagy hiába állítod, hogy nincs. Azoknak is van, akik téged felkarolnak, csak a 20. századi elődeikkel ellentétben mostanában ők is szeretik ezt letagadni, és „világnézeti semlegességet hirdetnek”. Legalább ezeket tudd róluk, ha már közéjük keveredtél.

Mindeközben Bayer Zsoltnak Lilikéről is a nemzetiszocializmus jutott eszébe, a két pólus feloldhatatlan rákfenéje ismét körbeért.

Ábrahám Barnabás – Kuruc.info